“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÁTADOTT ÉLET (3/6)
Kelj fel
“Mikor a hajnal felkelt, sürgetik az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne vessz a városnak bűne miatt.
Mikor pedig késedelmezék, megragadák a férfiak az ő kezét, és az ő feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék őt: és ott hagyák a városon kívül.” 1Móz 19,15-16
Kétféle hívő emberről beszélt az Ige, Ábrahámról és Lótról. Ábrahámról, akinek ura volt az Úr, aki engedelmeskedett, amikor Isten kihívta., Kapcsolatban volt az Úrral, barátja, bizalmasa volt, akivel az Úr közölhette, amit tenni akart. Ábrahám nem a saját dolgairól beszélt Vele, hanem az Úr dolgairól. Nem úgy kereste Istent, hogy kiszolgálja őt, hanem ő kívánt az Úrnak szolgálni.
Lótnak nem az Úr volt az ura, hanem a saját kívánsága, elképzelése. Ô maga döntött dolgokban. Feltekintett és kiválasztotta magának a legjobb vidéket. Lót egyre beljebb ment Sodomába és beszivárgott lelkületébe a világ. Lót csak Ábrahámmal járt, nem az Úrral. Csak emberekig jutott el és nem az Úrig.
Először a kétféle arcképet néztük, azután a házam népe üdvösségéről volt szó. Mi lett Lót házanépével? Tegnap azt a mondatot vettük, hogy: “De az ő vőinek úgy tetszék, mintha tréfálna.” Nem vették komolyan a Lót szavát. Olyan volt az élete, beszéde, viselkedése, hogy nem vehették komolyan a szavát. Ábrahámról pedig azt mondta az Úr: “Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és házanépének ő utána, hogy megőrizzék az Úrnak útát.”
Olyan közel volt már a veszedelem, hogy az Úr azt mondta: “Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne vessz a városnak bűne miatt.” Ennek a szónak, hogy “kelj fel” elsődleges értelme mindig az ébresztés. Fekvő embernek mondja az Ige, hogy kelj fel!
Milyen borzalmas, hogy olyan ember, aki Isten gyermeke, képes elaludni. Ez az egész világ tele van alvó emberekkel, és rám is rám jön az álom. A tíz szűzről szóló példázatban is látjuk, hogy még az okosok is elaludtak. Olyan álmosító lesz minden, hogy sorban elalszanak Isten gyermekei. Majdnem mindenki alszik. A hívők is alszanak. Isten üzeni ma: kelj fel!
Döbbenetes az a süketség és vakság, amibe Isten népe kerül. Szeretném, ha Isten felébreszthetne a valóságra. Körülöttünk minden látszat. A valóság Isten és a kárhozat. Isten és a pokol.
Neked mi a valóság? Az, amiben élsz? Ez az egész egy álom. Az álomból felébred az ember. Sokszor van úgy, hogy az ember sír álmában, mert annyira valóság amit álmodik. De kinyitja szemét és rájön, hogy álmodott.
Sokan azt hiszik, hogy a halál elalvás. A halál nem elalvás, hanem felébredés. A gazdag és Lázár történetében a pokoban nyitja fel szemét a gazdag. Ott nyitja fel igazán, ott ébred rá a valóságra. Eddig azt hitte, a palota, a vendégeskedés, a vígadozás a valóság.
A pokol a valóság! Milyen rettenetes lesz majd az ébredés sok embernek. Mire fogsz majd felébredni, amikor elhangzik a nagy ébresztő?
Ezek is ébresztők, amikor Isten ilyen alkalommal felráz. Kicsit felébredsz, kicsit megijedsz, jaj hát tényleg így van? De hazamész és újra úgy lesz minden mint régen – alszol tovább. Felébredsz, de lelkileg fekve maradsz.
Felkeltél már? A felkelés mindig cselekvést jelent. Kelj fel, és menj ki innen! Komoly két parancsot ad ma neked az Úr. Ébredj rá a valóságra, amíg nem késő. A saját magad és a tieid valóságára. A saját férjedről, feleségedről, gyermekeidről van szó. A vőkről már nincs szó, azokról már nem beszél Isten, mert azok úgy vették a Lót szavát, mintha tréfálna. Ôket már lehagyta az Úr. Már csak a hozzád legközelebb állóknak szól: Keljetek fel, és menjetek ki innét! Te, aki Isten gyermeke vagy, nem érdekes, nem bánod, hogy elvesznek?
Keljetek fel! Miből kell felkelni és kimenni? Elsősorban a bűnből. Tudod mit jelent az, hogy kimégy a hazugságból, indulataidból, szeszélyeidből, a pénz és világ szeretetéből? Kelj fel és menj ki onnan! Az ördög ebben akar megakadályozni. Elég, hogy látod, az bűn, nem kell azért megtérni.
Amikor valahonnét kimegyek, hátam mögött hagyok valamit, és soha nem megyek oda vissza. Lót tudta, hogy a házát, az anyagiakat ott kell hagynia. Kelj fel a bűnből, a világból, a testi kapcsolatokból, önmagadból.
Tudod miből kell kimenned? Mondjad: Uram most kimegyek a sértődékenységemből, a gőgösségemből, és abból, hogy eddig mindig azt akartam, hogy engem szeressenek, velem törődjenek.
