“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KÉT ASSZONY KÉPE (4/5)
Peninna – Anna
“Volt egy ember , Ramataim-Czofimból, az Efraim hegységről való, és az ő neve Elkána volt, Jerohámnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; Efraimita volt. És két felesége volt néki; az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának gyermekei voltak, de Annának nem voltak gyermekei. És ez az ember felmegy esztendőnként az ő városából hogy imádkozzon és áldozatot tegyen a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás voltak az Úrnak papjai. És azon a napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az ő feleségének, és minden fiának és leányának áldozati részt ád: Annának pedig kétakkora részt ád, mivel Annát nagyon szerette; de az Úr bezárta az ő méhét. Igen bosszantja pedig Annát vetélkedő társa, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárta az ő méhét. És így történt ez esztendőről esztendőre, valahányszor felment az Úrnak házába, ekképpen bosszantá őt, ő pedig sírt és semmit sem evett. És monda néki Elkána, az ő férje: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódol szívedben? Avagy nem többet érek-é én neked tíz fiúnál? És felkelt Anna, minekutána ettek Silóban, és minekutána ittak, (Éli pap pedig az Úrnak templomában az ajtófélnél ül székében), És lelkében elkeseredve, könyörgött az Úrnak, és igen sírt. És fogadást tett mondván: Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha!
Mivelhogy pedig hosszasan imádkozott az Úr előtt, Éli figyel az ő szájára; És mivel Anna szívében könyörgött (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható): Éli gondolta, hogy részeg. Monda azért néki Éli: Meddig leszel részeg? Távolítsd el mámorodat magadtól. Anna pedig felelt és monda néki: Nem, Uram! bánatos lelkű asszony vagyok én; sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szólottam eddig. És felelt Éli és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, amelyet kértél tőle. Ô pedig monda: Legyen kedves előtted a te szolgáló leányod! És elment az asszony az ő útjára, és evett, és arca nem volt többé szomorú. És reggel felkeltek, és minekutána imádkoztak az Úr előtt, visszatértek és elmentek haza Rámába. És ismeré Elkána az ő feleségét Annát, és az Úr megemlékezett róla. És történt idő múltával, hogy terhes lett Anna, és szült fiat, és nevezte őt Sámuelnek, mert úgymond az Úrtól kértem őt.
És minekutána elválasztotta, felvitte magával, három tulokkal, egy efa liszttel, és egy tömlő borral, és bevitte őt az Úrnak házába, Silóban. A gyermek pedig még igen kicsiny volt. És levágták a tulkot, és a gyermeket Élihez vitték. Ô pedig monda: Óh Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak. Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkoztak ott azÚrhoz.” 1Sámuel 1,1-20. 24-28
Uram, bárha megismerhetnénk Téged ezen a héten csak egy kicsit is, hogy elkezdődhetne bennünk az örökélet. Kérünk, hogy áldj meg így bennünket. Vedd el a szívünkből az ellenállást, a nemakarást, a keménységet, a büszkeséget. Köszönjük, hogy meg tudod tenni. Köszönjük, hogy munkálod bennünk az akarást jókedvedből. Kérünk, hogy áldd meg a napunkat, a Te neved dicsőségére.
Ámen.
Újra két asszonyt látunk egymás mellett, és a két féltékeny asszony között egy férfit. Ez a két asszony nem úgy van mint Sára és Hágár, nem úrnő és szolgálólány, hanem egyforma jogú és lehetőségű asszony mind a kettő. De előbb Elkánára szeretnénk egy pillantást vetni, mert nagyon sokszor a férj is oka annak, ami az asszonyok között történik. Láthattuk József történetében is, hogy apja jobban szerette őt, mint a többi gyermekét. Tarka ruhát csináltatott neki, talán ezért is lett azután közöttük gyűlölködés. Nem értelmes dolog, ha a szülők egyik gyereket jobban szeretik a másiknál, mert a kiválasztottat mindig gyűlöli a többi. A Biblia nagyon világosan megmondja: ne legyen közöttetek személyválogatás!
