“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MENJ ÁT A JORDÁNON (6/6)
Elbocsátotta a népet
“Józsué pedig összegyűjtötte Izráelnek minden nemzetségét Sikembe, és előhívta Izráelnek véneit, fejeit, bíráit és felügyelőit, és odaállottak az Úr elébe. És mondta Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: A folyóvízen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak. De áthoztam a ti atyátokat Ábrahámot a folyóvíz tulsó oldaláról, és elhordoztam őt az egész Kánaán földén, és megsokasítottam az ő magvát; és adtam néki Izsákot, Izsáknak pedig adtam Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Seir hegyét adtam birtokul, Jákób pedig, és az ő fiai alámentek Egyiptomba.
Majd elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot úgy, ahogy cselekedtem közöttük; azután pedig kihoztalak titeket. És kihoztam a ti atyáitokat Egyiptomból, és jutottak a tengerhez, és űzték az Egyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Verestengerig. Akkor az Úrhoz kiáltottak, és homályt vetett ti közétek és az egyiptomiak közé, és rájuk vitte a tengert és elborította őket. Szemeitek is látták azt, amit cselekedtem az egyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában. Józs 24,1-7
Majd által jöttetek a Jordánon, és jutottatok Jerikóba, és hadakoztak veletek Jerikónak urai: az Emóreus, Perizeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebezeus, de kezetekbe adtam őket. Mert elbocsátottam előttetek a darazsakat, és űzék azokat előletek: az Emoresuok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által! És adtam néktek földet, amelyben nem munkálkodtál, és városokat, amelyeket nem építettetek, mégis bennük laktok; szőlőket és olajfákat, melyeket nem ti ültettetek, de esztek azokról.
Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, akiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvízen és Egyiptomban, és szolgáljatok az Úrnak. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl voltak a folyóvízen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.
A nép pedig felelt és mondta: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek! Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és atyáinkat Egyiptom földéből, a szolgák házából, és aki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden útunkban, amelyen jártunk, és mind ama népek között, amelyek között által jöttünk. És kiűzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orcánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert Ô a mi Istenünk!
Józsué pedig mondta a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten Ô, féltőn szerető Isten Ô; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket. Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és rosszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.
Akkor mondta az Úr Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk! Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondták: Bizonyságok! Most azért hányjátok el az idegen isteneket, akik köztetek vannak, és hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izráel Istenéhez.
És monda az Úr Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az Ô szavára hallgatunk. Szerzett azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és adott eleibe rendelést, és végzést Sikemben. És beírta Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vett egy nagy követ és odahelyezteté azt a cserfa alá, mely volt az Úrnak szent házában. És mondta Józsué az egész népnek: Ímé, ez a kő lesz ellenünk bizonyságul, mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, amelyet szólott nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.
És elbocsátotta Józsué a népet kit-kit a maga örökségébe.” Józs 24,11-28
Annyira megrázóan hozzánkszóló most ez az igerész. Annyira hozzátartozik még ez a rész ahhoz, amit az Úr tett velünk.
Nem tudom megdöbbentő volt-e számotokra, hogy a harmadik napon mentek át a Jordánon? Azért hiszem, hogy átmentetek, mert az Úr szava mondta. Mi sokmindent mondunk, ígérünk, – más az, ha az Úr mondja, más az, ha Isten beszél.
Az is jó volt mikor rájöttem, hogy a hetedik nap még korábban felkeltek, mint máskor. Máskor jóreggel, most hajnalban. Mintha valaki rendezné a dolgokat. Ma reggel azt mondtam, – Uram, most az egészre ráteszed a koronát. Minden úgy történt, ahogyan Te mondtad, ahogyan Te akartad.
A mai igében Józsué összegyüjtötte Izráel minden nemzetségét, előhívta Izráel véneit, fejeit, bíráit, és felügyelőit, és az Úr elé állottak. Komoly dolog-e számodra az Úr előtt állni? Nem egymás, nem emberek, – hanem az Úr előtt!
Tudunk-e most együtt az Úr elé állni? Nézzünk ma vissza elmúlt életünkre, és adjunk hálát azért, amit cselekedett velünk az Úr. Izráellel olyan sokszor végignézette az Úr, mit cselekedett velük. Nézzük meg most mi is, hogy mit tett eddig az Úr, hogy mi mindenen vitte keresztül személyesen életedet. Jó volna hálát adni mindazért, amit hitrejutásod óta cselekedett veled. Amíg végiggondoljuk hogy az Úr miken vitt végig végig bennünket, próbáljunk csendben lenni, visszanézni, végignézni és hálát adni azért, amin eddig keresztül vezetett. – »csend« –
Józsué azt mondja: mind átjöttetek a Jordánon. Hiszed-e testvér? Így mondja azután: “Elbocsátottam előttetek a darazsakat, és űzék azokat előletek: az Emóreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, és nem a te kézíved által.” Tudjuk-e majd mindig, hogy nem az én erőm által? Ha átmentél a Jordánon, a halál folyóján, kezdődik a halál utáni élet.
