“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AMÁSIA URALKODÁSA (4/5)
FELFUVALKODÁS
“Lett azután, hogy Amásia megtért az Edomiták megverésébôl, a Seir fiainak isteneit elhozta, és Isten gyanánt tisztelte azokat, akik előtt magát meghajtja, és nékik jó illatot gerjesztett. Ezért megharagudott az Úr Amásiára, és prófétát küldött hozzá, aki monda néki: Miért imádod annak a népnek isteneit, akik nem szabadíthatták meg az ő népüket a te kezedből?
Lett pedig, mikor ekképpen szólott volna néki, monda néki a király: Vajon te tanácsosa vagy-e a királynak? Hallgass, mert rosszul jársz. Megszűnt azért a próféta, minekutána ezt mondotta volna: Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, mivel ezt műveled, és tanácsomat nem fogadod meg.” 2Krónika 25, 14-16
Imádkozzunk!
Uram! Kérünk, hogy legyen az ének valóság az életünkben kívül belül egyaránt. Kérünk, hogy a kettős életünk egészen egy irányba haladhasson. Ne nézzünk hátra, egyedül Feléd. Áldj meg így a mai napon, hogy eljussunk a teljes döntésre, és meg is maradhassunk Benned. Kérünk, hozz világosságra bennünk mindent, ami nem lett egészen tiszta. Vidd véghez a jó munkádat, nagy nevedért.
Ámen.
Emlékszünk Amásiával kapcsolatban arra az egy mondatra, hogy “És kedves dolgot cselekedett az Úr előtt; de nem tiszta szívből.” Milyen rettenetes volt már az elején meglátni ezt a kettősséget egy ember életében. Milyen jó olvasni azt, hogy kedves dolgot cselekedett, tehát olyat, ami az Úrnak tetszett. De mellette azt a másik rettenetes szót, hogy nem teljes szívből. Jó volna, ha most valóság lenne számunkra: vagy teljesen, vagy sehogy. Az Ige elmondja, hogy vagy jó fa vagy, vagy rossz. Mindig “vagy” légy. Ez is, és az is keveredik, és nem tudom elválasztani a jót a hitványtól. Az Ige mondja: “Ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam” (Jer 15, 19b). Különösen azok, akik szólják az Igét, és Isten szavát szeretnék mondani. Ha nem választod el a jót a hitványtól, nem leszel olyan, mint az Ő szája, mindig keverék jön ki belőled. A szívnek teljességéből szól a száj. (Máté 12, 34b).
Minden azon múlik, hogy komoly-e a döntésem, hogy most egészen. Ez a király eljutott az engedelmességre, a kedves dologra. Az 1Sám 15, 22. versében olvassuk: “Jobb az engedelmesség a vére áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérénél”
Mondottuk már, hogy a hit csak akkor hit, ha életveszélyes módon élem. Amásia megtette ezt a lépést. A szétválasztás éles, veszedelmes választás volt. Olvastuk, hogy megtámadták azok, akiket elbocsátott, akik nem mehettek velük. Mindig így van ez, megtámad, ha valahol kiderül, nem vagyok egészen az Úré. Kezdem támadni azt a helyet, azt a szolgálatot. Nagyon sok támadás van a mi szolgálatunk ellen is. Nem kell ezt olyan komolyan venni, nem jó ez a túlzás. Miért támad? Mert egyszer rosszul döntött. Aki rosszul dönt, kénytelen a másik csoportba kerülni. Amit nem fogadok el, kénytelen vagyok ellenség lenni, mert különben engem támadna meg. Muszáj szidni, lövöldözni rá, pontosan ezért.
Amásia megtette ezt a lépést, a teljes szakítást. Olvastuk, hogy “Kiválasztotta azért Amásia azt a sereget, amely Efraimból jött őhozzá, hogy mennének helyükre: mely dologért igen megharagudott a Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek vissza helyeikre.” Te is válaszd el már azokat a dolgokat, gondolatokat, amik nem az Úrtól valók az életedben. Merted-e szétválasztani? Amásia visszaküldte őket helyükre. Ne felejtsd el, ha ezen a héten a másik oldalra kerülsz, kárt fogsz okozni Isten munkájának. Olyanokat mondasz és teszel, ami nagy kárt fog okozni.
