“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÉZUS UTOLSÓ SZAVAI A KERESZTEN (4/6)
Szomjúhozom
“Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom. Volt pedig ott egy ecettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel, és izsópra tévén azt, odavivék az Ô szájához.” Jn 19,28-30
Úr Jézus, mi nem tudjuk megérteni Igédet, csak Szentlelked által. Azért kérünk, hogy add a Lelkedet. Kérünk, segíts most megnyitni szívünket, segíts engedni Igédnek. Kérünk, rontsd le bennünk az ördögnek munkáját, minden ellenállást, minden nemakarást. Kérünk, könyörülj rajtunk, hogy halljuk és értsük beszédedet a Szentlélek által.
Ámen.
Jézus újra megszólalva csak egyetlen szót mond: “Szomjúhozom.” Emberileg tökéletesen érthető, hogy Jézus szomjúhozik. Azt mondják, hogy a háborúban megsebesülteknek a legrettenetesebb kínja a szomjúság. A nagy vérveszteség és a sebláz miatt. Háborús kórházakban mikor végigment valaki, egy szót lehetett hallani: vizet, vizet! Talán mindennél nagyobb kín a szomjúság.
Teljesen érhető, hogy ott a Golgota keresztjén vérző Krisztus, az a kínokban vergődő emberi test szomjazott. Annyira érthető ez a kiáltás emberi szempontból.
De ennek a szónak sokkal több mondanivalója van, mint amit egy testi ember kiálthat azok felé, akik körülötte vannak. Jó volna most megértenünk, hogy mi hát a mondanivalója ennek az egyetlen szónak, amit most hallhatunk Jézus szájából. Vajon az Isten felé hangzott el ez a szó, vagy az emberek felé?
Az emberek válaszoltak rá, valaki belemártotta a szivacsot ecetbe és felnyújtotta egy izsóppal és megitatta Jézust. Jézus Isten-ember volt. Tökéletes ember, és tökéletes Isten. Tehát mind a kettő benne lehetett ebben a kiáltásban.
Mit jelent ez a szó az ember Krisztus Jézus szájából – szomjúhozom. Úgy gondolom, hogy benne kiált az egész szomjas világ. Amikor Jézus ezen a földön járt és tanított, emlékeztek, hogy így van megírva: “Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.” (Jn 7,37).
Most ugyanez a Jézus mondja, hogy: Szomjúhozom? Hát most nem azt mondja, hogy: jőjjön én hozzám? Most erről a szájról hangzik el ez a kiáltás, hogy szomjúhozom? Hát hogy tud embereket megelégíteni, aki maga is szomjas?
Az akkori szavak kiáltása között és a mostani között ott van a bűn, ott van a Gecsemáné, ott van a keserű pohár – magára vette a világ bűnét, és elszakadt az Atyától. Azóta hallottuk, hogy elhagyott – tehát szomjúhozom. Mélyen összefügg ez a két mondat, hogy: Én Istenem, én Istenem! Elhagytál – szomjúhozom.
Mi az a nagy szomjúság, ami a világban van és ami bennünk is ott ég? Azért jössz ide estéről estére, mert szomjúhozol. Nem a kiváncsiságod hozott ide, nem is az érdeklődés, hogy mi lehet ott, ahová annyian mennek. A szíved szomjúsága hozott ide. Mert gyermekkorunktól kezdve mérhetetlen szomjasok vagyunk.
Egyetlen szóval meg tudom mondani, mire vagy szomjas: szeretetre. Érhetetlen szomjúságunk szeretet-szomjúság. Ezt nem tagadhatod le! Hiszen kicsi korodtól kezdve ez égetett, amikor belefogództál az anyád szoknyájába, amikor nem lehetett róla leszakítani, mert ő volt az az ember, akitől nemcsak vártál, de kaptál is szeretetet. Nem régen mondta valaki, aki elveszítette az édesanyját: az egyetlen ember volt, aki szeretett.
Persze, aztán nő a gyerek és egy új szomjúság ébred benne, talán a szerelem. Emlékezzünk fiatalkorunkra, és emlékezzünk arra, hogyan kínozza, szaggatja egyik ember a másikat: szeretsz? Igazán? Egészen? Csak engem? Milyen boldog voltál akkor, amikor úgy érezted, hogy megtaláltad. Talán amikor ott álltál az Úrasztala előtt, és fogtad valakinek a kezét és azt hitted, hogy szeret, hogy végre megtaláltam azt, aki szeret.
