“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
FILEP ÉS A KOMORNYIK (2/5)
A Biblia olvasó férfi
“És visszatérőben volt, és a szekerén ülve olvasta Ézsaiás prófétát. Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ézsaiás prófétát olvassa. És monda: Vajon érted-é amit olvasol? Ô pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván üljön mellé.” ApCsel 8,28-31
Hadd adjunk hálát Uram, hogy a kezünkben van a Biblia. Köszönjük Úr Jézus, hogy adtad a szavad, és áldunk, hogy fel is használod. Így kérünk szólj hozzánk ma az Igén keresztül, hadd érthessük meg, amit személyesen akarsz mondani. Kérünk, hogy adj fület a hallásra.
Ámen.
Az engedelmességnek három komoly feltétele van: azonnal, egészen, örömmel. Ha Isten szól hozzád, azonnal tedd meg egészen és örömmel, mert sokszor csak félig teszünk meg valamit. Ez az engedelmes Filep nem kifogásolt, nem mondta, hogy egyszer majd én is elmegyek, nem volt benne ellentmondás. Azt mondta az Ige, hogy elment. Nálunk is ilyen egyszerűen történik, ha Isten valamit parancsol? Megyek? Nem mondom, hogy majd máskor, most nem érek rá, fontos dolgom van. Azonnal, egészen, örömmel! Filep örömmel ment, olvassuk, hogy odafutott a szekérhez. Ha az ember örömmel megy valahova, akkor futva megy, nem húzza halassza a dolgot. Filep odafutott, amikor Isten azt mondta: járulj oda a szekérhez. Az Úr azt mondta, menj el, és elment.
A találkozáshoz két ember kell. Ez a találkozás Isten akaratából történt. Egyikünk sincs itt véletlenül. Ahogyan történtek a dolgok, a mögött ott volt az Isten rendező keze. Újra mondom, csak kétféle ember van: az engedelmes szolga, és a vágyódó ember. Milyen messziről eljött ez az ember, mert keresett valamit, vágyott valamire. Az ember nem utazik messzire, ha nincs a szívében keresés. Nem tesz egy lépést sem azután, ami után nem vágyik. Jó volna ha most az volna benned: én vagyok az a vágyódó ember. Lehet, nem vagyok még engedelmes szolga, de egy vágyódó ember, aki messziről eljött Jeruzsálembe. Azt mondtuk, hogy imádkozni jött, és láttuk, hogy nem kapott mást, csak egy Bibliát. Annak is egy részét, Ézsaiás könyvét. Azt hiszem, nincs is ember, akiben ne volna vágy. Három nagy dolog mozgatja a világot. Az egyik a pénz, olvastam valahol. Gondoljuk meg hány ember megy másik munkahelyre, mert a lényeg a pénz, hogy mennyit fizetnek. Nagyon sok embert a több pénz utáni vágy mozgat. Mögötte pedig a bír-vágy, mert pénzen mindent meg lehet venni amit szeretnék, amire vágyok. Jó ha pénz van a zsebemben, akkor megvehetem azt amit szeretnék. Pénzen mindent meg lehet venni, mondják az emberek. Igazi értéket soha nem lehet pénzen venni.
A másik mozgató rugó az élvezet. Sok embernek a pénz is csak azért kell, hogy az élvezeteit ki tudja elégíteni, akár evés, akár ivás. A harmadik mozgató rugó a dicsőségvágy. A Biblia is erről beszél az első laptól az utolsóig. Amikor Évát a kígyó megkísértette, ezt a hármat kínálta fel neki: jó az a fa az eledelre; az élvezetvágy, kívánatos a szemnek; a bírvágy, és kívánatos a bölcsességért, a dicsőségvágy. A dicsőségvágy az egyik alapvető mozgató rugó. A hazugságaink mögött ez van, hogy legyek valaki, hogy fölnézzenek rám, hogy csodáljanak. Ezért nem tudjuk elviselni, ha valaki mást dicsérnek, muszáj bemondani valamit.
