“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÁTADOTT ÉLET (4/6)
Hátra ne tekints
“Kiment azért Lót és szólt az ô vôinek, kik az ô leányait elvették, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helybôl, mert elveszti az Úr e várost; de az ô vôinek úgy tetszék, mintha tréfálna. És mikor a hajnal feljött, sürgetik az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet, és jelen levô két leányodat, hogy el ne vessz a városnak bűne miatt.
Mikor pedig késedelmezék, megragadák a férfiak az ô kezét, és az ô felesége kezét, és az ô két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék ôt és ott hagyák a városon kívül. És lôn mikor kivivék ôket, monda az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne vessz.”1Móz 19,14-17
A kétféle hívô életrôl beszélt az Úr. Az ábrahámi és a lóti, a lelki és a testi hívô életrôl. Óriási különbség van a kettô között. Azt aki Isten gyermeke, de nem adta át életét teljesen az Úrnak, alig lehet megkülönböztetni a hitetlenektôl.
Lót elvegyült Isten népe között. Ábrahám egészen más volt. Ábrahámnak közössége, kapcsolata volt az Úrral. Lót csak együtt járt Ábrahámmal, sem elhívása, sem vezetése nem volt. Isten Szentlelke azt akarta, meglásd, melyik vagy a kettô közül.
Lót egyre jobban belekerült a világ sodrásába, egyre közelebb sátorozott Sodomához. A világnak nagyon erôs sodrása van. Aki nem egészen az Úré, az elsodortatik. Isten parancsot ad Lótnak: kelj fel, menj ki innen, abból ami a világ, ami önmagad. Szeretném kérdezni – megtetted?
Lót késedelmezett. Lehet, hogy te is mondod: majd meg fogom tenni, majd otthon. Késedelmezett Lót, és itt történik vele a szabadítás, az Úr megragadja feleségének és két leányának kezét és kiviszik Sodomából. Ez a szabadítás!
Életünk kegyelem és engedelmesség között folyik. Vannak hívôk akik csak a kegyelmet emlegetik, és vannak akik csak az engedelmességet. Mondják, hogy az Úr, pedig vannak olyan szakaszok az életünkben, hogy most nekem kell tenni. A kegyelem és engedelmesség együtt jár mint két láb, a kettô összefügg.
Azt mondottuk, hogy kegyelem volt, hogy Lótot és az övéit kivitte az Isten angyala. Nem az akarata ellenére vitte ki, menni akart ô, csak késedelmezett. Kegyelem nincs az akaratom ellenére. Isten soha semmit nem tesz akaratunk ellenére. Lót nem nem akart, ô nem tudott. Jézus így mondja: az ajtó elôtt állok és zörgetek, de soha nem töri rád az ajtót. Ha nem akarod, nem történik semmi.
Ebben a történetben élesen meg lehet látni a kegyelemnek és az engedelmességnek a nagy titkát. Kivitték Lótot az angyalok, és ott hagyták a városon kívül. Volt egy mozdulat amit megtett a kegyelem, de most már Lótnak kell tenni! Nézzük meg mit mond az angyal, amiben Lótnak kell engedelmeskednie. Ha átélted a szabadítást, ha azt mondtad: Uram nem tudok tenni semmit, Te cselekedj, akkor most neked szól a parancs, amit meg kell tenned.
“Mentsd meg a te életedet!” Hát nem megmentette már? Kivitte már Sodomából, akkor miért mondja ezt? Egyedül Jézus Üdvözítô, mégis azt mondja az Ige: “Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket!” (Fil 2,12). Hát nem vitte végbe Jézus? Hát nem valóság a szabadítás! Igen, valóság. De most már ha megszabadított aszerint járj! Ô megtette veled, hogy megbocsátott, s most ezt ne használd arra, hogy visszamenj Sodomába. Még nem volt kénköves esô, még eszébe juthatott volna Lótnak, hogy visszamegyek, valamit még kimentek. Most vigyázz! Most már mentsd meg az életedet, helyes irányba járj, engedelmeskedj.
