“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
FILEP ÉS A KOMORNYIK (1/5)
Két férfi találkozik
“Az Úrnak angyala pedig szólt Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. És felkelvén, elment. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője volt, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe; És visszatérőben volt és az ő szekerén ült, és olvasta Ézsaiás prófétát.” ApCsel 8,26-28
Hadd adjunk hálát Urunk, hogy minden Igét úgy hallgathatunk, úgy szólsz hozzánk, mint aki egészen ismer bennünket. Kérünk, áldd meg számunkra a napot, áldd meg az elhangzó Igéket. Kérünk hogy szólíts néven minket. Kérünk áldd meg az egész hetünket és ezt a reggeli áhítatot.
Ámen.
A mai áhítatunk címe: két férfi találkozik egymással. Láttuk a két férfit, az egyik Filep, a másik pedig a pénzügyminiszter. Azt mondja róla az Ige, hogy a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, az egész ország kincstárának felügyelője. Hatalmas ember, nagy valaki. Ez a két ember találkozik. Nagyon sokszor úgy gondoljuk, hogy a találkozások véletlen találkozások. Ez nem véletlen találkozás. Lehet, hogy a pénzügyminiszter azt mondotta: milyen véletlen, hogy pont erre jött Filep.
Az első dolog, amit meg kell értenünk, nincsenek véletlenek. A találkozások mögött egy hatalmas rendező kéz van, csak ezt a kezet nem látjuk. Egy bábszínházban is csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van, ahogy a bábok mozognak, és nem gondolunk arra, hogy hátul mozgatják őket. Ebben az életben is úgy van, hogy az eseményeket látjuk, és nem azt, Aki mögötte áll. Nem véletlen, hogy most itt vagy, ezt valaki így akarta. Isten akaratából vagy itt. Ô igazgatta lépéseinket. Ô tette lehetővé, hogy sok akadály ellenére ide jussunk. Tehát nincs véletlen.
Először Filepről beszél az Ige. Filepnek az Úrnak angyala szólt. Filep küldetésben volt. Isten angyala sokszor az Igén keresztül, egy emberen keresztül, belső bizonyosságokon keresztül szólít meg minket. Angyal annyit jelent: Küldött. Lehet, hogy valaki hívott ide, egy angyal volt, egy küldött. Jó volna egy kicsit végignézni, hogyan is jöttem ide, ki volt az az angyal, az a küldött, aki hívott, most gyere? Mint ahogy itt Filepet elindította az angyal az útra: menj oda. Nagyon sok ember azonnal tiltakozik, amikor Isten küldi. Nem érek rá, nincs időm. Nem tudom te vitatkoztál-e az angyallal? Talán azzal a belső hanggal, amelyik küldött.
Isten angyala egyszerűen azt mondta Filepnek, menj el arra a teljesen járatlan útra. Neked is lehet járatlan ez a hely. Mikor megérkeztem arra a helyre ahol megtértem, az volt bennem, hogy bírom itt ki öt napig? Nagyon sok ember így ül talán közöttetek. Egy kisfiú így írt egyszer haza: “Kedves szüleim! Jól vagyunk, itt többet imádkozunk, mint eszünk.” Mindig énekelni, mindig szenteskedni, nem lehet ezt kibírni, járatlan út ez. Voltam már emberek között, de ott mindig rádióztunk, szórakoztunk. Egy lány jut eszembe, a főnöke megkérdezte: hol volt maga és mit csinált? Azt mondta a lány, nagyon szép helyen voltunk. Voltak ott fiúk? Nem. Akkor mit csináltak? Beszélgettünk. Miről beszélgettek? Kedves volt a lány, azt mondta: többek között a főnök kartársról. Mit beszéltek rólam? A lány elmondta, hogy nem bírja a főnökét. Hét végére odajutott, hogy neki van a legjobb főnöke, pont ilyen kell nekem. Azt beszéltük, nekem van a legjobb főnököm. Erzsi maga megtért, mondja a főnök. Nem tudta mit jelent ez, csak azt, hogy a lány megváltozott. Emlékszem egy pár hét múlva azt írta: még most is nekem van a legjobb főnököm! Ha belül változik, akkor kívülről is megváltozik.
De hogy lehet ezt kibírni, hogy itt ez sincs, az sincs, amihez hozzászoktunk, itt csak Ige, csak ének, mindig csak az Isten dolgai, – járatlan út ez. Most napról-napra az Ige-útján fogunk járni, a Szentlélek útján, Isten akaratának az útján. Kicsi út ez, amit együtt járunk. Hét végén azt fogjátok mondani, elszaladt a hét, péntek van, már haza kell menni? Először úgy nézett ki, soha nem lesz vége. Aztán egyszer csak úgy tűnik, hogy olyan rövid volt, jó volna még maradni.