A teljes szakítás után olvastuk a csodálatos győzelmet. “Amásia pedig felbátorodván, elindította népét, és ment a sós völgybe,” és hatalmas, csodálatos győzelem lett. Mert Isten engedte, hogy győzelmet arasson. Pedig Ő már akkor látta, hogy valahol legbelül nem igaz a döntés. Nagyon kérlek, aki döntöttél amellett, hogy most így maradok, a szíved legmélyén igaz-e a döntés?
Amásiánál megmaradt a kettős élet. Kívülről kedves dolgot cselekedett, de nem tiszta szívből. Ennek a következménye, hogy egy lépéssel mélyebbre jut. Mondtátok, megdöbbentő, hogy vagy közelebb jutok Istenhez, vagy messzebb. Ezen a héten vagy közelebb jutsz Istenhez, és az Övé leszel, vagy messzebb kerülsz tőle. Egyszer így olvastam: senki nem maradhat ugyanaz, aki Isten szavát hallja. Te sem maradsz ugyanaz ez után a hét után. Lehet, hogy azt hiszed, elmúlik, és megy tovább minden. Nem lehet! Ez az ember sem maradt ugyanaz. Jön a lefelé menő út.
Nem tudom, nem áll-e el a lélegzetünk, amikor látjuk, hogy ez az ember megtapasztalta, hogy az Úr az Isten, megtörtént a győzelem, és utána mégis így folytatja? Lehet ezt tenni a csodálatos győzelem után? Az Úr a prófétán keresztül meg is kérdezte tőle: “Miért imádod annak a népnek isteneit, akik nem szabadíthatták meg az ő népüket a te kezedből?” Ha megtűröd a magaslatokat, abból előbb utóbb bálvány lesz. Ez a megdöbbentő. A magaslatoknál csak illatot tett, csak áldozott, nem gondolt arra, hogy ez is nő. Minden, ami élő, az nő. Itt is a bálvány-szolgálat folyt, a magaslatokon való füstölés. Most egyszer csak ez lett belőle, hogy Amásia elhozza a bálványokat magához, az ő népéhez. Megtetszett neki, felébredt benne a kívánság, és most elhozta. Most már bent van az országán belül.
Jaj, ha már te is elhoztad, és már a szívedben belül van. Talán egy darabig csak hallgattad, vagy érdekes és izgalmas volt, aztán eljön a nap, amikor elhozod. Így mondta valaki, amióta a színes tévét behozták, azóta nagyobb ereje van, érdekesebb, izgalmasabb. Most már esténként előtte ül a család, ahelyett, hogy Igét olvasnánk. Istencsere! Eddig vacsora után a család együtt olvasott igét a gyerekekkel. Most alig várjuk a pillanatot, hogy odaülhessünk a tévé elé. Így olvastam egy plakáton: a televízió lakásába viszi a világot. Elég baj az, hogy behozta. Hányan mondják, úgy szeretném azt a napot meg nem történtté tenni, amikor megvettem.
Amásia elhozta Seir fiainak isteneit az országába. Valaki mondotta, a barátai mutogatták neki a pornó képeket, megnéztem, és aztán elhoztam. Ott van a fiókomban. A paráznaság ott van a házadon belül. Nem gondolt arra, hogy egyszer a gyerekek kihúzzák majd azt a fiókot.
Egy komoly, hívő lelkész okkult könyveket tartott. Utána elmondta nekem a gyereke, hogy ezen keresztül jutott bele a babonás dolgokba. Mikor mondtam az apának, azt mondotta: csak azért tartottam, hogy tudjak ezekről a dolgokról. De hogy a gyerek egyszer ezt a könyvet előveszi, és ez által megy tönkre a gyerek hite, és az Istennel való gyermeki kapcsolata, azt nem gondolta. Vegyük komolyan, hogy mit tartunk a házunkban.
