“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
HIT NÉLKÜL LEHETETLEN ISTENNEK TETSZENI (1/7)
Hit által
“A hit pedig a reménylett dolgoknak a valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állot elő. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen dolog Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy Ô létezik, és megjutalmazza azokat, akik Ôt keresik.” Zsidók 11,1-6
Ezen a héten a Reformáció emlékünnepélyére készülünk. Talán mindnyájan tudjátok, hogyan kezdődött a reformáció. Tudjuk, hogy egy szerzetes a cellájában éjjel-nappal könyörgéssel, böjtöléssel, sok-sok kesergéssel kereste az utat vissza az Istenhez. Hogyan találhatok kegyelmes Istent, ez volt Luther Márton újabb és újabb kiáltása, hogyan találhatok kegyelmes és szerető Istent. Aztán megtalálta az utat e két szóban: “Hit által”. Ezen a héten estéről estére erről a két szóról fogunk beszélni. Hát mit jelent ez, hogy hit által? Mi ez az út, amit a Zsidók 11 minden egyes verse ezzel kezd, hogy hit által, hit által.
Mi a hit? Más szóval: bizalom! Hit nélkül nem lehet élni. Minden embernek szüksége van hitre, bizalomra ahhoz, hogy élhessen. Amikor Budapesten a bombák hullottak a városra, az egyik pincében egy kisgyerek nyugodtan alszik az anyja ölében. Pedig házak dőlnek össze, megmozdul a föld. Miért tud ez a gyermek nyugodtan aludni az anyaölben? Bizalma van ahhoz a valakihez, akinek az ölében fekszik. Érzi az őt körülvevő szeretetet, védettséget. Ezt az isteni védettséget keresi minden ember. Az ember olyan a földön, mint egy fészkéből kiesett madárfióka. Mindnyájan egyedűl vagyunk, és körülvesz bennünket a félelem. Hogyan került ki a fészekből az ember? Tudjuk hogy a bűneset által. Az első bűneset és minden bűneset mindig úgy kezdődik, ahogy ott a Sátán odasúgta az embernek: nem kell komolyan venni Isten parancsát.
Nem olyan komoly az a parancs, hogy “Ne lopj!” Ha ezt, vagy azt elveszem, nem lesz abból olyan nagy baj. Nem olyan komoly mondat az, hogy “Ne paráználkodj!”Azért a szemem nyugodtan nézelődhet. Nem olyan komoly az Isten parancsa, hogy “Tiszteld atyádat és anyádat!” Ha egy kicsit tiszteletlen vagyok nem számít. Isten Igéje mondja, és nem vesszük komolyan. Hazugság nélkül nem lehet élni. Úgy vagyunk, mint a madárfióka, egy kicsit ki lehet hajolni a fészekből, meg lehet azt egy kicsit kísérelni, nem biztos, hogy baj lesz belőle.
Így esett ki az első emberpár a fészekből és ezzel együtt mindnyájan a biztonságos, jó, meleg fészekből, Isten szeretetéből. Minden ott maradt, az otthon, a békesség, a szeretet, az öröm. Milyen furcsa szavak, ugye milyen régen hallottad – boldogság.
Az a kis madárfióka lent a földön, riadtan dobog a szíve. Ki tudja milyen veszedelem vár rá? Ismered ezt a félelmet? Az első amit az ember mikor Isten kérdezi: hol vagy? Szavadat hallottam és féltem. Talán most meg sem tudnád mondani, hogy mitől félsz. Valahol kísérletet vittek véghez, egy egeret betettek vasketrecbe, és mellé másik ketrecbe macskát zártak. Mind a kettő kapott élelmet. Három nap alatt megdöglött az egér. Miért? A félelemtől. Reggel felébredt, és az első amit látott a macska volt. Amikor este álom jött volna a szemére, eszébe jutott a macska. Nem tudta, hogy vasketrecben van, és nem árthat neki a macska. Annyi mérget termelt szervezetében a félelem, hogy az egér három nap alatt elpusztult. Sokszor csodálkozom, hogy nem hal meg sokkal több ember attól az idegállapottól, amiben van.
Mitől félsz? Nemrég mondta nekem valaki, daganatot fedeztek fel nála, és azonnal megjelent a félelelm: rák! Nem ismered a betegségtől való félelmet? Vagy talán úgy ismered a félelmet, hogy nem jött haza a fiad időben, és múlt az idő, autóval volt valahol messze és megdobbant a madár szíve – baleset, halál, szerencsétlenség! Ismered a félelmet?
Igy mondta valaki, mindig attól a perctől félek, amikor belép a lakásba a vejem, aki rögtön kiabálni kezd. Egész nap félek, mikor lép be, mit fog mondani, miben talál hibát, mit csináltam rosszul. Dobog a kicsi madár szíve. Azt mondtam, nem lehet hit nélkül élni. Amikor az ember kiesett a fészekből, Isten drága szeretetéből, akkor valamibe kapaszkodnia kell, valamiben hinnie kell.
