“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KERESZTELŐ JÁNOS (5/6)
A fejsze immár a fák gyökerére vettetett
Jézus jövetelére készülünk. “Azokban a napokban” az Isten elküldte Keresztelő Jánost, az ítéletet. Közénk is elküldte ítélő Igéjét, amivel készíti az Úr Jézus útját. Jézus előtt jár a szenvedés, a lelkiismeret szava, Isten Igéje. Azt mondottuk, hogy Isten készíti a Jézus útját, de azt parancsolta, hogy mi is készítsük.
Nehéz sokszor kimenni a munkából, a hétköznapok gondjaiból, a családból, az otthoni körülmények közül. Aki ide eljött, az csak a fele utat tette meg, az orvosi váróig. Senki ne higgye aki egy életen keresztül jár templomba, evangélizációra, hogy attól meggyógyul. Be kell mennünk a rendelőbe, az Isten szent jelenlétébe, Jézus színe elé, az Orvos elé. Megtetted az út második felét? Hiába voltam itt, ha vissza viszem a betegségem, a nyomorúságom, a bűneim.
A tegnapi Igének egyetlen szó volt az üzenete: menekülj! Azt mondta az Ige, hogy haragszik Isten. Szeret, de haragszik a hamisságunk, a hitetlenségünk miatt. Menekültél-e az egyetlen helyre, a Golgotára?
A mai estén folytatja az Ige az üzenetet, a 9-10. verseket olvasom tovább:
“És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik.”
A mai Igénk azt mondja, hogy Isten hall. Hallja amit mondasz. Olyankor, amikor nem is gondolod, hogy hall. Amikor magunk előtt látjuk itt ezt a forgó magnetofon szalagot, akkor gondoljunk arra, hogy Isten láthatatlan magnetofonja pontosan így veszi fel a beszédünket, szavainkat. Egyszer az ítéletkor a saját hangodon fogod hallani – nem lehet letagadni, hogy kiabáltál, hogy te mondtad azt a káromkodást. Isten hall.
Egyszer egy tanár, aki a saját óráját akarta magnóra venni, bevitt az osztályba egy magnetofont. De miközben a gyerekek szépen feleltek, a tanárt kihívták. Mikor kiment, elfelejtette kikapcsolni a készüléket. Nagyon jól tudjátok, ha kimegy egy tanár, mi mindent szoktak csinálni, mondani a gyerekek. Szidták az igazgatót, a tanárokat, össze-vissza kiabáltak minden trágárságot. A tanár amikor visszajött, csendre intette a gyerekeket, visszaforgatta a magnót és lejátszotta nekik az egészet.
Sápadtan hallgatta az egész osztály. Mindenki hangját megismerték. A tanár megszólal: Mi lenne, ha ezt a szalagot elvinném a szülői értekezletre és lejátszanám szüleitek előtt? A gyerekek sápadtan hallgattak, egyszer az egyik felugrott és azt kérte: Tanár úr tessék letörölni a szalagot.
Mondtad-e valaha Istennek – az életem eddigi magnószalagját Jézus Krisztus vére hadd törölje le, hogy ne kelljen egyszer majd ott az ítéletkor mindent visszahallanom. Ott majd nem lehet vitatkozni, ellene mondani, az Isten hall. De nemcsak a szavakat hallja, a gondolatokat is. Hiszen azt mondja itt az Ige első pár mondata: “Ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban”. Mindig válaszolunk az Igére. Amikor mégy hazafele magadban gondolkozni szoktál. Talán még otthon is gondolkodsz. Jézus látja, hogy mit válaszolsz a szívedben az Igére.
Ezek az emberek azt gondolták itt a szívükben: Ábrahám a mi atyánk, nincs itt nagy baj. Talán te is ilyeneket gondolsz – vallásos ember vagyok, olyan asszony, aki mindig ott van a templomban. Gyerekkoromtól fogva mindig ott voltam. Talán vannak olyan gondolataid, hogy ez reád nem vonatkozik, ez olyanoknak szól, akik nem jönnek el a templomba. Ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban.
Emlékszem, hogy valaki, aki nagyon rendes egyháztag volt, azt álmodta, hogy odakerült az Isten ítélő széke elé. Mikor látta a nagy fényességet, a nagy szentséget, az első gondolata az volt, jaj nem így gondoltam. Elkezdte tapogatni a zsebeit, szedte elő a keresztlevelét és odaadta a jelenlevő angyalnak, itt van, tessék, megkereszteltek. De amint az angyal elvette tőle, abban a pillanatban megértette, hogy ez csak ellene szól. Hát a szülei odaígérték őt Istennek.
Hamar benyúlt újra a zsebébe, a konfirmációi lapját vette elő. Amikor az angyal kezébe ért, újra megérezte, ez is ellenem szól. Magam tettem egyszer vallást arról, hogy Isten dicsőségére kívánok élni. Hamar előszedett egy csomó adófizetési cédulát és azt mondta az angyalnak, itt van ez is. Abban a pillanatban megszólalt egy hang és azt mondta, itt van ez is: az ünnepnapot megszenteljed!
