“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
BÁLÁM (2/5)
Mindazonáltal ismét
“Elküldött azért Bálák ismét több fejedelmet, amazoknál előkelőbbeket. És eljutottak Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák, Cippórnak fia: Kérlek ne vonakodjál eljönni hozzám! Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet! Bálám pedig felelt, és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát ezüsttel és arannyal tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek, kicsit, vagy nagyot. Most mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól az Úr ismét nékem? És eljött Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj fel, menj el velök; de mindazáltal azt cselekedjed, amit mondok majd néked.” 4Móz 22,15-20
Szeretnénk áldani Uram az újrakezdés lehetőségéért. Köszönjük, hogy van új kegyelmed, új szabadításod. Kérünk újíts meg minket. Köszönjük, hogy hallottad eddigi kéréseinket. Uram eleveníts meg bennünket egészen mélyen, egészen szívünk mélyéig.
Ámen.
Bálám tulajdonképpen varázsló volt. Csoda az, hogy Isten azokkal is beszélhet. Mindenkit megszólíthat, mindenkin keresztül beszélhet, még egy szamáron át is, mert Neki semmi sem lehetetlen.
Bálámban a kettős ember képét látjuk. Jó volna felismerni: én vagyok ez a kettős ember. Keresem Isten akaratát, de szívemben ott van saját akaratom, vágyam. Pál apostol a Róma 7-ben leírja, tudom Isten akaratát, helyeslem is, de van egy másik törvény, amely rabul ád a bűn törvényének. Tagjaimban van egy másik törvény, és azt cselekszem amit nem akarok, amivel elmém, és Isten törvénye ellenkezik. Sajnos legtöbb hívő embernek ilyen kettős élete van.
Bálám megérti Isten szavát, csak nem úgy mondja tovább. Az engedelmesség csak akkor engedelmesség, ha azonnal, egészen, és szívesen teszem, amit megértek. Az azonnal meg volt Bálámban, megtette, csak nem egészen. Nem mondta világosan Isten üzenetét, hogy ez a nép áldott. A követek a lényeget nem mondták meg Báláknak. Az üzenetből ennyi maradt: nem akart eljönni velünk.
Lehet változtatni Isten üzenetén? Lehet, – csak nem tanácsos. Ha Bálák meghallja a teljes üzenetet, hogy ez a nép áldott, és nem lehet megátkozni, nem küldött volna el ismét. Nem üzent volna újra: “Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám.” Szeretném ezt a szót aláhúzni: “vonakodni”. Amikor Potifárné ostromolta Józsefet, hogy hálj velem, ott is ez a szó volt, hogy “vonakodott”. Megkérdeztem testvéreket, hányasra vizsgázott József? Mindenki mondta: ötösre. Dehogy, – legfeljebb kettesre. A vonakodása nem volt határozott “nem”. Benne van a lehetőség, hátha mégis.
Sajnos, a világgal való kapcsolatunk is ilyen vonakodás. Tudom, hogy nem szabadna valamit megtennem, azért mégis. Rengeteg szenvedést von maga után. Szegény Bálám, miken ment keresztül, mire végre kidobja Bálák, és semmit nem kap a jutalomból. Vigyázzunk arra, hogy életünk a bűnnel szemben ne legyen vonakodás.
Bálák azt gondolja, mindennek árfolyma van, többet kell adni Bálámnak. Ezért küld előkelőbb fejedelmeket és többet ígér. Elolvastam egy indiai szent embernek, egy gurunak a történetét. Ott ül a bálvány ünnepélyen, emberek szórják a pénzt az ölébe. Egy szegény asszony utolsó pénzét is odadobja, hogy áldást kapjon. Ez a guru már olvasta az evangéliumot, kezdte látni, ismerni Jézust, és egy percig végig fut rajta: Istenem, minden üzlet? Isten is üzlet? Azt hisszük, egy kicsit ilyen adok-veszek dolog az Istennel való kapcsolat. Adok Istennek templombajárást, imádságot, vallásoskodást, és helyébe áldást kapok. Hány ember azért nem meri abbahagyni a vallásos életet, nehogy baj legyen. A félelem tartja ott. Ez üzlet! Istennel való üzlet a legpiszkosabb üzlet. A világ úgy nézi: kár neked templombajárni, nem jól imádkozol, mennyi bajod van, hát így áld meg az Isten?