Az Úr most elküldte Filepet a járatlan útra. Filep Isten szolgája volt, akit vezethetett. Egy nagy ébredésből küldte el őt Isten, ahol emberek tértek meg. És egyszer csak azt mondja az angyal: el kell menned egy járatlan útra. Csodálom ezt a szolgát, nem kérdezte, hogy miért? – hisz itt olyan sok áldást kapok és adok tovább. Nem kérdezett semmit, egyszerűen elment. Olvastuk: “Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. És felkelvén elment.” Nem volt kérdése, nem kellett neki magyarázkodni, ha az Úr mondja akkor megyek.
Jó volna kicsit belenézni ebbe a történetbe, hogy két férfi találkozik. Melyik vagy te? Isten engedelmes szolgája, akit Ô küldhetett, aki nem kérdezett semmit, ha Isten szólt akkor megtette. Ez vagy? Filep nem magyarázkodik, hogy reám itt most olyan nagy szükség van, most van a legnagyobb munkaidő. Filep nem tiltakozik. Ha Isten szól, ez elég arra, hogy mozduljon, hogy cselekedjen. Egy emberért hagy ott olyan sok embert, egy emberért, – hát érdemes? Látjátok ő ezt az egyet sem tudta, nem tudta, hogy miért kell mennie, nem volt semmi megokolás. Semmit nem tud, csak a küldetést. Kérdezem, ha az Isten belülről megszólal egy emberen keresztül, vagy a lelkiismereteden keresztül, akkor vajon tudsz-e azonnal menni, otthagyni mindent?
Egyszer emlékszem, nagy munkában voltam, félig volt felsúrolva a padló, és határozott indíttatás volt bennem, hogy menjek el egy asszonyhoz. Uram, nem hagyhatom így itt, soha nem lesz szép a padló. ha nem egyszerre súrolom fel. Kezdtem volna megint csinálni, de újra jött, hogy most menj. Felkeltem, elindultam. Mikor becsöngettem nem nyitottak ajtót. Újra kezdtem a csöngetést. Végre kijött az asszony feldúlt arccal. Azt kérdezte: hogy kerülsz ide? Az Úr küldött! – Pont most döntöttem el, hogy kinyitom a gázcsapot, öngyilkos leszek. Ha végig súrolom a padlót egy ember élete az én lelkiismeretemen szárad. Isten tudja, kit mikor, miért küld. Soha ne vitatkozz, soha ne kérdezz, soha nincs sürgősebb, mint küldetésének engedelmeskedni.
Ha itt is úgy érzed, ki kell mondanom azt a bűnt, imádkoznom kell, mondanom kell, akkor azonnal mondd, mert lehet, hogy soha többé nem tudod mondani. Lehet, valakinek szüksége van arra a mondatra, amit akkor ki fogsz mondani. Ha Isten indít ne vitatkozz, ne magyarázz, azonnal tedd meg. Nagyon kérlek, most döntsd el, engedelmes ember akarok lenni. Amit az Úr mondani fog ezen a héten, megteszem.
Szeretnénk megnézni a másik embert, a hatalmas komornyikot, a pénzügyminisztert, az egész ország kincstárának a felügyelőjét, aki imádkozni jött fel Jeruzsálembe. Te miért jöttél? Ez az ember tudta miért megy Jeruzsálembe, imádkozni. Imádkozni jöttél? Tudjátok, hogy mit jelent az imádság? Kapcsolat Istennel! Tegnap este beszéltél már Vele, megszólítottad már Ôt? Csinálod-e azt amiért jöttél, ha ezért jöttél? Ez az ember tudta hogy miért jött Jeruzsálembe. Olyan jó volna most magunkban tisztázni, miért jöttünk? Küldtek, muszáj volt, nem hagyott nyugton a feleségem? Hány férfi mondta már el: a feleségem küldött, mert már nem lehetett otthon kibírni.
