“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KÉT ASSZONY KÉPE (3/5)
Potifárné – Ráháb
“És lett ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre vetette szemeit, és monda: Hálj velem. Ô azonban vonakodott s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízta. Senki sincs nagyobb nálamnál az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el azt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezném az Isten ellen? És az asszony mindennap azt mondogatta Józsefnek, de ő nem hallgatott reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön. Lett azonban egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba bement, és a háznép közül senki sem volt ott bent a házban. És megragadta őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ô pedig otthagyta ruháját az asszony kezében és elfutott és kiment. És mikor látja az asszony, hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott: Összehívta a háznépet és szólott hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, és én fenszóval kiáltottam. És lett, amint hallja, hogy fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyta, és elfutott és kiment. Megtartotta azért az ő ruháját, míg az ő ura hazajött. S ilyen szókkal szólt hozzá, mondván: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy szégyent hozzon reám. És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyta és kifutott. És lett, amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjedt. Vette azért Józsefet az ő ura és vetette őt tömlöcbe, melyben a király foglyai voltak fogva, és ott volt a tömlöcben.” 1 Mózes 39,7-20.
Hálát adunk Uram, hogy Igédben most is le akarsz hajolni hozzánk. Köszönjük szemedet, amelyik mindent lát. Kérlek ítélj meg minket. Segíts, hogy igazán bűnlátásra, bűnbánatra juthassunk, hogy eljuthassunk Hozzád igazán Jézus. Kérlek segíts, hogy kapjunk ma világosságot fentről, a menyből.
Ámen.
Megint két asszonyról beszélünk. Az egyik Potifárné, a másik majd Ráháb, a parázna nő. Két arckép van előttünk, és az egyik a mi arcunk.
Előbb Potifárné arcát szeretnénk látni, ahogyan az Ige elénk rajzolja. Tulajdonképpen tisztességes asszony, feleség, gyermekei vannak, úrnő, a férje főember, gazdag ember, és szolgái vannak. Olyan házban él, ahol ő parancsol, ő rendelkezik. A férje mellett rendes életet élhet, mindenki fölnéz rá, mindenki tiszteli. És egyszer csak jön József, ez a szép férfi. A 6. versben mondja az Ige, hogy József szép termetű és szép arcú férfi volt. Ez a férfi egyszerűen megbolondítja ezt az asszonyt. Nem tudom, volt-e már ilyen az életedben, hogy láttál valakit és nagyon tetszett? Szebb volt a férjednél, vagy azoknál, akik körülötted voltak.
Talán azért, mert művészettel foglalkoztam, azonnal megláttam a szépet. Lehet, nektek is olyan szemetek van, hogy azonnal feltűnik a szép arc, a szép külső. A Biblia így nevezi ezt, hogy “a szemek kívánsága”. Nagyon sok dolog a szemnél kezdődik. Emlékezzünk Dávidra, aki meglátott egy szép termetű asszonyt. Az ember szeme a legveszélyesebb kapuja a testnek. Egy pillanat alatt besurran rajta valami. Látjuk itt is, Potifárné Józsefre vetette szemeit. Ezzel kezdődik az egész. Voltál-e már úgy, hogy valakire szemet vetettél, és nehezen tudtad elvenni róla a szemed? A Biblia nagyon világosan beszél erről: “Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” (Máté 5,28). Potifárné paráznasága itt kezdődött, hogy szemét Józsefre vetette, és attól kezdve a szíve utánament a szemének. Értitek milyen veszélyes dolog ez, nemcsak kislányokkal fordul elő, hanem felnőtt asszonyokkal is. Meglát valakit, és nincs már nyugta tőle. Az emberben elkezdődik a bűn a szemen keresztül és a szívben jönnek a kívánságok, gondolatok, álmok, ábrándok.