Nem olyan régen olvastam a Bibliából, amikor Ezékiás király azoknak, akik hozzá mentek, megmutatta az egész kincsesházát, és nem volt semmi, amit meg nem mutatott volna. Utána elhangzott a kérdés: “Mit láttak a te házadban?” (2Kir 20, 15a). Mit lehet látni a házadban? Minden az Úrra mutat, amit behoztál? Kérlek, hogy lásd meg ezt ma nagyon komolyan.
Amásiánál itt történt a döntő fordulat, amikor megtért az ellenség megveréséből. Ahelyett, hogy hálát adott volna, az Urat dicsérte és imádta volna az egész nép előtt, a helyett a Seir fiainak isteneit elhozta országába. Elhangzott a kérdés: “Miért imádod annak a népnek isteneit, akik nem szabadíthatták meg az Ő népüket a te kezedből?” Tudjuk, imádni nemcsak azt jelenti, hogy hozzá imádkozni. Nem, többet jelent. Mindennél jobban szeretni. Minden időmet vele tölteni.
Lehet, hogy imádod a szerelést. Imádod a munkát, a pénzt, vagy amit azon kapni lehet. Miért imádod? Miért ez tölti ki a gondolatvilágodat? Kérdezem: ha gondolkozol, az Úrra gondolsz? Vele vagy? Emlékszem, miközben együtt kapáltunk, vagy bármit csináltunk, egy szívvel, együtt imádtuk az Urat. Miközben az ember csinálja a munkáját, lehet imádkozni is, ha a szívem ott van, és ha igazán őt imádom, és nem a kezem csinálmányát. Vagy pedig az tetszik, amit csinálok, hogy milyen ügyes, milyen gyors vagyok. Magamat imádom benne. A munkának az a nagy veszélye, hogy magamat imádom, a kezem csinálmányát. Senki nem tudja ilyen szépen megcsinálni, mint én. .
Amikor a vasútnál dolgoztam, ezt az Igét kaptam: “Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér?” (És 55,2a). Rögtön megértettem, a pénz annyit jelent, hogy időt, erőt, gondolatot, szívet, értéket. Nem tudtam kitalálni, miért adok én szívet, gondolatokat. Rögtön megkérdeztem az Urat, mutasd meg, hogy mire mondtad? Rájöttem, hogy az oktató tisztem örül, hogy van egy tanítványa, akit érdekelnek a vágányok közötti összefüggések, a váltók, és minden. Élvezte, hogy magyarázhat valakinek. Mintha hangosan mondták volna: Miért adsz pénzt azért, ami nem kenyér? Miért adsz gondolatokat, szívet, érdeklődést azért, ami nem az Úr? Hogy jutottál ide, hogy ennyire érdekelnek ezek a dolgok? Pontosan tudod, hogy azért vagy együtt az oktató tiszttel, hogy Jézust megismerje. Miért nem róla beszélsz? Jó volt, hogy az Úr megszólított ezzel az Igével, és a tiszt hitre jutott.
Ember is lehet az, ami Isten helyébe kerül, és róla beszélsz és gondolkozol. De lehet bármi más. Jó volna megállni és gondolkozni, hogy minek adom oda magam egészen? Aminek odaadom, az az istenem. Ami az első és utolsó gondolatod. Lehet egy építkezés, ami úgy el tud foglalni, hogy este is azon gondolkozol, és amikor felébredsz is az az első gondolatod, hogyan fogod ezt, vagy azt megoldani. Mire adod a szívedet, idődet, erődet? Miért imádod a világ isteneit? A világ sajnos nyakig benne van. Istenei a pénz, a autó a gazdagság, élvezetek. Nem akarom sorolni, biztos vagyok benne, hogy a Szentlélek sorolja belülről neked is sorolja. Mert Ő kérdez most, hogy miért került Isten helyére talán a család, a gyerekek és sok-sok minden.