Akkor egy hang azt mondta: ez az ember élt hetven évet. Ebből tíz év a vasárnap. Ezen a napon dolgozott a háztáji földjén, csinálta a maga munkáját, mosott takarított, főzött. Isten Igéjét nem kereste, az árvákat, özvegyeket nem látogatta, az Istent napját meg nem szentelte, tehát bűnös.
Csak ezen az egy parancsolaton elkárhoztathat Isten, hogy az ünnepnapot megszenteljed! Isten Igéje nem játék. Amit Ô mond, azt komolyan mondta. Így mondja az Igénk, hiába mondod magadban, hogy Ábrahám a mi atyánk. Hogy mondták az emberek: nem a mi utcáinkon tanítottál, nem ott voltam én is akkor? Majd hangzik a válasz: nem ismerlek titeket.
Isten a kövekből is támaszthat fiakat. Nagyon sok követ, nagyon sok olyan embert láttam, akiről azt lehetett mondani, soha nem törődött Isten dolgaival. Semmibe vette Isten Igéjét, és Isten gyermeke lett.
Emlékszem arra a féfira, aki azt mondta: nem hiszem hogy Isten van, azt sem hiszem, hogy Jézus megváltó. Tíz évvel ezelőtt összevesztem az anyámmal, és az anyám utána meghalt. Tíz év óta nincs nyugtom. Akkor azt mondtam annak a férfinak: maga nem hiszi, hogy Isten van, hogy Jézus megváltó. De hátha mégis az. Mondja el ezt most őszintén az Istennek, hogy én nem hiszem, hogy Te vagy és hogy Jézus megváltó, de ha mégis az vagy, akkor adj nekem bűnbocsánatot.
Ez a férfi elmondta ezt az imát akkor este. Mánap reggel amikor találkoztam vele, a nyakamba ugrott, alig lehetett megállítani. Reggel felébredtem, és nincs bűnöm. Most már tudom, hogy Isten van, hogy Jézus Megváltó. Nekem új életem van! Kőből – hallod – kőből lett Isten gyermeke. Te, aki mondogatod magadban, hogy Ábrahám a mi atyánk, vigyázz, mert a Biblia azt mondja, hogy a vámszedők és a paráznák megelőznek. Ne mondogasd a szívedben, ez csak vád lesz egyszer, hogy százszor hallottad, és nem kellett. Ne mondogasd a szívedben, Isten ismeri a gondolatodat.
Így mondja az Ige: “A fejsze immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.” Hiába mondod, hogy Ábrahám a mi atyánk, hiába mondod, hogy ott ültem a templomban – az Isten a gyümölcsöt nézi.
Nem olyan régen azt kérdeztem egy kertésztől, hány évig vár arra, hogy egy fa gyümölcsöt teremjen? Rám nézett és azt mondta: talán két-három évet, aztán ki vele.
Rád mióta vár az Isten? Mióta kellett volna már mondani: ki vele! Termesz jó gyümölcsöt? A Biblia azt mondja: “A Lélek gyümölcse: szeretet”. (Gal 5,22). Nagyon szeretném, ha ma este megvizsgálnád az életed fáját. Ha engednéd, hogy az Isten szeme végig járja az ágakat, hogy megvizsgálja, terem-e az életed szeretetet? Szereted a családodat? Nagyon komolyan kérdezem, szereted a szüleidet? Mered ezt mondani azok után, ahogy viselkedsz velük? Hányszor ráztad le őket? Talán szerettek volna valamit elmondani, vagy egy kis szeretetre, megértésre vágytak.
Így mondta valaki, akinek az apja nemrég halt meg, azt mondta az apám: lányom, egy kicsit többször is meglátogathatnál. Nem tudom elfelejteni ezt a mondatot, hogy miért nem mentem. Mindig a dolog. Most már mennék.
Lerázta a kérést, és a hívást. Vigyázz, szereted a szüleidet, mikor időd sincs a számukra? Szereted a házastársadat? Hányszor voltál hozzá goromba, szeretetlen, kemény. Jaj, ha egyszer nem lesz már! A gyermeked, aki talán belecsimpaszkodik a szoknyádba, aki talán kérdez, aki mindig útadban van, és mondod, hogy nem érek rá, most nem érek rá. A gyermekedet sem szereted, nincs időd a számára, szereted a gyermekedet, akivel úgy beszélsz? Hát akkor egy idegent hogy szeretnél? Szereted a szomszédod? Csak át kell jönni a tyúknak és egy veteményt kikaparni, már kész a harag. Csak egy pletyka kell, hogy jöjjön a falu egyik végéből a másikra, már kész a gyűlölet, a harag. Már nem köszönök, már rá sem nézek, nem érdekel.
Hát ez szeretet? Tudod mit mond a Biblia? A szeretet mindent eltűr. A szeretet nem keresi a maga hasznát, mindent elfedez, meg tud bocsátani, el tud felejteni, mert soha el nem fogy.
