“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KÉT ASSZONY KÉPE (1/5)
Sára és Hágár
“És Szárai, az Ábrám felesége nem szült néki; de volt néki egy Egyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár volt. Mondja azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szüljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán azáltal megépülök; és engedett Ábrám a Szárai szavának. Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Egyiptombeli Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Ábrám a Kanaán földön letelepedett, és adta azt Ábrámnak az ő férjének feleségül. És bement Hágárhoz, és az fogada az ő méhében; ez pedig amint látta, hogy terhes, nem volt becsülete az ő asszonyának ő előtte. Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted. És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele amit jónak látsz. Nyomorgatja azért Szárai, és az elfutott őelőle. És találta őt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba menő úton van. És monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elől futok én. Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő kezei alatt.” “És nevezé Hágár az Úrnak nevét, aki ővele szólott: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után?” 1Mózes 16,1-9, 13
A mai áhítatunk címe: Sára és Hágár. Két asszony, így szeretném mondani: két veszekedő asszony. Valaki egyszer azt mondta: két asszony egy hetipiac, de három asszony már egy országos vásár. Éppen az elmúlt héten állapítottam meg: a férfiak is ilyenek, ne csak az asszonyokat bántsuk.
Lehetséges, hogy egy férfi körül két nő van, és ezek nagyon sokszor veszekedő asszonyok. Talán az anya és a feleség, az anyós és a meny. Nem tudnak egymással kijönni. A saját szemszögéből nézve nagyon sokszor mindkettőnek igaza van. Hány házasság megy tönkre azon, hogy az anyós nem bírja a menyét. Hányan mondják nekem sírva: értsd meg, nem bírom az egész természetét.
Jó volna meglátni magunkat. Isten látja egész életünket. Onnan veszem észre, hogy beleszól a problémám közepébe. Honnan tudja Isten, hogy mi bajom van? Ábrahám és Sára tulajdonképpen jó házasságban éltek, csak egy komoly baj volt: Sárának nem született gyermeke. Egyszer egy asszony elmondotta, hogy a boldogsághoz négy dolog szükséges látása szerint: jó férj, szép lakás, gyerek, és egy kocsi. A négy soha nem jött össze. Kapott jó férjet, nem lett gyerek. Aztán lett kocsi, még a gyerek is megszületett, akkor otthagyta a férje.
Itt is megvolt a jó férj, de nem jött a gyermek. Ha ismeritek a történetet, tudjátok, hogy Isten gyermeket ígért Ábrahámnak, csak késett az ígéret beteljesedése. Ezért adja oda a szolgálóját Ábrahámnak Sára, így akart besegíteni Istennek, hogy teljesíthesse ígéretét. Meg is mondja Sára: “talán az által megépülök”. Izráelben komoly szégyen volt, ha egy asszonynak nem született gyermeke. Sára úgy gondolta, Hágáron keresztül ez a dolog rendbejön. Kiokoskodta, hogyan lehetne Isten ígéretét megvalósítani. És ebből a lépésből sok baj származott. Ez a hívő asszony egy kicsit hitetlen volt. Így gondolkozott: hogyan volna lehetséges, hogy Isten ígérete beteljesedjék, hiszen telik az idő, és egyre öregebb leszek. Kételkedett, hitetlenkedett ez az okos asszony.
Jött a másik asszony, és teherbe esett. Egy súlyos mondatot mond az Ige: “ez pedig amint látta hogy terhes, nem volt becsülete az ő asszonyának őelőtte.” Sára is elmondja: “mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem.” A veszekedő asszonyoknál ez a baj, hogy egyiknek a másik előtt nincs becsülete. A fiatalabb nem becsüli az öregebbet. Itt is ez volt a baj. Hágár mennyi kínt szerzett azzal Sárának, hogy már lenézte, nem becsülte. Lehet, hogy te sem becsülted soha az anyósodat, csak kritizáltad, csak a hibáját láttad. A szolgáló fölényes kezdett lenni.