Olyan megrázó nekem mindig Istennek ez a szeretete, hogy mielőtt ítél, kérdez. Ádámnál is megkérdezte, hogy hol vagy? Még oda borulhatott volna Ádám, hogy: Uram, a bűneimben vagyok, azt tettem, amit nem mondtál. Kainnál is megkérdezte: Hol van a te atyádfia? Isten kérdez: mi van a családoddal, miért nincs ébredés, hol vannak azok, akik már megtértek? Kainnak azt kellett volna mondania: Uram, megöltem a testvéremet. Persze, mindig van kitérő válasz. Avagy őrizője vagyok-e az én testvéremnek? Egyszer így kellett mondanom: vagy őrizője, vagy gyilkosa vagy!
Isten az ítélet mindig kérdez. Most is! Őrizője vagy a családodnak, gyülekezetednek, a vágyódó embereknek?
Elizeus is megkérdezte szolgáját: “Honnét, Géházi? Felele: Nem ment a te szolgád sehova.” (2Kir 5, 25).
Amásiát is kérdezte Isten. Még időben válaszolhatott volna. Megdöbbentő volt, hogy így járt az apja is. Isten Lelke Zakaráson keresztül kérdezte meg: “Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? – mert az nem használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, Ő is elhagy titeket” (2Krón 24, 20b). És akkor megkövezték ezt az embert.
Isten annyira szereti Amásiát, hogy elküldi a prófétát, elküldi az Igéjét. “Miért imádod annak a népnek isteneit?” Milyen mérhetetlen szeretet van ebben a kérdésben. Pedig már a 15. vers elején azt olvassuk, hogy megharagudott az Úr Amásiára. Már haragudott, de még kérdez. Még van egy utolsó lehetőséged visszatérni.
Nem olyan régen kellett egy evangélizáló héten elmondani, hogy döntsék el, vagy van Isten, vagy nincs. Ha van, akkor van akarata. Cselekedted az akaratát? Kerested az akartát? Isten haragszik, mert semmibe vetted, nem törődtél az Ő akaratával. Isten Amásiának kijelenti igéjében akaratát. Amásia már a lejtőn van, de Isten még utána nyúl egy kérdéssel: “Miért imádod annak a népnek isteneit?”? Azt mondja az ige: “Lett pedig, mikor ekképpen szólott volna néki, monda néki a király: vajon te tanácsosa vagy-e a királynak? Hallgass, mert rosszul jársz.” Megszűnt azért a próféta, minekutána elmondotta az ítéletet.
Az Igét el lehet hallgattatni. Örökre el lehet hallgattatni. Heródes is elhallgattatta Keresztelő Jánost, amikor börtönbe záratta, és fejét vétette. De rettenetes az a csend, amikor már nem szól hozzám Isten. Hányan mondják: miért van, hogy régen szólt, most pedig nem szól. Fáj-e neked? Kérdezed, hogy Uram, miért nem szólsz? Vagy beletörődsz, hogy öreg vagyok már, nem tud úgy szólni az Ige, mint azelőtt. Nagyon sok az elfoglaltságom.
Nagyon kérlek, ne tedd meg azt, amit Amásia megtett, hogy ellene mondott Isten Igéjének. Idehozott, hogy megkérdezzen: miért imádod a munkádat, a dolgaidat, szórakozásodat, az élvezeteidet? Miért imádod magadat mindabban, amit teszel? Mit fogsz válaszolni? Ugyanazt, amit Amásia tett? Vajon tanácsosa vagy-e a királynak? Engem is tanácsolni akarsz? “Megszűnt azért a próféta.” Had kérjelek, meg ne várd, amit megszűnik beszélni az Úr, amíg elhallgat. Keresztelő János feje ott a tálban nem szólt már semmit. Elhallgattatták! Megszűnt a próféta, de előbb még elmondja: “Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, mivel ezt műveled, és tanácsomat nem fogadtad meg.”
Isten az ítélet előtt kérdez. Vajon megint csak ellene mondasz? Mit kérdez engem, mi közöm hozzá? Mindig csak ítélet? Vigyázz, el fog hallgatni a próféta. Nem erőszakos, csak elmondja, hogy mit lát. Veled kapcsolatban is elmondja az ige, hogy mit lát. Amásiának is elmondta fájdalmasan: “Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, mivel ezt műveled, és tanácsomat nem fogadtad meg,” – és elhoztad a bálványokat.
