“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MENJ ÁT A JORDÁNON (5/6)
Ne köss szövetséget velük
“De meghallották Gibeon lakosai is, amit Józsué Jerikóval és Aival cselekedett, És ők is ravaszul cselekedtek. Elmentek ugyanis és követekül adták ki magukat. Szereztek azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket; És ócska sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magukra; az útravaló kenyerük is mind száraz és penészes volt.
Így mentek el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondták néki, és Izráel férfiainak: Messze földről jöttünk, most azért kössetek frigyet mivelünk. Izráel férfijai pedig mondták a Khiveusnak: hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet teveled?
Azok pedig mondották Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És mondta nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek? És mondták néki: Igen messze földről jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az Ô hírét és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett; Mindazt is, amit cselekedett az Emorueusok két királyával, akik túl a Jordánon vannak, Szíhonnal, Hesbon királyával, és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban volt. Ezért szóltak nékünk a mi véneink, és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjük, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk! Ez a mi kenyerünk meleg volt, amikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jöjjünk; most ímé száraz és penészes lett. Ezek a boros tömlők is, amiket új korukban töltöttünk meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!
És vettek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték.
És békességesen bánt velük Józsué, és frigyet kötött velük, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdtek nékik.
De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek velük, meghallották, hogy közel valók azok hozzájuk, sőt közöttük lakoznak azok. Elindultak azért Izráel fiai, és eljutottak azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig voltak: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth-Jeárim. De nem bántották őket Izráel fiai mivelhogy megesküdtek nékik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izráel Istenére, és zúgolódott az egész gyülekezet a főemberek ellen.
Mondának azért a főemberek az egészgyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk őket. Ezt cselekedjük velük, hogy életben hagyjuk őket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, amellyel megesküdtünk nékik.
Mondták azért a főemberek nékik: Ám éljenek! És lettek favágóivá és vízhordóivá az egész gyülekezetnek, amint szólottak nékik a főemberek. Hívatta ugyanis őket Józsué, és szólott nékik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messziről valók vagyunk mi tőletek, holott ti közöttünk laktok? Most azért átkozottak legyetek, és ne foggyon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába.
Azok pedig feleltek Józsuénak és mondták: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, amit az Úr, a ti Istenetek parancsolt Mózesnek, az Ô szolgájának, hogy néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiírtja előletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tőletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot. És most ímé a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mivelünk. És úgy cselekedett velük, és kiszabadította őket Izráel fiainak kezéből, és nem ölték meg őket. És tette őket Józsué azon a napon favágókká, és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, amelyet választott.” Józs 9,3-27
Egész Józsué könyvének központi mondanivalója az, hogy szabályszerűen, vagyis az Úr szava szerint. Eddig ezt láttuk minden résznél. De most azt kell látnunk, hogy Izráel fiai nem az Úr szava szerint cselekedtek, és látjuk ennek a következményét.
Az Úr megmondotta Józsuénak, ne kössön szövetséget annak a földnek lakóival. Szeretném ha szívünkre vennénk ezt, mikor elindulunk az ígéret földjén, hogy itt nem lehet szövetséget kötni olyanokkal, akik nem Isten népéből valók, akik nem mentek át a Jordánon, és nem ugyanennek az ígéretnek hordozói.
Mondott neked az Úr az életedre vonatkozóan valamit? Nem koronáztatsz meg, csak ha az Ô szava szerint cselekszel.
A Gibeoniták sem tették tönkre Izráelt, de egy olyan nehézség volt a számukra, és később mondja az Úr, hogy azok a népek lettek számukra tőrré és botránkozássá.
Minden ember maga tudja, milyen szabályokat adott az Úr életére vonatkozóan. Mindenben aszerint járj, ahogyan az Úr mondta.
Emlékszem, mikor először hozott ki ide az Úr egy ifjúsági csendesnapra. Kármel helyén még barakk volt, egy szabadkeresztyén bácsi tartott csendesnapot, és engem hívott szolgálni. Kora reggel kint ültem egy kövön és készültem a szolgálatra. Azt mondta az Úr: Ez az a föld, amit néked adtam. A másik amit mondott, hogy az Ô szava szerint fog itt cselekedni mindent. Olyan sokféleképpen akarnak együtt jönni velünk emberek, akiket az nem az Úr szánt ide.