Szeretsz egyáltalán valakit? Ugye csak magadat. Egy asszonyt látogattam meg egyszer, akinek meghalt a férje. Csak a férjéről beszélt. Egyszer csak azt mondja: elment a drágám, ki teszi fel nekem ezentúl a függönyt? Kit sajnált? Magát.
Hányszor mondják, egyedül maradtam, nekem senkim sincs, ki keresi meg a kenyeremet? Kit szeretsz? Nem látod, hogy minden szavadból ordít, hogy engem, nekem, velem, én, én.
Hát ez gyümölcs? Ez jó gyümölcs? Testvér, a fejsze a fák gyökerén van. Érzed? Minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem kivágattatik és tűzre vettetik. Ezzel az Igével kapcsolatban van egy emlékem. A kicsi keresztlányom gyermekek között volt, olyan helyen, ahol Igét hallgatott. Az édesapjának írt egy lapot. Nem sokat válogatott a lapok között, kivett egyet és ráírta: üdvözlet édesapámnak. És elküldte.
Az édesapja ugyanakkor orvosnál volt, és a szövettani leletet várta, hogy bélrákja van-e, vagy nincs. Megkapta a kislánya lapját. A lapra egy fa volt rajzolva és egy nagy fejsze, ami pontosan a fa gyökerén volt. Ez az Ige volt rajta: “Minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem kivágattatik és tűzre vettetik.”
Az édesapja csak nézte a képet – Istenem, ez igaz? És ott az alatt a pár nap alatt, amíg visszajött a szövettani lelet, az alatt a pár nap alatt bűnbánatra jutott és bűnbocsánatért kiáltott. Nem vágatott ki – beoltatott.
Neked is két lehetőséged van most. Vagy kivágnak, vagy engeded magad beoltani. Isten úgy jár itt most közöttünk, mint a mennyei kertész, aki engedi, abba beoltja az egyetlen jó magot, az isteni szeretetet – Jézust.
Ha akarod testvér, akkor nyisd meg most a szíved és mondd Neki: Uram jöjj a szívembe, hogy ne kelljen kivágatnom. Nézd most azt a szeretetet, amelyik nem szerette önmagát, mert önmagát adta érted.
Hadd mondjak el nektek egy történetet egy kisfiúról, egy olyan csemetéről, aki nagyon vad fa volt. Maga mondta el, hogy én voltam az egyik legrosszabb gyerek az iskolában. A leckémet nem csináltam meg, az órákat mindig végignevettem. Abban az időben ha valaki nem csinálta meg a leckét, körmöst, vagy tenyerest kapott. Így mondta a fiú, hogy amikor egyszer megint nem csináltam meg a leckét, azt mondta a tanító: tíz tenyeres.
Abban az időben még lelkészek is tanítottak. Olyan különös tanítóm volt, eleinte szerettem is, de valahogy olyan volt, a szeme, mintha a gyomromba látna. Féltem tőle. Vagy öten voltak még ugyanakkor, akik szintén nem csinálták meg a leckét, és azt mondta a tanító, hogy tíz tenyerest kaptok, de majd a hittanóra után.
Azon a hittanórán az Úr Jézus keresztjéről beszélt a tanító. Néha érintette a fülemet, hogy az Úr Jézus vére, meg keresztje, hogy odaszögezték a fára – mit érdekel ez engem. Mikor vége volt az órának az én tanítóm azt mondta: ti akik ma nem csináltátok meg a leckét, gyertek ide, hogy megkapjátok a tíz tenyerest. Kezébe vette a vonalzót és elkezdte ütni a saját tenyerét.
Amikor a húszhoz ért, akkor láttuk, hogy kicsi vércsík kezd csöpögni a földre. Én leborultam az asztalra és elkezdtem sírni. Mind az ötvenet a tenyerébe ütötte. Aztán odafordította véres tenyerét az osztály felé és azt mondta: értitek fiúk – az Isten mindnyájunk bűnét Jézusra vetette. Így mondta a fiú, alig tudtam hazamenni a sírástól. Akkor megértettem a keresztet és ez a felismerés beoltotta az életemet.
Ami gyümölcsöt eddig az életed termett, Jézus learatta a Golgotán. Véres aratás volt. Elfogadod? Elfogadod, hogy vagy kivágatsz – vagy beoltatsz. Harmadik lehetőség nincs. Válassz! Ma mondhatod Neki: Uram add nekem Jézust.
Imádkozzunk!
Uram tudod, hogy reszkető szívvel mondom az Igét: a fejsze a fák gyökerén van. Lehet, hogy van közöttünk olyan élet, aki nem fogja többé hallani az Igét. Lehet, hogy van közöttünk olyan élet, akire azt mondtad most hatalmas Vincellér, hogy hagyj neki békét még ezen a héten, még egyszer megtrágyázom, még egyszer megkapálom. Hadd hallja még egyszer az Igét. Ha most akar, akkor jó, ha nem, vágd ki azt.
Uram, hadd kiáltsak Hozzád, könyörülj rajtunk, ne legyünk bolondok, hogy visszautasítsuk a jó magot, hogy visszautasítsuk az isteni szeretetet. A nekünk felkínált Jézust.
Ámen.