“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JER ÁLTAL MACEDÓNIÁBA (5/5)
Örült, hogy hitt
“És kihozván őket monda: Uraim mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek? Azok pedig mondának: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadépe! És hirdeték néki az Úrnak Igéjét, és mindazoknak, akik az ő házánál voltak. És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől, és megkeresztelkedék azonnal ő, és az övéi mindnyájan. És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.” ApCsel. 16,30-34.
Olyan jó lenne Uram, ha igaz lenne az ének: “Benned bízom egyedül!” Vidd ezt véghez bennünk, hogy ne bízzunk magunkban, emberekben sem, abban sem, ami velünk történt, egyedül Benned. Úr Jézus hadd legyen személyed olyan valóság számunkra, hogy foghasd kezünk. Áldd meg kimenetelünket, és otthoni bemenetelünket. Hadd tapasztalhassanak meg azok, akik közé megyünk. Áldd meg így ezt a napot, mondj még el mindent, amire szükségünk van
Ámen.
Isten Filippiben egy emberen keresztül kezdte az ébredést. Ha igazán az Úré vagy, lehetsz az az egy ember. Hosszú ideig döntő Ige volt számomra: “Volt egy Istentől küldött ember.” (János 1,6.) Hónapokig zenélt bennem, ez szeretnék lenni, semmi más. Pálról úgy beszélünk, hogy az Úr küldte. Mikor a vasútnál dolgoztam, sokat beszélgettem emberekkel Jézusról. Egyik alkalommal bejött az oktató tiszt, és az összes ember előtt azt mondta: tudjátok Erzsébet, – így hívtak, – egy-ügyű ember. Rémülten nézett rám mindenki, micsoda mondat ez? Neki csak egy ügye van. Azzal kiment. Az Istentől küldött ember mindig egy-ügyű ember, egyetlen ügye van ezen a földön. Nekünk az a bajunk, hogy több ügyünk van.
Pál Istentől küldött egy-ügyű, vezetett ember volt. Isten beszélt vele. Ez a legnagyobb öröm a világon, mikor egy emberrel beszél Isten. Akkor lehetsz kicsi és nagy dolgokban vezetett ember. Isten bizonyságtétele követi azt az embert, akit vezethet, és aki igazán egy célért van ezen a földön. Pált áldás követte azon az úton, amelyen járt. Olyan jó, mikor az ember látja az első zsengét, már mozdul, történik valami.
Ha valóban az egy ember szeretnél lenni, akit Isten felhasznál, számíthatsz a Sátán munkájára. Ahol Isten igéje hirdettetik, ott ketten tesznek bizonyságot. Isten ébredést ad, a Sátán üldözést támaszt. Isten gyermeke sokszor elfelejti, hogy háborúban vagyunk, ez nem kényelmes élet, itt lőnek, és vissza is lőnek. Vigyázzunk, nehogy az első puskaropogásra bebujjunk az egérlukba. “Az a győzedelem amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1 János 5,4/b.) Győzelem a hit! A börtönben addig volt harc bennük, míg nem győzött a hit, és nem tudtak dicséretet énekelni az éjszakában. Ha belül nem jutok át, kívül sem történik semmi. Belső és külső hadszintéren vagyunk, belül kell győzelemre jutni ahhoz, hogy kívülről is megszülethessen a győzelem.
Pál és Silás, a mostani küldetésük dolgában kalodába zárt lábakkal jut hitre. Az Ördög támadásán keresztül jutottak győzelemre. Iskolás gyermekeim, akik hitrejutottak, nagyon értelmesek voltak. Azt kérdezték: tetszik tudni ki tér meg az osztályból legközelebb? Ki? A Kovács. Honnan tudjátok? – Már nagyon szidja a hívőket. Tényleg az tért meg. Amikor úgy látszik, hogy legsötétebb az éjszaka, akkor jön fel a hajnalcsillag. Amikor úgy néz ki, hogy mindennek vége, akkor kell áttörni a hitnek. Szeretem azt az éneket: “Áttör a hit az acélon a kőn, és bízva pihen meg a Csodatevőn.” A hitnek át kell törni a legkeményebben, az acélon, kőn, ellenálláson, mindenen.
