“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
HIT NÉLKÜL LEHETETLEN ISTENNEK TETSZENI (2/7)
A becsesebb áldozat
“Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.” Zsidók 11,4. Olvasandó: 1Móz 4,1-10
A Reformáció előtti bűnbánati hétnek egy mondat lesz végig a tartalma: “Hit által”. Elolvastuk az első emberpár történetét, láttuk, hogyan került az Éden kerten, Isten szeretetén, közelségén kívül az ember. Megértettük, hogy ennek egyetlen oka a bűn.
Aztán megszületett Kain és Ábel az Édenen kívül. Az első két ember, akik már nem ismerték az Édent, az Istennel való közösséget, akiknek nem volt igazi otthonuk. Ebben a két emberben az egész emberiség benne van. Ha végig figyeljük a Bibliát, mindig csak kettőről van szó. Emlékezzünk a tékozló fiú történetére: egy embernek volt két fia. Csak kettő. Emlékezzünk a latrokra, jobb és bal lator – csak kettő. Isten Igéje szerint ezen a földön kétféle ember van, vagy Kain, vagy Ábel.
Ádám és Éva két gyermek: Kain és Ábel. Mai Igénk azt mondja: “Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Kainnál.” Szeretnénk ennek a két embernek történetében, a magunkét meglátni. Honnan tudta Kain és Ábel, hogy van Isten, van boldogság, és van igazi élet? Hoztunk magunkkal egy emléket, egy hiányérzetet.
Valaki elmondotta, hogy volt egy kis kanári madara, amelyik már kalitkában született. Karácsonykor behozták a karácsonyfát és kiengedték a kis kanári madarat. Egyszer csak észrevették, a kismadár felült a karácsonyfára, pedig még soha nem látott fát közelről, hiszen szobában született. Ahogy odaült a karácsonyfára elkezdett csivitelni.
Ennek a madárnak emléke volt arról, amit sosem élt át, az erdőről, a szabadságról. Olyan mozdulattal ült a karácsonyfán, mintha mindig ott ült volna. Olyan boldogan tollászkodott az ágak között. Ismerős volt neki minden, pedig soha nem tapasztalta – soha.
A lélek, aki hazatalál Jézushoz, azt mondja: mindig ezt kerestem, és mindig ezután vágyakoztam.
Hányszor mondják el állatkertben született állatokról, hogy mindig szomorúak. A párduc, amelyik állatkertben született, tudja, hogy vannak távoli sivatagok, ahol szabadon lehet járni.
Kain és Ábel is itt született, sohasem látta a mennyet, nem tudja mi az igazi boldogság, csak azt tudja, hogy valami hiányzik. Bármit ad is ez a világ, mindig tudja: nem ezt keresem.
Lehet, anyagilag sok mindent megszereztél már, de elégedett, boldog nem voltál soha. Újra mondom, hogy hoztunk magunkkal egy emléket, és ezután vágyik a szív, amíg meg nem találja.
Kain és Ábel honnan tudhatták, hogy van Éden, van Isten, van igazi szeretet, és igazi öröm? Hallottak róla. Biztos vagyok benne, hogy Ádám és Éva elmondták, honnan jöttek, beszéltek az Úrral való boldog életükről az Édenkertben.
Neked senki nem mondta még? Nem találkoztál még emberrel, aki elmondta: megtaláltam, Isten országa itt van a szívemben? Kain és Ábel érezte a hiányát és hallhatta a bizonyságtételt.
Mai Igénk arról beszélt, hogy mindketten ajándékot, áldozatot vittek az Úrnak. Honnan tudták, hogy az Úrnak ajándékot kell vinni? Honnan tudták, hogy meg kell engesztelni Istent? Honnan tudták, hogy haragszik?
Honnan tudod, hogy haragszik? Megmondta nekik is és neked is a lelkiismereted. Azért olvastuk el Kain és Ábel történetét Mózes könyvéből, mert ott hallhatjuk, hogyan beszél Isten Kainnal, nem szemtől szemben már, hanem lelkiismeretén keresztül. Ne mondd azt, hogy nem ismered, ne mondd azt, hogy sohasem hallottad belül a vádolást.
A kérdés így hangzott: hol van a te atyádfia, Ábel? Most halljad belül a szót. Nem hiszem, hogy bajok, csapások, nehézségek közepette, ne hallottad volna a kérdést: hol vannak szüleid? Az üdvösségben vannak? Nem tudod? Hadd kérdezze most belül a szó: hol van az anyád? Elfekvőben, nyomorúságban, bajban, öregotthonban? Hol van a házastársad?