Nagyon emlékszem arra az asszonyra, aki elmondta, hogy fiatal korában volt valaki, akibe nagyon szerelmes volt. Aztán férjhezment, de az egész együttélésemben a férjemmel, behelyettesítettem azt a valakit. Most láttam meg bűnnek, hogy tulajdonképpen azzal éltem. Nincs ott személy, és mégis iszonyú házasságtörés. A szívében csalta meg a férjét mert mindig a másikra gondolt. Ezen tönkremehet egy házasság. A férj kimondhatja: ez az asszony nem az enyém, nem is volt soha, nem is szeretett soha.
A láthatatlan vetélytárs azért veszedelmes, mert még csalódni sem lehet benne. Mert az a férfi, akit ő szeretett, nyilván nem volt olyan a gyakorlatban, mint amilyennek lefestette magának. Egy ideált festünk magunknak, olyat, aki nincs. Ez az asszony mondhatta: sem előtte, sem utána nem csaltam meg a férjemet, és csúnyábban megcsalta, mintha lett volna régi kapcsolata valaha. Tudod-e magadban mondani, ha volt egy ilyen ábrándod, álmod, hogy én vagyok a házasságtörő nő? A lelki házasságtörés sokszor komolyabb a testinél.
Az Ige szerint az asszony mindennap mondogatta Józsefnek, de ő nem hallgatott reá. Most már eljutott ide, hogy kikezd vele. Milyen borzasztó, hogy egy nő kezd ki vele, azzal ahogy néz, ahogy forgolódik, ahogy beszél vele. Sok mindent lehet szemmel csinálni. Olyan világosan meglátja az ember, mikor valaki tetszeni akar. Potifárné eljutott oda, hogy ki is mondta: hálj velem. Minden szégyent félretett, nem számított semmi, tetszel nekem, szeretlek, legyél az enyém. Egy asszony mondja ezt egy férfinak.
Látjuk Józsefet, Isten emberét, aki visszautasítja a kínálatot, kerüli az asszonyt. De eljön a pillanat, amikor nem lehet kikerülni, mert megragadja a ruháját erőszakosan. És most József othagyja a ruháját. Biztosan felháborodtatok ti is ezen a hazugságon, hogy hát ez szörnyű. Potifárnénak ott volt a jel arra nézve, hogy igaza van, ottmaradt a ruha. És elmondja a hazugságot a szolgáknak, és elmondja a férjének. Milyen rettenetes dolog, hogy mit lehet egy hazugsággal csinálni. Nagyon megértettem újra, bármennyire az a látszat, bármennyire azt mutatja minden jel, hogy úgy történt, – ne hidd el! Bármennyire is bizonyítja valaki: itt a ruhája, nem kétséges. Akkor sem biztos, hogy úgy van. Az Ige mondja: “Igaz ítélettel ítéljetek és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az ő felebarátjával.” (Zak 7,9). És ha valaki jeleket tud mutatni, mondani: láttam, itt ment be, – emlékszem egy asszonyra, a férjét vádolta, és nem történt semmi.
Gondoljátok el mennyire világos tanúbizonyság volt itt József ellen a ruha, a cselédek, akiknek elmondta Potifárné. Azok azonnal vallást tettek: igen, úgy volt, hát mutatta a ruháját. Nem biztos hogy igaz, mert lehet hazudni, és te is tudod, hogy lehet a körülményeket úgy rendezni, ha valamit be akarsz bizonyítani. A parázna asszony hazug asszony!
Valakinek egyszer meg kellett vallania, hogy megcsalta a férjét, aki annyira bízott benne. Annyiszor elmondtam neki, én ezt soha nem tudnám megtenni. És most mondjam meg, hogy megtettem?
