“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AZ IGAZI SZŐLŐTŐ (2/5)
MEGTISZTÍTJA
“Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, melyet szólottam néktek.” Jn 15, 2-3
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram, azért, hogy Te vagy a hajnali fény. Látod, hogy ebben a sűrű sötétben, ami ebben a világban van, nem tudunk eligazodni. Nem tudjuk, mi a jó és mi a rossz. Kérünk, hogy világíts! Kérünk, hadd lássunk Téged, és rajtad keresztül mindent helyesen. Álld meg így most számunkra az Igét, és kérünk, hogy légy közöttünk.
Ámen.
Az igazi szőlőtőről beszéltünk. A régiről és az újról. Csak két szőlőtő van. Harmadik nincs! Vagy Ádámban vagyok, vagy Krisztusban. Vagy ó-emberben, vagy új életben. “Én vagyok az igazi szőlőtő”, – mondta Jézus.
Mindnyájan a romlott szőlőtőről származunk. Minden rossz, ami Ádámból való. “Ami testtől született, test az” (Jn 3, 6). Ami az ó-emberből való, az bűnös. Ha ezt megértettük, minden tisztázódik. Ha vadolajfa létedre beoltattál a szelíd olajfába, “részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának.” (Róma 11, 17). Amint beoltatom, elárad rajtam egy új lélek. A lélek nem azonos, az ember ugyanaz. Külsőleg ugyanaz, de belülről nem. Az igazi szőlőtőre átkerült egy olyan szőlővessző, amelyik eddig a hamis, a rossz, a romlott szőlőtőkén volt. A változás meglátszik. “Szánjátok oda a ti testeiteket” (Róma 12, 1). A szájad Jézus használja, a szemeden keresztül Jézus néz, ha beoltattál. Komoly kérdésem: megtörtént ez? Átkerültél a régi szőlőtőről, Ádámból Krisztusba? “Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak” (2Kor 5, 17).
Arról is beszélt az Ige, hogy “Az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz.” Egyszer megkérdeztem egy kertészt, hány évig vár egy beoltott fára, hogy termőre forduljon? Vagy három évig. Azután kivágják. Akkor a Lk 13, 7 verséről beszélgettünk: “Vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába.” Mióta vár már az Úr, ha befogadtad Jézust, és új életet nyertél? Meddig vár még? “Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz.”
A Galata levél szerint a Lélek gyümölcse szeretet. Termed-e az igazi, mennyei szeretetet? Az 1Kor 13 szerint a szeretet mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, nem keresi a maga hasznát. A Lélek gyümölcse az öröm is. Jellemző-e az életedre, hogy tele vagy örömmel, vagy csak nyögéssel és keserűséggel? Van-e benned szeretet, öröm, békesség? Elvehetetlen békesség! Sokszor nézem a Jézus békességét. Amikor elfogták, akkor is békessége volt. A korbácsütések, a kereszt alatt is békessége volt. Ott is tudott másokért imádkozni. Az elvehetetlen békesség nem az a békesség, amit a világ ad.
Termed-e a szívesség, jóság gyümölcsét? Ha megkérdezném a feleséged, mondhatná-e, hogy nincs szívesebb, udvariasabb ember a férjemnél. Az lát jól, aki melletted él.
Mértékletesség! Mindenki terem gyümölcsöt, csak nem olyat, ami Isten szerint gyümölcs. Terem rajtam sok minden, talán harag, méreg. És 5, 2b mondja: “És várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett.” A búza és konkoly példázatánál is csak akkor lehetett meglátni, hogy melyik a konkoly, amikor már termett. A termés ideje eljön, és valami terem. Rajtad mi terem? Talán a testnek cselekedetei, és nem a Léleknek gyümölcsei? Egy fát gyümölcseiről lehet megismerni. Hiába mondogatod, hogy jó fa vagyok, be vagyok szemezve, elfogadott az Úr, ha közben a vadat termed. Ne csapd be magad! Itt nem sokat teketóriázik az ige. “Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz.” Éles szó, hogy lemetsz. Be ne csapjon az ördög, hogy engem nem lehet lemetszeni.
