“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A SZERETET MÉRLEGÉN (4/4)
Legnagyobb a szeretet
“Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint zengő érc, vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, ugyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” 1Kor 13,1-8. 13
Imádkozzunk!
Uram, bármennyire próbáljuk megérteni szeretetedet, látod, hogy nem tudjuk. Kérlek, könyörülj rajtunk, hogy amennyit kijelentettél belőle, segíts, hogy az a szívünkig érjen. Bocsásd meg, hogy olyan mérhetetlenül kemény a szívünk. Kérünk, közelíts meg most bennünket csodálatos mentő szereteddel. Áldd meg így a ma este Igéjét. Szólíts meg bennünket Lelked által.
Ámen.
Emlékszünk, hogy estéről estére mérőnapra jöttünk. Isten meg akart minket mérni a szeretet mérlegén. Isten előtt egyetlen érték van. Nem ér semmit a szép beszéd, a tudomány, az ismeret, a legnagyobb hit, a legnagyobb áldozatkészség. Semmit nem ér az adakozásunk, a jócselekedeteink. Isten mérlegén minden semmi, semmi, semmi. Vajon mivel fogsz egyszer majd megállni a nagy mérő napon Isten ítélőszéke előtt, ha mindez semmi? Egyetlen érték lesz ott – , egyetlen érték, a szeretet. Kénytelenek voltunk meglátni, hogy ez az ami nincs bennünk. Megláttuk-e, hogy amire azt hittük, hogy szeretet, az nem az. Nem türelmes, nem önzetlen, nem tud megbocsátani, és olyan hamar elfogy. Minden egyes ponton megláthattuk, hogy ez sem az.
Az egyetlen érték, ami egyszer Isten színe előtt érték lesz, a szeretet, és ez nincs bennünk. Nem kevés van bennünk – , hanem nincs. Amikor a legkritikusabb pillanatok vannak, elfogy.
Az utolsó mondat így hangzik: “Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” Most azért megmarad. Mennyire aktuális az Ige. Ennek a hétnek vége van, valami elmúlt, valami elfogyott, de valami megmarad. Ezt akarja most nekünk az Úr megmutatni, hogy mi az, ami megmarad.
Életünk egy kicsi útszakaszát együtt tettük meg. Ezen az estén megállapítjuk, hogy elfogyott. Minden este énekeljük: “Mondd, hová visz az út?” Testvér, a további utad hová visz? Most már külön, most már nem együtt. Minden este készültünk, jöttünk, és most már nem. Újra mondom, valami elfogyott, valami elmúlt, de az utolsó estén Isten szeretné elmondani, hogy mi az, ami megmarad.
Három dolgot mond: “Most azért megmarad a hit, remény, szeretet.” A hit kezdete szívünkben a vágy. Amikor valakinek szívében már ott van a vágy, az már kezdete az új életnek. Nem tudom, hogy felébredt-e benned a vágy? Talán már az hozott ezen az estén. Amikor a vágy felébred, felébred a hit. A hit odavisz, ahol az Igét hallani lehet. Mert a hit hallásból van. A hit odavisz ahol magvetés van, ahol szórják a magot, és ahol belehullhat a nyított szívbe, a vágyakozó, kereső szívbe. Vajon így jöttél-e most ide? Már nem kellett rábeszélni, már minden szóra figyelek, mert látom, hogy itt valami csodálatos dolog történik velem. A vágy a hit kezdete.
Elmúlt a hét és a hit megmaradt. Ez a hit fog továbbhozni igeközelbe. Ez a hit nyittatja majd ki reggel a Bibliát, hogy Isten magvetése folytatódjék a szívedben. Ez a vágy és ez a hit addig nem nyugszik meg, ameddig valóban a tied nem lesz. Úgy szeretem a Bibliának ezt a mondatát: “Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6). Éhezed, szomjúhozod már? Az igazság maga Jézus! Ezzel az ígérettel szeretném ezt a mondatot befejezni: meg fogsz elégíttetni. Akiben már felébredt a szomjúság, a vágy, bizonyos, hogy megkapja. Isten Igéje mondja, és ezért igaz.