Peninnának azért volt jobb a sorsa, mert Isten gyermekekkel áldotta meg őt. Izráelben nagy szégyen volt a gyermektelenség. Manapság a sokgyermek a szégyen, kinevetik, lenézik őket. Izráelben minden fiúgyermekben Messiást vártak. Minden asszonynak az volt a nagy reménysége, hogy talán az ő életéből, méhéből, nemzetségéből születhetik a Messiás. Ezért volt szégyen a gyermektelenség, ezért sírt Anna, és ezért volt fölényes Peninna. Egyiknek az volt az előnye, hogy sok gyermeke volt, a másiknak, hogy férje őt szerette jobban. Kettejük között élezte a helyzetet, hogy az egyik a gyermekeivel volt nagyra, a másik férje szeretetével. Anna a gyerekek miatt volt féltékeny Peninnára, és Peninna Annára a férj miatt. Milyen családi helyzet lehetett ez! Nézzünk vissza saját családi helyzetünkre, mennyi feszültség, ellenkezés, szeretetlenség van csak egy kicsi családban is. A Biblia korában sok száz évvel ezelőtt is ez volt a helyzet? Az ember, a szív, a bűn ugyanaz, akárhogy változott is a technika.
Az is olyan rettenetes ebben a két asszonyban, elmennek együtt az ünnepre, és még ott is ott van a rettenetes feszültség közöttük. Lehet, ti is elmentek szépen a templomba, és nem old meg semmit, visszajöttök irigykedve, veszekedve, féltékenykedve.
Elkána minden évben felment családjával az Úrnak templomába, és mindegyik gyermekért és feleségéért áldozatot mutatott be. Megint van egy megdöbbentő mondat, Elkána mindeniküknek áldozati részt adott, Annának pedig két akkora részt, mivel őt nagyon szerette. Újra a kivételezés, hogy nem egyformán szeretem az embereket, egyikhez kedvesebb vagyok, mint a másikhoz. Nagyon érzékenyek az emberek. Kérjük az Urat, hogy egyformán tudjunk bánni minden emberrel.
Elkánának a viselkedése élezte a helyzetet a két asszony között. Az egyik asszony természete, hogy fölényes, bánt, kritizál, csipkelődik, bosszantja Annát. Ez az egyik fajta természet, a másikfajta az Annáé, aki mindig sír és sértődik, mindig szomorú. Ezzel felel mindenre. Ez az asszony biztos nagyon sokat sírt, mert az Ige is azt mondja róla, hogy szomorú és sír. Egy megsértődött ember, aki nem tud mást csinálni, csak sír.
Vajon melyik természet a jobb? Biztos azt mondjátok, hogy Anna nem hibás. Én úgy érzem, egyformán rossz mind a két természet. Ugyanolyan fárasztó és kimerítő egy állandóan síró, megsértett és elkeseredett asszony. A férjet tönkreteszi, ha egy feleségnek valami baja van, ha állandóan tele van önsajnálattal. A gyermekek sem bírják az ilyen helyzeteket, hogy soha nem lehet vídámnak, felszabadultnak lenni, mindig van valami baj. Nem az Úr szerint való az, ha sajnálod magad. Ezen nincs áldás. A Biblia azt mondja: a világ szerint való szomorúság halált szerez. Az önsajnálat is halált szerez, odajut az ember: legjobb volna meghalni.
A másik természet, amelyik fölényes, aki piszkál, megint csak rossz természet. Akár ilyen, akár olyan, születésétől kezdve mindenkinek rossz természete van. Nem sajnáljátok Elkánát? Az egyik aszony sír, a másik piszkálódik. Bennünk mind a két természet. Ott van az érzékeny, a sértődékeny, aki mindig tud piszkálni, és mindig megmondogatja alaposan. Egyformán rossz mind a kettő, akár Peninna az ember, akár Anna. Persze Elkána jobban szerette Annát. Itt vannak a templomban, Anna megint sír, nem eszik. Elkána vígasztalja, kérdezi:miért sírsz? Miért nem eszel, mi felett bánkódsz szivedben? Egy mondatot mond Annának, és lehet hogy nem vígasztalja őt ez a mondat. “Avagy nem többet érek-é én neked tíz férfiúnál?” Lehet Anna arra gondolt: akkor már Elkána sem vár gyermeket, már lemondott róla. Mi már csak ketten vagyunk. Volt a vígasztalásban valami, ami tovább keserítette Annát. Voltál már úgy, hogy valami vígasztalót akartál mondani, és sokkal rosszabb lett?
