“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
BÁLÁM (1/5)
Amiképpen szól nékem az Úr
“És tovább mentek Izráel fiai, és tábort ütöttek Moáb mezőségén a Jordánon túl, Jerikó ellenében. És mikor látta Bálák, a Cippór fia mindazokat, amelyeket cselekedett Izráel az Emoreussal: Igen megrémült Moáb a néptől, mivelhogy sok volt az, és búsult Moáb Izráel fiai miatt. Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, amiképpen elnyalja az ökör a mezőnek pázsitját. (Bálák pedig, Cippórnak fia, Moáb királya volt abban az időben. Küldött azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, amely volt a folyóvíz mellett, az ő népe fiainak földére, hogy hívják őt, mondván: Ímé nép jött ki Egyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben. Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálamnál; talán erőt vehetek rajta, megverjük őt, és kiűzhetem őt e földből, mert jól tudom, hogy akit megáldasz, meg lesz áldva, és akit megátkozol, átkozott lesz. Elmentek azért Moábnak vénei, és Midiánnak vénei, és a jövendőmondásnak jutalma kezeikben volt, és jutottak Bálámhoz, és megmondták neki Bálák üzenetét. Ô pedig monda nékik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok néktek, amiképpen szól nékem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradtak Bálámnál.
Eljött pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak tenálad? És monda Bálám az Istennek: Bálák, Cippór fia, Moáb királya, küldött én hozzám, ezt mondván: Ímé e nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharcolhatok vele, és kiűzhetem őt. És monda Isten Bálámnak: Ne menj el velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az. Felkelt azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre: mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.” 4 Mózes 22,1-14.
Hálát adunk Uram, hogy megint “új lapot kezdhetünk”. Áldunk, hogy szabad mindent Rád figyelve, érted, veled tenni. Kérünk, beszélj velünk, értesd meg, mire van szükségünk, hogy valóban végbemenjen az akaratod életünkben. Mutasd meg mindazt, ami ezt akadályozná. Segíts, hogy életünk örömben, szeretetben békességben telhessék.
Ámen.
Izráel népe közel van a bevonuláshoz. Az ígéret földje előtt állnak, amit Józsué idejében elfoglalnak. Mi is olyan nép vagyunk, amely közel van a bevonuláshoz. Nem tudjuk mikor jön el a pillanat, amikor egyénileg átlépünk a határon. Utolsó időket éljük, az Úr visszajövetele közel van! Minden nap úgy kell járnunk: lehet hogy ma, lehet, hogy holnap. Isten nem akarja, hogy az időt számítgassuk, de közel vagyunk a bevonuláshoz.
Ez történik a Moábiták földjének közelében, és az egész környéket félelem szállja meg. Izráel hatalmmal járt, mert az Úr járt velük. Néki adatott minden hatalom mennyen és földön. Együtt járhatok a földön ezzel a hatalmas Istennel, aki a te Urad is. Mi félnivalónk van, ha Vele járunk?
A környező népek félelme teljesen jogos, de olyan nagy szégyen, ha Isten népe fél. Ha a lelki fegyverzetről szóló igerészt elolvassuk, láthatjuk: minden testrészre van fegyver, csak a hátra nincs. Mellvéd van, a fejre sisak, lábra van, karra van, de hátra nincs. Nincs beszámítva, hogy Isten népe hátat fordítson az ellenségnek, hogy féljen és meghátráljon, megfutamodjon. “Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,39). Isten népe előremenő, bátor nép, akitől félnek. A sötétség hatalmának van oka arra, hogy féljen Isten népétől, ha jön.
Egy nyaramnak ez volt a központi Igéje, amikor Pál apostolról megállapították, hogy ez az ember veszedelmes ember. Komoly kérésem volt: Istenem segíts, hogy olyan veszedelmes ember legyek az ördög számára, amilyen veszedelmes egy ember lehet ezen a földön. Vajon rólad hogy gondolkoznak a pokolban? Úgy, hogy a légynek sem árt, akár van, akár nincs tökéletesen mindegy, senkinek nem árt?