Később elmondja az Ige: “Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad: és egybe gyűjtik ezeket, és a tűzre vetik, és megégnek.” Pedig szőlővesszők voltak. Be voltak oltva. Mégis lemetsz! Ne csapjuk be magunkat, hogy üdvbizonyosság helyett üdvbiztonságban éljünk. Gondoljunk a gonosz szolgára, amelyik szolga volt, de a talentumot elásta, és kivettetett a külső sötétségre. (Mt 25, 30). Gondoljunk arra, akinek nem volt mennyegzői ruhája. “Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.” (Mt 22, 13). Ha azt mondja, hogy lemetsz, akkor lemetsz. Ha kivettetik, akkor kivettetik. Ez nem mumusijesztgetés. “De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (Mt 24, 13). Olvassuk el a Zsidókhoz írott levél 6. és 10. részét. Világosan, érthetően elmondja, mi történik azzal, aki nem marad meg az Úrban. A teljes Írásnak kell hinni. Mi szeretünk igéket kiragadni, és megnyugtatni magunkat.
Jaj, csak ne lenne közöttünk olyan, aki úgy gondol a hitre jutására, hogy akkor nagyszerű volt. Lehet, hogy már húsz-harminc éve száradsz. Akkor olyan jó volt, és most? Akkor mindig Jézusról beszéltem, mindenkit szerettem –, és most? Isten útja olyan, mint a kelő nap, amely egészen világos lesz, a teljes délig. (Pld 4, 18). Egyre jobban tele kell lenned élettel, ha a tőkén vagy, mert kapod az örömöt, a békességet. Jön az utánpótlás és kezd gyümölcsözni az életed. Akiket eddig nem tudtál szeretni, egyszer csak szereted. Termőre fordul az életed, és megtérnek körülötted.
A lemetszett venyigén nem terem gyümölcs soha! Egy levágott virág tovább virágzik, de ott gyümölcs nem lesz. Ha kora tavasszal őszibarack ágakat vázába teszünk, kivirágzik, de nem lesz rajta gyümölcs soha, mert nincs a fán. Ha rajtad nincs gyümölcs, ijedj meg, mert nem vagy rajta a tőkén. Valami nincs rendben, Isten Lelke eltávozott tőlem. Nem számít, hogy úgy néz ki, nagyszerűen mennek a dolgok, mégis tudod, hogy nálad valami nincs rendben. Nagyon kérlek, ezzel ne játssz, mert lehet, hogy már le vagy metszve.
Isten türelmesebb, mint mi, sokáig tud várni, annyi mindent eltűr, hogy hihetetlen. Egyszer, amikor úrvacsoraosztáson vettem részt, megdöbbenésemre egy iszákos férfi is vett úrvacsorát. Akkor mondta el, aki az Igét hirdette, hogy Jézussal mindent meg lehetett tenni. Lehetett arcul ütni, kigúnyolni, nem állt ellent. Jézus hosszútűrő volt. Akkor rázott meg annyira, hogy részegen lehet úrvacsorát venni? Azt mondtam, Jézus, Veled ezt is lehet csinálni? Nem teszel semmit, nem dől fejünkre a templom? Nem mozdul meg a föld. Minden megy tovább.
Gondolj arra, te mit csinálsz Vele? Közömbösen is, szokásból is lehet úrvacsorát venni. Lehet énekelni üres szöveget, lehet imádkozni. Jézus hihetetlenül hosszútűrő. De egyszer lemetsz! Egy váratlan pillanatban tudni fogod, hogy nincs tovább. Kiszáradt az életed. Az elszáradt vesszőket összegyűjtik, és tűzre vetik. Aztán ámulva mondod, nem gondoltam, hogy idejutok.
Amelyik szőlővessző gyümölcsöt nem terem, azt lemetszik. Nem mondhatod, hogy nem mondták, nem olvastam a Bibliából csak azt, hogy “Senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Jn 10, 28b). Ez biztos! De te magad megszomoríthatod, megvetheted, és elkövetheted a Szentlélek elleni bűnt. “Mindnyájan elhajlottak…” mondja a Róma 3,12. Nem egyszerre 180 °-ban megy el az út az Úrtól, csak szép lassan. Nem vagyok örömteli, nincs bennem szeretet. Nem szeretem Jézust, nem örülök, ha imádkozhatom. Minden erőltetett, minden mondvacsinált az életemben, és minden száraz.
