“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KERESZTELŐ JÁNOS (6/6)
Én ugyan
Ennek az ádventi bűnbánati hétnek az utolsó estéjéhez érkeztünk. Most is karácsonyt várunk, Jézus jövetelét ünnepeljük. Ezekben a napokban Jézus fel akar készíteni, hogy személyesen legyen karácsonyunk. Nem segít rajtad, ha az egész világnak megszületett Jézus, ha neked nem született meg. Isten sokféleképpen készíti a Jézus útját. Sokszor szenvedéssel, ítélettel.
Nekünk is készíteni kell az utat. Nem könnyű kimenni a hétköznapokból, a munkából, az otthonból az Isten házáig. De ez csak a feleút. Lehet úgy elkárhozni, hogy egy életen keresztül járunk templomba, bibliaórára, evengélizációra. Hallgattam az Igét, csak éppen nem fogadtam be. Nem tettem meg a második lépést az orvosi váróból a rendelőbe, az Isten színe elé, Jézus Krisztusig, az orvosig.
Arról is beszélt az Ige, hogy menekülj! Tegnap pedig azt hallottuk: a fejsze már a fák gyökerén van. Testvérek, nekem nem játék az igehirdetés. Tudom hogy vannak közöttetek olyanok, akik egy év múlva nem élnek már, akiknek valóságosan ott van a fejsze a fák gyökerén. Csak nem látjuk, hogy kik azok.
Olyan vidéken élek, ahol nagy erdőségek vannak. Ôsszel körüljár az erdész és megjelöli a kivágásra ítélt fákat. Aztán jönnek a favágók, és kivágják.
Nem tudom melyikünk homlokán van ott a jel. Nem biztos, hogy a legöregebbek azok. Testvér ne vedd könnyen Isten szavát, az Ô halálosan komoly figyelmeztetését: a fejsze a fák gyökerén van. Lehet, hogy Isten azt mondta: megvárom még ezt a hetet, hátha most enged. Ha most hallgat a szóra, akkor jó. Ha nem – vágd ki azt!
Az utolsó két versét olvasom ennek az igerésznek és szeretném elmondani, mi Isten üzenete még ezen az utolsó estén számunkra.
“Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; Ô szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. Akinek szórólapát van az Ô kezében, és megtisztítja az Ô szérűjét; és az Ô gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” Máté 3,11-12
Keresztelő János eddig nem mondta ki ezt a szót prédikációjóban, hogy “én”. Most halljuk először. Az a valaki mondja ezt, aki mikor megkérdezték tőle, hogy ki vagy te, amikor követeket küldtek hozzá, hogy te vagy-e a Krisztus, vagy Illés vagy-e, vagy próféta, azt mondta hogy: nem vagyok. Ugyanazt a választ adta amit akkor ott az Igében: Kiáltó szó vagyok a pusztában, velem ne törődjetek. Nem a személy a fontos. Nem az az érdekes honnan jött, mi a foglalkozása, miért van itt. Így mondta Keresztelő János: én nem számítok, az üzenet számít.
Ô az a valaki, aki azt mondta később amikor beszélt, hogy: A Vőlegény barátja vagyok, Jézus a Vőlegény. Ô az, aki mérhetetlen halálos szeretettel keresi a lelkedet.
Az igehirdető a Vőlegény barátja, akinek egyetlen dolga van: hallani a Vőlegényt, jól hallani szavát, és továbbítani. Örülni annak a szeretetnek, amivel Isten szereti az embert. Keresztelő János azt mondta: “Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” (Jn 3,30). Most itt az igehirdetés végén mégis kimondja ezt a szót: “én”. De utána azonnal: “Én ugyan”. Azonnal ott van mellette, hogy én ugyan csak így. Én többet nem tudok, én csak mondani tudom.
Ezen az utolsó estén én is szeretném elmondani ezt a mondatot, hogy én ugyan… én nem tudtam ennél jobban mondani… én csak ennyit tudok.
Emlékszem, mikor Jézust megtaláltam és beszéltem azokkal, akik Róla bizonyságot tettek, úgy szerettem volna jól megrázni őket és azt mondani: hát csak ennyit tudtatok erről mondani? Hát miért nem mondtátok jobban?
Évtizedek óta megpróbálom jobban mondani, és higgyétek el, minden igehirdetés után azért fáj a szívem, hogy nem tudtam jobban mondani. Azzal vádol belül a lélek, hogy jobban kellett volna, hogy érthetőbb legyen és mégis a szívekhez szóljon. Aki itt a héten nem hallotta meg a Vőlegény szavát, súlyos vád a számomra, hogy én csak ennyit tudtam mondani.