Veszedelmes népnek veszedelmes lánya, vagy fia vagy? Ahogy jött Izráel, az egész környék félt, mert látták, tapasztalták, hogy velük van Isten. Elmondja az Ige, mikor látta Moáb fejedelme, hogy jönnek, igen megrémült, mivelhogy sok volt, és búsult Moáb Izráel fiai miatt. Miattad búsul az ellenség? Úgy van-e az ördögök birodalma, hogy csak ez ne jöjjön ide, mert akkor végünk van. Jó volna, ha mindannyiunkra így gondolnának a sötét hatalmak, és nem mi reszketnénk attól, hogy jaj mi lesz?
Amikor Bálák meghallotta, mit cselekedett Isten népe Emóreussal, búsult. Persze nem cselekevés nélkül búsul, mert rögtön követeket küld Bálámhoz, ő is cselekszik. Ki is ez a Bálám? Semmi köze Isten népéhez. Egy pogány jövendőmondó, varázsló, akihez Bálák követeket küld. Olvastuk: kezükben volt a jövendőmondás jutalma.
Minden nép a maga papjához megy. Nagyon sokszor mikor valaki bajban van, odaküld a varázslóhoz, jövendőmondóhoz, ördög szolgáihoz. Ott is van erő, hatalom. Hihetetlen erő, hatalom van az ördög szolgáiban. Nagyon sokszor megmondanak szóról-szóra mindent, csak nem Isten erejével.
Bálák elküld Bálámhoz, jöjjön el, és átkozza meg a népet. Pár résszel később meg fogjuk látni, Bálám kimondja akarata ellenére: nem fog a varázslás Izráelen. Ha igazán Övé vagy, ha Isten népéhez tartozol, nem fog a varázslás, csinálhatnak amit akarnak, nincs hatalma a varázslásnak. Amikor ezt észreveszi Bálám, kimondja világosan: sajnos itt semmit nem tehetek. Milyen jó, hogy így nézhetünk Isten népe ellenségeire. Isten népét hihetetlen védelem veszi körül. Isten népének nagy ajándéka ez a védettség tudat, hogy velem semmi nem történhet Isten akarata nélkül.
Valaki mondotta: most jön a nukleáris háború. Tőlünk jöhet akármi, védett néphez tartozom, Övé vagyok, szégyen volna, ha félnék. Világosan, érthetően elmondja az Ige: nép, akit az Úr véd.
Jön a nép, akit az Úr véd, és Bálák elhívja Bálámot, hogy ártson ennek a népnek. Így mondja: “Kérlek jöjj el, és átkozd meg érettem e népet…mert jól tudom, akit megáldasz meg lesz áldva, és akit megátkozol átkozott lesz.” Szeretném kérni, ne vegyük semmibe a Sátán erejét. Van ereje! Fog az átok, csak nem Izráelen. Veszedelmes dolog az ördög hatalma, ne játsszunk vele. Gondoljunk arra, mennyi mindent el tud érni, és tönkre tud tenni embereket. Van ereje, csak ezt a szegény Bálám nem tudja még.
Kérdésem: Isten felhasználhatja-e Bálámot valamire, mikor ilyen kapcsolata van? Nagyon komoly dolog, Isten felhasználhatja. Gondoljunk az endori javasasszonyra. Saul hozzámegy, és választ kap. Megjelenik Sámuel. Az asszony megijed, és hangosan kiáltozik. Nem látott még Isten emberét soha. A nagyobb hatalmat nem ismeri. A szellemvilágot ismerte, amivel kapcsolatban van. Azt mondja: látok valami istenfélét feljönni a földből. Micsoda rémületbe eshetett, mikor az erősebbet látta.
Isten sok mindent felhasználhat, ha övéihez szólni akar, és útba szeretné igazítani. A szamarat is felhasználta. Isten sokszor hitetlen ember egy-egy mondatán keresztül is beszélhet velem. Ha Isten beszél, mindenen keresztül beszélhet. Virágokon, madarakan keresztül, Siloám tornyának összedőlésén keresztül, mindenen keresztül beszél Isten, csak nincs fülünk arra, hogy halljuk. Ha igazi kapcsolatod volna Vele, úgy lennél mint Jézus, aki azt mondotta: Szüntelen hallom az Atyát.