Amikor ezt olvastam azt mondtam, azért nincs igaza, mert ennél a három dolognál van egy sokkal nagyobb: a szeretet-vágy. Tulajdonképpen ezt a hármat is ez az egy vágy mozgatja: a szeretet vágy. Azért akarom, hogy sok pénzem legyen, hogy szeretetet tudjak venni. Az élvezet, a dicsőség vágy mögött is a szeretet vágy van. Ez az egy vágy mozgatja az egész világot kicsi gyerek kortól kezdve az öregekig. Mindenki téged keres, – mondják Jézusnak. Mennyire igaz: az Isten szeretet, és Jézusban Ô jött le. Aki Istent keresi az a szeretet keresi, aki Jézust keresi a szeretetet keresi, mert már csalódott mindenkiben. Egy asszony mondta el, a férje elhagyta őket. Azt mondta: a szívem szakad meg, amikor a kis gyerek este várja az apját, nem lehet ezt kibírni, nem alszik el, csak mondogatja: apa, apa. Érzitek, milyen rettenetes, hogy adósa maradt ez az apa annak a nyitott gyermekszívnek. Reggel, amikor felébred körülnéz; itt van apa? Rettenetes, hogy nem törődünk vele, megyünk a magunk feje szerint, a magunk útján. Elfelejtjük, hogy már gyerek korban csalódik bennünk az a gyerek. Hányan mondták már el, ott kezdődött, hogy a szüleim jobban szerették a testvéremet, vele kivételeztek, mindig ő kapott új ruhát. Már akkor az volt bennem, engem nem szeretnek. Jó volna gondolkozni, nem te vagy ez a szülő, nincs-e apa-éhségük a gyerekeidnek?
A házasságban is mindenki azt gondolja: megtaláltam azt, aki szeret. Aztán kiderül, bennem is önmagát szereti. Tulajdonképpen a legmélyén minden ember önmagát szereti. Egyetlen halálos szerelmünk van, önmagunk. Kiábrándíthatatlanul szerelmesek vagyunk önmagunkba. Mindig megbocsátunk magunknak. Hány asszony mondta már el, nem engem szeret, csak az élvezeteit. Rájöttél már, hogy a feleséged sem téged szeret, csak azt amit tőled vár? Aztán jön a kiábrándulás: nem az, akinek elképzeltem.
Aztán jön a legnagyobb csalódás. a gyermek. Sok asszony elmondta, a férjemben csalódtam, nem törődik velünk, akkor az volt bennem, majd a fiam. Átölelte a térdem és azt mondta: édesanyám majd ketten, majd megadok neked mindent, majd keresek pénzt, és minden a tied lesz. Most történt meg, hogy ez a fiam, aki most már nős, a napokban azt mondta, legjobb volna ha elköltözne innen édesanyám. Fiam, a saját lakásomból? Igen, mert a feleségem nem tud kijönni magával. Úgy éreztem, egy világ dőlt össze bennem. A fiamra sem lehet építeni.
Éppen tegnap olvastam Stuart Jakab könyvéből, hogy egy édesapa, aki nagyon szerette a fiát, azt mondta: hadd legyen belőle művelt ember és egyetemre küldte. Aztán egyszer mikor ez az édesapa úgy érezte, nem sokáig él már, baj van a szívével, azt mondta a feleségének: Asszony befogok, elmegyek az egyetemi városba, látni szeretném még a fiamat. Amikor beérkezett a városba, három diákot látott az utcán, rögtön felismerte, a középső a fiam. Megállította a lovakat, odafutott hozzá, átölelte, kezdte mondani: édes fiam! A fiú dühösen ránézett, kiszakította magát a karjai közül, a többi felé fordulva azt mondta: Nem ismerem ezt az embert, ez vagy bolond, vagy részeg. Az ember megértette, szégyelli a fiam a társai előtt a szegény paraszt apját. Megfordult, hazament a kocsival, és azon az éjszakán meghalt. Nem bírta ki, hogy akiért mindent megtett, így bánt vele. Azt írta le Stuart Jakab, azért vagyok hívő ember, hogy Jézust megvalljam, de ehhez bátorság kell. Azt írja, hogy egy férfi se mondja, hogy hívő vagyok, ha nem meri megvallani Jézust. Istennek azt a szeretetét, amelyik a földre jött, Jézust. Szégyelled Jézust mint az a fiatal ember az apját? Ha Róla van szó nem figyelsz oda? Ha gyalázzák az Istent vagy azt mondják, hogy nincs is, hallgatsz? Te férfi vagy, aki nem meri az életét veszélyeztetni azért, aki teérted halt meg a kereszten? Ugye értjük, micsoda mély csalódás. Milyen csalódást jelenthetünk Istennek, aki mindent ideadott értünk?
Újra mondom, minden ember szomjas, szeretetre szomjas. Figyeld meg, akármilyen durva, kemény ember valaki, az első kedves szóra kipottyan a könny a szeméből. A legvásottabb gyerek is, ha megsimogatod, ellágyul. Nézd meg az idős embert, mindent ráirat a gyerekeire, hogy szeressék. És mégis az az öregkéz üresen megy tovább. Hogy tudunk szeretetet koldulni minden embertől. Nyújtjuk a kezünket egy kis elismerés, egy kis csodálat után és mindig üresen marad.
