“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÉZUS UTOLSÓ SZAVAI A KERESZTEN (6/6)
Atyám a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet
“És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghalt.” Lk 23,46
Uram, hálát adunk a hívó, kereső szeretetedért. Köszönjük, hogy ezen a héten mindent megtettél azért, hogy el ne vesszünk. Köszönjük Uram, hogy most valóban csak rajtunk múlik, megragadjuk-e a felénk nyújtott kezedet, hajlandók vagyunk-e ezen az úton tovább járni. Kérlek, ne legyen senki, aki visszautasít. Áldd meg így most ezt az alkalmat. Beszélj a szívünkkel, és kérünk, hadd tudjunk őszintén teljes szívvel igent mondani a hívásodra. Az Úr Jézus nevéért kérünk
Ámen.
Egész héten át Jézus Krisztusról, a megfeszítettről hallottunk, utolsó szavait figyeltük a keresztnél, Jézus Krisztus halálos ágyánál.
Elhangzott a világtörténelem legcsodálatosabb és leghatalmasabb szava: “Elvégeztetett!” A végső győzelem a Sátán felett, és a megváltásod elvégeztetett a kereszten.
A bűnnek és az ördögnek minden rabszolgája szabad, el kell őket bocsátania. Egyetlen ember sincsen itt, akinek el kellene kárhoznia.
Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, a kocsmában verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy kérvényt írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon neki kegyelmet.
A király amikor kezébe vette ezt a kérvényt, nagyon meghatódott. Milyen lehet az az ember, aki mellett az egész falu bizonyságot tesz, és annyi ember kér kegyelmet. Azt mondta, kegyelmet adok neki, de én magam fogom elvinni, hadd lássam azt az embert.
Abban az országban a bíró fekete talárban járt és ebben az öltözékben ment be az uralkodó az elítélt cellájába. A fiú felemelte a fejét és ránézett arra aki bejött, azt gondolta, itt a pap. Persze holnap meghalok, küldik a papot. Az uralkodó azt mondta: Fiatalember, jó hirt hoztam magának. – Köszönöm, nem kell a maguk jó híre, holnap úgyis meghalok – nem érdekel a jó hír. – De fiatalember az életéről van szó, a kegyelmet hoztam. – Nem kell a kegyelmük, tartsák meg maguknak. A király tanácstalanul állt ott, és kérte: legalább hallgasson meg engem. – Senkit nem hallgatok meg, ha azonnal el nem hagyja a cellám hívom az őrt és kidobatom.
A király megrántotta a vállát és elment. Azonnal utána kiváncsian jött a börtönőr – na, itt volt a király, mit hozott, kegyelmet? – Jaj nem tudtam – hát a király volt itt? Azonnal adjanak papírt ceruzát, írni akarok a királynak. És írta: Felség, bocsánat, nem tudtam – kell a kegyelem!
Gyorsfutár vitte a levelet. A király egyetlen mozdulattal széttépte. – Ez az ügy nem érdekel tovább.
A következő hajnalon kivégezték a fiút. Ahogy ott állt a bitófa alatt kérte, hagyjanak szólni, az utolsó szó jogán mondani akarok valamit. Aztán belekiáltott a tömegbe: Emberek, nem azért halok meg, mert öltem, én nem a bűneimért halok meg, azért halok meg, mert visszautasítottam a kegyelmet.
Hadd mondjam meg nektek ezen az utolsó estén ebben a templomban, senki nem azért fog meghalni, mert vétkezett, hanem azért, mert Isten felajánlotta a kegyelmet és neked nem kellett!
Elhangzott a szó, hogy elvégeztetett, Jézus Krisztus semmivé akarja tenni az egész múltadat, eltörölni minden bűnödet ingyen. De ha neked nem kell, több szava nincs.
És Jézusnak mégis van még egy szava, az utolsó szava a kereszten: “Atyám a te kezeidbe teszem le az én lelkemet.” De ez a szó csak az “Elvégeztetett” után érvényes az életedben.
