“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
EGYÜTT HAJÓZUNK (3/5)
Istennek embere
“Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván ő közöttük, monda: Jóllehet szükséges lett volna, óh férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt, és kárt: Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Mert ez éjjel mellém állt egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is.” ApCsel. 27,21-23
Szeretnénk áldani Urunk. Köszönjük, hogy át fogsz vezetni ezen a mai napon. Áldunk azért, hogy tudod, mire van szükségünk. Kérünk segíts, hogy most megkaphassuk, elvehessük Igédből, amit nekünk mondani szeretnél. Kérünk, áldd meg szavadat számunkra.
Ámen.
Amikor a szolgák a konkolyt ki akarták szaggatni a búza közül, a gazda azt mondta: hadd nőjenek együtt az aratásig. Együtt hajózunk az ítéletig, csak ott lesz szétválasztás, nem most. Azt mondja az Ige: “Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.” (Máté 24,40-41). Tehát együtt hajózunk, egy családban, egy házban, egy faluban, ahogy itt a hajón együtt voltak a foglyok, mondhatnám, hogy bűnözők, mert azok voltak, megkötözött emberek. Ott voltak a hajósok, a katonák, a százados, a hajótulajdonos, a kormányosmester. És ott volt Isten embere. Így mondhatnám, ebben a világban itt vannak Isten emberei. Milyen nagy ajándék, hogy még együtt hajózunk. Még nem jött el a szétválasztás pillanata, amikor egyik jobbra, másik balra megy.
Amikor az övéi elragadtatnak, akkor futkosnak majd az emberek az ég egyik szélétől a másikig, keresik Isten beszédét, amit most annyira megvetnek, de nem találják, mert akkor már késő. Együtt hajózunk, és olyan jó, hogy itt van közöttünk Isten embere. Jézus azt mondta: “Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28,20). Közöttünk van, ahogy Pál is ott volt a hajón. Hosszú ideig hallgatott, és nem szólalt meg.
Ezen a hajóúton ki a vezető? Kezdetben a százados, aztán eljön a pillanat, amikor világosan látjuk, Pál, Isten embere lesz a vezető. Milyen nagy ajándék, ha családokban az Úr lehet a vezető. Miért nem szólalt meg előbb Pál? Megvárja, míg eljutnak a teljes csődbe. Így mondta az Ige: “Minden reménységük elveszett életben maradásuk felől.” A csődök sorozata után jön a teljes csőd. Lehet, hogy életedben is ott van a csődök sorozata, de még nem jutottál el a teljes csődig. Jézus Pétert az eredménytelen halfogás után tudja megszólítani. A samáriai asszony boldogtalan, élete megoldhatatlan, és Jézus a boldogságról kezd vele beszélni. Jézus arról beszél amiről kell, és amikor kell. Jó volna látni; nem beszélek túl sokat, össze-vissza?
Isten szava alkalmas időben szólít meg minket. Vetni csak felszántott földbe lehet. Isten először szánt, azután vet. Isten azoknak az embereknek az életében szánt, ahol vetni szeretne. Azoknak az embereknek az élete, akik mindent kidobtak a hajóból, nagyon fel volt már szántva. Kidobtál mindent? Nem a gyakorlatban, a szívedben. Látod már, mi felesleges az életedben?
Életük megmaradása felől is kétségben voltak már. Akkor állt fel Pál, amikor a végső pontra jutottak. “Mikor pedig hosszas volt már az étlenség.” Úgy érezték, nagyon hosszas. Hányszor vagyunk úgy bajokkal, nehezekkel, már vége lehetne. “Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván ő közöttük, monda:” Mindenki ráfigyelt. Eddig a kormányos szólt, a hajótulajdonos, talán a matrózok, foglyok mondtak valamit, és most egyszer csak megszólal Isten embere. Jó volna, ha alkalmas időben szólnál.
Először Pál megfeddi őket. “Jól lehet, szükséges lett volna óh férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt, és kárt.” A múltra nézve ez a szava: ha hallgattatok volna. Azt mondja az Ige: “Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra, olyan volna békességed, mint a folyóvíz.” (Ézs 48,18).
El kell oda jutnunk, hol tévesztettem, mit kellett volna másképp. Isten Igéje mondja: ha eljön a Szentlélek, megfeddi a világot bűn tekintetében. Megfeddhetett már az Úr bűn tekintetében? Isten megvilágosíthatja a múltadat. Ha Isten közelébe kerülsz, akkor ennek feltétlen meg kell történnie. Ha nem engedsz, nem történik veled semmi, ha nem tudod kimondani, – Istenem másképp kellett volna. Jézus azt mondja: “És az, mikor eljő, megfeddi a világot… Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem.” (János 16,8-9). Hinni kellett volna, amikor Pál elmondta figyelmeztetését.