Csak egy pár dolgot szeretnék mondani. Ilyen biztosíték a pénz. Mennyire fogódzunk a pénzbe. Valaki mondta: ha pénzem van, biztonságban érzem magam. Amíg ott simul a takarékbetétkönyv a szekrényben, addig nagy baj nem érhet.
Így mondta egy asszony, mindig arra számítottam, van házam, öregségemre eltartanak majd érte. Mibe fogódzott a hite? A házába. Nemrég mondta hulló könnyekkel: megcsináltuk az eltartási szerződést, most már nem szabad sehova mennem, engem sem látogathat senki, nehogy panaszkodjam. Rettenetes a sorsom, de most már késő. Mibe kapaszkodott? Anyagiakba, házba, a bútorba, a takarékbetétkönyvbe. Neked is ebben van a hited? Ó hány embernek dobbant meg a szíve, hogy januárban minden drágább lesz. Venni kell valamit, mert elértéktelenedik a pénz.
A kicsi gyerek belefogódzik az anyja szoknyájába, és úgy érzi, hogy be van biztosítva. Nézd a fiatalt, a szerelmest, hogy átölel valakit és azt hiszi, megtaláltam azt a védő szeretetet, amelyik egy életen keresztül körülvesz majd. Amikor ott álltál az úrasztala előtt, talán te is úgy gondoltad: révbe jutottam, most van valaki, aki engem szeret, gondoskodik rólam, akire építeni lehet, akiben bízni lehet. Azt Ige azt mondja: “Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.” (Zsolt 118,9). Ugye mennyi csalódás, mennyi fájdalom ér, ha emberben bízom. Talán bíztál a gyermekben. A fiam mérnök lesz, mondta valaki, mindig meg lesz mindenem, gondoskodik rólam.
Csalódtál már a gyermekben? Mert ez a legfájóbb. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy egy világ omlik össze. Testvér mibe fogódzol? Talán egy bizalmas barátodba? Hadd mondjam meg előre, csalódni fogsz.
Így mondja az Ige: “A hit a reménylett dolgoknak a valósága.” Nem lett valóság. A házasságban sem, a gyermekben sem. De hadd mondjam még el, amiben mindnyájan reménykedünk egy ideig. Igy mondta egy férfi: amíg ez a két kezem megvan! És tetszik tudni mi történt? Váratlanul ízületi gyulladást kaptam a két karomba és hetekig, hónapokig mozdulatlanul feküdtem az ágyban. És egy hang mindig ezt mondta: mit mondtál? amíg ez a két karom megvan? -
Meddig van meg? Erődben, eszedben, képességeidben, ügyességedben bíztál? Hány ember mondta vidáman – a jég hátán is megélek. Elég ügyes vagyok, hogy eltartsam magam mindenkor. Igazán? Mindig?! Az öregség közeledtével érzed már, hogy ebben is csalódni fogsz? Mi lesz, ha nem lesz aki adjon egy pohár vizet? Ha nem tudom megvetni az ágyad?
Micsoda nádszálba fogódzol még? Olyan jó volna, ha volna közöttünk valaki, aki ma végére ért ennek az útnak, és úgy érzi, mindenben csalódtam. Úgy vagyok, mint a tékozló fiú, aki mikor már mindenben csalódott, eszébe jutott az atyai ház.
Óh az a fészkéből kiesett kicsi madár futkos ide-oda, és mit csinál kétségbeesésében? Sikolt! Így tudnám mondani azt a csivitelést, – ugye hallottad már, élesen, ahogy csak tud tele torokból. Mit kiált? – Édesatyám!
Kiáltottad már egy éjszaka sötétjében, betegágy mellett elkeseredve? Ez az első megmozdulása a hitnek. Isten hallotta a te kiáltásodat. Azt hitted, csak a plafonig ért. Isten hallotta, és most azért vagy itt, mert Isten válaszol. Hallotta amikor azt mondtad: nem bírom így tovább.
Azt mondja az Ige, hogy hit nélkül nem lehet Isten elé járulni. Hogy idejöttél, az hitből történt. Hitted, hogy Isten szólni fog itt hozzád. Különben nem tetted volna meg ezt az utat ide. Nem hagytál volna ott munkát, családot, sok mindent. Újra hadd mondjam, a kiáltásod, és idejöveteled hitből van.
“Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, mert aki Ô elé járul, annak hinnie kell, hogy Ô létezik.” Elsősorban ez szükséges ahhoz, hogy odajuss ma a színe elé. Hinni kell, hogy Ô létezik. Kórházban találkoztam egy leánnyal, és amikor csodálkozva megkérdeztem, hogy kerülsz ide a nemibeteg kórházba 16 évesen, akkor a szeméből folyt a könny és azt mondta: engem soha nem szeretett senki. Hát honnan tudta ez a leány, hogy létezik szeretet, ha még senki nem szerette? Egy asszony mondta el, rettenetes otthonom volt. A szüleim váltak. Az egész gyermekkorom borzalmak sorozata. Aztán elhatároztam, majd én otthont teremtek. Gyermekeim nem így fognak felnőni. Nekünk lesz otthonunk. Elhatároztam, ha belehalok akkor sem fogok elválni. Nem váltam el – de otthonom nem volt. Csak pokol! Hát honnan tudta ez az asszony, hogy létezik otthon, hogy milyennek kell lennie egy otthonnak? Honnan tudta, ha soha nem volt otthona?