Anna megteszi a döntő lépést. Akár egyik vagy, akár másik, egy döntő lépést tehetsz, egyedül csendben elmenni imádkozz. Itt már nem a féltékeny, hanem az imádkozó asszonyt látjuk. Annát a baja Istenhez vitte. Mikor látta, hogy a férje sem tud rajta segíteni, elment magányosan, egyedül az Úrhoz. Áldott nyomorúság, baj, szenvedés, betegség, amelyik egy embert az Úrhoz visz. Anna megtette ezt az útat, felkelt, miután ettek Silóban, és elment az Úrhoz a templomba, és lelkében keseregve könyörgött az Úrhoz. Anna most jó helyen sír. Nem a férje, nem Peninna előtt, Anna az Úr előtt sír. Megtette az egyetlen helyes útat, az Úr előtt sír, neki önti ki a szívét.
Testvér megkerested csendben az Urat? Sírtál az Úr előtt? Kiöntötted Neki a szíved ezen a héten? Tegyük meg azt a pár lépést, amit ott Anna csendben megtett. Nem vitte el Elkánát sem, négyszemközt volt, egyedül az Urral. Voltál-e már ezen a héten, csak egy óráig négyszemközt az Úrral, kiöntötted-e Előtte a szívedet?
Éli, az Úrtól elszakadt ember már ebben az időben, aki nem érti meg Annát, azt mondja, hogy részeg ez. Úgy szeretem Annát, valami történt vele, – nem sértődik meg. Te vajon nem kapnád fel a fejed, és mennél el azonnal, ha ilyet mondanának rád? Anna nem Élihez ment, az Úrhoz ment. Éli nem is értette meg. “Meddig leszel részeg? Távolítsd el mámorodat magadtól,” mondja Éli. Anna csendben válaszol: “Nem uram, bánatos lelkű asszony vagyok én, sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak, és szomorúságomnak teljességéből szólottam eddig.”
Olyan nagyon jó, ha megtaláljuk az imádságnak az útját. “Ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat.” (Jel 3,8). Ez az ajtó mindig nyitva van, az Úrhoz, mehetsz minden bajoddal, keserűségeddel, bánatoddal, azokkal a nehezekkel, amik otthon vannak. A gyerekeid dolgával mehetsz az Úrhoz. Ekkor már egy kicsit megérti Éli és azt mondja: “Eredj el békességgel, és Izráel Istene adja meg a te kérésedet, amit kértél tőle.” Elment az asszony, és azt mondja az Ige, hogy evett és ivott, és arca nem volt többé szomorú. Látjátok, micsoda változás történt Annában? Figyeljük meg Anna imáját, így kezdi: “Seregeknek Ura…” és mondja tovább. Azt írja valaki, a Bibliában először hívja valaki az Istent Seregek Urának. Anna volt az első, aki így szólította meg az Urat, mert látta az Ô hatalmát, és azt, hogy Ô mindent megtehet. Ha Ô a Seregek Ura, akkor neki semmi nem lehetetlen.
Tudsz-e úgy imádkozni Hozzá, mint a Mindenható Istenhez, mint akinél semmi sem lehetetlen? Tudsz-e így Előtte állni hitben, minden dologgal kapcsolatban? Anna arca nem volt többé szomorú. Volt-e már olyan imádságod, amiben minden megoldódott ott az Úr előtt, már nem kellett mondani senkinek semmit. Ahogy imádkoztál már tudtad, minden megoldódott. Az Úr meghallgatott, mehetek tovább. És arca nem volt többé szomorú. Teljes változás az imádság alatt. Aztán megtörténik, hogy terhes lesz, megszüli gyermekét, és megtartja ígéretét, viszi a gyermeket, azt a gyermeket, akit az Úrtól kapott.
