“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
GAZDAG ÉS LÁZÁR (1/5)
A függöny mögött
“Volt pedig egy gazdag ember, és öltözik bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vígadozván: És volt egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kívánt megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak a gazdag asztaláról; de az ebek is eljövén, nyalják az ő sebeit. Lett pedig, hogy meghalt a koldus és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghalt pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelte az ő szemeit, kínokban lévén, és látta Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted, a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett mi köztünk és ti köztetek nagy közbevetés van, úgy, hogy akik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához; mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide e gyötrelemnek helyére ne jussanak. Monda nékik Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat. Ama pedig monda: Nem úgy, Atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! Ô pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.” Lukács 16.19-31.
Urunk, hálát adunk, hogy hangzik a hívásod. Hadd dicsőítsünk az Igéért. Köszönjük szeretetedet, amelyik szavaidból árad felénk. Hadd áldjunk ezért és kérünk, hadd tudjunk felelni Igédre. Hadd várjuk most is szavadat. Kérünk légy közöttünk Lelked által.
Ámen.
Ez az igerész két teljes életrajzot ír le. Általában olyan életrajzokat olvasunk, amelyek a halálig tartanak. Ami azután következik, arról inkább ne beszéljünk, – szokták mondani. Történetünkben három vers a földről tudósít, kilenc pedig az azután valókról. A két életrajzban két embert ír le az Ige. Amikor olvastam, azt mondtam: ilyen nincs. Minden jó, és minden rossz. Az egyik ember öltözött, vígadozott, dúslakodott, gazdag volt, csak saját dolgaival foglalkozott. Önmagával volt tele. Sokszor hittem azt emberekről, hogy ezek boldogok, minden sikerült nekik, és mikor beszéltem velük, két mondat után folyt a könny a szemükből. Valami volt ami fájt, ami nehéz volt, csak nem mutogatták.
Kislány koromban mondtam a jókat, dicsekedtem, szembenéztem vele, – miért mondom? Hogy irigykedjenek rám. Irigylésreméltó szerettem volna lenni. Valaki így mondta: soha nem panaszkodom, mert akkor nem irigyelnek.
Úgy látszik a gazdagnak minden sikerült, nem mond róla semmi rosszat a Biblia. Dúsan vígadozott, bíborba, patyolatba öltözött. Minden jó. Mellette ott a másik élet, akinek minden rossz volt, nem volt senkije, sebeit a kutyák nyalták. Éhes, beteg, teljesen nyomorult szegény ember volt, tele fekélyekkel. A morzsalékokkal kívánt megelégedni.
Az Ige a két végletet tárja elénk, a legrosszabbat, és a legjobbat ami létezik. Miért teszi ezt? Valakitől megkérdeztem, ha választás elé állítanának, hogy mit akarsz, a gazdag életet azzal ami a halál után van, vagy ennek a nyomorultnak az életét? Gondolkozás nélkül a másodikat választotta. Te is azt választanád? Mennyivel értékesebb az örökkévalóság, mint ez az ideigvalóság. Ez a kis semmi, ha benne vagyok, nem is olyan semmi. Ha Isten szavadon fogna, holnap megbénulnál, nem tudnál felkelni, akkor is ilyen biztosan mondanád? Azt mondtam, hogy akkor is, de az ember akkor tudja meg, amikor benne van.
A legrosszabb és a legjobb van leírva ebben a pár versben. Aztán jön a végállomás, a függöny lemegy, mind a kettő meghal. Nem tudom biztosak vagytok-e abban, hogy van valami a halál után. Egyik faluban igehírdetésre elhozták az öregotthon lakóit. Megkérdeztem tőlük: hiszik-e, hogy a halál után jön az örökélet: – Á dehogy, – nem jött még onnan vissza senki. Azt mondják: a földbe megyünk és mindennek vége.
Szeretném most is feltenni a kérdést, – nem kell rá válaszolni, de vajon nincs-e ott a szívetek mélyén, ki tudja, lesz-e ott valami? Szeretnénk most meglátni, mi van a függöny mögött, hogy is van ez. Azt olvastuk, hogy meghalt a koldus, meghalt pedig a gazdag is. Amire azt mondjuk, hogy elaludt, arra a Biblia azt mondja, hogy felébredt. A gazdag, mint aki egy mély, hosszú álomból ébred fel, felnyitotta szemeit valahol, amiről itt a földön azt hitte, hogy nincs.