Hit által valóság lett életedben a győzelem? Hitünk legyőzi a világot! Ha hitben belül vereséget szenvedsz, akkor a valóságban is bekövetkezik a vereség. A láthatók a láthatatlanokból lettek. Előbb mindig a láthatatlanban történik valami. Jób történetében is így volt, előbb a mennyben, aztán a földön. A Sátán megjelenik Isten előtt, ahol történik valami, és azután történik a földön.
A börtönben még éjszaka, teljes sötétség van, semmi nem történt. Feküsznek kalodába zárt lábakkal. Majd áttört a hit a miérteken, és belülről kezdenek el dicséretet énekelni, és áttör a hit külső vonalon is. Hangzik a kérdés: sok helyen benne van a Bibliában: “Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?” Pálnak is ez volt az első kérdése. Pünkösdkor Péteréktől is ezt kérdezték: Atyámfiai férfiak, mit cselekedjünk? Visszatérő kérdés ez a Bibliában. Az üdvösségre két út van. Az egyik a cselekedetek útja. Mikor Jézust kérdezik, Ô is ezt mondja: “Ezt cselekedd és élsz!” (Lukács 10,28/b.) A törvényt cselekedd! Csak annak az embernek nyílik meg a másik út, aki rögtön rájön, hogy nem tudom cselekedni. Százszor megpróbáltam, nem tudom. Ekkor nyílik meg a másik út: a kegyelem. Nem tudom végére jutottatok-e már az első útnak: elhatároztam, ígérem, most minden másképp lesz. Ugyanúgy lesz minden, ha ezen az úton mégy tovább. A gazdag ifjú történetében mindig meglep, mikor olvasom, hogy ifjúságomtól fogva megtartottam a parancsolatokat. Ennyire nem ismerte önmagát? Aztán mond még neki az Úr valamit, és azon végleg bukik. Valaki azt írta: a gazdag ifjúnak nem az volt a baja, hogy nem adta el vagyonát, hanem hogy elment. Nem hallotta meg Jézusnak ezt a mondatát: “Ami embereknél lehetetlen, lehetséges Istennél.” (Lukács 18,27.) Akárhogy elhatározom, akárhogy erőlködöm, – embereknél lehetetlen, de Istennél minden lehetséges! Ott van Istennek ez a nagy “de”szava mindennel szemben.
Ez a másik út, amit most ennek a börtönőrnek megmutat Pál és Silás: higgy! Valaha megértettétek-e mit jelent ez, kegyelemből, hit által? Amikor valaki az út végére ér, akkor Isten felmutat a keresztre, ahol megláthatom a megkínzott, megcsúfolt, értem meghalt Isten Fiát. Csak akkor láthatom meg, amikor a magam akarásainak, útjainak végére értem. Amikor a bűneidet megláttad, rájöttél-e, nincs más út, csak egyetlenegy: “Ô megsebesíttetett bűneinkért.” (Ézsaiás 53,5.) Ez a kegyelem, ez az egyetlen út. Énekeltük: “Egy út vezet mennybe, az Golgotán visz át.” Tudod ezt az útat? Mindig ezt az utat járod? Senkinek nem tudod megmutatni, ha te magad nem azon jársz.
Pál apostol azt mondja a börtönőrnek: Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz.” Minden kész, jönnöd kell Jézushoz! Ez történik hit által, amikor az Úrasztalához járulsz.