Bálák is így gondolja, ennek az embernek megvan az árfolyama, többet kell ígérni, majd akkor eljön. Egy professzornak is megvan az árfolyama, az a kérdés, kihez megyek a bajommal, mennyit tegyek zsebembe. Istennel szemben is így gondolkozom.
Bálám gyalázatot hozott Isten nevére vonakodásával, mert ez csak annyit jelentett Báláknak: adj többet, előkelőbb fejedelmeket, több pénzt. Jön a másodszori üzenet: “Ezt mondja Bálák, Cipórnak fia, kérlek ne vonakodjál eljönni hozzám!” Mennyire nagy ez az ember önmagában. A nagy “én”, amelyik azt hiszi, Istent is meg lehet fizetni. “Kérlek ne vonakodjál eljönni hozzám. Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem ezt a népet.”
Előzőleg csak ígért, most már igen-igen, és akármit mondasz megteszem. Annyit jelent, megfizetek mindent, megér nekem mindent, csak átkozd meg ezt a népet. Bálám tudta, hogy ez a nép áldott, megmondta neki Isten. Amit nem mert megmondani, és megüzenni Báláknak, azt ő tudta.
Megint hangzik a kívánság: átkozd meg értem. Milyen rettenetes ez az út, amire ez a szegény ember rákerül, hogy hátha mégis megtehetném. Hátha mégis megkaphatnám ezt az igen-igen nagy ajándékot.
“Bálám pedig felelt, és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát arannyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit műveljek, kicsit, vagy nagyot.” Hogy nem rendült meg a föld ez alatt az ember alatt? Hogy meri ezt elmondani, amikor tudja, mi az Isten akarata? Milyen rettenetes a szép szöveg. Hány hívő embernek jó szövege van: mikor az Urat elfogadtam…mikor az Úré lettem…A Lélek mondja: soha nem voltál az Övé, magadé voltál, a pénzedé. Hazug beszéd! Olyan szép szöveg, az ember szeméből kiszökik a könny: ha arannyal teleraknád akkor sem. Nekünk olyan hívő szövegünk van, mindenkivel elhitethetem, milyen imádkozó életem, milyen kapcsolatom van az Úrral. Vigyázz Bálám, kettős életű ember! Emberek mondják: mindent átadtam az Úrnak. Nekem már semmim sincsen. Isten nem a szöveget, a szívet nézi.
Nem tudom Bálák fejedelmei elhiszik-e Bálámnak, hogy “nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit cselekedhetnék, nagyot, vagy kicsit. Most mindazonáltal mégis maradjatok itt ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól az Úr ismét nékem?” Hajlandó vagyok újra megkérdezni, hátha közben megváltozott Isten, és megengedi, hogy megátkozzam azt a népet. “Most mindazonáltal” annyit jelent: hadd mondja ismét az Úr. A szív mélyéből fakad ez a kérés, hátha mégis lehet, hátha mégis megkaphatnám ezt az ajándékot.
Nagyon vigyázz a második kérdéssel. Kérdezhetsz háromszor is, – ha szíved egyenes. De nem kérdezhetsz kétszer, ha a szíved hamis. Az elmúlt héten olvastam, aki egyszer befogadta Jézust, az soha ne mondja: nem tudom Isten akaratát. Tudja, csak nem akarja. Ha benned van a Szentlélek szava, tudnod kell, mi Isten akarata. A Szentlélek figyelmeztetése bennem van, csak sajnos elhallgattatom.
Veszélyes dolog történik Bálámmal, mikor ismét kérdez, mikor az Úr világosan megmondta: ne átkozd meg, áldott az a nép. “Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mondd-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4Móz 23,19).