Sokszor egy munkahelyen veszekszik két asszony. Egyik a főnök, másik a beosztott. Ha én volnék a főnök, – mondja a beosztott a főnök hátamögött, másképp csinálnám. Ha egy fiatalnak jobban megy valami, azonnal azt mondja: jobban értek én ehhez, miért kell nekem engedelmeskedni? Mit dolgozik az a másik? Semmit! Mi dolgozunk, ő csak ül, és dirigál.
Egy fiatal orvosnő testvérem elmondta, hogy kritizálják a főorvost. Mondják, hogy milyen idejétmúlt dolgokat csinál, begyepesedett az agya. Én is közéjük állok és mondom, pedig az Úré vagyok. Utána azonnal világosan tudom, ezt nem lett volna szabad, mert Isten érthetően megmondta: tiszteld a felsőbbséget. “Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak, mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.” (Róma 13,1). El tudod fogadni a feljebbvalódat Istentől? Akármennyire elmaradottnak, lehetetlennek, igazságtalannak látod? El tudod fogadni az Úrért? És becsülöd? Isten tette őt oda. Vagy te vagy az a veszekedő asszony, aki mondod a többiekkel együtt, és rettenetes, hogy nincs becsülete a feljebbvalódnak előttetek?
Így mondja Sára: “mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted. És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód a te kezedben van, azt tedd vele, amit jónak látsz. Nyomorgatja azért Szárai, és az elfutott előle.”
A főnök miután látja, hogy pimaszkodik és visszabeszél, nyomorgatja, több munkát ad neki, bántja, rossz véleményt mond róla. Folyik egyik a másikból. Gyerekek mondják az igazságszolgáltatásnál: nem én vagyok az oka, ő kezdte. De te folytattad! Két asszony egy munkahelyen. Az egyik is bejut a főnökhöz, a másik is a feljebbvalóhoz. Írják a jelentést egymásról, mert nem tudnak megférni egymás mellett.
De hol is vagy te ebben az egészben? Rettenetes mikor emberek nem tudnak együtt élni, megférni egy családban. Mindegyiknek igaza van a maga szemszögéből, és mindegyik úgy tudja mondani a maga igazát. A szegény meny mondja: milyen rettenetes az anyósom. A szegény anyós, – milyen nyugalom volt ebben a házban, amíg ide nem jött ez a boszorkány!
Úgy sajnálom ezt az Ábrahámot, azt a férfit, aki ilyen asszonyok között él, aki nem tudja, hogy kinek adjon igazat. Ha a feleségemnek, akkor az anyám haragszik, ha az anyámnak, a feleségemmel nem tudok mit kezdeni. Mit csináljak? Ábrahám megoldotta, – csináljátok ketten. Kezedben van, csinálj vele amit akarsz, amit tudsz.
Mégsem oldotta meg a dolgot, már ott tartunk, hogy Hágár elfutott. Nem tudom hogy nálatok te futsz el, vagy az anyós fut el azzal, hogy elköltözök innen. Majd valahol megleszek csendben magamnak, csak legyen már béke. Hágár elfut az egész nehéz helyzetből. Lehet, hogy te is azt mondod a munkahelyeddel kapcsolatban: megyek más helyre, hát nem muszály ezt nekem végigszenvedni. Szeretném mondani: vigyázz a futással! Nagyon sokszor mikor valaki egy iskolából megszökik, nehezebb helyre kerül. Lehet javítóba kerülni, olyan helyzetbe, amiről fogalmam sem volt. Kár futni, az Isten úgyis utolér. Ami ott történik Isten kezéből van, hát hova menekülsz?
Hágár elfut, “És találá őt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában…és monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy?” Isten most ezzel szólít meg testvér: honnan jössz, honnan szöktél meg? Lehet, hogy még csak lelkileg, de lehet hogy testileg is már. Hova mész abból a helyzetből, ahonnan megszöktél? Nézz vissza az egész életedre, a mögötted levő útra amit végigjártál. Isten kérdez: honnan jössz és hová mégy? Mi lesz ennek az útnak a vége? A mostani nehezekből tovább fogsz szökni? Az egész életed egy menekülés, egy szökés? Tudod ki elől menekülsz? Isten elől! Hágár azt hitte, hogy Sára elől menekül, és nem tudta, hogy az Isten elől menekül. Isten utoléri őt a forrásnál és azt mondja Hágár: “Az én asszonyomnak, Szárainak a színe elől futok én. Akkor monda néki az Úrnak angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő kezei alatt.”