Bálák emberei elmennek Bálámhoz, kezükben van a jövendőmondás jutalma. Miért vitték előre a jutalmat, ismerték Bálámot? Talán nagyon sokszor úgy mégy valahova, viszek valamit, hogy másképp fogadjanak.
2Péter levele beszél Bálámról, mikor a tévtanítókról ír, és azt mondja róla: “Akik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor fiának útját, aki a gonoszságnak díját kedvelte.” Bálám egész történetének titka ebben a mondatban van. Kedvelte a gonoszság díját. “De megfeddetett az ő törvénytelenségéért, egy igavonó néma állat emberi szóval szólván megakadályozta a próféta esztelenségét.” (2Pét 2,15-16). A Biblia önmagát magyarázza. Itt megtudjuk, miért volt kezükben a jövendőmondás díja. Lehet, hogy előre mutogatták, amit majd adni fognak. Ezzel tették tönkre szegény kapzsi, pénzszerető Bálámot.
Milyen rettenetes, ha Isten szolgái ilyenek. Izráel bíróinak ez volt az egyik legkomolyabb megszabása, hogy nem fogadhattak el ajándékot. “Az ajándék megvakítja a szemeseket, és elfordítja az igazak ügyét.” (2Móz 23,8). Ha elfogadok valamit, már nem tudok tiszta szemmel nézni az illetőre, és nem mondhatok meg halálos komolyan valamit, ha már ilyen kedves volt, hogy ajándékot adott.
Ha egy kicsit megértitek, milyen veszedelmes dolog, hogy a jövendőmondás bére kezükben volt, akkor az egész történet titkát értitek. Péter levele elmondta Bálámról: “a gonoszság díját kedvelte”. Már nem volt érdekes, mit fog csinálni, csak az: mit fog kapni?
A követek megérkeztek, Bálámhoz jutnak, és elmondják Bálák üzenetét. Bálám szabályszerűen jár el. Végig ezt fogjuk látni, nem ad semmi választ, azt mondja: “Háljatok itt ez éjjel és feleletet adok néktek, amiképpen szól nékem az Úr.” Milyen jó volna ezt megtanulni Bálámtól. A világ fiai sokszor eszesebbek és bölcsebbek Isten fiainál.
Emlékezzünk Dániel történetére, amikor az összes bölcset ki akarják írtani, és Dániel elmegy a testőrök fejedelméhez, hogy időt kérjen az álom megfejtéséhez. Megtanultad már, hogy döntéseid előtt időt kérj? Bálám is ezt kéri: “Háljatok itt ez éjjel…és Moábnak fejedelmei ott maradnak Bálámnál.”
Most az a megdöbbentő, hogy Isten eljött Bálámhoz. Az Igében kiemelten ott van. “Eljött pedig az Isten Bálámhoz…”. Eljött, mert népéről volt szó, az Övéiről, akikkel senki nem tehet semmit engedélye nélkül. Gondoljunk Jób könyvére, még az ördögnek is engedélyt kellett kérni, mit cselekedhet, és mit nem Jóbbal. Előbb minden az Úr előtt megy el, csak aztán érhet hozzám.
“Eljött pedig az Isten Bálámhoz és monda: Kicsodák ezek a férfiak tenálad?” Nem tudta Isten, kik azok, hogy Bálámtól kérdezi? Isten nem azért kérdez, mert valamit nem tud, hanem hogy tudd meg és gondolkozz rajta, nézz szembe vele, – tudom, hogy kicsodák ezek a férfiak? Isten féltőn szerető Isten! Kik azok az emberek, akik hozzád járnak? Hányszor kellene elhangozni ennek a kérdésnek, mikor nem olyan emberek jönnek hozzád, akiket az Úr küldött, akikkel üzletelsz, akikkel barátkozol. Kicsodák ezek a férfiak, vagy ezek az asszonyok nálad?!
Nem mintha Isten nem tudná, de azt akarja, hogy világosan kimond: ezért jöttek, ezért voltak, hogy üzletet kössek velük, hogy megvesztegessenek. Vajon minden kapcsolatod az Úr színe előtt van? Ki mernéd mondani, ki miért van nálad, és kivel mit akarsz? Hány ember nem szakít meg olyan kapcsolatokat, amit már rég meg kellett volna szakítania. Valaki megtérése után is benne maradt a kártyapartikban, és annyira megrázó volt számára, mikor egyszer Isten megkérdezte: mit csinálsz? Illik ez Isten gyermekéhez? Bár ítélne meg most az Úr mindent életedben, ami nem egyeztethető össze az Ô szolgálatával.