Válaszolj, miért került oda ahol van, abba az állapotba. Tudod, hogy atyádfiának vére kiált ellened a földről? Tudod, hogy részes vagy abban, ahová jutott? Lehetetlen, hogy ne hallottad volna a kérdéseket.
Hol vannak gyermekeid? Igy mondta nekem valaki, nem tudom hol van a lányom. Nem tudod? Eljön a rettenetes pillanat, amikor Isten majd megkérdezi tőled. Lehet, hogy csak a koporsónál. Életemben nem felejtem el azt az asszonyt, akivel nyáron beszélgettem, és elmondta, hogy iszik, züllik a férje, elviszi a családtól a pénzt. Megkérdeztem tőle, nem gondolod, hogy ennek te is oka vagy? Én? – Én? Ha egyszer majd meghal, akkor megszólal a lelkiismereted.
Akkor azt mondta, bár már látnám, hogy meghalt, az volna a legjobb. És az elmúlt télen egyik pillanatról a másikra meghalt a férje. Mikor találkoztam az asszonnyal, állandóan azt hajtotta: mindennek én vagyok az oka. Csak legalább kedves lettem volna hozzá, csak legalább megsimogattam volna, csak legalább annyit mondhattam volna neki, hogy bocsáss meg. Nem hittem, hogy olyan hirtelen egyik pillanatról a másikra összeesik.
Ezt az asszonyt kérdezte már a belső hang – hol van a férjed?! Mi lesz ha Isten egyszer majd téged kérdez? Akkor tudni fogod, Isten haragszik, és méltán haragszik.
A következő kérdés belülről hangzik: “Mit cselekedtél? Atyádfiának vére kiált hozzám a földről.” Tudhatta Kain is és Ábel is, a lelkiismeret megmondta nekik, hogy Istenhez csak áldozattal közeledhetnek. Istent meg kell engesztelni, mert haragszik.
Eddig egyforma mind a kettő. Mindkettő tudta hogy van, hogy haragszik, mind a kettő ajándékkal közeledett hozzá, és az Ige most mégis azt mondja, hogy hit által vitt becsesebb áldozatot Ábel. Mit vitt Ábel, és mit viszel, amikor közeledsz Istenhez? Igy mondja Igénk: Kain a földnek gyümölcséből vitt ajándékot. Te is a földednek gyümölcséből viszel? Pénzt viszel, egyházi adót, adományt viszel hogy megengeszteld Istent? Vagy viszed az idődet? Talán azt mondod, járok templomba, elmegyek bibliaórára, imádkozom, vagy olvasom a Bibliát, mit akar még tőlem Isten, hát mindent megteszek amit kell.
A magadéból adsz, a pénzedből, az idődből, az erődből. Talán fogadást is tettél, talán segítesz a szegényeken, talán elmész megtenni ezt vagy azt. Mit akarhat még tőlem többet Isten? Jaj testvér – ez Kain. A maga idejéből, pénzéből, képességéből adott Istennek, és Isten nem tekintett Kain áldozatára.
Igy mondja Igénk: Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Kainnál. Hát mit vitt Ábel? A bárányt! Mit jelent ez ma számomra? Mit vitt Ábel, hogy becsesebb volt az áldozatota? Honnan tudhatta, ami sokkal később hangzott el: “Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat”. (Zsid 9,22/b). Ábel hitt Isten szavának. Mi volt Isten szava? “A jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.” (1Móz 2,17). Ezt mondta az Úr Ádámnak. Ha vétkeztek meghaltok. Tudod mit jelent ez, hogy meghaltok? Elkárhoztok!
Nem testi halállal, azzal meghalunk mindnyájan. Örök halállal! A bűn zsoldja örök halál. Tudta Ábel, és te is tudod. Nem azt mondja Isten, a nagy bűnnek, a halálos bűnnek, a gyilkosságnak, a betörésnek zsoldja halál. A bűnnek zsoldja!
Tudod mit mond a Biblia? Aki vét egyet a legkisebb parancsolat ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Egyszer valakivel elindultam autón. Hirtelen megállt az autó. Egymásra néztünk és aztán elmosolyogta magát a vezető, nem nyitottam ki a benzincsapot. Egy kicsi mozdulat és a kocsi ment. Ha otthon az olajkályhád, vagy háztartási géped használatánál egy gombot nem nyomsz le, nem működik. Vagy csak a gomb nem működik? Hogy lehet, hogy az egész nem működik?