Milyen nehéz mondat lehetett ez Hágár számára. Talán neked is nehéz hallani: Menj vissza és alázd meg magad. Lehet, hogy mondod: ezt az egyet nem! Bármit mond megteszem, de hogy visszamenjek ahhoz, aki engem nyomorgatott, aki tönkretette az életemet, ezt nem kívánhatja Isten. Meggyőződésem, hogy ennek a Hágárnak sem volt könnyű. Nem tudom mennyi ideig küszködhetett a gondolattal, és mégsem lehetett kibújni alóla. Térj vissza a főnöködhöz, a férjedhez, vagy az anyósodhoz. Talán azt mondod most: eszem ágában sincs, örülök hogy eljöttem, nemhogy visszamenjek.
“Alázd meg magad”. Tulajdonképpen erről van szó, nem akarom magam megalázni. Az Isten iskolájában ezt az osztályt nem tudom kijárni. Pedig ez az egyik legkomolyabb osztály, amit így hívnak, hogy “alázat”, amit tanítani akar. Minden veszekedésnek ez az oka, hogy nincs alázat. Biztosan sokan olvastátok azt a gyermekkönyvet, aminek az a címe: “Hannelore mi lesz belőled?” Olyan kedves volt a gyerek, mikor nem akart ágyban feküdni, azt mondta neki az ápolónő: Egy tantárgyat kell most tanulnod: türelem. De ez nagyon unalmas, – mondja Hannelore. Ezt a tantárgyat nem tudom megtanulni, mert nagyon unalmas.
Lehet, hogy az alázat a legsúlyosabb tantárgy, nemcsak unalmas, de fájó is. Figyeljétek meg, természetünk gyökere a büszkeség. Meghalok, de nem alázom meg magam. Mikor hitre jutottam és Isten megmutatta a bűnt, amit meg kellett vallanom, azt mondtam, meghalok, de ezt soha ki nem mondom. Megalázkodni, – azt nem! Szegény Hágárnak sem könnyű dolgot mond az Isten angyala.
Jó volna csendben lenni és azt mondani: Uram, hadd hagyjam most magam itt utolérni, nehogy majd egyszer az ítéletben kelljen utolérned, mert addig futottam. Jó volna most megállni. A megtérés annyit jelent: állj! Ez az első vezényszó. Három vezényszó van: állj, hátra arc, indulj! Próbálj most csendben lenni, hogy meghallhasd az első vezényszót, hogy mit akar most neked mondani az Úr. Kérdezd meg Ôt: Uram mit mondasz most nekem? Hova kell nekem most visszatérnem? “Térj meg a te asszonyodhoz és alázd meg magad az ő kezei alatt.” Isten formáló kezéből úgysem tudsz kifutni. Lehet, egy párszor már sikerült, mikor éppen a kezébe vett volna, és akkor súlyosabb körülmények között újra megragadott.
Láttuk Hágárt, most nézzünk Sára szemébe és lássuk meg őt. A Zsidókhoz írott levélből elolvasok egy pár mondatot Sáráról, amire mindig azt mondom, hogy ez nem lehet igaz. “Hit által nyert erőt Sára is, az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szült, mivelhogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Azért is egytől, mégpedig mintegy kihalttól annyian származtak mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a föveny, amely megszámlálhatatlan.” (Zsid 11,11-12). Hit által nyert erőt Sára. Hát ez aztán igazán nem hit. Hisz az első dolga az volt, hogy segíteni akart Istennek az ígéret beteljesítésében, és Ábrahámnak odaadta Hágárt.