Valaki azt mondta, én soha nem voltam boldog, mikor férjhezmentem akkor sem. Honnan tudta ott az első hét után a férje mellett, hogy nem ezt vártam, nem ezt kerestem. Hát honnan tudta, mit keresett? Hogy létezik, amit ő keresett?
Hadd mondjam, mindnyájan születésünk pillanatától kezdve hoztunk egy fényképet a mennyről, az otthonról, a szeretetről, a boldogságról, a békességről. Tudod, hogy mit keresel., hogy mi után vágyol! Létezik reménység, valóság az amit álmodtál, létezik az amire vágytál, – mert létezik az Isten! Mert: “Aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy Ô létezik.” Azért jöttél ide, mert te tudod, hogy mérhetetlen atyai szeretete létezik.
Tovább mondja Igénk, “megjutalmazza azokat, akik Ôt keresik.” Keresni kell! Talán mondod, hogy kerestem, mindenen keresztül kerestem. Rossz helyen kerested!
Valahol aludtam, és éjszaka nem tudtam, hol van az ajtó. Végre kitapogattam. Aztán a kilincset kerestem, lent, fent, középen, sehol nem találtam. Milyen házba jutottam, ahol nincs kilincs az ajtón? Egy kis gondolkozás után eszembe jutott, a kilincs a másik oldalon van, nem ott, ahol nálunk.
Kerested a boldogságot gazdagságban, emberekben, dicséretben, sikerekben. Testvér, a kilincs a másik oldalon van – ott keresd. Keresd Istent! Hogyan kell Ôt keresni? Az első kiáltásod ott a nyomorúságban már kereste az Istent. Ha eljöttél ide testvér, így mondja az Ige: “tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek”. János 28,5/b. Jönni kell, mert a hit hallásból van. Ott ahol hangzik, az Ige, ahol hirdetik, hinni kell mindenen keresztül, hogy megtalálható. Miközben keresed, miközben hallod, felébred benned a vágy, az egyre erősödő vágy.Milyen boldog az, akit már a vágy hozott ide, a szomjúság, az Isten keresés. “Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot.” (Mt 5,6). Amikor valakiben felébred a vágy, hogy mindenen keresztül jövök, ez a hitnek az első formája.
Mindig eszembe jut az az asszony, aki evangélizáció után templomból kijövet mellém csatlakozott és azt mondta: tudod úgy jövök ide, mint aki mindent meg fog itt találni. És amikor már érzem, hogy kezded befejezni, mindig azt mondom, miért nem mondod még tovább, miért van vége, szeretnék reggelig itt ülni. Szomjazott, vágyakozott. Ezt már az Isten Lelke munkálta benne. Benned ott van már a vágy? A mindent félretevő, minden áron és minden akadályon keresztül Istenhez kívánkozó vágy? Igy mondja az Ige, hogy “megjutalmazza azokat.”
Hadd olvassam el mégegyszer az Igét: “Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy Ô létezik, és megjutalmazza azokat, akik Ôt keresik.”
Hogy jutalmazza meg? Úgy, hogy akik keresik, megtalálják. Az egyetlen ajtót az Isten országába, azt a véres golgotai keresztet megtalálják, és hogy belépnek az Istent körűlvevő csodálatos szeretetbe.
Mindig eszembe jut az az asszony, akiben felébredt a hit. Beszélgettem vele és láttam, hogy a szeméből folyt a könny és azt mondta: ma reggel megértettem. – Mit értettél meg? Azt, hogy Jézus meghalt értem. Annyit magyaráztátok és sohasem értettem. Ma reggel megértettem, és most olyan boldog vagyok. De miért sírsz? – Hát örömömben, hogy megértettem. Testvér, vajon te is eljutsz oda, hogy megérted: a hit a reménylett dolgoknak a valósága. Mikor Jézust megtaláltam azt mondtam, ez sokkal több annál, mint amit valaha reméltem, sokkal nagyobb öröm, sokkal nagyobb szeretet, sokkal több békesség. “A reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”
Isten áldja meg az Ige hallgatásunkat, hogy lehessen belőle igazi, felülről való hit.
Imádkozzunk!
Uram, hálát adok a csalódásokért, hogy sehol, de sehol nem találtam meg azt a szeretetet, amire a szívem vágyott. Köszönöm, hogy magammal hoztam az emléket a boldogságról, a szeretetről, az életről. Köszönöm hogy nincs itt ma egyetlen egy ember sem, akinek ne volna ott a szívében az a csillapíthatatlan mély vágy utánad.
Kérlek, könyörülj rajtunk, hogy ne álljunk ellent szeretetednek. Kérlek, Uram, segíts megtalálni az ajtót, az értünk megfeszített Úr Jézus Krisztust.
Ámen.