És aztán? Ugye tudnád mondani tovább. Aztán egyszer csak rájöttél, hogy ez sem szeret. Rájöttél, hogy magát szereti az az ember, nem engem. Így mondta egy asszony, ráébredtem, mi az amit bennem keres. Nem érdekli azt a lelkem, önmagát szereti, nem engem. Micsoda csalódás!
Egy fiatalasszony azt mondotta, amikor rájöttem, hogy a férjem nem az akinek gondoltam, akkor azt mondottam, majd a gyermek. Mikor az első gyermekemet a szívemhez szorítottam, akkor úgy éreztem, most, most megvan, ő majd szeretni fog.
Ha még nem élted át ezt az utolsó nagy csalódást, amikor egyszer rájössz arra, hogy ő sem szeret – ha nem élted át ezt a nagy csalódást, amikor a fiad, vagy a lányod azt mondja majd neked, hogy tessék elmenni innen lakni, mert egyszerűen nem férünk össze. Amikor majd azt mondja neked, hogy nem vállalunk tovább. Aki átélte, tudja. És te mész tovább szomjasan, egyre szomjasabban.Szegény öregek, mennyi ember van, aki egyszerüen szeretetkoldus lesz. Egyik gyermektől a másikig és reménykedik, talán majd az unokák. Talán onnan majd kapok egy kis szeretetet. Nagyon sok öreg ember sírjára oda lehetne írni: szeretet nélkül szomjan halt.
Jézussal együtt ez a szomjas világ kiált. Kiált Isten felé: szomjúhozom! Tudod mit jelent a szeretet szomj? Ha ismernéd a Bibliát, akkor meg tudnád mondani. Így mondja a Biblia: “Az Isten szeretet.” (1Jn 4,8). A szeretet szomj: Isten szomj. Nincsen másutt szeretet. Elszakadtál az Istentől, és most hiába keresed, nincs.
Olyan jó, hogy Jézussal együtt odafordulhatunk az Isten felé és kiálthatunk: Atyám szomjúhozom! És abban a pillanatban meg fogod hallani ugyanezt a kiáltást, ahogy Jézus Krisztuson keresztül maga Isten kiált: ember, szomjúhozom!
Valahol egy vásárban egy édesanya ment a kisfiával. A nagy tömegben valahogy elszakadtak egymástól. Aztán nem lehetett mást hallani, mint hogy egy gyermek kiabált: Édesanyám! A vásár másik feléről az édesanya kiáltotta: Kisfiam! Milyen öröm volt, amikor ezt a két kiáltás meghallotta egymást, és amikor szaladhattak egymás felé.
Az a szeretet amit keresel – az a szeretet keres téged. Jézus Krisztusban hallani lehetett, hogy szomjas az Isten, hogy keres az Isten, hogy üres Neki a menny nélküled, mert Ô minden gyermekét szereti.
Jézus Krisztusban Isten kiált le erre a földre: ember szomjúhozom, a szeretetedre, a közelségedre szomjúhozom. Hadd mondjam ma neked testvér, hogy egy mindenre elszánt szeretet keres téged. Egy olyan szeretet, amelyik keresztülment mindenen, bűnön, poklon, halálon, mert szeret téged, és hangzik az Isten szava Jézus Krisztuson keresztül: ember szomjúhozom!
Simon, Jónának fia – szeretsz-é engem?! Tudsz-e egyáltalán szeretni? Ma este ha majd hazamész, nyisd ki a Bibliád az 1Korinthus 13-nál. Az első Ige volt, ami engem szíven ütött. Amikor elolvastam, hogy: A szeretet hosszútűrő, a szeretet nem irigykedik, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Amikor olvastam, hogy mindent eltűr, mindent hiszen, mindent remél, soha el nem fogy – akkor, akkor én azt mondtam, ilyen nekem nincs, de nem is volt.
Gondolj valakire, akit ezen a világon a legjobban szeretsz, a gyermekedre, az anyádra, a feleségedre, férjedre, mindig türelmes voltál vele? A szereteted amit te annak nevezel, az mérhetetlen türelmetlenség. Soha nem kerested a magad hasznát? Nem így volt mindig, hogy nem csinálja, nem hozza, nem adja, nem jön. Igazán nem kerested a magad hasznát? És nem fogyott el, és mindent hittél, és mindent eltűrtél? Szereted, ahogy beszélsz vele? Gondold meg jól, szeretsz egyáltalán valakit? Volt-e valaha az életedben olyan, hogy örömöt akartál volna szerezni az Istennek? Volt-e már valaha úgy, hogy azt kérdezted – Uram mit tehetnék most, hogy örülj? Ugye soha, soha nem kérdezted. Szereted Istent?