Úgy érzem, ez az ember kicsit csalódott lehetett. Valamit várt. Már visszatérőben volt. Mit kapott? Egy könyvet. Ézsaiás könyvét olvasta. Nyilván ott kapta a jeruzsálemi templomban. Olyan mintha azt mondanám, csak egy könyvet kaptam, csak egy Bibliát? Ez volt az egész, amiért olyan messze eljött? Ült a szekéren, talán azt várta, megoldódik az élete, boldog ember lesz, új életet nyer, és nincs semmi. Ezt a könyvet kapta, amit olvasott. A legjobbat kapta! Olvasta útközben, nem is értette, mégis olvasta. Mikor Jézust megismertem, valakinek mondtam, olyan keveset értek a Bibliából. Ne törődj vele, annyit mindig megértesz amire szükséged van, csak olvasd.
Találkozik ez a két férfi. Ez a komornyik egy vágyódó ember volt, aki a föld másik végéről jött Jeruzsálembe. Vajon vággyal jöttél ide? Mit vársz ettől a héttől? Vársz valamit, vagy hozzászoktál, hogy minden évben eljöttem, majd elmúlik ez a hét is valahogy. Bár lenne közöttetek olyan, aki azzal a vággyal jött ide, hogy élete nagy kérdéseire várja a választ, várja az igazi boldogságot, új életet, örömöt, békességet, szeretetet. Nagyon szeretném ha tisztáznád magadban, mit várok itt?
Visszatérőben volt a komornyik, lehet, úgy volt, most már nem történik velem semmi. Amikor megtértem és hazamentem, beszéltem az új életről, látták, hogy valóban milyen boldog vagyok, következő évben a nővérem ugyanarra a helyre elment csendeshétre, azzal a vággyal, hogy ő is szeretne megtérni. Egyik nap múlt a másik után, a nővéremmel nem történt semmi. Magában mondogatta: Liza már a második, a harmadik napon…velem pedig nem történik semmi. A morzsaszedésen mindenki elmondta, mit tett vele az Úr. Ô azt mondta: nem tudok semmit mondani. Nem is tudott. Már ő is visszatérőben volt, felült a vonatra, két-három asszonnyal együtt. És az az asszony, akit egész héten nem tudott elszenvedni, azt mondotta: egy éjszakát Pesten kell töltenem, de nem tudom hol fogok aludni. A nővéremben megszólalt valami: hívd meg. Na azt azért nem, hát ki nem állhattam egész héten. Az asszony csak mondogatta tovább; nem tudok hol aludni. Végre kimondta a nővérem: ha nem tudsz hol aludni, gyere el hozzánk. Abban a pillanatban olyan öröm töltötte be a szívét, minden megoldódott egy pillanat alatt, tudta, hogy új élete van, tudta, hogy meg vannak bocsátva a bűnei. Amikor hazaért, a férje nyakába borult és azt mondta: Jézusért meg vannak bocsátva a bűneim, örök életem van. Ô is visszatérőben volt az otthonába és ezen a kicsi dolgon múlt minden, ezen a kicsi engedelmességen.
A megtérés ennyit jelent, alá rendelem magam Isten akaratának. A nővérem ezzel a kicsi engedelmességgel rendelte magát alá Istennek. A saját akarata ellenére azt mondta, most azt teszem, amit mondasz. A bűn függetlenné tesz az Istentől, ha megtérek, alárendelem magam az Úr akaratának. Tudni fogod majd mikor kell alárendelni magadat, még ha visszatérőben leszel is már. A nővérem azóta az Úrral jár, valóban megváltozott az élete ezen a kis lépésen. Ha majd az Isten mondd neked valamit, és te azt mondod: nem, akkor mondd azt: mégis megteszem. Péternél is ezen múlt minden. Mély vízen halászni? Na nem, Uram! Aztán mégis mond egy mondatot: a te parancsodra levetem a hálót. Nincs értelme, de ha te mondod, megteszem. És kifogta a boldogságot, az örömöt, az új életet egyetlen engedelmes mozdulattal. Figyelj nagyon, mikor kell majd szembe fordulnod önmagaddal, és alárendelni magad az Istennek. Az első reggel elmondta neked az Úr, hogy mit vár tőled. Ha valóban csodát szeretnél átélni, engedj Neki.
Imádkozzunk!
Uram, nem tudjuk most eldönteni magunk sem, hogy melyik vagyok. Kérünk, mondd ezt meg nekünk. Hadd legyen hitünk és reménységünk, hogy új emberré tudsz tenni minket, szabad, boldog, engedelmes gyermekeddé. Tudod, hogy nem boldog és nem megelégedett az életünk, kérünk tedd azzá, hogy úgy mehessünk majd tovább, mint akiket küldesz és felhasználsz, megáldasz. Kérlek segíts azt a pillanatot megérteni majd, amikor 180°-ot fordulhat az életünk.
Ámen.