“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AZ IGAZI SZŐLŐTŐ (4/5)
NÉLKÜLE SEMMIT!
“Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkü, semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad: és egybe gyűjtik ezeket, és a tűzre vetik, és megégnek.” János 15, 5-6
Imádkozzunk!
Hadd kérjünk Uram, hogy Igéd ítéljen most bennünk mindent kárnak és szemétnek, ami belőlünk való, ami testi. Kérünk, hogy ne csak a bálványokat, hanem a magaslatokat is döntsük le. Úr Jézus! Had legyen egyetlen magaslat az életünkben, a Golgota, és a kereszted. Segíts most is elválasztani a jót a hitványtól.
Ámen.
Isten világa egészen más, mint a mi földi világunk. Ezért használ az Úr nagyon sokszor képeket, példázatokat. Két képet látunk egymás mellett. “Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki én bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt.” Befogadtam Jézust, és Ő bennem él. Ezt megértettem. De hogy én Őbenne legyek, ez furcsa volt. Akkor értettem meg, amikor azt olvastam a Bibliából, hogy vetkőzzétek le a régi élet szerint való ó- embert, és öltözzétek föl a Krisztust. Úgy éreztem, olyan ez, mintha egy ruhában járnék. A bűneset után kezdődött az öltözés. Körülkötőket készítettek maguknak, hogy ne látsszék ki mezítelenségüknek rútsága. Addig nem látták magukat.
Az ember folyton öltözik. Figyeljük meg, mennyire képmutatók vagyunk, mennyire álarcban járunk csak itt is. Észre vetted-e már, hogy van egy elképzelt természeted. Nem vagy olyan, de olyan szeretnél lenni, és olyannak mutatod magadat. Elképzelünk egy ideállt, hogy ilyen szeretnék lenni. Fel is veszem ezt a ruhát, benne járok, és idegen emberek el is hiszik, hogy ilyen vagyok. Csak otthon kiesünk a szerepünkből. Nem is vagyok olyan kedves, türelmes, szíves, mint amilyennek mutatom magam.
Sokféle ruhánk van. Világi emberek között egészen másképp öltözöm. Ott jópofák tudunk lenni. Hívő emberek között fölveszem a hívő ruhámat. Ott másképpen viselkedem. Hányféle ruhád van ahhoz, hogy ne látsszék ki mezítelenségednek rútsága? Hogy igazán milyen vagy, senki nem tudja. Valamilyen ruhában mindig járunk, álarc mindig van rajtunk. Talán, amikor idejöttünk, felvettük a hívő álarcot. Kegyesebbnek, jobbnak mutatom magam, még imádkozom is. Ne tudja meg senki, hogy nem is tudok már imádkozni. Amikor beszélgetünk, hallgatnak a testvérek, szorítják magukon az álarcot, nehogy kiderüljön, milyenek is vagyunk. “Hiszen a te beszéded is elárul téged.” (Mt. 26, 73b). Ha nem akarod, hogy megismerjenek, ne beszélj. Az első egy-két mondaton keresztül azonnal kiderül, hogy mi van belül. A magam öltözékében járó élet halálosan fárasztó.
Hitre jutásom előtt már nagyon belefáradtam abba, hogy szebbet, jobbat, okosabbat, műveltebbet mutassak, mint ami igaz. Nem veszed észre, hogy magad készítette öltözet van rajtad?! “Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányuk nem felvehető”, mondja az Ige. (Ézs 59, 6). Erőlködünk, de mindenki átlát rajtunk. Átlátunk a másikon, amikor dicsekszik. A pókháló ruha, amit fölveszünk, nem takar semmit. Ember előtt sem, Isten előtt még úgy sem.
Az öltözés azóta is folyik. Lelkileg mindig más szeretnék lenni, mint aki vagyok. Szebb, jobb, okosabb, műveltebb, becsületesebb, udvariasabb, szívélyesebb. Amikor még a kertből hordtuk a vizet, egy férfi ki akarta venni kezemből a vödröt. Megkérdeztem: mondja, otthon a felesége kezéből is kiveszi? – Nem. – Akkor kérem, az enyémből se vegye ki. Tudjuk mit jelent ez. Otthon nem vagyok olyan udvarias, a feleségem nyugodtan cipelheti a vödröt. De itt udvarias ruhában mutogatom magam.
Vetkőzzünk már le egyszer igazán. Merjem megmutatni, hogy milyen vagyok. Isten szava ma ez hozzánk, hogy vetkőzz! Hadd lássanak végre, hogy milyen vagy igazán. Vess le minden piszkos ruhát, amit magadra szedtél, amivel dicsekedni szoktál. Ne sétáljunk ezekben a rongyokban, amik fityegnek rajtunk, és amire azt mondom, hogy én már.
Jó volna meglátni magunkat Isten szemével. Amikor Isten kérdezi: “Ádám, hogy vagy?”, amikor minden kiderül, akkor Isten csinált bőr ruhákat. “Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem… fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen.” (Jel 3,18). Ne erőlködj, Isten készített ruhát a kereszt iszonyú árán.
“Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust!” (Róma 12, 14). Azt, hogy “én Őbenne,” így értettem meg, hogy az Ő természetét, szelídségét, szeretetét, tisztaságát öltözzem fel. Krisztus bennem, és én Krisztusban. Amikor elfogadtad Őt, az új természettel együtt fogadtad el. Engedd, hogy beborítsa a tested minden részét. Vannak még helyek, ahol ott van a régi. Valaki azt kérdezte: hogy jutottam át az újba? Most vagyunk útközben. Hazudnék, ha azt mondanám, már utána vagyok. “Nem mondom, hogy már elértem” (Fil 3.12). De egy vágyam van, hogy minél nagyobb területen a Krisztusban legyek.
Jó volna, ha a Krisztust felöltözve mehetnél haza. Jézusnak meg kellett halnia. Ahhoz, hogy Isten bőr ruhát készíthessen, új természetet adhasson, hogy felöltöztethessen, azért Jézus az életét adta. Így értsük meg mit jelent, hogy “én Őbenne”. Jézus odaadta érted az életét, hogy te felöltözhesd. Neki meg kellett halnia. Öltözd már fel a Krisztust! Egy másik kép így írja a Jelenések könyvében, hogy a menyasszony öltözik. Adatott annak tiszta és ragyogó fehér gyolcs. Ha beletartozol a menyasszonyi gyülekezetbe, akkor öltözz! Nemcsak levetkőzni kell, hanem öltözni is. Aki Jézusé, az mind teljes szívvel öltözik. Nem tudjuk, melyik pillanatban lesz itt a vőlegény. Készen vagy? Őbenne vagy már?
Egy másik kép szintén a Jelenések könyvében, a napba öltözött asszony. Az övéi, az Ő népe. A nap Krisztus. Nekünk benne kell lennünk a napban, a Krisztus országában, hogy körülragyogjon a fény. Ezt látni kell rajtunk. Beletartozol a napba öltözött asszonyba? Ragyog-e rajtad a Krisztus? Hitre jutásom előtt nagyon nem bírtam a hívő embereket. Láttam, hogy éltek, és ájtatos képet vágtak. Azt mondottam: mind képmutató. De amikor az első napba öltözött embert megláttam, azt mondtam: ilyen szeretnék lenni. Száz prédikáció sem ért semmit, de egy napba öltözött ember mély vágyat ébresztett bennem.
Milyen jó volna, ha a Krisztusba öltözve mennél haza, és mindenki láthatná rajtad. Ugyanaz, és mégsem ugyanaz. Mi ez a ragyogás, mi ez a tisztaság. Emlékszem, az volt bennem, csak egyszer lenne olyan szemem, mint ennek a valakinek van.
Mi az, ami belőlünk sugárzik? Bennünk a Krisztus, és rajtunk a Krisztus. Én ti bennetek, ti pedig én bennem. Isten ezt szeretné bennetek elvégezni ezen a héten. Olyan új szívet szeretne adni, amelyik belülről is ragyog, de kívülről is. A Krisztus gyülekezete, a menyasszony, ő a napba öltözött asszony, aki szül. Isten népe az, aki mindig új és új életeket szül. Ez a gyümölcs, a termés. Az új életek a napba öltözött asszony körül vannak.
Ha még önmagadban vagy, a saját ruhádban, a pókháló, a látszat ruhában –, ma nagyon kérlek, vigyázz, vigyázz, dobd már le ezeket a szemeteket, ami úgysem takar el. Dobd el a mesterkélt kegyességet, ami rajtad van. Lehet, hogy mindenkit utálattal tölt már el. Valahol így olvastam: Nem hallom, amit mondasz, attól, aki vagy. Nem hallják Jézust attól, ami belőled kiárad. A tisztátalanságaidtól, az indulataidtól, attól, aki vagy. Isten nem akarja, hogy így maradj. Nagyon sok hívő ember nem madáretető, hanem madárijesztő. Elröpködnek a madarak a közeléből, mert taszít.
Isten ma elmondta a két képet, és ez világosan beszél arról, mit akar veled az Úr. “Aki én bennem marad, én pedig Őbenne, az terem sok gyümölcsöt. Mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” Ezt várja tőlünk Krisztus. Ha Benne vagy, mindent benne teszel.
Egy esküvő után azt kérdezte valaki a menyasszonytól: mi lenne, ha ezután mindent ebben a fehér ruhában kellene csinálnod? Takarítanod, mosnod, főznöd, szülnöd, és nem szabadna, hogy piszkos legyen. Mindenki azt mondotta, hogy ez lehetetlen.
