“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
GAZDAG ÉS LÁZÁR (4/5)
Mindenki megtér
“És a pokolban felemelte az ő szemeit, kínokban lévén, és látta Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted, a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel” .Lukács 16,23-25
Köszönjük Uram, hogy szólni akarsz hozzánk. Kérünk, hogy nyitott és kész szívvel hallgathassuk szavadat. Azt mondtad: Aki titeket hallgat engem hallgat, kérünk, hadd halgassunk Téged. Szólj hozzánk úgy, hogy tudjunk válaszolni. Áldd meg a napunkat, végezd el bennünk, amit szeretnél.
Ámen.
A Bibliában ez a rész az egyetlen biztos értesítés arról, ami közvetlen a halál után történik. Sokan mondogatják: ez csak példázat, nem így van. Mi tudjuk, hogy Jézus nem mond olyat, ami nem úgy van. Jézus példázatai előtt mindig világosan elmondta: “Hasonlatos a mennyeknek országa…” Hasonlít, de nem így van. A Bibliának erre a részére azt mondja: volt egy gazdag ember. Ha azt mondja: volt, akkor biztos, hogy volt. Jézus szájában soha nem találtatott álnokság. Azért mondta el, mi van a halál után, hogy idejében gondoljunk rá. Két teljes életrajz, nemcsak az a pici rész amit a földön élünk, hanem az örök rész, amit azután élünk. Pillanatnyi könnyű szenvedésnek mondtuk az élet nehezeit, bajait, és utána jön az örökkévalóság.
Az Ige mondja: meghalt a koldus, és… Az “és” összeköt egy történéssel, annyit jelent, utána történt valami. A halál nem pont, hanem egy “és”. Mindkét ember számára ott van az “és”. Lázárnál: “és viteték”, a gazdagnál: “és eltemetteték”. Az “és” után egyiknél is, másiknál is más következik. Lázárnál még azt sem mondja az Ige, hogy temetése volt. A gazdagnál biztosan díszes temetés volt, sok koszorú, gyönyörű beszéd. A beszéd még hangzott fölötte, amikor ő már régen kinyitotta szemét a pokolban. A temetésen csak a ruhája, a teste van, amiből kiköltözött a lélek. Komoly kérdés: miközben ezt a földi sátorházat temetik, – hol van a halott?
A Biblia nem hagy bennünket bizonytalanságban, ezt látjuk most meg. Lázárról világosan elmondja: “vígasztaltatik”. Milyen nagy dolog a vígasztalás. “Mint férfit akit anyja vígasztal, akként vigasztallak én.” (Ézs 66,13). Lázár a hit világában van, és mérhetetlen békesség, szeretet, öröm a része. A gazdagról biztosan elmondták, milyen jó ember volt, mennyi mindent tett. Megdöbbentő közben arra gondolni, – hol van ő?
“Tágas az a kapu, és széles az az út, amely a veszedelemre visz.” (Mt 7,13). Az ember nem veszi ezt komolyan. Rászületett a tágas útra, és vígan jár rajta. Szeretném kérdezni, – átmentél már a szoros kapun? “Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz.” (Mt 7,14). Átmentél már halálból az életre? A szoros kapu mindig szoros. Azon nem lehet észrevétlenül átmenni. Mindenki a széles útra született. A kérdés az, volt-e olyan napja életednek, amikor tudtad, most átmentem.
Valaki azt kérdezte: lehet ezt tudni? Hogyne lehetne, nem olyan könnyű dolog ez. Keresztlányom azt mondta: olyan szoros ez a kapu, egy papírszalvéta sem fér el mellettem. Akkoriban gyüjtötték a papírszalvétát. Úgy érezte, egy darabot sem tud átvinni a szoros kapun.
A gazdag a széles úton ment, tágas kapun át és a veszedelembe jutott. Bármennyire próbálod ámítani magad: a keskeny úton járok, gyermekoromtól fogva olvasom az Igét, mindig templomba jártam, átmentem a szoros kapun, – ne csapd be magad. Lehet, a gazdag is vallásos ember volt, mégis ott találta magát. A valóság kiderül! Az Ige ezt a kérdést teszi most hangsúlyossá számodra: átléptél-e a szoros kapun? Higgy, és lépj!
A gazdag egy szabályos megtérést élt át. Imádkozik. Nem tudjuk, addig imádkozott-e? Most azt mondja: “Atyám Ábrahám: könyörülj rajtam!” Kegyelmet kér! Mondtad már ezt az Úrnak, könyörülj rajtam? Nem testi bajaidban, sorsod eseményei közben, hanem a lelked dolgában kértél már kegyelmet az Úrtól? Kegyelmet akkor kérek, amikor végem van. A gazdag imádkozik, és imájában kegyelmet kér. Megdöbbentő amit Ábrahám válaszol: “akik akarnának innét ti hozzátok általmenni nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.”