“És eljött Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki: ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök, de mindazonáltal azt cselekedjed, amit mondok majd néked.” Először azt mondta Isten Bálámnak: ne menj el. Most már látja az Úr, hogy nem lehet megspórolni Bálámnak ezt az útat. Nem tudja feladni kívánságát, nem tudott engedni Isten szavának, most végig kell járni az egész útat.
Egy asszony elmondta, megígérte a férfi, meg fogok térni, csak gyere hozzám feleségül. A fordítottja történt. Elmondta, mikor a templomba mentünk, egy hang kiabált bennem: állíts le mindent! Féltem a szégyentől, botránytól, ott voltak a vendégek, nem volt bátorságom. Végig kell járni a szenvedésnek útját. Így mondja Ézsaiásnál az Ige: “Megtisztítottalak, de nem mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemencéjében.” (48,10). Nemcsak házassággal, hanem sok mindennel kapcsolatban, amire tudtad, hogy nem, nem, és mégis megtetted. Elindult egy eljárás, és ez most már végig fog menni. Miért nem hallgattál az Úr szavára? Elindultál egy úton, amin rengeteg könny, megaláztatás vár rád.
Hallja Bálám: “Ha azért jöttek ezek a férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj fel, menj el velök.” Az ember soha nem érti ezt meg, csak akkor, ha megérti, Isten a szívet nézi. Téged másképp nem lehet megtisztítani, megszabadítani, csak a nyomor kemencéjében. Járd végig az útat, de közben ne kiálts: Istenem, miért? Te akartad! Ha azért jöttek ezek a férfiak…menj el velök. Bálám elindul, mintegy az Úr engedélyével. Egy rettenetes út kezdődik. Majd meglátjuk, mennyi szégyen, mennyi gyalázat éri. Semmit nem kapott abból, amit kapni szeretett volna.
Isten az Ô szava által szeretne minket megtisztítani. Nem akarja, hogy végigjárd a kettős útat, életet. Nézz ma szembe ezzel, – ez vagyok én? Szép szöveg, megható bizonyságtétel, és szívem nem egészen, és nem igazán az Övé.
Amikor Jézustól megkérdezik: szabad-e a császárnak adót fizetni, Jézus megkérdezi Pétert: kié a pénz, és kié az írás. Milyen az életed, és milyen a szöveged? Hasonlítsd össze a kettőt. A szolgáló életedet, a képet amit mutatsz, és a szöveget, amit mondasz. Ha a kettő nem egyezik, hamis pénz az életed. Senki nem fogadja el fizetési eszköznek.
Németszországi unokaöcsém elmondta, nemrég magyar vendégek voltak náluk, és három nap múlva az asszony azt kérdezte: mondjátok, hogy tudjátok ezt csinálni, ilyen családi életet én még nem láttam, ennyi szeretetet, kedvességet, mint ami nálatok van. Azt mondották: nem mi csináljuk, bennünk Jézus. Mi ugyanolyan emberek vagyunk, mint ti, de Jézus él bennünk.
Amikor Pétert és Jánost megkérdezik a sánta gyógyítása után, ők azt mondják: “mit néztek mireánk, mintha tulajdon erőnkkel, vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy ez járjon? Az Ábrahámnak, Jákóbnak, és Izsáknak Istene, a mi Atyáink Istene megdicsőítette az Ô Fiát, Jézust, akit ti elárultatok, és megtagadtatok…kit az Isten feltámasztott a halálból.” (ApCsel. 3,12-13; 15). Mi mindig saját kegyességünkre mutatunk vissza: megtértem, átadtam életem, megszentelt ember vagyok. “Mint a varázslásnak bűne olyan az engedetlenség, és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés.” (1Sám 15,23). Mindig magadat mondod? Jó volna egyszer odajutni, pont olyan vagyok mint ti, csak Jézus él bennem. Jó volna, ha kicsit meglátnád a hamispénz életedet. Ezért nincs gyümölcs! Hányan sírnak itt, egyik gyermekemnek sem kell az Úr. A gyerekeknek jó szeme van, világosan lát, a hamis pénzt visszadobja. Nem egyezik a szöveg és az életed. Így soha nem fognak megtérni, hiába várod. Múltkor mosolyogtam valakin, aki azt mondta: a fiam olyan vágyódó, most a menyem a hibás. Szegény menyét hibáztatja, ahelyett, hogy azt mondaná, – én vagyok a hibás.