A múltadra nézve elég Jézus vére. A jövődre nézve pedig ez a mondat, amit Jézus utoljára mondott. Most már Atyám, hogy “Elvégeztetett, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet.” A jövőmet! Mindazt ami rám vár ezen a földön és az örökkévalóságban. Ebben a mondatban benne van az Atya iránti teljes bizalom.
Egy édesapa mondta el, hogy a kisfiát egyszer súlyos kezelésre kellett vinni az orvoshoz. Nagyon nehéz volt, amikor bevitte a rendelőbe, és a gyerek kapaszkodott a kezébe, hogy édesapám ne hagyj itt! Az édesapának ki kellett húzni a kezét az övéből és átadni őt az orvosnak. Miután megtörtént a nagyon fájdalmas kezelés, a gyerek sírva jött ki a rendelőből. Az apa azt gondolta, most biztos elvesztette a bizalmát irántam. Így beszélte el nekem, mentünk ketten az utcán és egyszercsak azt vettem észre, hogy egy kicsi kéz keresi a kezemet. Újra beletette kezét az édesapja kezébe.
Hadd mondjam azt, hogy valahogy így van Jézussal. Az előbb kiáltott, hogy “Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet?” És most újra beleteszi kezét az Atya kezébe. Abba a kézbe, amelyikből elvette a keserű poharat, abba a kézbe, amelyik ráengedte a világ bűnét, most újra beleteszi a kezét.
Szeretném, ha ebből megértenéd, hogy bármilyen nehezet ad rád Isten keze, mindig tudd, hogy a legjobb történik veled. És mindig újra kapaszkodj bele, mert az a kéz, és az a szív amelyik mögötte van, halálosan szeret téged.
Atyám a te kezedbe! Látod Jézus ismerte az Atya kezét. Ezt a leghatalmasabb kezet a földön. A teremtő kezet, amelyik mindent teremtett. Bár csodálnád azt a hatalmas kezet, amelyik olyan bölcsen intézett mindent, ezt a teremtő, fenntartó, a világot formáló hatalmas isteni kezet. Azt a kezet, amelyik a legerősebb kéz, és mégis a leggyöngédebb.
Gondolj arra, hogy Isten keze egyszer emberi kézzé lett, húsból és vérből lévő kézzé a Jézus kezévé. Az egyetlen kéz ezen a földön, amelyik soha nem mozdult maga felé, amelyiknek soha nem volt az a vágya, hogy magamnak szerezzek. Egy kéz, amelyik csak adott, csak áldott. Az a kéz, amelyet soha nem szennyezett bűn. Nézd azt a kezet, most oda van szögezve, a Golgotán láthatod véresen, összeroncsolva az egyetlen kezet.
Láttad már lelki szemeiddel ezt a véres kezet? Neked Isten megmutathatta már, hogy bűneid büntetése rajta van? Ismered ezt a kezet?
Így mondja Jézus: Atyám a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Ô maga teszi le. Valami csodálatos, ha végignézitek a szenvedéstörténetet, hogy így igaz ahogy Jézus mondta: Senki nem veszi el az én életemet én tőlem, én magam teszem le! Figyeljétek meg, hogy az egész szenvedéstörténetben Jézus a cselekvő. El akarják Ôt fogni a Gecsemánéban, és amint közel érnek hozzá, a földre esnek. Akkor Jézus megkérdezi: kit kerestek? A Názáreti Jézust? – Én vagyok. Ô maga lép oda, Ô maga adja magát. Ha Ô nem adja oda magát, soha nem kötözhetik meg. Senki nem veszi el az életem, magam adom oda.
Egy másik kép. Együtt van a főpapi tanács. Mindenféle tanúkat hallgatnak ki, ellent mondanak egymásnak a tanúk, nincs vád. S akkor hozzáfordul a főpap és azt mondja: az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg, te vagy-e az Istennek ama Fia? És Ô maga mondja ki a választ: Te mondád. És majd meglátjátok az Embernekfiát eljönni az ég felhőiben. S abban a pillanatban egy reccsenés, a papok mind tépik le magukról a ruhát, megszaggatják a ruháikat és azt mondják: káromlást szólt, méltó a halálra.