Rettenetes, úgy tudunk mondani mindent, hogy elhiszik. Milyen ártatlanul tudott Potifárnak a szemébe nézni Potifárné, – tudod hogy csak téged szeretlek, ilyet soha nem volnék képes megtenni. A bűnnel együtt jár a hazugság, mert takarni kell. És itt kezdődik a rettenetes szövevény, amiből nehéz kijönni. Emlékszem egy asszonyra, aki azt mondta, nem vagyok képes megmondani a férjemnek, amit tettem. De a levélre is emlékszem, amit utána írt: Soha ilyen boldog nem voltam, nincs többé titkom, bátran a szemébe nézhetek minden embernek. Leírta, hogy rettenetes volt, ahogy a férje kétségbeesett, kemény volt, és hetekig a szemére hányta. Aztán egy idő múlva egy padot csinált a kertbe, és egy dátumot vésett bele. Azt a dátumot, amikor elmondtam, hogy megcsaltam. Mondd miért pont ezt írtad bele? – kérdeztem. Azért, mert azóta vagyunk igazán házasok, azóta, hogy elmondtál mindent. Addig nem volt köztünk igazi kapcsolat. Olyan jó volna, ha te is mernéd vállalni, lemondani a szégyen takargatásáról, a látszatról, a titkokról. Nézd ezt a tisztességes asszonyt, Potifárnét, aki titokban parázna asszony.
Látjátok szegény József börtönbe kerül. A férj hisz a feleségnek, és börtönbe küldi Józsefet. Hát miért engedi meg az Isten, hogy győzzön a hazugság és szenvedjen az igaz? Ha ismeritek József történetét, megértitek, miért engedi meg Isten. Amiért Jézusnak is megengedte. Miért engedte meg Isten, hogy keresztre feszítsék az ártatlant? A ti megmaradástokért küldettem én, nem az emberek adtak engem oda, – az Isten. József is meglátta és megértette egyszer: “Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de az Isten jóra gondolta fordítani.” (1Móz 50,20). Így lesz József gondviselője a népnek, és így tudja megtartani a népet.
Istennek csodálatosak az útjai. Tulajdonképpen Jézus arcát láthatjuk Józsefben. Ô is ott volt a szenvedésben, a börtönben ártatlanul, és Ô is mindenek gondviselőjévé lett, mindenek megtartójává. Mert néki adatott minden hatalom. Ma reggel olvastuk, hogy Jézus megbocsáthatja a bűnt, mindent megtehet, mert Isten Ôt tette mindeneknek fejévé. “És mindeneket vetett az ő lábai alá, és Ôt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé.” (Ef 1,22). Vajjon mégy-e most Hozzá parázna asszony, hazug asszony? Megtalálod-e az útat Ôhozzá?
A másik egy nyilvános parázna asszony. (Józsué 2. rész.) Józsué elfoglalja az ígéret földjét, kémeket küld, és a kémek bemennek a parázna asszony házába. Miért pont oda? Lehet, hogy csak az volt nyitva. Mint követek mentek, bujkálva mentek és odaléptek be. Rájöttek a jerikóiak, hogy ezek kémek, a városban vannak, kikémlelni jöttek Jerikót, mert el akarják foglalni. Ráháb a háztetejére viszi őket a nád közé. Azt mondja Ráháb a férfiaknak, amikor elbujtatja őket: “Tudom hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad előttetek. Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét előttetek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emóreusok két királyával, akik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Oggal, akiket megöltetek. És amint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben, és alant a földön. (Józsué 2,9,11). Látjátok milyen megdöbbentő, ez az asszony parázna asszony, és hivő asszony.