Egy pár mondatot mondanék még, amikor később az Úr beszél Ábrahámmal. Nézzük meg a Sára hitét, amit a Zsidókhoz írott levél megdícsér. Amikor Isten fiat ígér Ábrahámnak, megkérdezi: “Hol van Sára, a te feleséged? Ô pedig felelt: Ímhol van a sátorban. És monda: Esztendőre ilyenkor bizonnyal megtérek hozzád, és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz.” Világosan mondja az Ige: “Sára pedig hallgatózik a sátor ajtajában”, és “Nevete azért Sára ő magában”. Az Úr megkérdezi: “Miért nevetett Sára?” “Sára pedig megtagadta, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy félt. De monda az Úr: Nem úgy van az, mert bizony nevettél.” Hát ez az a nagy hit, amiért a Zsidókhoz írott levél Sárát a hithősök közé sorolja? Hogy amikor Isten az ígéretet mondja akkor ő nevet? Egyszerűen kimondja, lehetetlen, nem vagyunk mi már abban a korban. És az Istennek azt kell neki mondani: “Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?” Láthatjuk, hogy milyen hitetlenség volt ebben az asszonyban. És az Ige mégis azt mondja, hogy Sára “hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.”
A 21. részben olvassuk: “Az Úr pedig meglátogatta Sárát, amint mondotta volt, és akképpen cselekedett az Úr Sárával, amiképpen szólt… És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, aki néki született, akit szűlt néki Sára, Izsáknak.” Izsák annyit jelent: Nevetést szerzett nékem az Úr. “És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten énnékem….Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? És ímé fiat szűltem vénségemre.” Beteljesedett az ígéret. Először gúnyolódva nevetett Sára, és a végén megkapta, hogy örömében, boldogságában nevetett, mert Isten beteljesítette ígéretét.
Látjátok, Isten ilyen irgalmasan néz minket, azt a kicsi hitet is meglátja, ami van bennünk. Pici kis hit van bennem, talán valami még velem is történhet, talán még új életem is lehet. Isten valóban azért hozott ide, mert új életet akar adni. Annyi idő után azt akarja, hogy megismerd azt a mérhetetlen örömöt: bent a szívedben Jézus, az új élet. Azért hozott ide Isten, hogy nevetést, boldogságot szerezzen neked.
Olyan érdekes volt egyszer, mikor valaki idős korában találta meg Jézust és elmondta: soha nem voltam igazán gyermek. Annyi teher volt rajtam, nekem kellett a többiekről gondoskodni, már egész kicsi lány koromban pénzt kellett kerenem. Most hogy Jézust megismerhettem, boldog vagyok, hogy kicsi gyermek lehetek. Szívemben egy olyan új élet van, amiért érdemes volt élni.
Lehet, te is úgy jöttél ide, sok gonddal-bajjal, mit akarnak ezek itt velem? Miért kellett nekem idejönni? Talán rábeszéltek, talán küldtek, hoztak, de Isten azt akarja veled megtenni, hogy úgy menj haza, sokkal boldogabban. Mint mikor talán egy újszülött gyermekkel mentél haza a kórházból. Istennek az az akarata veled, hogy egy igazi, új élettel akar megajándékozni. Kérdezem Sára testvér, – hiszed ezt? Ne kérdezd, hogy hogyan. Ne mondd azt, hogy ezzel az elrontott, tönkretett élettel mit lehet még kezdeni? Hogyan lehetséges? “Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?”
Imádkozzunk!
Uram! velünk is csak hit által történhet ez meg. Áldd meg azt a kicsi szikrát, ami bennünk van, hogy hátha mégis tudsz velünk cselekedni valamit. Ezzel a teljesen tönkretett élettel hátha tudsz még kezdeni valamit. Uram könyörülj rajtunk, ébreszd fel bennünk azt a pici mustármagnyi hitet, ami jogot ad arra Neked, hogy cselekedj bennünk. Te ismered a veszekedő, versengő életünket. Tudod hány helyről szöktünk már meg. Érj most utol bennünket
Ámen