“Kicsodák ezek a férfiak?” Bálám megmagyarázza az Úrnak, elmondja miért jöttek, és elmondja azt is, mit kér tőle a király. “Bálák, Cippór fia, Moáb királya küldött hozzám ezt mondván: Ímé e nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte a földnek színét, most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharcolhatok vele, és kiűzhetem őt.” Mivel Bálám őszintén elmond mindent, megkapja a választ Istentől.
Milyen jó volna, ha elmondanál mindent őszintén az Úrnak. Elmondanád, azért teszem, mert üzlet, és pénz jön rajta keresztül a családnak. Azért teszem, hogy a gyereket felvegyék az egyetemre. Azért járok hozzájuk, mert…és akkor el lehet mondani. Ôszintén mondd el, ne mesélj ilyeneket, hogy az Úrhoz akarom vezetni. Vannak szentesített dolgaink. Bizonyságot teszek. Az Úr tudja, hogy nem ezért. Tudja igazi okát, célját.
Az Úr útján járni csak szent céllal, tiszta céllal, és tiszta úton lehet. Bálám kimondja, miért jöttek ezek az emberek. ” És monda Isten Bálámnak: Ne menj el velük, és ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.” Isten válaszai nagyon rövidek, és világosak. Ne menj, ne átkozd, áldott az! Két komoly “ne” szó egymás után. Nem tudom komolyan veszed-e Isten “ne” szavát? Isten nem véletlenül mond nemet. Gondolj az első megszegett nem-re az Édenben. Ne egyél! Aztán jött az ördög, jött az okoskodás, miért ne? Nem árthat ez nekem. Ha Isten azt mondja ne, akkor ne! Isten soha nem tesz ott kerítést, ahol nincs veszedelem. Isten ott kerít, ahol le lehet zuhanni. Ne lépd át Isten “ne” szavát. Egy lépést se menj ott tovább, ahol veszedelmes az út.
Bálám rettenetes dolgot csinál. Már itt megpecsételődött sorsa. “Felkelt azért Bálám reggel, és monda Bálák fejedelmeinek: “Menjetek el a ti földetekre, mert nem akarja az Úr megengedni nekem, hogy elmenjek veletek.” Miért nem azt mondja, amit Isten mondott? Miért nem mondja meg, hogy áldott az a nép? Nem átkozhatom meg, mert áldott. Miért nem beszél világosan? – Mert még mindig kedveli a gonoszság díját. Hátha mégis elmehetek? Mondom hogy nem, de azért nem vágom el az egésznek az útját.
Iszonyú veszedelem ez. Most beszélgettem valakivel, akinek parázna kapcsolata volt valakivel. Jött, és mondta: megszakítottam, de azért néha felhív telefonon. Az Ige azt mondja: vágd el, és vesd el magadtól, ha nem teszed meg visszanő. Hagyok egy kicsi útat, nem találkozunk, csak beszélgetünk néha telefonon. Ha Isten azt mondja valamire: “ne”, akkor ne változtass. A Biblia azt mondja: ne tégy az Igéhez, se el ne végy belőle. Éva is ott ment tönkre, hogy hozzátett. Isten azt mondta: “abból ne egyetek”, Éva hozzátette: “azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.” (1Móz 3,3).
Éva hozzátesz, Bálám pedig elvesz, nem mondja meg, hogy áldott az a nép. Nem mondja meg világosan: kár itt bármit is csinálni, ha Isten azt mondta áldott, nem átkozhatom meg. Nem akarja az Úr megengedni nekem. Látjátok fejedelmek, én szívesen mennék, de nem akarja az Úr megengedni nekem, és nem is értem, miért nem akarja megengedni. A hamis sáfárnál is ugyanez történik, ott is elvesz a sáfár. Mennyivel tartozol? Írj harmincat. Írj ötvenet.