Ezzel fejezi be Keresztelő János, hogy én ugyan csak vízzel keresztelek a megtérésre. Azt mondottuk, hogy a víz az Isten Igéje. Én csak az Igét tudom mondani, és a többit rábízni Arra, aki munkálkodik bennetek ott legbelül. Látjátok, csak azt tudtam mondani, hogy kérve kérjelek titeket, Testvér gyere haza. A megtérés annyit jelent, hogy vár az Atya. Kitárva van a két karja, minden gyermekét várja haza. Hogy mondjam még jobban, hogy értsed?
Egy fiú történetét szeretném nektek elmondani, aki elment otthonról, és évek múlva szeretett volna hazamenni, vissza a szülői házba. Egy fülkében utazott valakivel, és amikor a falujukhoz közeledett a vonat, a fiú nagyon izgatott lett. Elmondta a vele együtt utazónak, hogy szüleinek levelet írt, hogy ha hazamehet, ha van még számára bocsánat, akkor az udvaron levő körtefára tegyenek fel egy lepedőt. A következő falu a mi falunk, ha nincs fehér lepedő, tudom hogy nem mehetek haza. Azt kérte a társától – tessék már kinézni, ott van a házunk közel a sínekhez rögtön balra. Én nem merek odanézni, tessék megmondani, van-e fehér lepedő a fán.
Így mondta az utas, aki kinézett – fiú gyere ide, nézz ki, minden ami fehér a házban kint van a körtefán – nem egy fehér lepedő, minden ami fehér a házban – így várnak haza!
Így vár téged is az Atya. Az Ô Egyszülött Fiának a véres holttestét odaszögezte a bejárathoz, hogy ne legyen senki, aki ne merjen hazamenni. Nem tudom hogy mondjam, hogy értsed, hogy évek óta várnak, hogy az Isten szíve érted dobog, indulj el testvér – indulj el haza.
Olyan jó, hogy Keresztelő János azt is tudta mondani: “de aki utánam jő”. Látjátok az a nagy-nagy bizalmam, hogy “utánam jön, aki erősebb nálamnál.” Nagyon jól tudjuk, hogy minden az igehirdetés után dől el. A döntések ott születnek meg a szívekben amikor elhangzott az Ige, amikor hányod-veted, hogy menjek, ne menjek, tegyem, ne tegyem.
Emlékeztek Péterre, ott a hajóban szólt az igehirdetés, és amikor elhangzott az Ige megszólalt Jézus és egy személyes parancsot mondott. Péternek azt mondta: Evezz a mélyre! Lehet, neked talán azt mondja: kérj bocsánatot. Talán azt mondja: Békülj meg. Talán csak annyit mond: mondd el otthon a többieknek, amit hallottál.
Belül a szívedben hallani fogsz egy rövid parancsot – nem emberi szó. Péter megtette, amit az Úr mondott. Te megteszed most? Bármi legyen most az a mondat, engedsz az Isten személyes szavának?
Utánam jön aki erősebb nálamnál. Látod, Ô erősebb, a legerősebb. A samáriai asszony, amikor Jézus a boldogságról kezd vele beszélni, az élő vízről, akkor egyszercsak felnéz Jézusra és azt mondja: “Avagy nagyobb vagy-e te a mi atyánknál, Jákóbnál?” (Jn 4,12).
Látod Ô nagyobb, sokkal nagyobb mindenkinél. A bajaidnál, a nehézségeidnél, a problémáidnál. Sokan megtapasztalták már ezt, akik úgy gondolták, nem tudom megtenni azt a lépést. De jött az erősebb, és nem is volt nehéz. Vele könnyű, mert Ô a legerősebb.
Merd rábízni az életedet testvér. Merj Neki engedelmeskedni, megtenni a szavát. Ô azt ígéri, hogy keresztel Szentlélekkel és tűzzel. Jézus Krisztust az Istent hozta le erre a földre, Ô maga volt Isten. “Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.” (Zsid 12,29). Ô Szentlélekkel és tűzzel keresztel. Figyeljétek meg a Bibliában, ahol Isten megjelenik, tűzben jelenik meg. Mózesnek is tűzben jelent meg az Isten a csipkebokornál. A Sinai hegyen tűzben jelent meg az Isten, az egész hegy égett. Illés amikor kéri az Urat, hogy tegyen bizonyságot, hogy Ô az Isten, tűzzel válaszol. Pűnkösdkor kettős tüzes nyelvek jelentek meg. A mi Istenünk megemésztő tűz. Ô Szentlélekkel és tűzzel keresztel.
Így folytatja Igénk: “Akinek szóró lapát van az ő kezében”. Ketté oszt most minket. Hadd kérdezzem most tőled – melyik csoportba tartozol? Az egyik csoport az, amelyik most engedi, hogy égesse a tűz, a másik akit majd olthatatlan tűzzel fog égetni örökkön örökké.