A kést kétféleképpen használja a szőlőműves. Lemetszi azt a vesszőt, amelyik gyümölcsöt nem terem, és megtisztítja azt, amelyik terem, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ehhez is kés kell, mert hajt a régi. Tegnap beszéltünk arról, hogy az ó-emberem sok szép hajtást hoz, amitől el vagyok ragadtatva. Hajtja a kedvességet és sok-sok mindent. Sokszor mondtam, hogy a vadhajtás szebb, mint maga az egész tő, és mégis nagyon élesen le kellett vágni.
Egy hívő testvérem olyan kedves volt, amikor azt mondotta: amikor nehézségek érnek, bajok, csapások, mindig örülök, mert azt mondom a szívemben; akkor még a tőkén vagyok, mert engem még metsz az Isten. Ha le lennék vágva, már nem metszene. Az Ige még a szívemig ér. Tudom, hogy Isten meg akar tisztítani. A metszőkés tisztít, ne sajnáld a vadhajtást. Azt mondja az ige: “Az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat, és a szívnek indulatait” (Zsidók 4, 12). A Szentlélektől valót, és a saját szívemből valót válassza szét. Most is azért vagy itt, mert nem metszett még le, és hogy megmetsszen. Megmetszeni és lemetszeni két dolog. Sokszor mondja a kertész: ezen már nem segít semmi, tőből kell metszeni. De amíg van reménység, hogy gyümölcsöt fogsz teremni, addig metsz. Úgy érezd a kést ma magadon, hogy még van hite hozzád. Megmos mindentől, ami bűn, ami belőled való. Hadd fájjon. Engedj most a késnek, az igének, amelyik élő és ható!
A Szentlélek által szóló ige mindig vág. Örülj, ha vág. Mindig fáj belül. Mindig vérzik az a rózsafa is, amelyikről levágom a vadhajtást. Nem baj! Amikor a gennyes vakbelet kiveszik, az is fáj. Ami nem életrevaló, azt hadd vágja ki most. A többit pedig hadd tisztítsa meg, hogy több gyümölcsöt teremjen.
Istennek célja van veled és velem: a több gyümölcs. Ha nincs gyümölcs, miért élsz e földön? Így mondta az Ige: “Miért foglalja a földet is hiába.” Miért foglalod a kegyelmet, miért kapod Isten szeretetét, a gyakori esőt. A Zsidókhoz írott levél 5, 7-8 mondja: “Mert a föld, amely beissza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől; Amely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.” Isten adja a kegyelmét, szeretetét. Olyan szomorúan mondja a szőlőjére: Mit meg nem tettem érted? Mondd meg, mit nem tett meg érted, veled? Tudod-e Őt okolni, ha most fölnézel a keresztre? Mindent megtett. “Utoljára pedig elküldte azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.” (Mt 21, 37).
Emlékszem, amikor először a szívemig ért, hogy mennyire becsülöm a Fiút? Lehet, hogy kivetjük a szőlőn kívül. Ne tedd! Isten szeretetből adta Jézust. Jézus Krisztus vérével öntözte a szőlőjét. “Ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?” Aztán elhangzik az ítélet: “Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy legeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék” (És 5, 5). Nincs tovább!
Bár ne lenne köztünk senki, akire ezt kellene mondania az Úrnak, hogy nincs tovább. Emlékszünk arra a fára, amelyik nem termett gyümölcsöt, és azt kérte a vincellér: “Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.” ((Lk 13, 8-9).
Imádkozzunk!
Köszönöm, Uram, hogy nagyon jó az igazi szőlőtőn lenni. Köszönjük a belénk áradó szeretetedet. Áldunk azért, ami nap-nap után Tőled jön. Köszönjük az örömöt, a békességet, az életet, amit árasztasz a szívünkbe. Kérünk, ne éljünk vissza szereteteddel. Segíts Úr Jézus, mert ez a legsúlyosabb ítélet. Júdás is mindent hallott, mindent elfogadott, csak éppen nem élt vele. Segíts, ne úgy legyünk itt, hogy mindent hallunk, mindent értünk, csak valahol a legmélyén nem engedünk igédnek. Kérünk, munkáld bennünk az akarást, az engedést, a Te jó kedvedből.
Ámen.