Mentsd meg életedet azzal, hogy az Úr akarata szerint élj és járj. Cselekedd azt amit mond! Mert megszabadított, azért van erôd most már arra, hogy Neki élj és szolgálj! “Aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” (Mt 24,13). Szabad vagy, engedelmeskedhetsz az Úrnak.
A második parancs: “Hátra ne tekints!” Itt a legnagyobb baj, amiért nem lesz gyakorlati valóság, amit az Úr cselekedett velünk. Az Ô követésének a feltételeit mondja. “Aki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62). Katonai igazolványok aljára odaszokták nyomtatni: behívásra alkalmatlan. Aki hátra tekint alkalmatlan. Oda kell nyomtatni élete aljára, hogy alkalmatlan. Abban a percben, ahogy hátra tekintesz, alkalmatlan vagy.
Nagyon sokszor a múlt bűneire tekintek vissza, hogy milyen voltam, és el kezd csüggeszteni, amit a hátam mögött láttam. A múlt bűnei, a természetem a lehúzó erô, a Sátán mutogatja ami mögöttem van. A múlt bűneire hátra ne tekints! Isten a mi bűneinket a tenger fenekére vetette, és cédulát tett ki a partra: horgászni tilos! Ahol egyszer bűnbocsánatot kaptál, ott soha többé ne horgássz! Hányszor csapott már be azzal a Sátán, gondold végig hogy is volt. Ha letetted a múlt bűneit, és mégis végig gondolod, hátra tekintesz és már alkalmatlan vagy.
Csak akkor teheted ezt meg, ha igazán elmúlt, igazán rendezted, ha becsületesen kimondtad, én voltam a hibás, és nem úgy, hogy én is. Amíg nem kerül igazán Jézus vére alá, addig csak múlt, de nem elmúlt. Amit emberekkel kell rendezni, rendezd emberekkel. Mindig vannak bűneimnek olyan részei, amiben emberek ellen vétkeztem. De ha egyszer igazán Jézus vére alá kerültek a bűneid, akkor ne felejtsd el, soha többé hátra ne tekints. A tegnap bűnei nem nyugtalaníthatnak. Teher nélkül kell járni, mert különben nem lehetsz teherhordozó. Nem lehetsz Isten szolgája.
Isten országába hordárok kerestetnek, olyanok akik átvegyék másoknak terheit. Mi lenne, ha egy hordár két koffert cipelve jelentkezne szolgálatra? Amíg a magad terhét cipeled, ne akard a másét átvenni. Ha csak a tegnapod nincs rendezve Isten elôtt, akkor már nem tudsz imádkozni, nem tudsz szolgálni. Rendezd el most, úgy vidd véghez üdvösségedet, ami rajtad múlik, mit kell, tedd meg Isten felé és emberek felé, hogy soha többé ne kelljen elôlrôl kezdeni. Légy egyenes és ôszinte Istennel és emberekkel szemben, és akkor nincs többé hátra tekintés.
De ne tekints hátra mások bűneire sem. Ha szabadítást kaptál az Úr irántad való irgalmából, akkor ne légy irgalmatlan másokkal szemben. Hátra ne tekints, ha szabad akarsz maradni és élni akarsz a szabadságban, ha Isten szolgája akarsz lenni, nehogy rányomják az életedre, hogy szolgálatra alkalmatlan! A múlt kívánságaira se tekints hátra. A világ már mögötted van! Bár igaz volna az ének: Mögöttem a világ, elôttem a kereszt.
Abban is van valami hátratekintés, amikor az ember a fiatalkori képeit mutogatja, hogy nem voltam ám én olyan akármilyen. Hozzámehettem volna én különb emberhez is. Elôjön minden a múltból, és az ember mutogatja és dicsekszik vele, mintha az valami nagyszerű dolog volna. Hogy tudom mutogatni azt, ami tetszetôs. Hogy szoktál visszagondolni a hitrejutás elôtti napjaidra? Szégyennel? Vagy még most is arról beszélsz, mikor még nem tudom hány hold földünk volt? Hátra ne tekints a kívánságaidra.