A hét elmúlt, az esték elmúltak, de ezzel semmi nem múlt el, mert a hit megmarad. Tovább működik, munkálkodik egészen odáig, amíg abból a magból élet nem lesz. Minden élet magvetéssel kezdődik. A lelki élet is. Ha csak egy Ige hullott is a szívedbe, az ott elkezd majd mozogni, és egyszer csodálatos új élet lesz belőle. Megmarad a hit!
Az Ige azt is mondja: megmarad a remény. Nem tudom, van e közöttünk már olyan, akiben felébredt a remény. Talán nagyon csüggedten, reménytelenül jártál már ebben a világban. Hány ember van olyan reménytelen állapotban, hogy azt mondja: legjobb volna meghalni. Hitrejutásom előtt sokszor azzal ébredtem: milyen jó volna már egyszer nem felkelni. Nem volt különösebb bajom, csak nem volt reményem. Akárhogyan is vagyok most, belőlem szeretettel, örömmel teli ember lesz. Felébredt-e benned a remény? Ha igen, azt mondja most neked az Úr, hogy ez megmarad. A hét elmúlik, de a remény, ami felébredt benned, nőni fog. Mert ami élő, az mindig nő. Az élet fejlődő, növekedő élet. Az a remény egyszer látássá telejesedik.
Felébredt-e benned a remény, hogy nálunk a családban minden megváltozik? A remény a tieiddel kapcsolatban, hogy a gyermeked is más lesz. Bármennyire reménytelen is most, ő is eljuthat majd oda. Az egész családunk újjá lehet. Még boldogok lehetünk együtt. Ott van-e benned a remény, mert látod ez az, ami megmarad. Bár ebből a hétből megmaradna a hit, a remény. Ez a kettő csak ebben a földi életben lehet. Amikor majd átlépsz a nagy kapun, ott már nincs hit, mert a hit látássá lesz. Ott már nem lehet hinni, mert látsz. Látod, hogy van üdvösség, van kárhozat, ott már látod, hogy minden igaz. Megtérni csak itt lehet. Ott már nem! A reménység beteljesedik, csak ebben a földi életben marad meg a hit és a remény.
Egyetlen valami, ami átlépi a mennyország kapuját – , a szeretet. Azért a legnagyobb! Mert ott átérkezel a szeretet országába. A szeretet kísér át abba az országba. Ezért a legnagyobb. Amikor végetér a hit és a remény, akkor ez a legnagyobb megmarad. “Most azért”, olyan jó, hogy most mondhatjuk, amikor elválunk: “Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet!” Sokat hallottuk már, hogy a szeretet a legnagyobb parancs. Minden parancs között a legnagyobb. Amikor Jézust megkérdezik, hogy melyik a legnagyobb parancs, elmondja a kettős egy parancsot, amiről sokat hallottunk ezen a héten: “Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből és minden erődből, és teljes elmédből, és a te felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27). A legnagyobb parancs.
De nemcsak a legnagyobb parancs, hanem a legnagyobb vágy. Olyan sokszor mondták emberek, hogy ezt a világot három vágy mozgatja: a pénz, az arany, a másik a szex, óriási vágy, és a harmadik a dicsőségvágy. Jó volna megnézni, téged melyik mozgat?
Újra csak mondom, hogy a legnagyobb a szeretet-vágy. Kicsi gyerektől az öregig mindenki ezt áhítja, ezt keresi. Egy milliomos örökbe akart fogadni egy gyermeket. Az elhagyott gyerekek otthonából kiválasztotta azt a gyereket, akit örökbe akart fogadni. Sorolta a gyereknek, hogy mi mindent fog majd kapni. Lesz egy külön szobád, elmondta, hogy milyen játékai lesznek. Lesz egy kicsi autód, egy kis repűlőgéped. A gyerek unottan hallgatta – , ha maguk csak ennyit tudnak adni, akkor nyugodtan itt is marahatok. Döbbenten kérdezték: miért, hát mi kellene neked? Egy ember, aki szeret! Nem lehet ezt helyettesíteni semmivel. Minden embernek ez a vágy mozgatja a szívét, hogy legyen valaki, aki igazán szeret engem. Gondoljunk a szerelmesekre, mennyit kérdezi a másikat újra és újra: szeretsz, igazán szeretsz, később is fogsz szeretni? Vallatják egymást az emberek, mert ezt keresi mindenki szomjasan. Szeretet-koldus minden ember. Egy kis megértést, egy jó szót, egy mosolyt. És nem kapja meg, amit keres.