Kelj fel és menj ki! Döbbenetes itt, hogy hogyan késedelmezett Lót. Az olyan ember, aki nem lelki ember, az mindig mérlegel, mibe kerül ez? Lót alkudozik a legveszedelmesebb pillanatokban.
Egyszer egy ifjúsági napon megkérdeztem a fiatalokat, mit gondoltok hányasra vizsgázott József Potifárnéval szemben? Mindnyájan mondták, hogy ötösre. Nem testvérem, nem ötösre. Kiderült, hogy József “vonakodott”. Soha-soha többé nem kísértette volna meg Potifárné, ha József nem vonakodik..
József vonakodott, Lót pedig késedelmezett. Mind a két szóban ott van a bizonytalanság. Olyan szakításra van szükség, hogy soha többé ne csináljam azt, amivel szakítottam. Ezt nem akarom, csak mondogatom, bánogatom.
Egyik asszony elmondta, nagy szája van otthon. De ugye erre neked szükséged van, – kérdeztem, mert mi lenne, ha amikor hazajön a férjed, nem mondogatnád meg neki? Hát ez igaz, – mondta az asszony. Csak azért kérdeztem tőle, komolyan gondolja, akarja, vagy csak mondogatja, és vonakodik. – Ha én nem kiáltoznék, a fejemre nőne az egész ház. Nem akart igazán szakítani ezzel a természettel, vonakodott, alkudozott, késedelmezett. Azért erre még szükségem van, úgy gondolta.
Így mondja Igénk: “És mikor a hajnal feljött, sürgetik az Angyalok Lótot.” Érzed, hogy feljön a hajnal és közel van Jézus visszajövetele? Váratlanul itt lesz. Látod a jelekből, hogy valóban közeledik? Sem a napot, sem az órát nem tudjuk, de a jeleket elmondta Jézus. “A fügefáról vegyétek pedig a példát. Amikor ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.” (Márk 13,28). Ha volna szemed láthatnád, hogy mi történik körülötted.
Tudod hogy félre állíttatott az Isten, mindenki azt csinál, amit akar. Valamikor a hit, a vallás, nem engedte annyira a törvényszegést, feltartóztatta az emberek romlottságát. De most azt mondják: nincs Isten. Nem látod, hogy mennyire sötétedik? Az emberek engedetlenek, magukat szeretők lesznek. Látod, hogy a szeretet sokakban meghidegül? Nem látod, hogy mennyire sötétedik, és mennyire közel van már a hajnal?
Az angyalok sürgették Lótot. Tudod mi van most? A Lótok sürgetése folyik, akik valahol elmaradtak, benne vannak a sötétségben, a világban. Az Isten angyalai a Szentlélekkel együtt sürgetik, gyorsan, gyorsan, mert benne maradsz a kárhozatban!
“Mikor pedig késedelmezék, megragadták a férfiak az ő kezét”. Nagyon sok Isten gyermeke úgy érzem, nem tud kijönni. Akar, látja, érzi, de nem tud kijönni. Azt kell mondani, meg van kötözve.
Te is ilyen vagy? Sokszor felrémlik, hogy nem így kellene élni. De nem tudsz más lenni. Egyre inkább szabadon engedtetik az ördög körülöttünk, és az emberek jobban meg vannak kötözve. Testvér, ha tudsz, mozdulj, ha nem tudsz, kiálts szabadulásért!
Lót késedelmezett, és megtörténik a végső dolog, “A férfiak megragadták az ő kezét és az ő feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék őt, és ott hagyák a városon kivül.”
Testvér, ne várjad meg, hogy Istennek valami külső nyomorúságon keresztül, betegség, halál által kelljen téged kirángatni. Isten fogja a kezünket és rángat. Miért? Istennek irántunk való nagy irgalmából.
Ami nehéz történik velünk, mind kegyelemből van. A baj, a szörnyű dolog kegyelemből van. Az Isten irántunk való irgalmából fogja a kezünk és húz kifelé bennünket. Tudod, hogy milyen sodró ereje van a világnak, a pénz szerzésnek? Mikor mindenki vesz mindent, tévét, autót. Már mindenkinek van, csak nekem ne legyen? Hát csak az én gyerekem ne járjon különórára?
Csak el ne sodortassál! Mert sodró ereje van a világnak, a divatnak, a szórakozásnak, a kábítószernek. Az Isten gyermeke sodortatik, amikor azt látja, hogy a másik milyen könnyen jut pénzhez, hát akkor én is. El ne sodortassál!
Mi lesz, ha csak az utolsó trombitaszó előtt fogsz felébredni, amikor már hiába mondod, hogy Jézus segíts!
Ez a világ egy csődbe jutott bank. A felszámolás előtt áll. Még mindig belehelyezed az erődet, idődet? Amikor tudod, hogy a földedet elveszik, azt tovább nem trágyázod.
Miért pazarolsz mindenedet arra, ami csődben van? Hát nem hiszed, hogy a vesztébe rohan ez a világ? Gyermekeid életét odahelyezed a tönkremenő világba, jó állást akarsz nekik. Úgy félek, hogy már téged is elsodort a világ. Fordulj vissza, míg nem késő!
Kelj fel és menj ki innen! Az Isten irántad való irgalmából hadd húzzon ki a Szentlélek. Ne késedelmezz!