Egyszer szétszedtem az órámat. Valami elromlott benne és azt mondtam, megcsinálom. Külön raktam minden pici szerkezetet, aztán egy kicsi csipesszel összeraktam az alkatrészeket. Csak egy ici-pici alkatrészt felejtettem ki. Járt az óra? Nem. Pedig csak egyet hagytam ki, és nem is rugót, nem is fogaskereket. Nem nagyot, csak egy picit. Nem csodálkoztok, hogy az egész óra nem járt?
Ennek a világnak a dolgaiban olyan értelmesek vagyunk, és azt nem érted, hogy aki egyet megront a legkisebb parancsolatok közül, az egésznek megrontásában bűnös? Egy hazugság, egy káromlás, egy szeretetlenség, egy önzés – és az egészben bűnös vagy. Ugyanúgy, mint egy gyilkos, vagy tolvaj.
Az egészben bűnös vagy, mert “a bűn zsoldja a halál”. (Róm 6,23). Hallod? Hiszed? Hit által vitt becsesebb áldozatot Ábel. Megjelentette neki Isten Szentlelke, hogy a halál átruházható. Megjelentette neki a Szentlélek, van ilyen, hogy helyettünk. Így vitte Ábel maga helyett a bárányt. Valakinek meg kell halni, valakinek bűnhödni kell, és Isten megmutatta Szentlelke által az egyetlen utat, s amikor megáldozta Ábel a bárányt, Isten szeme látta az oltár helyén az ácsolt keresztet.
Isten előre látta az ott függő Bárányt, a becsesebb áldozatot, az Egyszülött Fiút Ábel áldozata mögött az egyetlen áldozatot, és rámosolygott, kedvesen nézett Ábelre, – Jézusért.
“Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot”. Tudod, hogy vinned kell a Bárányt? Mert ha egyedül lennél ember a földön, akkor is meg kellett volna érted halnia Jézusnak! Ábel egyedül volt akkor, aki megértette, és vitte a Bárányt hit által.
Elhiszed, hogy Jézus nélkül elveszel? Hiszed, hogy Jézus által bűnbocsánatod és üdvösséged van?
Egy misszionárius mondta el, hogy egy összejövetelen megkérdezte, kiért halt meg Jézus. Kapott válaszokat: a világért – nem. Emberekért – nem. Zsidókért – nem. Keresztyénekért – nem. Pogányokért – nem. Bűnösökért – nem. Hívőkért – nem, nem, nem.
Aztán nagy csend és az utolsó sorban felállt egy kislány, a szeméből folyt a könny és azt mondta: értem nyomorult bűnösért – értem halt meg Krisztus. A misszionárius szeméből is folyt a könny és azt mondta, igen – igen, ez az egyetlen helyes válasz.
Tudod-e, mondod-e – értem nyomorult bűnösért, értem halt meg Jézus. Viszed-e a Bárányt, a legbecsesebb áldozatot? Isten van, szeret és vár, akarod-e ma elé vinni a Bárányt?
Nézd Kaint! Vérnek kell hullania, vagy az Ábel vérének – vagy a Bárány vérének. A mi kezünk véres, a tied is, az enyém is.
Régen olvastam egy gyermek történetet, egy kisfiúról szól, aki azt álmodta, hogy megjelent Isten színe előtt. És ez volt álmában a rettenetes rémület, hogy jaj nem így képzeltem. Ennyire szent Isten? Ennyire nagy itt a világosság? Amint szeme ráesett kezére, azt látta, hogy véres a keze. Mindazokért akiket bántott, akikre haragudott, akikkel szemben vétkezett, szüleitől kezdve barátjáig, kezén ott volt a vér. Kifutott, súrolta, marólúgot öntött rá, csak csont volt már a keze, de amint a szent Isten elé lépett, ott volt rajta a vér. Akkor nem ment már sehová, de elhangzott az első imádság, Jézus – tisztítsd meg a kezemet. Aztán lenézett a kezére és tiszta volt.
Mindnyájunk keze véres. Vigyük oda imádságban Isten elé a becsesebb áldozatot – a BÁRÁNYT. Akinek vére jobbat beszél, mint az Ábel vére!
Imádkozzunk!
Uram, lélekben ott állunk most a nagy áldozati oltár, a kereszt előtt. Uram lélekben Ábelként állunk ott. Mi elhittük, hogy a bűn zsoldja halál. Tudod Úr Jézus, hogy mennyit vétkeztünk emberek ellen, életek ellen. Uram, tekints Jézusra. Mi visszük Hozzád most a Bárányt, bocsáss meg nekünk Ôérette.
Kérlek azért, hadd tapasztalhassuk most meg, akik szívünk szerint mondtuk az imát, hadd tapasztalhassuk meg, hogy kedvesen nézel reánk Ôérette
Ámen.