Amikor átmegyünk a Jordánon, Isten messziről fogja megmutatni a területet, talán még sok év múlik el, amíg a tied lesz, de Isten messziről megmutatja. Megmutatja azt a helyet, ahol majd megáldoztatom. Ez nem az a hely, ahol megdicsőíttetem, hanem amibe bele kell pusztulnom. Nektek is megmutatja azt a helyet, ha átmentetek a Jordánon. Lehet, hogy egy szolgálatot mutat a öregek között. Nem olyan régen valaki, aki Isten szolgálatába állt, kezdték neki mondani: neked el kell menni a szeretet-szolgálatba. Nem! Neked a lelki munka a dolgod, – ne köss szövetséget velük!
Ha bármilyen területet mutat az Úr, ha közeledsz hozzá, ha járnod kell oda, ha tenned kell ezt vagy azt, – vigyázz, – nekünk magunknak kell megépíteni a templomot. Nem azokal a módszerekkel, ahogyan a világ csinálja, egészen másképp. Mert látod akkor abból éppen csak az Úr fog elveszni, és az Ô dicsősége. Vigyázzatok mert rögtön lecsúszunk oda, – milyen derék ember ez. Ezt az Ördög csinálja. Azért csinálja, hogy az Úr maradjon ki belőle, és lássa mindenki, hogy ember épít és nem az Úr.
A vallásos emberek akarnak leginkább velünk menni, ravaszul, gibeon módon. Mi is olvassuk a Bibliát, nagyon messziről jöttem én, megavasodot a kenyerem. Én már gyermekkoromban is hittem. Már tudhatom, – gibeonita. Nekem már a szüleim is, nagyszüleim is vallásosak voltak. Messziről jövök drágám, te még sehol nem voltál, mikor én már… Már megavasodott a kenyerem. Avas is az a kenyér.
Csodálkozom, mikor megkóstolták az Izraeliták, hogy nem jöttek rá, hogy nem új kenyér, és nem új bor. Nagyon rongyosak azok a ruhák, és nagyon foltosak. Az egész élet amit hívőnek mondanak nagyon rongyos és nagyon foltos. Nem lehet megállapítani, honnan jöttek. Nem mondják meg.
Családunkban senki nem volt vallásos, csak a nővérem. Vele nem tudtam mit kezdeni. Mikor elmondtam nagy örömmel, mi történt velem, ő volt az egyetlen aki azt mondta, – óh én már régen, – te csak most? Régen olvasom a Bibliát, régen hívő vagyok. Ott álltam tátott szájjal, mert tudtam, hogy nem így van. Akinek új élete van, tudja, hogy nem igaz. De hogy mondjam meg, hogy értessem meg vele, hogy ez nem az. Amikor megismerte Jézust ő is rájött.
Vigyázzunk azokkal, akik messziről jöttek, akik mindent jobban tudnak. Valaki azt mondta: én már úgy születtem, gyermekkorom óta fogja kezemet az Úr. – De te nem fogtad!
Vigyázz, mert beszűrik magukat a frigybe. Együtt akarnak építeni veled. Te tudod, milyen néphez tartozol. Sem a világ, sem a vallásos világ. Ne köss szövetséget velük!
De hadd mondjam, hogy sokkal veszedelmesebbek a belül levő gibeoniták. Az a terület, amit Isten adott nekünk belül. A mi belső földünknek van egy nagyon régi lakója, az óember. Az óember mindig jó ember. Ez a bizonyos jó ember lakja a földet, amit most az Úr ígért, és el kellene foglalni. Átmentünk a Jordánon és ott van a földnek a lakója az egész régi természetem, mindaz aki vagyok. Be szeretné színelni magát a frigybe. Olyan kegyesnek, olyan szerénynek tetteti magát. Olyan szépen tud kérni, mint ahogy tudtak ezek a gibeoniták. Engem már csak megtűrsz, hisz annyi jó van bennem. Ez a legveszedelmesebb dolog, nem is a világ, nem is a vallásosak, a föld lakója, amelyik veled együtt szeretne maradni. Az Ördög van mögötte. Nem úgy jön, hogy élesen, szembe, és hogy harcok vannak, – ott tudom, hogy miről van szó. Ha arról van szó, hogy büszke vagyok, hiú vagyok, dicsőségvágyó vagyok, ismerem az régi természetem, a parázna indulataimat, az anyagiasságomat. Ez nem veszélyes. De a gibeoniták, akik ravaszul jönnek, akik szépen tudnak kérni. Óh tudom, hogy téged az Úr megáld, tudom, hogy neked ígérte a földet, – majd segítek.