Ha Jézus nem ad vádat, nincs vád. Nézd Pilátust, hogy futkos ki s be izgatottan, és milyen nyugodtan áll ott Jézus. Semmi hatalmad nem volna fölöttem, ha onnan felülről nem adatott volna.
A Golgota keresztjén Ô az egyetlen cselekevő. Bocsánatért jár közbe a gyilkosainak. “Atyám bocsáss meg nekik.” Megnyitja a mennyet egy lator előtt. “Még ma velem leszel a paradicsomban.” Aztán elvégzi azt amiért küldetett. “Elvégeztetett!” És utána kimondja: “Atyám a te kezeidbe teszem le az én lelkemet.” Senki nem veszi el tőlem, én magam teszem le. A te kezedbe teszem le. Olyan jó volna ha értenéd – helyetted, éretted teszi le. Hogy ma kaphass új lelket, Szentlelket, felülről való új életet.
Jézusnak át kell menni a halálon is. Olyan megrendítő ez a mondat, hogy azután meghalt. Az élet halt meg. Az egyetlen ember, akinek nem kellett volna meghalnia. A halálon is átmegy érted, helyetted. A te életednek szüksége van erre a kézre, erre a biztos kézre. Vajon leteszed-e ebbe a kézbe az életedet? Ó mennyi kézbe tetted már le, mennyi emberben bíztál már, pont ebbe a kézbe nem mered letenni?
Az egész emberi élet alapja a bizalom. Ha felülsz egy vonatra, letetted az életedet a vonatvezető kezébe. Hát honnan tudod milyen az az ember? Honnan tudod, hogy nincs-e szívbaja és nem fogja-e elrántani a kormányt és nem megy az egész vonat a szakadékba? A múltkor autóval vittek valahova és az illető azt kérdezte, rám meri bízni az életét? Azt mondtam, nem, én nem magára bízom, én “oda” bízom.
Gondolj a betegre aki felfekszik a műtőasztalra, hagyja magát elaltatni, engedi, hogy belevágjanak a testébe. Rábízza magát az orvosra, akiről azt sem tudja, hogy kicsoda. Gondolj arra a pillanatra, amikor házasságot kötöttél és rá merted bízni magad valakire egy életre. Lehet, hogy rövid időn belül megbántad, mégis volt bizalmad hozzá, hogy rábízd magad. Nem érzed, micsoda képtelenség, hogy pont erre a kézre nem mered bízni az életedet? Pedig mindnyájan olyan mélyen vágyunk arra, hogy egy biztos kézbe kerülhetne végre az életünk.
Valahol árva gyerekeket kérdeztek meg, hogy mi a legnagyobb vágyuk? Az egyik árva ezt írta: Azt szeretném, ha volna egy apukám, és aztán beletehetném a kezem az övébe, és csak mennénk, mennénk. Ennek a világnak minden árva gyermeke – te is testvér – úgy szeretné, ha volna valaki, akinek a kezébe bele tehetnéd a kezedet és aztán csak menni, menni, gond nélkül, aggódás nélkül, félelem nélkül.
Nem vágyol erre az erős kézre? Nem szeretnéd-e Jézussal együtt kimondani ezen az estén: Atyám a Te kezedbe teszem le az én lelkemet, az életemet, a jövőmet, a családomat, a bajaimat, a betegségemet a kezedbe teszem le. És a kezedbe teszem le a halálomat is. Minden félelmünk mögött ott húzódik a halálfélelem. Azt mondja a Biblia, Jézus azért jött, hogy “Megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok voltak.” (Zsid 2,15).
A gazdag és Lázár történetében beszél az Ige arról, mi van a halál után. Tudod mit mond az Ige? “nagy közbevettetés” van. Hadd kédezzem, melyik parton vagy? Vajon az Isten oldalán vagy? A jobb, vagy a balkeze mellett leszel? Ott már nincs változás, ott már nem lehet átmenni, sem innen oda, sem onnan ide.