A Bibliában a bűnesetnél azt mondja az Ige az első emberről: megnyilatkoztak szemeik, de tulajdonképpen bezáródtak. Nem látták már a kerten átmenő Istent, csak szavát hallották. De meglátták magukat, hogy mezítelenek. Megszületett az átkos, rettenetes én. Addig nem látták magukat. Attól kezdve csak ez van: én, nekem, velem, engem. Miközben megnyilatkoztak szemeik, valamit el is veszítettek.
Amikor odaérsz majd és felemeled szemeidet, meglátod, hogy minden valóság, mégpedig örökké valóság. Most a gazdagról beszél az Ige, aki kinyitja és felemeli szemeit a pokolban, amiről azt hitte, hogy nincs. A koldusról nem írja az Ige, hogy eltemették. A gazdagnál a lelkész szépeket mondott, sok virág volt. Miközben ott feküdt a ravatalon, már felemelte szemeit a pokolban. Gondolkoztál már azon, te hol fogod majd szemeidet felemelni? Néhány dolgot szeretnék mondani, mi van a pokolban, és mi nincs? Az első amit elmond a Biblia, hogy ott látni fogsz. A halál után sokkal jobban lát az ember, mint addig. A gazdag látja Ábrahámot, és Lázárt az ő kebelében. Látja az üdvözülteket. A Bibliában máshol nincs írva arról, mi van a pokolban, és mi nincs. A gazdag a pokolban kínokban lévén felemelte szemeit, látta Ábrahámot és Lázárt az ő kebelén. Micsoda kín lehet ez egy embernek, látni azt, hogy hova juthatott volna? Később látja a testvéreit. Elmondja: van öt testvérem. Lát, és emlékezik. Olyan rövid az emlékezetünk, olyan hamar elfelejtünk dolgokat. Itt kiderül: élesen, világosan lát és emlékezik. Milyen kín, gyötrelem az, hogy emlékezik. Valaki egyszer azt mondta: nincs emlékezés a feledékenység földjén. Ha volna ilyen föld, emberek milliói vándorolnának oda, ahol felejteni lehet. Sok ember azt hiszi, az ital a feledékenység földje. Ha iszik nem emlékezik. Másoknak a munka, a szórakozás a feledékenység földje, és beleveti magát reggeltől estig. Egyik sem az! Nevetés közben is fáj a szív, mert a földön is van emlékezés. Biztos vagyok benne, nem olyan világos és tiszta mint ott, ahol egy pillanat alatt mindenki tud mindent.
A gazdag a kínban lát, érez, emlékezik. “És a pokolban felemelte az ő szemeit kínokban lévén, és látta Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És kiáltott mondván: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg nyelvemet, mert gyötrettetem e lángban.” Amikor lángról beszélünk, ne gondoljuk azt, hogy ez testi láng volt. Ha az embernek nincs teste, nem lehet testi a láng sem. A Biblia világosan mondja: “mert az ő férgök meg nem hal, és az ő tüzük el nem aluszik.” (Ézs 66,24). Ez belső tűz. Érezted már, amikor égetett? Talán amikor egy koporsó mellett álltál, és égetett; hogy tudtam ilyen lenni? Vannak lángok, amihez nem kell tüzet gyújtani, ég az úgyis. Próbálom elfelejteni, de újra csak előjön és éget. Gyötrettetem a lángokban. A gazdag azt kéri, Ábrahám küldje el Lázárt, hogy tegye ujjahegyét vízbe, és csillapítsa fájdalmát. Egy dolgot kér: csillapítót. Nyilván szegény gazdag már életében hozzászokott a csillapítókhoz. Lelkiismerete már akkor égett belül. Sokféle csillapító van, és az ember egy életen keresztül hozzászokik. Most is azt mondta a gazdag: Atyám Ábrahám! csillapítót kérek. Csillapító nincs a pokolban. Ott nincs lehetőségem arra, hogy kérjek, bevegyem, és segítsek magamon.