Testvér találkozni kell a tűzzel. Vagy most itt, vagy egyszer majd örökkön örökké. A polyva égni fog. Az életed polyvája égni fog! Vagy nélküled most – vagy majd veled. Te választasz.
Jézus jönni akar a most elhangzó Ige nyomában, keresztelni tűzzel és Szentlélekkel. Először az ítélet tüzével. Érezted, tapasztaltad már, hogy belül valami ég? Tapasztaltad már, hogy régi elfelejtett bűnök fájnak, gyötörnek? Akkor téged már utolért a Szentlélek és vele együtt a tűz.
Így mondja Jézus Krisztus: “Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akartok, ha az immár meggerjedett?” (Lk 12,49). Bár már égne. Bár már ne tudnál aludni az éjjel. Akinek egyszer meggyullad a lelkiismerete, ott égni kezd gyerekkora első bűneitől sokszor a mai nap szeretetlen szaváig, égni kezd minden olthatatlan tűzzel.
Az ember megy oltani, talán a kocsmába megy, de hiába. Próbálja az ember oltani munkával, ezzel, azzal, amíg lehet. Nem ismered még ezt a tüzet? Vigyázz, ha ezt nem ismered, akkor a másik tűz fog várni. Kérd ma Istent, Uram hadd égjen bennem minden, ami éghető, ne kelljen vele együtt elégni majd nekem is. Mondd neki, bármibe kerül is, most hadd égjen bennem a gyehenna.
Mert az a tűz most még oltható, egyetlen módon oltható – a másik tüzzel – az Isten szeretetének a tüzével. Nézd a samáriai asszonyt, hogy szaladt be a faluba mondani, gyertek ki, láttam egy embert, gyertek ki ti is Hozzá. Benne is meggyulladt a tűz, az Isten szeretetének a csodálatos tüze.
Egy iszákos emberről olvastam egyszer, aki annyira szeretett volna megszabadulni, hogy már az édesanyja vérével írt alá egy mértékletességi szerződést, hogy soha többé nem iszik. Másnap részeg volt. Látod, nem segített rajta az édesanyja szeretete, nem segítenek az anyád könnyei, nem segítenek a síró gyerekek.
De amikor megismerte Jézust, az a kereszten kihulló drága vér örökre szabaddá tette. Soha többé nem ivott. Az Istennek mérhetetlen nagy a haragja, és az ítélete, de hadd kiáltsam most bele a szívetekbe, hogy nagyobb, nagyobb a szeretete! Szentlélekkel és tűzzel keresztel.
Így mondja Keresztelő János: közöttetek van, akit ti nem ismertek. Jelen van, közöttetek van, akinek a szeretetét nem ismeritek. Engedj ma Neki! Vidd oda az égő lelkiismeretedet, vidd oda a Golgotára, ahol ég az Isten szeretetének a tüze. Hidd el, új emberré leszel. Olyan emberré, mint volt Wrede Matild, a foglyok angyala, akinek húsz éves korában meggyulladt a szíve. Amikor sokkal később azt mondták neki, hogy jöjjön el valami királyi fogadó estre, akkor azt mondta, hogy nem megy. Senki nem veszi el az életemet azoktól a nyomorult raboktól, akiknek az Isten odaadta. Égett a szíve azokért a torzonborz emberekért.
Ha téged Isten lángra gyújthat, kiknek fog odaadni? Kikért fogsz égni? Tudod mi a legnagyobb boldogság? Nem az, hogy téged szeressenek, hanem az, hogy tudsz szeretni új, isteni szeretettel. Bár megismernéd csak ezen a te mostani napodon is az Istennek ezt a csodálatos, minden emberi értelmet felül haladó szeretetét.
Amikor Isten az életemben meggyújthatta ezt a kiolthatatlan szeretetet, nem sokkal azután egy tanyára kerültem. Egy öreg 75 éves bácsi volt ott, és az Isten olyan szeretetet adott felé, kereste ezt az embert. Azt mondtam neki: Anti bácsi ha maga Jézust akarja követni, akkor minden reggel Igét kell olvasnia. Azt mondta akkor kicsit gúnyosan nekem: tetszik tudni én négykor kelek. – Akkor négykor kellene olvasni az Igét. – Tessék jönni és olvasni velem.
Isten felébresztett háromnegyed négykor, és négykor bezörgettem a kicsi konyha ajtaján és azt mondtam: Anti bácsi négyóra, olvassunk Igét. Életemben nem fogom elfelejteni azokat a reggeleket ott a kicsi konyhában 4-5-ig. Isten Szentlelke jelen volt az Ô szeretetének a tüzével.