Egy lelkész testvérem mondta el, hogy kicsi fiú korában egyszer át kellett mennie Pestről Budára. Akkor megkérdeztem az édesapámtól: édesapa, biztos hogy át lehet menni ezen a hídon, elég erős ez a híd? Akkor az édesapám így válaszolt: kisfiam nézd meg ezt a hidat, erős híd ez, sok szög van rajta. A szögek a kezén és a lábán, a töviskorona szögei, a korbács nyomai. Egyetlen híd, biztos híd – átmentél már rajta?! Nyúlik feléd a kéz. Mondod-e – Atyám a Te kezedbe teszem le életemet, halálomat.
Egy túrista társaság ment a hegyekbe és egy szakadékon kellett volna átlépni. Az egyik asszony nem mert lépni. A túravezető azt mondta: tessék ugorni. – Jaj nem merek, mondta az asszony. A vezető visszament érte, odatartotta középre a kezét és azt mondta: lépjen rá. Az asszony még mindig nem mert. És akkor azt mondta: ez a kéz még soha nem ejtett el senkit. Beképzelt ember volt!
De hadd mondjam, hogy az a kéz, amelyik most nyúlik feléd, még sosem ejtett el senkit. Ha majd ott állsz a halál szakadékánál, odatartja a kezét.
Mondod-e ma este Jézussal együtt az Ô utolsó imádságát: Atyám a Te kezedbe teszem le az én lelkemet.
Ahogy most végignézek rajtatok, arra gondolok, vannak olyanok közöttetek, akiknek a szívében eldőlt, hogy Jézust akarják követni, Vele akarnak járni. Tudom azt is, hogy mindannyiótok szívét szorongatja a félelem egy kicsit, hogy mégis hogy lesz ez hát, olyan nehéz az élet, annyi a kísértés, annyi a bűn, olyan esendő vagyok.
Hadd mondjak még egyet bucsúzóul. Napóleon hatalmas hadvezér volt. A nagy csaták előtt mindig végigjárta a hadseregét, hogy meglássa, milyen a hangulat a katonák között. Egyik este is ott ültek a tábortűz mellett a katonák és beszélgettek – nagyon nagy az ellenség, láttátok, hogy micsoda hadiszekereik vannak, láttátok, hogy mennyien vannak? Holnap nem lesz győzelem, gyengék vagyunk, kicsik vagyunk, nem tudunk győzni. Így beszélgettek a tábortűznél.
Közben észrevétlenül odaért Napóleon. Hallotta a beszélgetést. És egyszer csak odalépett a tűz fényébe, és azt mondta: Fiúk rosszul számoltatok – nem számoltatok velem. Úgy szeretném, ha most a kételkedő, nyugtalan gondolataidban egyszer csak előlépne Jézus és azt mondaná, gyermekem, rosszul számoltál, hát én is ott leszek! A kísértéseidben, a nehezeidben, a problémáidban én is ott leszek.
Tedd le a lelkedet, az új életedet, a jövődet tedd le az Ô kezébe. Mondd el most Jézussal együtt az utolsó imádságot, ami ezen a héten az utolsó imádság – Atyám, én, én nyomorult kicsi ember, esendő féreg, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet. Így mondja az Ige: ne félj, senki nem ragadhat ki ebből a kézből. Sem élet, sem halál, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem fejedelemségek, senki nem ragadhat ki, ha egyszer igazán, komolyan beletetted a lelkedet.
Imádkozzunk.
Segíts együtt mondani, segíts teljes szívből mondani, kérlek Uram, ne legyen itt senki, aki most nem mondja velem együtt: Édesatyám az Úr Jézus Krisztus által, Édesatyám a Te kezedbe teszem le az én lelkemet. Fogadd el, vigyázd, őrizd, üdvözítsd, az Úr Jézus érdeméért.
Ámen.
Rohod, 1974. február 25-március 2.