Istennek van tanácsa. Ez a megdöbbentő, hogy most is van tanácsa. Újra mondom, nem erőszakos az Isten, soha nem fogja elvenni az embertől saját döntési jogát. Utolsó figyelmeztetésül elmondja még a próféta: “Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, mivel ezt műveled, és tanácsomat nem fogadod meg.” A Jelenések 3-ban is tanácsot ad Isten a gyülekezetnek: “Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév: vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból” (16-16). Annak a gyülekezetnek mondja Isten, amelyik azt mondja: “Gazdag vagyok és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. Azt tanácsolom néked,” – nem muszáj megtenni, nem muszáj elfogadni – “hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy, és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága, és szemgyógyító irral kend meg a te szemedet, hogy láss.” (17-18). Hitet, és fehér ruhákat, bűnbocsánatot, hogy öltözeted legyen. Kend meg a szemeidet, hogy láss. Te már régen nem látsz. Még azt is mondja az ige: “Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek” (19-20a). Még most is ott állok.
Nagyon megdöbbentett Anániás történetében, hogy Péter is látott. Sorozatosan jöttek a kérdések: “Anániás, miért foglalta el a Sátán a szívedet… Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben?” (Ap Csel 5, 3a. 4b). Pár lappal később Péter Simon mágusnak mondja: “Látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel” (Ap Csel 8, 23) Senki nem látja, csak Isten Lelke, hogy miben vagy. Vajon hiszel te annak, amit Isten lát?
Annyira eszembe jutott most valaki, látom, hogy olyan, mintha egy holdkóros járna a háztetőn, le fog esni, de olyan magabiztosan áll ott, mintha semmi sem történhetne. Csendes héten úgy éreztem, Isten létrát adott neki, hogy leszálljon. Isten Szentlelke lehetőséget adott, hogy önként, maga szálljon le. Ha tovább megy, jön a rettenetes zuhanás. Az ember hiába mondja a másiknak, amíg ő nem látja. Jó volt, hogy a hét végén egyszerűen azt mondta: tudom, hogy ez volt az utolsó lehetőségem. Isten már sokszor adott alkalmat. De most leszállhattam a beképzelt, holdkóros életemből.
Lássuk meg Amásia példájából, ahelyett, hogy ellene fordulnánk Istennek, inkább alázkodjunk meg, és ragadjuk meg a kegyelmet. Még megalázkodhatsz!
Júdás a legjellemzőbb példája a kettős életnek. Egyik pillanatban még a tanítványok között van, aztán a fustélyosokkal jön. A kettős élet árulás. Itt is nagyon jól érzem magam, ott is tudok mindent. Jézus Júdásnak is odanyújtotta a bemártott falatot, és azt a mondatot, hogy: “Barátom, miért jöttél?”(Mt 26, 50a). Ide most miért jöttél? “Akarsz-e meggyógyulni?” (Jn 5, 6b).A gyógyulás mindig a leszállás. Alázkodj meg, amíg nem késő. Fogadd meg az Ő tanácsát. Engedj most abban, amiben most kell engedned. Lehet, hogy soha többé nem lesz rá lehetőséged.
Imádkozzunk!
Uram, aki annyiszor láttam már a magát megkeményítő embernek a rettenetes végét, kérlek, könyörülj rajtam is. Segíts, hogy meg ne keményítsem a szívemet abban, amit mondasz, és amit akarsz. Kérlek, segíts egészen alászállni, teljesen megalázkodni, egészen visszatérni Hozzád abban, amiben eltértem. Köszönjük azt az érthetetlen szeretetet, amivel ma reggel még utánunk nyúlsz. Látod, holnap már megyünk tovább. Álld meg ezt a napot a számunkra, hogy minden megtörténhessen, amiért idehoztál. Kérünk, hogy magad munkáld bennünk az engedelmességet, Lelked által.
Ámen.