Mikor aztán el kellett onnan jönnöm, Anti bácsi a lova nyakára borulva zokogott. Megismerte az Isten minden emberi értelmet felülhaladó szeretetét.
Mered-e magad odaadni, hogy Isten égessen majd másokért? Ez a boldogság testvér. Mered-e odaadni magad arra, hogy lehess égő, világító szövétnek, akin keresztül ragyoghat az Isten szeretete?
Testvér, égni kell, vagy Érte – vagy nélküle. Választhatsz! Hadd mondjak még egyet, mi lesz az az olthatatlan tűz, ami égetni fog? Csak röviden annyit: a vissza utasított szeretet. Aki ezt átélte, az tudja, mi a gyehenna. Három példát szeretnék mondani. A vissza utasított szülői szeretet az első.
Emlékszem arra a futballistára, aki saját maga írja le, hogy az édesanyja hívő asszony volt, ő pedig a legnagyobb futballistája annak az időnek. Így mondta, éjjel sokszor észrevettem, hogy az anyám ott térdel az ágyam előtt és imádkozik. Nyugodtan befordultam a fal fele és azt mondtam: felőlem imádkozhat, engem nem érdekel. Egyszer, amikor az anyám Jézushoz hívott, szemen köptem.
De amikor ez a kicsi öregasszony ott feküdt a koporsóban, és mikor visszajöttem a temetésről, akkor szerettem volna a fejemet a falba verni, akkor ordítani tudtam volna, mert utolért a visszautasított szülői szeretet.
A másik a visszautasított házastársi szeretet. Valaki elmondta, hogy csaltam a feleségem. Semmi nem érdekelt, csak a saját örömöm és élvezetem. Sokszor felébredtem éjszaka és hallottam valami halk zörgést. A feleségem éjszaka varrt egy elsötétített lámpa mellett. Mert nem adtam egy fillért sem haza, sem neki, sem a gyermekeimnek.
Amikor egyszer így felébredtem, és hallottam a gépzörgést és láttam a sápadt arcot, akkor ott az ágyban utolért a visszautasított hitvesi szeretet Akkor semmi mást nem vett észre a feleségem csak, hogy zokogtam, zokogtam. Soha nem volt egy szava, csak élt csendesen és szeretett. Ezt nem lehetett tovább kibírni.
Hadd mondjam a harmadik példát: a visszautasitott gyermeki szeretetet. Egy részeges apáról olvastam, hogy eladta mindenét és elutazott Amerikába. De ott sem ment neki, mert ott is ivott. A felesége a leveleket – amiben mindben az volt, hogy küldj pénzt – eldobta. De úgy látszik, az egyik gyerek megtalálta.
Így írja le az apa: egyszer, amikor hazamentem a magam züllött szállására, az asztalon egy pénzesutalványt találtam gyermekírással. Édesapám, olvastam, hogy nyomorban vagy. Én annyira szeretlek, hogy az első keresetem elküldöm neked. Azt mondta az apa, hogy ráborultam a pénzesutalványra és órákig sírtam. Azután azt mondtam, most pedig ember leszek és keresni fogok, és hazamegyek, hogy apja legyek ennek a gyereknek. Utolérte a visszautasított gyermeki szeretet.
Mi lesz veled testvér, ha egyszer utolér majd az a véres kereszt?! Az tövis koronás fő, azok az átszögezett kezek, az az isteni szeretet, amit te visszautasítottál. Látod – ez a pokol. Nem kell ott külső tűz, nem kellenek ördögök, akik sütögetnek. Benned van a tűz – a visszautasított krisztusi szeretet.
Testvér, én ugyan – én ugyan csak elmondani tudom. Nagyon kérlek, ne üss rá az Isten feléd kinyújtott véres kezére. Tedd bele a kezedet. Fogadd el és mondd ma csendben – Uram segíts – a Tied akarok lenni.
Imádkozzunk!
Olyan keveset lehet mondani Uram a Te szeretetedről. Ha angyalok nyelvén mondanánk is, tudod hogy semmi ahhoz képest, amit végeztél értünk ott a kereszten, ahogy Te szerettél. Arra kérlek Szentlélek Isten, jöjj utánam ebbe a gyülekezetbe. Kérlek, hogy az elhangzott igehirdetés után írjad be a szívekbe az üzenetedet. Égess egész odáig, amíg oda nem viszel minden szívet az Úr Jézus életet mentő vére alá. Kérlek könyörülj rajtunk. Uram, nagyot kérek Tőled, ne legyen egy sem, aki elvész azok közül, akik ma itt vagyunk. Hallgass meg az Úr Jézusért!
Ámen.
Ramocsaháza,1973. december 17-23.