Egy legendát szeretnék elmondani. Péter Isten országában ül, Jézus látja, hogy Péter sír, és megkérdezi: Péter mi bajod? – hiszen te olyan boldog voltál. Igen Uram, de édesanyám a kárhozatban van. Nagyon kérlek, hozd fel őt ide a mennyországba. Jézus ránéz, látja Péter nem érti, hogy ez mennyire lehetetlen. Azt mondja Jézus, jól van Péter, felhozom az anyádat. Az angyal leszáll, Péter arra gondol, hogy fogja megtalálni abban a tömegben? Rengeteg ember fekszik ott mozdulatlanul, nincs már reménység számukra. Ahogy az angyal egy kis világosságot visz, mégis megmozdulnak: van remény! Az angyal biztos mozdulattal kiemeli Péter anyját, és már repül is vele fölfele. De kezébe, lábába, ruhájába elkárhozott lelkek kapaszkodnak, és könyörögnek: vígy magaddal az áldott mennyországba. Ahogy az angyal száll fölfelé, Péter látja, hogy az anyja sorban rázza le magáról a belekapaszkodó lelkeket. Már az Isten országa magasságában járnak, egyetlen lélek kapaszkodik még, de Péter anyja szétrántja összekulcsolt kezét és az is vissza zuhan. Az angyal arca elsötétedik, és elejti a Péter anyját is. Jézus ott áll Péter mellett és azt mondja: Látod Péter, azért jártam a földön, hogy a szeretet parancsát megtanítsam az emberekkel. Édesanyád nem tanulta meg. Ezért nem juthat be a mennyországba. Ha csak egy ember bejutna, azonnal elkezdődne a pokol, az ítélkezés, a jogaim, az igazam.
Döbbenten álltam meg, – és ha én így maradok, ha bennem is megmarad az önzés, a kritika, a mások bántása, akkor hogy juthatok be a mennyországba?! Ezt az életet arra adta Isten, hogy megtisztítson, megszabadítson mindattól, ami nem mehet be Isten országába. Kéred-e, hogy tisztíts és szabadíts meg mindezektől? A halál után már reménytelen. A pokolban már nincs megtérés, sem innen oda, sem onnan ide nem lehet átjutni. Nagy a távolság. Nem testi, lelki! Ha életedben nem akartál átmenni, halálod után már nem tudsz.
Hogy jut ennek a gazdagnak eszébe, hogy a halottak közül kellene valakinek elmenni? De látjátok nincs lehetőség. Nem tudom melyik oldalon vagy? Átmentél-e már halálból az életre? A távolság most is áthidalhatatlan, de van egy híd, egy szál kereszt, egyik partról a másikra. Ma még átmehetsz. De abban a pillanatban ahogy végetér az életed, ez a híd nincs többé. Óriási lehetőség az élet. Te átmentél már? Ne mond, hogy ki tudja, – talán, – remélem. Csak Jézus halálán keresztül lehet átmenni. Lépj rá erre a véres útra! Nincs más út. A bűn zsoldja a halál! Ha nem a tiéd, az Ôvé. Most még nincs az a végzetes nagy közbevetés. Légy csendben az Úr előtt, és kérdezd meg, – valóban átmentem már? Azt mondja az Ige: “Aki hisz a Fiúban örök élete van.” Van! Nem lesz, – van. Neked már van? Szeretnélek kérni, hogy ebben a nagyon fontos dologban legyen bizonyosságod. Soha nem tudod mikor megy le a függöny, nincs időhöz, korhoz kötve. Ma menj át az előtted levő hídon, mert holnap talán késő.
Imádkozzunk!
Köszönjük Úr Jézus, hogy életünk legdöntőbb kérdéséről világosan beszélsz. Hadd áldjunk, hogy nem csinálsz titkot, mi van a halál után, és mi az ami már ott nincs. Kérünk, merjünk hinni szavadnak, és tegyük meg ezen a héten a döntő lépést a halálból életre, kárhozatból az üdvösségre. Köszönjük, hogy itt vagy, ismersz és szeretsz bennünket. Kérünk, áldj meg minket úgy, hogy valóban eljussunk oda, ahol bizonyosságunk, örömünk, és békességünk van.
Ámen.