Szeretném ha megértenénk: ne keress ott, ahol nincs. Emberben nincs. A Biblia azt mondja: “Az Isten szeretet!” (1János 4,8). Az ember nem az. Olyan mintha valakitől állandóan követelnénk ezer forintot, ami nincs neki. Könyörögnél, sírnál, add ide az ezer forintot, – de nincs. A feleségednek nincs, a gyereknek nincs, senkinek nincs, az Isten szeretet. A szomjúságunk hiába keres itt-ott, mindig szomjas marad. Szeretném ha ezt az egyet megértenéd: ne koldulj emberektől, nincs nekik, ha megszakad sem tud adni. Sokan olvasták azt a könyvet aminek címe: A bujufa alatt. Azt olvastam, hogy egyszer a dzsungelben váratlanul nagy fal ereszkedett le, és minden, ami jó volt, a fal túlsó oldalán volt. A zsiráf fölötte akart átmenni, a kígyó a fal alatt, a nyúl azt mondta, gyorsan körülfutom. Akár mit csináltak, nem boldogultak a fallal. Így írta a történet: A nagy fal a bűn. A bűn elválaszt az Istentől és a szeretettől. Hiába akarsz ide-oda futkosni. A nagy fal közötted és Isten között a bűn. De Valaki áttört ezen a falon.
A Biblia Isten levele az emberhez. Ha egyszer igazán a kezedbe veszed, rájössz, minden oldala neked szól, minden oldalról Isten szól, hát olvasd ezt a levelet, hogy megszólaljon belőle Isten szeretete a számodra is. Az egész Biblia arról beszél, hogy jön, jön. Az asszony magva jön majd, hogy a kígyó fejére taposson. Jön néked a te királyod! Minden Jézusról beszél, az Isten testet öltött szeretetéről. És látod, egyszer karácsony éjszakáján megjelent az Isten üdvözítő szeretete minden embernek. Jézusról szól a Biblia. Az Isten szeretete zengve szól benne, ha van füled a hallásra, Valaki megérint, Valaki szeret benne. Ha ezt a szeretetet megtalálod, akkor egy kielégített ember vagy. Akkor semmi más dolgod nincs, mint továbbadni ezt a szeretetet. Aki abból a vízből, aki abból a szeretetből iszik, az nem szeretet-koldus, az adni akar minden kicsinek, szegénynek, gazdagnak adni, adni, mert van.
Milyen jó volna, ha szeretetet koldusból szeretet milliomos lennél. Nem lenne sehol ember, akinek ne tudnál tovább adni. Míg nem ismertem Jézust azt hittem, az a boldogság, hogy mindenki szeret engem. Aztán rájöttem, az a boldogság, hogy mindenkit tudok szeretni. Az a boldogság, hogy adhatok, és van miből. Neked van-e?
Ma olvasd el Isten neked küldött levelét, amelyik arról szól, hogy jött, hogy testet öltött az Isten szeretete, hogy kopogtat a szíveden, nagyon régen be akar tölteni, ki akar áradni belőled. Vajon meghallod-e ezen a héten, hogy így szeret Isten? Hogy olyan régen keres. Hallgatsz-e ma az Ô szavára? Testvér, soha semmi nem fog kielégíteni, ha mindent megkapsz amit ez a világ adni tud, ha duskálkodsz az élvezetekben akkor sem leszel boldog. Mert a boldogság nem kívül van, hanem belül. Jézus zörget, vajon megnyitod-e az ajtót? Válaszolsz-e ma Neki, aki úgy szeretet téged, hogy érted is ott fügött a kereszten átszögezett kezekkel, lábakkal. Biztos vagyok benne, hogy Ôt keresed. Ha nem így lenne, akkor ne, volnál itt. Merdd most azt mondani Neki: Uram itt vagyok, találj meg, hadd legyek végre boldog, megelégedett ember.
Imádkozzunk!
Úgy szeretném megköszönni Uram, hogy egyszer a kezembe került a Biblia. Köszönöm, hogy lassan kinyílt a számomra és egyre jobban érthetem azt a szeretetet, amelyik engem is keresett. Kérlek, hadd olvassuk csendben, figyelmesen szavadat, és add meg Uram, hogy valamit személyesen megérthessünk abból, amit mondasz. Kérlek Úr Jézus, aki az életedet adtad, hogy boldog emberek lehessünk. Segíts egészen Neked adnunk az életünket. Hadd dicsőítsünk érte, hogy hallod imádságunkat.
Ámen.