Nagyon szeretnélek kérni, hogy ne ítélj! Ha valakiről hallod, hogy ilyen, vagy olyan, ne ítélj. Mi soha nem tudjuk, ki hogyan lesz azzá. Sok utolsó lesz majd első, mondja az Ige. Azt mondja a Biblia: majd eljön az igaz Bíró, aki világosságra hozza a szívnek rejtelmeit, és sok utolsó lesz első. Életem bizonyos körülményei között olyan emberekkel kerültem kapcsolatba, akik erkölcsileg internálva voltak. Az volt a papírjukra írva, hogy keresetszerű titkos kéjelgés. Az egyikkel leültem beszélgetni. Mikor elmondta az élete történetét, legszívesebben vele együtt sírtam volna. Elmondta, hogy verték, hogy dobták ki a szülei, hogy hozzon haza pénzt, és megverték akkor is, ha nem hozott. Elmondta hogy kezdte ezt az életet, és hogy mennyit szenvedett. Azt mondtam, ha én ilyen körülmények között növök fel, én is idejutok. És most itt ülök tisztességesként, akit óvtak mindentől, én vagyok a rendes, és ő a lenézett és megvetett, a senki.
Látod, ezért állnak most egymás mellett Potifárné, akinek megvoltak a rendes körülményei, de a szívében parázna volt. És látjuk mellette a nyilvános paráznát, akit az egész város megvetett, és a szívében hitt. Hallott az Úrról, és mikor találkozik a követekkel, vallást tesz hitéről, elmondja, hogy “a ti Istenetek az igaz Isten”, és Isten megtartja a hitéért. Elbujtatja a követeket, aztán amikor mennek hozzá, és kérik a két férfit, hogy hozza ki őket, – a lélegzetem eláll, hát hogyan is van ez? “Kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom hova mentek a férfiak”. (Józsué 2,5). Közben tudja, hogy ott vannak a háza tetején.
Ettől az asszonytól senki nem várhatott mást. Gyerekkorától kezdve ebben élt, ő nem Isten népe közül való volt. Ez az asszony bűnben nevelkedett. Egy ilyen asszonynak mit jelent egy ilyen hazugság. Tőle nem lehet mást várni. És Isten ismeri a körülményeit. Gondoljunk csak arra, melyik a rosszabb a kettő közül, Potifárné, vagy Ráháb? Az egyiknél a hazugság sokkal súlyosabb, mint a másiknál.
Ráháb mikor elrejti a kémeket, kéri őket: adjatok nékem igaz jelt. Ô is tanácsot ad a férfiaknak: a hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak üldözőitek. És a férfiak is elmondják: Ha nékünk adja az Úr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled, és hogy ártatlanok leszünk a te esketésedtől, amellyel te megeskettél minket! És a 18. vers azt mondja: “Ha bejövünk erre a földre, kösd e veres fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, amelyen alábocsátottál minket.” Látjátok mennyire világosan beszél az Ige. “Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (1János 1,7). Emlékszünk amikor jött az öldöklő angyal, az ajtófélfán ott volt a vér, a véres csík, a véres jel. És itt egy veres fonal az ablakon.
A te ajtófélfádon ott van-e már a Bárány vére, a bűnbocsánat jele? Ott van-e már az életeden, – mert jön az ítélet. Ráháb hitt, és odakötötte a veres fonalat. Milyen őrültség lett volna ha azt mondja, mit segít ez rajtam? Ez tartotta meg, amikor Józsuéék bemennek arra a földre. Lerontják a várost, minden házat fölégetnek, de megkeresik azt a házat és azt az ablakot, ahol a veres fonal van, és Ráháb házanépével együtt megmenekül.
Ha nem tudnám, hogy a Biblia Isten szava, abből is megtudhatnám, hogy ugyanazt mondja Mózes, Józsué, a Jelenések könyvéig végig: semmi nem menthet meg, csak az Ô Fiának, Jézus Krisztusnak a vére. Ott van-e már az életeden ez a vér? Mert itt is eljön az idő, amikor valóban jön Isten népe a várost lerombolni, jön az ítélet pillanata. A Józsué 6,21-25. verseket olvasom: “És kipusztítnak mindent, ami csak volt a városban …a két férfiúnak pedig, akik megkémlelték a földet, monda Józsué: Menjetek be a parázna asszonynak házába, és hozzátok ki onnét az asszonyt, és mindazt amije van, amiképpen megesküdtetek neki. Bementek azért…és kihozák Ráhábot…és helyezék őket Izráel táborán kívül. A várost pedig megégeték tűzzel…A parázna Ráhábot pedig és az ő atyjának háznépét…élni hagyta Józsué, és ott lakik az Izráel között mind e mai napig.” Egy parázna asszony, egy bűnös asszony, hazudik, tele van bűnnel, de hit által megigazul, mert hisz az Istenben, hisz az Ô ígéretének, és hisz az Ô szavának. A hit összekapcsolja az Úrral és hit által megtartatik. Igaz jel a veres fonal. Igaz jel lesz az ítéletkor is. Jézus Krisztus vére ment meg téged az ítélet pillanatában.