A legszebb napjaink elôttünk vannak. Nekünk nem az a dolgunk, hogy hátraforduljunk. Nézd Lót feleségét, hátra tekintett és sóbálvánnyá lett. Aki hátranéz, megmerevedik és egyhelyben marad. Lehet, hogy már tíz, vagy húsz éve megmerevedtél. Ott vagy a hitrejutásod helyén, mint egy hitre jutott szobor! Mások azt mondják rád, még mindig itt tartasz? Sóbálvány! Végig néznek rajtad, mint egy ókori leleten. El is hagynak alaposan.
Nem szégyelsz ott állni csúfra abban az állapotban?! Mások embereket mentenek, vidáman élik a hívô életet, rajtad pedig végignéznek – mióta az Úré, és nem jutott tovább. Régi hívôk sokszor botránkoztatják azokat, akik most indulnak el. Botránkoztat a savanyú, az örömtelen élet, hogy csak nyavalyogsz, csak sóhajtozol. Ne nézz hátra, ne merevedj le egyhelyben, ne légy torzképe a hívôknek. Hát mit adhat neked ez a világ, mi kell neked onnan? Mi az amit nem adna meg az Úr, amire neked szükséged van? Ne tekints hátra a világ, a test kívánságaira. Hitetlenség, amikor a múlt bűneire tekintek vissza, hogy talán nincsenek is megbocsátva. Jézus nemcsak a bűnt, de a bűnöst is felvitte a keresztre!
Meg ne állj a környéken! Emlékszem egy kislányra, aki azt mondta, hogy hívô akarok lenni, de csak úgy, hogy egy kicsit, a világhoz is közel, hogy ilyet is, meg olyat is. Láttam már olyanokat, hogy úgyis lehet. Ez a leány most az istentagadásban van. A környéken akart maradni. Elfogadni mindent amit a világ kínál, de azért hívônek is lenni. Nagyon sok embernek ez a baja, hogy azt latolgatja, milyen közel mehet el a világhoz, hogy attól még hívô maradjon. Akinek ilyen határkérdései vannak, az a környéken maradt.
Sokan mondják, ha a magamét követelem nem bűn, hogy a jogaimat védem az sem bűn. Hát bűn! Mert Jézus nem védte a jogait. Mert Jézus arra tanított, ha valaki egy mértföldre kényszerít, menj el vele kettôre. Ha valaki a felsô ruhádat kéri, add oda az alsót is. Állj ellene a gonosznak és jóval gyôzd meg.
Meg ne állj a környéken. Talán te is olyan hívô akartál lenni, hogy túlzásba ne vidd. Azok sodortatnak el, akik közel maradnak a világhoz, azokat fogja elragadni a Sátán.
A hegyre menekülj! Az Úrral való közösségbe menekülj! Mózes is a hegyre ment fel, az Úr Jézus is kora reggel felment a hegyre. A Golgotára menekülj! Járd meg minden reggel imádságban a hegyet. Menj el minden nap oda, ahol a szabadulást kaptad, újabb szabadulásért. Aki Isten gyermeke vagy, múlt-e már el úgy nap az életedben, hogy nem adtál hálát a keresztért? Ó hány nap múlt már el azóta, hogy nem mentél oda a kereszthez, hogy nem menekültél oda a bűneiddel az Istennel való közösségbe, a bűnbocsánat helyére, a kereszt alá, hogy el ne vessz?
Ímé megszabadultál, meglásd, vissza ne menj! Ímé meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod. Testvér, hogy el ne vessz! Nem vagy bebiztosítva. A Sátán mint ordító oroszlán szertejár Ebben a világban élünk, mindent megtesz, hogy elbuktasson.