Vigyázz! – jönnek. Az első a képességünk. Az óember képességei. Felajánlják magukat, majd segítek, majd mi együtt. Persze az lesz a jó, ha ti magatok mondjátok el a saját magatok gibeonitáját. Jön az ügyességem mint gibeonita. Velem már csak lehet együtt. Tudod milyen jó képességeim vannak. Ügyes módszereim, hamar megcsinálok mindent.
Nagyon sok képességünk van nekünk, amiről tudunk. Sok-sok mindenben vagyunk ügyesek. Milyen jó, hogy azonnal átlátok mindent. Tudom, hogy a másiknak mi a szándéka. Vigyázz az ajtónál, ahogy átléptél az ígéret földjére. Emlékszem, hogy megtámadtak engem is a gibeoniták ezzel, hogy fel tud majd engem Isten használni.
Minél később adja át magát valaki az Úrnak, annál régebbről, annál messzebbről jönnek a gibeoniták. Az őseinktől örökölt sok minden. A szokásaim. Nem vagyok képes feladni azt a hangnemet, amit megszoktam. Sokáig harcoltam a magam természetével, amelyik mindig gúnyolódott. Mindenre megvolt a válaszom. Sokszor kérdezték hitetlen koromban, – hol élesítettem a nyelvemet? A gibeonita szokásom, hogy szellemeseket tudtam mondani, átkisért. Jött szövetséget kötni.
Valaki azt mondta: nincs beszéd képességem. Hála Istennek, – a legtöbb embernek túl nagy van. Van akinek jó szókincse van, lukat beszél a másik ember hasába, mégsem tér meg. Van akinek a hallgatás a szokása, nem tud megszólalni. Vannak nekünk szokásaink, izlésünk, minden csak úgy szép, ahogyan én csinálom. Mindenki hozzám alkalmazkodjon. Az együtélésben megismerhetjük egymás gibeonitáit. Kritikusak, ítélkezők vagyunk. A természetem, a múltam kísér, és szövetkezni akar velem. Vigyázz, ha átléptél az ígéret földjére és teljes szívvel döntöttél az Úr mellett, jönnek a gibeoniták!
Csak egy mondat még, és ez így hangzott, – “az Úr tanácsát nem kérték.” A főemberek szövetséget kötöttek, megesküdtek, minden megvolt. Az igének egy mondata így mondja nagyon élesen: “És vettek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték.” Nagyon szeretném kérdezni tőled, ami veled ebben az új életben történik, azzal kapcsolatban kérted az Úr tanácsát? Megkérdezted, – Uram szerinted így jó lesz? Ezek a férfiak nem kérték az Úr tanácsát. Azt gondolták, persze, hogy ezt akarja az Úr. A főemberek, Józsué, úgy érezték, ezekkel köthetnek szövetséget, csak a föld lakóival nem.
A Jordánon innen lehet kötetlenül jönni menni, azt csinálni, amit akarsz. De ha átmentél…? Lehet hogy egész életünk, minden utunk fölé oda lehetne írni: “Az Úr tanácsát pedig nem kérték.”
Három nap sem kellett hogy rájöjjenek a főemberek, becsapták őket a gibeoniták. Ha valaki az Úré, nagyon hamar rájön, mert valamit elvesztett. Elvesztette az örömöt, békességet, szeretetet.
Amikor Jézust elhagyták a szülei, ők is három nap múlva jöttek rá. Nem baj, ha most egy kicsit nem is vagyok olyan jól. Van amikor az Úr egy kicsit messzebb van. Nem jelent ez semmit, csak most nincs olyan örömöm. Háromnapi járóföld.
Milyen jó, hogy Jézus szülei rájöttek, hogy nincs velük Jézus, és visszamentek. Meghallhatták amit Jézus mondott nekik: “Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?” (Lk 2,49b).
A gibeoniták soha nincsennek abban, ami az Atya dolga. Aztán ottmaradtak, mert már a szövetséget megkötötték velük, és tették őket vízhordókká, favágókká. Ottmaradtak, mert megvolt a szövetség, és a mi Istenünk nem a visszavonásnak Istene.
Ha átmentél a Jordánon vigyázz! Lehet, hogy Isten majd rajtad hagyja azt az óembert, azokat a körülményeket, amiket magad szereztél magadnak, és tüske lesz az oldaladban, és mindig nehézség lesz a számodra. Veszélyesebbek mint Jerikó és Ai királya.
Isten őrízzen meg a gibeonitákkal való szövetségtől.