Látjátok, Judásnak is ez volt a bűne: mindent tudott, mindent értett, csak nem akart. Lehet, te is már mindent tudsz, látsz, értesz, csak nem akarsz. Itt azt mondja az Ige: ha akarnának sem tudnának. Minden megtörténik ennek az embernek az életében, bizonyságot tesz, ami a megtérésnek komoly tartozéka. Szívvel hiszünk az igazságban, szájjal pedig vallást teszünk az üdvösségre. Merj bizonyságot tenni! Aki nem mer bizonyságot tenni, annak soha nem lesz üdvbizonyossága, hiába tért meg, hitt, fogadta el Jézust.
A gazdag azt mondja, én már nem tudok, de küldd el Lázárt, tegyen bizonyságot helyettem az enyéimnek. A megtérés komoly feltétele a mentő szeretet a másik ember felé. A gazdag szeretne már valamit csinálni. Van öt testvérem. Komoly kérdése: mi lesz velük? Aki elfogadta Jézust, abban ég a bizonyságtevő és mentő szeretet, mindenkinek mondani, hogy a gyötrelem helyére ne jussanak.
Egy férj mondta hitrejutott feleségéről, hogy megbolondult, és egyre bolondabb lesz. A gazdag is egyre bolondabb lett. Benne volt már a mentő szeretet az övéi felé. Minden meg volt nála, ami egy igazi megtérést jellemez, csak egy hiányzott: nem hitből volt, hanem látásból. Ezért megtérése nem volt megtérés. Megtérni csak a hit világában lehet, amikor még nem látunk. Amikor már látunk, akkor mindenki megtérne.
A kérdés az, megtérsz-e, amikor még nem látsz, amikor úgy néz ki, hogy bolondság, amikor még a világ üvölti, hogy nincs is ilyen. Hinni csak ekkor lehet. Az üdvösségnek ez a döntő mondata: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz. Nekünk a hitről rossz fogalmaink vannak. Sokan mondták, mindig hittem, hogy van Isten, és van Jézus. A Biblia azt mondja: A hit, ha cselekedetei nincsenek, halott hit. Nem hit, ha nem aszerint cselekszel. Ha valaki bekiabálna ide, hogy tűz van, aki elhiszi, nem fog itt tovább ülni, hanem kirohan, ahogy a lába bírja. Aki nyugodtan marad tovább a helyén, az nem hitte el.
Egy kötéltáncos a Niagara fölött áthúzta kötelét, és ott csinálta a mutatványait. A nép ott állt és tapsolt. Fogott egy taligát, megkérdezte: hiszitek-e, hogy át tudom tolni? Hitték. Aztán beletett egy zsák krumplit, – elhiszitek-e, hogy oda-vissza tudom tolni? A nép kiabálta: elhisszük. Végül megkérdezte: ha egy embert ültetnék bele elhiszitek-e hogy azt is át tudnám tolni? Azt is hitték. És ki az aki beleül?! – Arra senki nem vállalkozott.
Ha nem bíztad magad életveszélyesen az Úrra, akkor ne mesélj a hitedről. Csak az hisz, aki a legnagyobb veszedelem közepette, a legnehezebb helyzetekben is rábízza magát. A megtérésnek, az Úrral való kapcsolatnak ez az alapja: “Higgy az Úr Jézus Krisztusban!” Higgy abban, hogy Jézus Úr, hogy mindent megtehet, hogy neki semmi sem lehetetlen, és hogy szavának engedelmeskedni lehet minden körülmények között. A gazdag már nem tudta megtenni, mert már látásban volt.
Megdöbbentő a Bibliában az a rész, amikor az Úr elválasztja a juhokat a kecskéktől; egyetlen kecske nem mondja: bocsánat tévedés, én juh vagyok. Egész életemben hittem, miért kell nekem a másik oldalon lenni? Miért nem mondja? Mert már látja önmagát, látja hogy nem olyan mint a többi, hogy nem tartozik oda.
A másik, ami mindig megdöbbentett, az az ember, akinek nem volt mennyegzői ruhája, és engedi magát összekötni, kidobni oda, ahol sírás és fogcsikorgatás van. Egy szóval nem mondja: Uram hiszek, csendeshéten is voltam, imádkoztam is. Miért nem mondja? Mert ott már látja a maga ruháját. Az Ige csak annyit mond: az pedig hallgatott. Nem beszél vissza, már mindent lát. Ha eljön az utolsó perced, a halál, egy pillanat alatt látásban vagy, és minden késő lesz.