Vigyázz Bálám! A kettős életnek nincsenek igéretei. Hány ember mondja: hiszek abban, hogy üdvözül a házamnépe. Ne higgy benne, ha nem úr Jézus az életedben. Ha nem egyezik a pénz kétoldala. Sem Isten, sem ember nem fogadhatja el. Isten ma azt mondta, nagyon jó szöveged van, megható bizonyságtételed. Bálám is azt mondja: ha Bálák a házát ezüsttel és arannyal tele adná is nékem, akkor sem hághatom át az Úrnak szavát.
Egy gyülekezetben többen tettek bizonyságot. Felállt egy férfi, és kezdte volna mondani. Egy asszony hátul megszólalt: úgy beszélj, hogy én is itt vagyok! A felesége volt. Abban a pillanatban leült a férfi, egy szava sem volt tovább. Nem merte elmondani a szép szöveget, mert ott volt, aki ismerte az életét. Ha férjed, gyermekeid itt volnának, mi maradna a szép szövegedből?
Bálámot senki nem kérdőjelezte meg, csak Isten. Menj el Bálám! Járd végig a keserves útat. Lásd meg magad a nyomor kemencéjében. Milyen jó, hogy Jézus a nyomor kemencéjében is ott van. Onnan is van kiút, abban a pillanatban, ha igazán megalázkodsz, ha igazán fájnak bűneid.
Olvastam a ruandai ébredésről. A misszionáriusok szolgálata nyomán felébrednek a bennszülöttek, és folynak a könnyeik, ahogy mondják, vallják a bűneiket. Egyszer csak megszólal egy bennszülött a misszionáriusok felé és azt kérdezi: ti mindnyájan ujjászülettetek? Lélegzetük elállt a misszionáriusoknak, hát rajtunk keresztül ismerték meg Jézust. – Soha nem láttunk titeket sírni, és nem hallottuk, hogy vallottátok volna bűneiteket. Annyira megrendített, mikor olvastam. Régi hívőknek annyira avas, megszokott minden. Nem fájnak már a bűneik. A misszionáriusok egyrésze elment, nem bírták ki a kritikát. Ezek mondják nekünk? Néhányan, akik ottmaradtak, eljutottak oda, hogy ők is tudták vallani bűneiket, és a nagy afrikai ébredésben ők is benne voltak. Feketék, fehérek együtt a kereszt alatt.
Nem tudom, ha idejönnének ezek a fiatal hívő törzsek, nem azt kérdeznék-e, hogy ezek hívők?! Lehet, hogy neked már nem fáj a bűn, már minden csak szép szöveg, és nem tudsz igazán örülni, ahogy ezek örültek, és egymás nyakába borultak. Ahol igazi a bűnbánat, ott igazi öröm is van. A mű-keresztyénség már csak vallásosság. Ôszintén szeretném megkérdezni, mit jelent a kereszt számodra? Mikor fájt utoljára, hogy Jézus érted szenvedett? Mikor tudtál a kereszt alatt sírni, úgy szívszerint igazán? Vigyázz Bálám, mert az Úr majd végigvezet azon az úton, ahol tudsz sírni.
Kénytelen vele. Isten nem szívszerint szomorítja az embert, de ha másképp nem lehet…?
Imádkozzunk:
Uram! alvó, megavasodott gyermekeidet, akik itt ülünk közömbösen, keményen, unottan, kérlek ébressz fel igazán. Hadd kiáltsunk Urunk kegyelemért. Ha lehet, most az Ige által ébressz fel. Ne kelljen azt mondanod: most menj, és járd végig azt a keserves utat, ami előtted van. Könyörülj rajtunk, legyen elég nekünk a szavad. Adj bűnlátást, igazi megtérést, és örömöt. Hadd dicsőíttessék Bennünk a neved!
Ámen.