Azután jön a következő mondat: ha nem indultunk volna el Krétából, elkerülhettük volna ezt a bajt, és kárt. Sok minden elkerülhető lett volna az életedben. Nem kellett volna ebbe az állapotba kerülnöd, ha idejében hallgatsz az Úrra. Isten tudja, azért szeretne most múltadra rávilágítani.
Milyen jó, hogy Pál azonnal beszél a jelenről: “mostanra nézve”, elmondja mi volt, de most. Megint van egy alkalmad: “most”. Nehogy a múltba menekülj, vagy a jövőbe tervezz. Az ördög mindig a mai napod szeretné ellopni. Van-e jelened? Tudod-e azt mondani: Uram most Rád akarok figyelni, egedelmeskedni. Sok mindent elrontottam, de “most”. Amint múltad Jézus vére alá kerül, nem kell tovább a múlton töprengeni, szembe lehet nézni, “mostanra nézve” mit mond az Úr? Mert holnap már a mai nap is múlt lesz.
“Mindazáltal mostanra nézve is intelek titeket.” A jelenre hangzik az intés, a múltra a feddés. Most int, hogy tedd meg amit mond neked. Engedj az Úrnak! Használd fel az időt arra, amire Isten adta. A feddés után az intésben ott van Isten szava “mostanra nézve”. Inti őket az Ige, hogy “jó reménységben legyetek.” Nem azt akarja a feddéssel, hogy elkeseredj, hanem inteni szeretne, hogy teljesen az Úr felé fordulj.
Azután jön a harmadik: a jövőre nézve. “Jó reménységben legyetek, mert egyetlen lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó.” A múltra nézve Pálnak feddése van, a jelenre intése, a jövőre nézve kijelentése. Milyen nagy dolog, ha Isten valamit kijelent. Egy hihetetlen biztató mondatot mond: “egy lélek sem vész el”. Felelőségteljes kijelentés! Pár nap múlva meglátták, hogy úgy lett-e, vagy sem. Hogy merte Pál mondani? “Mert ez éjjel mellém állt egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is.” Isten szólt Pálhoz. Azt mondja az Ige: “Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek.” (Zsidók 13,6.) Ha szavad Isten Igéjére van alapozva, bízvást mondhatod. Isten mondott Pálnak valamit az együtt utazó csoporttal kapcsolatban, és bátran kimondja: “egy lélek sem vész el közületek.” Belejutnak a hajótörésbe, deszkákon úszva érnek földet, úgy nézett ki, legalább fele elvész az embereknek, és mégis igaz amit Isten mondott.
Milyen jó, ha hited Isten szaván nyugszik. Azokkal kapcsolatban, akikkel együtt hajózol. A házadnépére vonatkozólag bízvást mondod-e, hiszed-e: idvezülsz mind te, mind a te házadnépe? Isten mondta, tehát bízvást mondom. Jézus azt mondja: “Akiket nékem adtál, megőrizém és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.” (János 17,12).
Pál szavahihető, mert elmondhatja magáról: “Mert ez éjjel mellém állt egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is.” Ki tudod-e mondani, – Uram én a Tied vagyok. Elmondhatta már az Úr: “Ne félj, mert megváltottalak…enyém vagy!” (Ézsaiás 43,1). Volt-e már ilyen örömöd, hogy Hozzá tartozom? Egyedül Hozzá! Te kié vagy? A családodé, férjedé, gyermekedé? Milyen jó volna ha világosan tudnád, mondanád: nem, egyedül Hozzá tartozom. A munkahely azt mondja: enyém vagy. A gyülekezet, a közösség is azt mondja: miénk. Mennyi mindenkié vagy?
Az az ember, akit az Úr Jézus drága vérén vásárolt meg, kizárólag csak az Övé. Senkinek nem lehet sem joga, sem igénye rám. Az enyéim nagyon hamar megtanulták, hogy egy Hatalmasabb lépett be az életembe. Ha Ô mond valamit, akár sírnak, akár könyörögnek, akár kétségbeesnek, az számít, amit az Úr mond. Ez a feltétele annak, hogy higgy az Úr Jézusban, és akkor üdvözül a házadnépe. Ha Jézus nem Úr az életedben, ne számíts házadnépe üdvösségére. Sokan hisznek Jézus Krisztusban, de nem biztos, hogy üdvözül a házuknépe. Gondoljunk Lótra, mindenki elveszett, ő menekült meg egyedül. Jézus nem volt Úr az életében.