Nem volt könnyü dolog már kicsikorban odavinni és otthagyni, azt, akiért annyit könyörgött, akit az Isten neki adott, és most visszaadni az Úrnak. Vajon a gyermekeidet visszaadtad az Úrnak? Vagy ragaszkodsz hozzájuk teljes erővel? Hány szülő sír itt, hogy a gyermekeim nem találják meg az Urat. Persze, mert magadnak tartottad meg őket. Látjátok, Anna nemcsak odavitte, hogy áldást kapjon, hanem ott is hagyta. Minden évben meglátogatta, vitt neki ruhát, nagyobb ruhát, ahogy nőtt a kis Sámuel az Úr előtt. Ha igazán odaadtad volna gyermekedet az Úrnak, akkor most nem kellene se félned, se aggódnod, mert az Övé.
Látjátok, így lesz az Isten prófétájává Sámuel. A te gyermekeid mivé lesznek a kezedben?! Azt hiszem itt van az alapbaj, hogy nem tettük meg azt a lépést amit Anna, hogy a gyermekét viszi, és otthagyja az Úrnál, mikor még igen kicsiny volt. És akkor azt mondja Anna: “Óh Uram! Él a te lelked Uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állott melletted és könyörgött az Úrnak. Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. Most azért én is az Úrnak szentelem, teljes életére az Úrnak legyen szentelve.”
Testvér, milyen asszony vagy? Imádkozó asszony? Az Úr előtt öntöd ki szívedet? Milyen anya vagy? Az Úrnak szentelted gyermekeidet? Mit vársz a gyermekeidtől, jó házasságot, vagy hogy legyen belőlük valaki? Hogy téged szeressen, és majd gondodat viselje? Odaadtad őket az Úrnak teljes életükre úgy, hogy soha többé nem keseregsz rajtuk? Szeretném ha most megkérdeznéd magadat, megtetted a döntő lépést, amiért igazán megáldhatná az Úr a gyermekeidet? Anna így mondta: “Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkozának ott az Úrhoz.”
A féltékeny asszonyból imádkozó asszony lesz. Jó volna így újjá lenni, hogy a szíved teljes bizalmával az Úr felé fordulnál, és az Úr megadná kérésedet. Jó volna, ha legkomolyabb szolgálatod az imádság lenne. Így lehet az Urat megismerni igazán. Anna kérését meghallgatta az Úr. Van-e olyan kapcsolatod az Úrral, hogy minden dolgodat odaviszed Hozzá? Jó volna úgy hazamenni, hogy az egész házra kiható áldást vinnétek haza az imádságon keresztül. Ha te imádkozó asszony leszel, megváltoznak az erőviszonyok körülötted. Jó volna most arra kérni az Urat, irigykedő, veszekedő, parázna asszony helyett hadd menjen haza az Úr házából, – ahogy ott is az Úr házából ment haza Anna, az imádkozó asszony.
Tudjátok mi a jelentése ennek a névnek, hogy Anna? Kegyelem. Milyen jó volna, ha mind Annaként mehetnénk haza, új névvel, és rajtunk keresztül áradhatna az Isten kegyelme. Ezt a kegyelmet Jézus Krisztus hozta. Ha Ô a szívedben van, akkor úgy mehetsz haza, mint akiből árad a megbocsátó, meg nem érdemelt szeretet.
Imádkozzunk!
Uram, annyira szükségünk volna névváltoztatásra. Tudod Uram, hogy mennyire erőszakos asszonyok vagyunk, talán kritizáló, keményszívű Peninnák. Vagy síró, magunkat sajnáló Annák. Kérünk Uram, teremts újjá, hogy vihessünk haza Téged. Hadd áradhasson imádkozó életünkön keresztül Jézus. Kérünk, könyörülj rajtunk, változtasd meg az otthoni légkört, tegyél minket áldássá. Hadd kérjünk egy szívvel, tedd meg ezt a Te nevedért, a Te dicsőségedre.
Ámen.