Te sem mered világosan mondani az Igét, nem is olyan komoly az, hogy mindent el kell adni. Az ember megtarthat magának sok mindent. Nem olyan veszedelmes a Krisztus követés. Nem kell azért gyűlölni az anyagiakat, jó, ha van az embernek valamije. Hamis sáfár! Igazán hiszed, és igazán éled az Igét? Vagy csak felében, harmadában? Lehet, hogy el fogok menni, csak még az Úr nem akarja megengedni.
A fejedelmek is változtattak, nem azt mondják: Isten nem akarja megengedni, hanem: “Nem akart Bálám eljönni velünk.” Már teljesen kimarad, hogy Isten mondott valamit, hogy az a nép áldott, hogy nem lehet megátkozni. A lényeg már kimaradt. Mondasz valami vallásos dolgot, ájtatos szöveget, leadsz valahol, csak Jézus nevét nem mondod ki, mert furcsán hangzik. Szépeket tudsz mondani: a jó Isten megsegített, mikor beteg voltam, – de Jézusról, bűnről, bünbocsánatról hallgatsz.
Valaki kórházba került, rettenetes állapotban feküdt ott, régen hívő volt már. Aztán egy kislánynak látogatója jött, és hallom ahogy mondja; – tudod az Úr Jézus…Abban a percben úgy éreztem, mintha valaki megsimogatna, mintha hazataláltam volna. Valaki ki merte mondani a kórház csendjében ilyen szépen, tisztán, csengőn: mert tudod az Úr Jézus.
Ki mered mondani a nevét, vagy ilyen bálámos szövegeid vannak?! Jézus neve kiöntött drága kenet. Ha elhangzik a leglehetetlenebb helyen, nem tudod ki hallja. Az a valaki sem tudta, hogy valaki reménytelenségének utolsó pillanatában Jézus nevét hallva, megújult rajta.
Mennyire kopik Isten szava, mire odajut Bálákhoz. Nem akar eljönni Bálám, ki tudja miért, talán kevés neki a pénz? Talán nagyobb fejedelmeket, több ajándékot kell küldeni. Milyen rettenetes, így kerül el az ember egészen hamis, idegen útra. Szeretném ha belenéznénk az Igébe, és látnánk magunkat, Istentől elfordult felemás életünket, amelyik talán mond valamit, csak a lényeget nem.
Milyen jól kezdte Bálám: “amiképpen szól nékem az Úr.” Figyelsz arra, mit mond az Úr? A múlt héten annyira szívemig ért, amikor erre a hétre gondoltam: amit az Úr számba ad, csak azt fogom mondani, sem többet, sem kevesebbet.
Milyen jó volna, ha bennünk ott élhetne az engedelmes Fiú, aki semmit sem tehet magától, csak ha hallja az Atyát. Engedelmes volt a Gecsemáné harcáig, és azon túl engedelmes volt halálig.
Eldöntötted-e valaha magadban, szívedben, – Uram kicsi és nagy dolgokban, veszedelmes útakon, engedelmes gyermeked kívánok lenni. Fiad nyomában szeretnék járni. A Biblia így mondja Péter levelében: “Az Ô nyomdokait kövessétek!” – ne Bálám nyomdokait.
Imádkozzunk!
Uram, tisztítsd meg gyermekeidet és szolgáidat minden hamisságtól. Tisztíts meg mindentől, ami nem szerintedvaló életünkben. Haszonleséstől, érdekeinknek féltésétől. Tísztíts meg mindattól, ami engedetlenségben tönkretehetné Igédet számunkra. Taníts meg Úr Jézus azt mondani, amit mondanál. Hadd áldjunk azért, hogy meg szeretnél tanítani követésedre bennünket. Meg akarod láttatni velünk a veszedelmeket. Segíts, hogy ne játsszunk szavaddal. Ne csak olvasgassuk, hanem cselekedjük az Igét, ahogyan tetted Úr Jézus. Köszönöm, hogy Neked eledeled volt, hogy Annak akaratját cselekedd, aki elküldött. Áldj meg így bennünket, mutasd meg minden hamis útunkat, gondolatunkat, érzésünket. Tisztíts meg, hogy megáldhass, hiszen ezért jöttünk ide.
Ámen.