A tíz szűz példázatában is olyan megrázó volt nekem, hogy tulajdonképpen minden idő kérdése. A bolondok is mentek, vettek olajat, később ők is mondták: Uram nyisd meg nékünk az ajtót! Egy evangélizációs estének ez volt a címe: “Később késő!” Minden idő kérdése. Ma, ha az Ô szavát halljátok, – most van a kegyelmi idő, most van az üdvösség napja, később már késő.
A gazdagnak is késő, hiába kér már kegyelmet. Hiába szeretne bizonyságot tenni, vagy tétetni. Jézus nevére egyszer minden térd meghajlik, csak éppen a legborzalmasabb körülmények között recsegve-ropogva. Egyszer a szád is Úrnak vallja Krisztust, – csak éppen későn. Mindennek rendelt ideje van. Ha az Úr szerint megtérésednek most van az ideje, el ne mulaszd, mert később már nem lehet.
A megtérés lényege a hit. Mi a hit? A hit egy érzékszerv, amivel a láthatatlan dolgot fogom. Ahogy a szem is érzékszerv, amivel a színek, formák világát látom. Ha nem látok, ha ez az érzékszervem nincs, nincsenek színek, formák, az egész látható világból ki vagyok zárva. A fül a hangok világát fogja. Aki süket, annak számára ez nincs. Nem hallja a zenét, mert ez az érzékszerve hiányzik. Akinek az ízlelése szünt meg, annak számára nincs íz. Az idős emberek számára sorban minden felmondja a szolgálatot.
Amikor Isten azt mondta az embernek: meghalsz, annyit jelentett, Isten világa számára nem lesz érzékszerved tovább. A hit az, ami megtarthat. Úgy járunk itt ebben a világban, hogy nem tudunk hinni. Gyönyörködünk szép előadásokban, sok minden tetszik, csak éppen nem látunk, nem hallunk igazán. Enélkül születtünk, ezért nem értjük, mi az, hogy üdvösség, kicsoda Jézus?
Amikor az első ember elkövette a bűnt, megszünt az az érzékszerve, amellyel fogta Isten dolgait. Istennek újjá kell teremtenie hitedet. A vak embertől, Jézus megkérdezte: mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Uram, hogy lássak! Jó volna azt mondani: Uram, hogy higgyek! Add vissza nekem az elvesztett érzékszervemet, hadd lássalak Téged, nem szememmel, hanem hitemmel. Hadd halljam szavadat, hadd legyen valóság számomra az Isten világa.
A megtérés másik kifejezése: hitre jutni. Megértetted, hogy ez kellene neked? Szeretem, amikor az Isten teremtő Igéje megszólal és azt mondja a tanítványoknak: Legyen hitetek Istenben! Mindig örülök ennek a szónak: “legyen”, mert ez teremtő szó. Bár kimondaná most Isten fölötted: legyen hited Istenben. Minden az Ô teremtő szava által van. A hit hallásból van, azért mondtam, itt megépülhet, megszülethet a hited. A hit első formája a vágy. Ez már a hit embriója, ebből lesz a hit. Nagy ajándék, ha már valakiben felébredt a vágy. Boldogok akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek. Van-e már benned olyan vágy, amit semmi nem elégít ki? Úgy vagy-e már, hogy mindenen keresztül hallani akarod az Úr szavát? Amikor ez a vágy találkozik Istennel, akkor lesz belőle hit. Isten azért hozott ide, hogy ez a benned levő vágy most találkozzon az Úrral, és odavigyen téged a kereszthez, a bűnbocsánathoz, az újélethez. Minden emberi szív Jézust keresi. Most megtalálhatod, még a hit időszakában élünk, nem jött még el a látás ideje.
Hadd kérjelek teljes szívemből, hogy engedj most. Minden ellenállást dobj félre, ébredjen fel benned, hogy hátha minden igaz, hátha van üdvösség? Hátha van boldogság, hátha van igazán megoldás.
A Biblia így mondja: hogyne adna Vele együtt mindent mi nékünk. Jézussal együtt! Még családi békét is, hisz lehet hogy otthon minden keresztbe áll. Istennek nem sok ajándéka van, csak egyetlen: JÉZUS. “Az Istennek pedig legyen hála az Ô kimondhatatlan ajándékáért.” (2Kor 9,15). Vissza ne utasítsd! Meg ne vesd az Isten ajándékát, mert akkor Ô is megvet téged.
Imádkozzunk!
Uram! Soha nem tudjuk felfogni, hogy mit jelenthetett és mibe kerülhetett Neked odaadni az Egyszülöttet és benne önmagadat, iszonyú szenvedésekre. Kérünk, segíts, hogy meg ne vessünk Téged. Hiszen ha megvetjük az ajándékod, Vele az örömöt, boldogságot, az életet vetjük meg. Úr Jézus segíts ma jól dönteni.
Ámen.