Ez a Ráháb szerepel a hithősök között. A Zsidók 11-ben olvashatod egy parázna asszony nevét a hithősök között. “Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő, az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.” (31). A hithősök között, ahol a legnagyobbak vannak felsorolva, ott szerepel a parázna Ráháb neve. Bármilyen a múltad, semmi nem választhat el Jézustól, ha megbánod, megvallod, Jézus vére alá teszed. Olyanok, mint te meg én, kerülnek be az Isten népébe, az üdvösségbe.
De még megdöbbentőbb, ha Jézus nemzetségtáblázatát olvasod. A Máté 1-ben ott szerepel Ráháb a Jézus nemzetsége között, akin keresztül Isten Megváltót adott ennek a világnak. “Sálmon nemzé Boázt Ráhábtól…” (5.v). Ráháb, a parázna nő mint Jézus Krisztusnak egyik ősanyja. Érted? Szerepelnek ott mások is, pogányok, paráznák, de mind olyanok, akik hittel elfogadták Isten kegyelmét és bocsánatát.
Te is belekerülhetsz Isten házanépébe, te is hordozhatod Jézust ott a szívedben és rajtad keresztül szólhat Jézus a családodban a te egész undok, bűnös, parázna életeden keresztül. Az Isten megadhatja neked, ahogy Ráhábnak megadta, hogy áldássá lett nemcsak a házanépének, hanem egy egész világnak. Elvette őt egy izráel férfi, akit úgy hívtak, hogy Salmon, aki benne van az Isten házanépében Ráhábbal együtt.
Potifárné eltünt, az úrnő, a valaki, – és az Isten választotta a senkit. Az esti Igében mondja nekünk az Úr: “Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.” (1Pét 5,5/b). Máriának azt mondja az Úr: “Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.” (Lukács 1,28). Mária válasza: “Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.” (38.v).
Milyen jó volna, ha ma el tudnád mondani az egész múltadra nézve is: Imhol az Úrnak szolgáló leánya, szeretnék egészen a Tied lenni, hogy felhasználhatnál, hogy Jézust hordozhatnám a szívemben.
Imádkozzunk!
Uram, nagyon jól tudod, hogy a parázna asszonyok között ott vagyunk mi is. Mondhatunk itt amit akarunk, dicsekedhetünk sok-sok mindennel, Te tudod, hogy mi igaz a szívünkben. Köszönjük, hogy aki köztünk megalázza magát, annak kegyelmet adsz. Urunk, hadd értsük meg, hogy a gondolat Előtted pont olyan súlyos, mint a cselekedet. Te azt mondtad, hogy ha valaki valakire néz kívánság okáért, már paráználkodott az ő szívében. Kérünk tisztíts meg minket a hiú, magunkat mutogató, kívánságaink után futó, undorító természetünktől. Kérlek áldj meg minket. Köszönjük, hogy csak az a tiszta, akit Te megtisztítasz. Köszönöm, hogy az Igében elmondtad, mi kedves Előtted. Kérünk adj nekünk csendes, alázatos, Rád figyelő szívet. Segíts, hogy Ige nélkül is megnyeressenek férjeink, a Te neved dicsőségére.
Ámen.