Sokszor rajtunk keresztül hitre jutottakat, a magunkénak tartjuk. Emlékezz a két asszonyra, akik a király előtt versengtek: enyém a gyerek, kié a gyerek? Az igazi anya elengedte, a másik azt mondta: sem az enyém, sem a tiéd. Elengeded-e azokat, akiket nagy erővel tartasz, mondod-e: az Úré a házastársam, gyermekem.
Pálnak is voltak szülei, Gamáliel is mondhatta volna, én tanítottam. A tárzusiak is magukénak tarthatták volna, hiszen ott született. A legkomolyabb pillanat amikor az ember eljut oda, a magamé sem vagyok. Nincs jogom magammal kapcsolatban határozni, dönteni. Amikor a magam életével rendelkezem, tolvaj vagyok. A legkomolyabbat, az életedet loptad el Jézustól, aki kifizette éretted a váltságdíjat. Elloptad attól az Istentől, aki teremtette, és használod a magad akarata és feje szerint. Nagyon komoly lopás, amikor az erőmet, időmet, képességemet lopom el attől, akié. Ki mondod-e most: “Akié vagyok”. Azt mondja az Ige: Fiaid önkezükkel írják majd: én az Úré vagyok! Írod-e önkezeddel: én az Úré vagyok?
A második mondat: “Akinek szolgálok is.” Te kinek szolgálsz? A családnak, a gyereknek, a munkahelynek? Kinek a szolgája vagy? “Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.” (1Kor. 7,23). Ha megvett az Úr, drága vérén vett meg, nem aranyon, nem ezüstön. Embereknek szolgálsz, akik jobban fizetnek? Lehet, hogy odamégy, aki leginkább dicsér, aki leginkább hálás, leginkább csodál. Ne legyetek embereknek szolgái! Ne számítson milyen valutában fizet.
Ne légy a testnek szolgája. Hatalmas úr, szolgaság alá hajt. Pál így mondja: “Megsanyargatom testemet, és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” (1Kor. 9,27). A hasad szolgája vagy? Olyan nehéz, mikor hívő emberektől hallom; ezt szeretem, ezt nem szeretem. Ekkora még a test szolgasága? A hiúságodnak, a büszkeségednek, az indulatodnak szolgája vagy még? Milyen büszkén mondták a zsidók: Ábrahám magva vagyunk, nem szolgáltunk soha senkinek. Erre mondja az Úr: “Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Ján 8,36). Megszabadíthatott-e már a saját szolgaságodtól?
Bár mélyen a szívedbe vésődne ez a mondat, és benne is maradna: “Akié vagyok, akinek szolgálok is.” A Róma 12,1 mondja: “Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent, és Istennek kedves áldozatul.” Odaszántad-e már, hogy szolgáljon Istennek? A gondolatvilágodat odaszántad? “Foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.” (2Kor.10,5). Az érzéseidet odaszántad? “Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből.” (Luk 10,27).
Istennek sok szolgája van, csak sokszor nincsenek készen amikor Isten szól. Az Úr azt kérdezi Ézsaiás 6,8-ban: “Kit küldjek el, és ki megyen el nékünk?” Egyedül Ézsaiás hallja meg, aki készen van és azt mondja: “Ímhol vagyok, küldj el engemet!” Készen leszel-e mindig, figyelve szavára, intésére, hogy mondhasd azonnal, – itt vagyok, kész vagyok menni, kész vagyok imádkozni, szeretni, – itt vagyok.
Lásd Jézust, akinek követésére elindultál. Isten küldeni akart valakit, aki Megváltó lesz, aki odaadja életét ezért a világért. Isten keresett valakit, aki hajlandó mindent vállalni, és hangzik a hangja: “Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva van rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.” (Zsid 10,7). Ô Isten szolgája, “Aki engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2,8).
Igazán Ôt követed?!
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm engedelmes szolgádat. Hadd adjunk hálát, mindenekelőtt Jézusért. Köszönöm, hogy a Fiú soha semmit nem tett magától, csak amikor Téged látott cselekedni. Köszönöm azt a függőséget, amiben földi életében volt Veled. Úr Jézus, segíts ezt megtanulni. Hadd nézzek Rád minden nap ezzel az örömmel: itt vagyok Uram, küldj el engemet.
Ámen.