Érdekes emlékem: Szabolcsba utaztam, régen az Úré voltam már, a szívem nagyon rossz állapotban volt, és úgy éreztem, útközben meghalok. Ahogy ezt végig gondoltam, sokminden eszembe jutott: kinek mit nem mondtam meg, kitől kellett volna bocsánatot kérnem. Nagyon közel jött az Úr hozzám. Egy pillanatra ez volt bennem, – Jézus kifizetett értem mindent, elég a kereszt! Sokkal nagyobb a kegyelem, mint amit ember vétkezni tud ezen a földön. Ember nem tud olyan mélyre, és olyan messzire jutni, hogy ne volna elég a kegyelem. Járulj bizalommal a kegyelem királyi székéhez, és ne gyalázd az Urat: túlsok és nagy a bűnöd, és hogy Ô nem fizetett eleget. Lehet így menni a kegyelem királyi székéhez hit által, akármilyen messzire kerültél is. Olyan boldogan érkeztem meg oda, ahova mentem. Valami történt velem útközben: sokkal nagyobb lett a kegyelem! Az volt bennem, ha meghalok, a királyiszék előtt csak Jézus véréért állhatok meg akkor is, most is.
Az Úr azt mondja most a múltadra nézve: Higgy az Úr Jézus Krisztusban. Sokszor a hitet másképp látjuk, mint ahogy a Biblia beszél róla. A hit nem az én teljesítményem, tulajdonképpen csődöm. A hit két üres kéz, amit odanyújtok az Úr felé. Az Ige azt mondja: “Nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.” (Zsoltár 81,11.) A hit annyit jelent: mindent Tőle várok, felé fordul a szemem, és megpihen a Csodatevőn. Két üres, kinyújtott kéz, két örvendező gyermekszem, amelyik mindent az apjától vár. Jó volna eljutni ide: Uram senkim sincs, de mindenem vagy!
A kereszten önmagát adta érted. Ma készülhetünk a kegyelem királyi székéhez. Hív az Úr, jöjj hozzám, mindent tőlem várva. Jöjj úgy, ahogy vagy! A kegyelem nem annyit jelent, hogy valamit kipréselek magamból, amire azt hiszem, hogy hit, hanem egyszerüen megyek Hozzá “Amint vagyok, sok bűn alatt.” Csak jöjj, a többi az Ô dolga.
Az Úrvacsorában mindig olyan sokat jelent nekem, hogy a vér a múltra szól. A vér töröl! Úgy vedd a kelyhet, hogy a vér töröl. A kenyér annyit jelent: Jézus élete bennem. Indulhatok annak az ételnek az erejével. Jó volna most egészen befogadni Ôt a múltra, a jelenre, és a jövőre nézve. Mert a győzelem feltétele: Higgy az Úr Jézus Krisztusban. Ráadásul ott van még a házadnépe is. Ez volt az Úr első ígérete, amit hittel elfogadtam, és két éven belül a családomban mindenki hívő volt. Megkérdezték tőlem, mit csináltál? Semmit, elhittem amit Isten mondott.
Merdd teljes szívvel rábízni magad az Úrra, és úgy menj el, ahogy Ô mondta: “Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz, mind te, mind a te házadnépe.” Még egy mondat, valaki azt mondta: igen, de cselekedni kell. “…megmosá az ütésektől…asztalt terített nékik…” A börtönőr élete áll előtted, aki mindent hálából tett, mert megbocsátott neki az Úr. “És örvendezett, hogy hitt az Istennek.” Öröm mindig csak akkor van, amikor hiszek. Addig, amíg hiszel! Elmégy-e most úgy, ahogy a komornyik elment az útján: örömmel?!
Imádkozzunk!
Áldalak Uram, hogy ma reggel már kinyithattam a számat Feléd. Áldalak, hogy betöltöd azt. Köszönöm Uram, hogy kinyujthattam a két üres kezemet, mert semmi másom nincsen, teljesen szegényen mehettem Hozzád. Vidd véghez, hogy ne várjunk magunktól, emeberektől, dolgoktól semmit. Hadd vigyünk szívünkben egyedül Téged. Hadd dicsőítsünk azért, hogy mindenre elég vagy. Áldj, és ajándékozz meg minket ezzel a felülről kapott csodálatos hittel. Hadd dicsőítsünk, hogy megadod.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. július 21-26.