Nekünk ebben az új életben kell dolgoznunk, munkahelyre járnunk, emberek között forgolódnunk, családban élni, gyermekeket nevelni. És a ruhánknak fehérnek kell maradni. Valaki megszólalt: Csak úgy lehetséges, ha mindennap kimosod. A Biblia így mondja: Aki egészen újjá lett, nincs másra szüksége, minthogy a lábait megmossa. (Jn 13, 10). A bűneimet az új életben mindennap le kell tennem. Ha nála nélkül semmit nem teszek, ha Ő igazán az enyém, akkor ez az új élet elkísér mindenhova, és mindent másképp csinálok. A legkisebb munka is Jézusról beszél. Valaki azt írta a lábmosásról, hogy Jézus, azzal a legpiszkosabb munkával, hogy a tanítványok lábait mosta, örökre szentté tette a munkát. Ha valaki igazán az Úré, ott istentisztelet folyik a munkahelyen. Itt a konyhában, az istállóban is istentiszteletnek kell folynia. Mindig figyelmeztetem szolgatársaimat, Isten azt mondta: Egész határa igen szentséges (Ez 45, 1b). El ne felejtsétek. Bármit teszünk, Neki, Érte tesszük, és nélküle semmit.
Egyszer asszonyhéten mondottam: ha valaki igazán Jézus katonája, akkor a főzőkanál is elsül a kezében. Fegyver lesz arra, hogy emberek megismerjék Jézust. A szolgálatunk első idejében elmondotta itt egy asszony, hogy mi jelentette neki a legtöbbet. A nyári konyhából, ahogyan hozták be a levest, véletlenül kiöntötték. Az illető várta, hogy most mi lesz. Hallotta, hogy beszélgettek, nevetgéltek a konyhában, aztán félóra múlva hoztak egy másik levest. Akkor azt mondottam, ha most ezek összevesznek, és egymást okolják, vége mindennek, nem tudok itt hinni semminek tovább.
Testvérek, figyelnek minket! Soha ne felejtsd el, néznek minket. Egy hívő férfi elmondta, hogy nagyon sok baj volt az életükben, erejük sem volt. A munka sok volt, felesége gyakran sóhajtozott. Egyszer azt mondottam a feleségemnek, hogy ne sóhajtozz, néznek minket! A mennyből is néznek minket! Isten bennünket bátran akar mutogatni a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak (Tit 3, 1). Emlékezzünk, hogy mutogatta Jóbot a Sátánnak: Láttad-é az én szolgámat, Jóbot? (Jób 2, 3a). Vajon téged mutogathat? Amikor jönnek a nehézségek az életedben, mindenki szeme rajtad van. Isten minket oda akar állítani a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok elé – látjátok a gyermekeimet?
Néznek minket, a környezetünk, a családunk is. Ezért nem térnek meg, mert nagyon közelről látnak téged. A feleséged is látja, hogy most megint milyen önző vagy.
Ha valóban fehérben jársz – így mondja az Ige: “akik nem fertőztették meg ruháikat, fehérben fognak velem járni, mert méltók arra” (Jel 3, 4). Fehérben jársz? Krisztusban jársz? Nélküle semmit sem teszel? Nem fogadják el az igehirdetését annak, akit látnak kiborulva, mérgesen, indulatosan.
Ha istentiszteletként végzek valamit, az beszél. Vajon otthon kérdezed-e majd: Uram, mit tegyek ma, milyen istentiszteletet kell végeznem, hogy az enyéim megismerjék Jézust? Majd meglátjuk, hogy nem kicsi dolog a kicsi dolog. Mert nála nélkül semmit sem cselekedhetsz. Valaki megkérdezte: semmit nem csinálsz Jézus nélkül? Dehogynem! Csak arról hamar kiderül, hogy semmi. A legjobb munka, a legjobb istentisztelet nála nélkül semmi, nulla. “Szeretet nincsen bennem”, mondja az 1Kor 13. Jézus Krisztus a testet öltött, földre szállt szeretet.
Hadd kérjelek most arra, amit a mai igerész így mond: “Aki én bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Ha nem maradsz Benne, elszárad az életed. Lehet, hogy 20-30 év óta szárad az életed, egyre kevesebb, egyre kisebb, egyre rosszabb. Ha így van, nem vagy Benne, Akkor elszakadtál Tőle. “Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad: és egybe gyűjtik ezeket, és a tűzre vetik, és megégnek.”
Hadd kérjelek ma egészen komolyan, mindent tegyél meg azért, hogy visszakerülj a szőlőtőkére.
Imádkozzunk!
Uram! Köszönöm azt a napot, amikor befogadhattam azt a kicsi új életet. Bocsásd meg, hogy nem úgy növekedhetett bennem, ahogyan szeretted volna. Segíts, hogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy az új életem erősödjön, növekedjen. Úr Jézus, hadd lehessek mindig Benned. Minden nehézség, csalódás, áldás, minden, ami ér, Benned találjon. Te mondtad, hogy találtassam Őbenne, ezen a napon, és ezen túl mindig. Segíts Úr Jézus, hogy Te lehess bennem, és én élhessek Tebenned, neved dicsőségére.
Ámen.