Gondoljunk arra az asszonyra a Bibliában, akivel az Úr a samáriai kútnál beszélget – , öt férjem volt. Mindig újra a vágy, hátha ez szeretni fog, hátha ez megbecsül. Öt férjem volt, a mostani nem férjem. Mennyi csalódás, mennyi fájdalom, mennyi seb, mennyi könny.
A legnagyobb parancs, a legnagyobb vágy, a legnagyobb csalódás, amikor újra és újra rájövök, hogy ez sem ért meg, ez sem szeret, ezzel sem tudok együtt maradni, ez sem oldja meg az életemet. Valaki elmondta, amikor rájöttem, hogy a férjem nem az, akinek képzeltem, hogy nem szeret, csak a testem volt érdekes – , akkor szívemre öleltem az első gyermekem, ez szeretni fog, ez egészen az enyém.
Vajon átmentél-e már az utolsó csalódáson, a gyermekedben való csalódáson? Ott is hiába volt minden, nem szeret úgy igazán. A legnagyobb parancs, a legnagyobb vágy, a legnagyobb csalódás. És testvér a legnagyobb adósság. Amikor eltemettél valakit a családból, akkor tudtad, hogy adós maradtam a szeretettel. Talán az édesanyád sírjánál tudtad, hogy iszonyú adósság. Most már nem tudok fizetni, már nincs lehetőségem. Csak még egyszer újra kezdhetném – , mondják sokan, egészen más lennék. Ha egyszer megállsz majd a házastársad koporsója mellett, akkor fogod megérteni ezt a legnagyobb adósságot. Ez a milliós adósság a kifizethetetlen, a jóvátehetetlen.
A múltkoriban beszéltünk erről az Igéről, hogy hol vannak a vádolóid? A bűnös asszonynak mondja az Úr: “Asszony, hol vannak azok a te vádlóid?” (Jn 8,10). És a tieid? A sírban vannak? Ne hidd, hogy azzal elhallgatnak. Hol vannak a vádolóid, a testvéreid, a gyermekeid? Jó volna, ha végighallgatnád őket, és nem mondanád mindig, hogy nem én voltam az oka, ti voltatok olyanok. Mindennek ti vagytok az okai. Hol vannak a te vádlóid? Egyszer előjönnek majd. Jó volna, ha ma engednél, és végignéznéd az adósságod.
Emlékszem arra a napra, amikor Isten nekem mondta ezt, és oda kellett, hogy jussak, hogy mindenki vádolhat engem. Mindenki, akik között egyszer Igét hirdettem. Mindenki jogosan vádolhat, hogy nem mondtad igazán. Nem tudtad elérni a szívünket. Csak ennyit tudtál mondani erről a szeretetről?! Jogosan vádoltok majd, hogy nem tudtam igazán elmondani. Ezer ujj mutat majd rám – , de rád is. A szomszédaid, akik egy faluban éltek veled, a rokonok, a gyerekek. Hol vannak a vádolóid? Milyen jó volna, ha most látnád meg az adósságot, a milliós szeretet-adósságot.
A legnagyobb parancs, a legnagyobb vágy, a legnagyobb adósság.
Azt mondja Igénk: “Legnagyobb a szeretet.” Azt szeretném még elmondani, hogy a legnagyobb bűn visszautasítani. Ennél nagyobb bűn nincs. Ez az, amire a Biblia azt mondja: van halálos bűn. Aki visszautasítja a szeretetet, a legnagyobb bűnt követi el.
Egy gyerek híres, tehetséges futbalista volt. Édesanyjának egy imádsága volt, hogy fia megismerje Jézust. Fiam, sokan tapsolnak neked, sokan ünnepelnek. De nem ér semmit, jőjj Jézushoz, jőjj a kereszthez. Azt mondta a fiú: az egész vallásos mese nem érdekel, hagyjon békén. De amikor sok év múlva összeaszottan és kicsin betettük az anyámat a koporsóba, amikor a temetőből visszajöttem, fejemet a falba vertem, és úgy kiáltottam, hogy nem bírom! Utolért a visszautasított anyai szeretet.