Pedig látod Isten egy parancsot hagyott, csak egyetlen egyet: “Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből, és teljes elmédből, és a te felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27). Jézus kiált – szomjúhozom! És most kérdezd meg Tőle, Úr Jézus mit iszol? Mire szomjúhozol?
Végignéztem a Bibliát és nem találtam helyet, ahol Jézus ivott volna, csak a Gecsemánében. A samáriai asszonytól kért inni, de nem olvassuk, hogy ivott volna. Csak azért kért, hogy adhasson! Tőled is csak azért kér, hogy adhasson. Mit kér tőled? Mit iszik Jézus? Mi volt abban a keserű pohárban? Így mondja a Jelenések könyve, hogy az Isten haragjának a borát elegyítetlen töltötte bele egy kehelybe, egy pohárba. Mi volt abban a pohárban? A világ minden bűne, miden szennye, csalása, hazugsága, féltékenysége, irigysége, önzése, hiúsága. A tied is! Ha odaadod a tied is.
Ma este neked mondja Jézus – gyermekem adj innom! Ô semmi mást nem kér, csak a bűneidet. Semmi más nem kell neki. Adod? Jézus azért kér, hogy adhasson. Adhassa azt, amire szomjúhozol, amit senki nem tud adni – az Isten szeretetét. Hogy megtölthesse a szívedet azzal a szeretettel amire mindig vágytál. Úgy tölthesse meg, hogy úgy mehess el ebből a templomból, csak adni akarok.
Így mondja az Ige, hogy “Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz Ôbenne.” (Jn 4,14). Isten nemcsak egy kicsit akar adni, nemcsak nekedvalót akar adni, azt akarja, hogy áradjon belőled. Hogy beleáradjon a világba ez a csodálatos szeretet.
Adj innom – szomjúhozom. Jézus kér, hogy adhasson. Így mondta a samáriai asszonynak: ha ismernéd az Isten ajándékát. Ha tudnád, hogy ki az, aki ma azt mondja neked – adj innom – te kérted volna Ôt, és adott volna néked élő vizet, élő szeretetet.
Az Isten kiált ott a kereszten. Nem az ecet kell neki, nem a vallásosságod, nem a keserű kötelesség, hogy Bibliát kell olvasni, hogy imádkozni kell, templomba megyek, mert menni kell. Nem ez kell Neki. Neki a bűnöd kell. Neki az kell, hogy megajándékozhasson önmagával, hogy megtölthessen az Ô szeretetével.
Egy katolikus asszony mondta el nekem egyszer, hogy kisfiával a templomba ment. A gyerek azt kérte, édesanyám tessék nekem mutatni egy szentet. Egy festett ablak mellett álltak, szentkép volt benne. Az édesanya odamutatott és halkan odasúgta a gyereknek – látod kisfiam, az ott egy szent. Az ablakon keresztül besütött a nap. A gyerek egy kis idő múlva megszólalt – édesanyám, akiken keresztül besüt a nap, azok a szentek? Azok a szentek! Azok az Isten gyermekei, akiken keresztül besüt a nap. Akiken keresztül beárad Isten csodálatos szeretete erre a sötét földre, a családodba, a faludba, a szomszédaid közé, ebbe a világba. Jézus szeretné, ha te lennél ez az ember. Rajtad múlik! Ô kiáltott a keresztről – szomjúhozom! Add oda Neki amit kér, hogy szabaddá, boldoggá tehessen.
Imádkozzunk!
Uram ismered a szomjas szívünket. Tudod, hogy mit szeretnénk inni. Talán a gyermekeink szeretetére vágyunk, talán az unokáink szeretetére, talán valakinek a szavára vágyunk. Tudod Uram mi az, amire azt gondoljuk, hogy kielégítene. Tudod Uram, hogy csak újabb csalódás volna, csak újabb seb, csak újabb fájdalom, csak újabb könny.
Könyörülj rajtunk, segíts, hogy megláthassuk az egyetlen szeretetet, amelyik kielégíthet. Segíts hogy felénk ragyoghasson az a halálos szeretet a Golgotáról. Kérünk, hadd érintse meg a szívünket ma este halálos szereteted. És tégy késszé odaadni mindent, mindent ami titkolt, rejtett bűn, mindent ami tönkreteszi a belső életünket. Segíts Uram és adj bizalmat, hogy ma este kitárjuk előtted a szívünket, hogy elmondjunk régi dolgokat, hogy kérjünk bűnbocsánatot és örökéletet, neved dicsőségére.
Ámen.