Egy másik példa arról szól, hogy egy férj, aki iszákos volt, nem törődött azzal, hogy felesége miből él. Pénzt nem adott haza, elitta, máshova hordta. Amikor egyszer megint részegen jött haza, levetette magát az ágyra. Ahogy az első álmából felébredt, észrevette, hogy egy kis villany ég. Felesége ott varrt a gépen. Nagyon csendesen, hogy őt fel ne ébressze varr a gépen éjjel. Feltűnt neki akkor, amit addig nem látott, hogy milyen sovány, és mennyire sápadt. Soha nem volt ideje meglátni a feleségét. De ebben a felébredt állapotban meglátta. Abban a percben mindent megértett. A feleségem éjjel dolgozik, hogy a gyerekeknek kenyeret adjon. Én pedig iszom, és a kocsmában verem el a pénzt. Ez az asszony még most is szeret engem? Még most is képes erre? Az asszony csak arra lesz figyelmes, hogy zokogást hall. Odament az ágyhoz, és látta, hogy a férje zokog. Utolérte a visszautasított hitvesi szeretet.
Megint egy apa, aki a maga feje szerint élt. Mindenét eladta, kiment Amerikába, hogy ott éljen tovább. Aztán írta haza az első levelet, hogy itt sem tudok megélni. Itt is szegény vagyok, küldjetek pénzt. Az asszony kidobta a levelet a papírkosárba, ez a férfi nem érdekel tovább. De a legnagyobb gyerek kiszedte a levelet. Elmúlt egy pár hét, az édesapa hazajött a kocsmából a maga kis nyomorult szállására, és ott talál egy levelet és pénzesutalványt. Édesapám, olvastam a leveled, annyira szeretlek, ez az első fizetésem, elküldöm neked. A férfi órákig ül az asztal mellett és sír. Eldöntötte, összeszedem magam, nem iszom többé. Hazamegyek, hogy apja legyek ennek a gyereknek. Utolérte a visszautasított gyermeki szeretet.
Érzed-e, hogy ez a pokol, ez a legnagyobb bűn, valakit visszautasítani. Nem tudom, mit fogsz majd csinálni testvér, ha egyszer utolér a visszautasított Golgotai szeretet. Régen keres már, de futottál előle. Egyszer utolér. Jaj, csak most érne utol ezen a héten. Ne ott majd az örök kárhozatban. Tudod, hogy mi a kárhozat? Egy örökkévalóságon keresztül éget az a Golgotai kereszt, az átszögezett két kéz, az a könnyes szempár, az a töviskoronás fő. A megbocsáthatatlan bűn, a halálos bűn: visszautasítani Isten Jézus Krisztuson keresztül kereső szeretetét. Nagyon kérlek, meg ne tedd! Nehogy megkeményedjék a szíved.
Ezen a héten minden este láthattad a Krisztus-főt, a vérzőt. Most utoljára még felmutatja neked Isten – , így szerettelek – nem kell?! Még egyszer visszautasítod? A legnagyobb bűn – , ebbe el lehet kárhozni. Senki nem fog elkárhozni a bűneiért, de azért igen, mert visszautasította Isten megváltó szeretetét.
“Legnagyobb a szeretet.” Hadd kérjelek itt, most az utolsó szó jogán, testvér, meg ne tedd. Ma meg ne tedd!
Imádkozzunk!
Urunk, tudod, hogy mi mindennel akartuk csillapítani ezt a mérhetetlen vonzást. Sokan a szórakozásban, munkában próbálták csillapítani. Semmi nem elég. Az emberi szeretet sem elég. Könyörülj rajtunk, hogy ma meg tudjunk állni, és le tudjunk rogyni ott a kereszt alatt. Hadd tudjunk ma elmondani Neked mindent, igazán. Hadd érjen utol ma egy életre az Úr Jézus mentő szeretete. Kérlek, könyörülj rajtunk, hogy egyikünk se utasítsa vissza. Hadd kérjünk most Uram egy szívvel mindnyájan, ne legyen ebben a templomban ma senki, aki ezt a rettenetes bűnt elkövetné. Áldj meg minket, hogy a csendben meg tudjuk köszönni, hogy Jézus meghalt a bűneinkért.
Ámen.
Fót, 1986. február.