Az első keresztyén üldözések korában történt, hogy egy zsarnok uralkodónak a minisztere keresztyén lett, megtért. Azt mondotta neki a zsarnok: elkoboztatom a vagyonodat! – Nem teheted, mindent átadtam Jézusnak. – Kiirtatom a családod! – Nincs családom, őket is átadtam Jézusnak. – Felkoncoltatlak! – Nem teheted, – a halál mögöttem van!
A halál mögöttem van, – a Jordán mögöttem van.
A zsarnok dühödten ordított, – mit lehet csinálni egy ilyen emberrel? – Semmit. Kiment azokból a határokból, ahol utol lehet érni. Nem lehet tönkretenni, megsérteni, a halál mögötte van. Elkezdődik a halál utáni élet, a győzelmes élet!
A következő mondat egészen személyes és hozzánkszóló. “És adtam néktek földet.” Megvan a földed! Hiszed Isten Igéjével együtt, hogy ád neked földet, és odavezet, ami Isten szerint a tied? Testvér meg fogod látni, ha Vele jársz, adott földet, azt, amit neked szánt. Csak “Féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel, és hűséggel!” Azért, mert áthozott, azért, mert földet adott, – féljétek!
Két dolgot mondott még az Ige, hogyan féljem és hogyan szolgáljam. “Tökéletességgel és hűséggel!” Tökéletes annyit jelent: mindenestől, egészen, teljesen. Tökéletes szívvel, egészen, teljesen Ôt. Mindenestől Ôt! Éjjel-nappal Ôt! Minden dolgodban Ôt! Tökéletes annyit jelent, hogy teljesen. A másik: hűséggel, – Hozzá, és az Ô szavához! Merjünk szószerint és egészen ragaszkodni az Úr szavához.
Harmadik amit mond az Ige: “Hányjátok el az isteneket, akinek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvízen és Egyiptomban, és szolgáljatok az Úrnak.” Ez a parancs az utolsó pillanatban. Az Úr amint látta Ábrahámot, ugyanúgy lát téged is. Látja, mi fog majd félrevinni, ha csak egy picit is bálvány az életedben.
Valahol evangélizáltam, és a lelkész kisfia kérdezni akart tőlem valamit. – Kérdezz. – Itt most nem lehet, mert ez komoly dolog. Aztán elmentünk valahová és azt kérdezte, – tessék mondani, ha az embernek csak egy kicsit is bálványa a bélyeg, akkor is el kell dobni? Csak egy kicsit. –
Vajon nem játszol-e sok mindennel, hogy csak egy kicsit is bálványod a családod? Nincs teljesen a középpontban, de azért hajlik arra a szíved, hogy csak egy kicsit előbbre teszed.
Vajon nem bálványod a munka? Előbb csendességet tartok, de azért igyekszem a munkához, mert csinálnom kell. Vigyázz, az Úr látja, ha elhajlik a szíved. Nem tudod, de ha akarod tudod. Az a gyerek is tudta. Ma reggel nekem újra el kellett hánynom a szépet, ami újra bálvány lett.
Vigyázz! – vigyázz! – hányjátok el az idegen isteneket! De vigyázz, nehogy úgy, hogy továbbra is magadban hordod, mint a virág a petét, amiből majd kifejlődik az, ami tönkrerágja az egész virágot. – Hányjátok el azért, – hát szeret titeket az Úr!
“Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok… én azonban, és az én házam az Úrnak szolgálunk.” Isten soha nem kényszerít. Olyan megrázó nekem mindig, mikor tanítványait kérdezi: “Vajon ti is el akartok menni?”
Nincs kényszer, – nincs muszáj, – válasszatok még ma. Mondod-e te is tisztán, bátran, határozottan: “Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálok.”
“A nép pedig felelt: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek! Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és atyáinkat Egyiptom földéből…és megtartott minket minden útunkban…Mi is szolgálunk az Úrnak, mert Ô a mi Istenünk! Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten Ô, féltőn szerető Isten Ô; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket. Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek, akkor elfordul és rosszal illet benneteket.”
Szent Isten az Úr, – ez nem tréfa. Hogyha elhagyod, meglesz a következménye!
Hadd mondjam nagyon komolyan, – ezek nem lelkes szavak. Inkább ne mond, hogy szolgálsz Neki, mert ha elhagyod rosszal illet majd. Mert féltőn szerető Isten Ô, szent Isten az Úr! “Megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.”
A nép megint csak azt mondja: “Mi az Úrnak szolgálunk.” A végén így mondja Józsué: “Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondták: Bizonyságok!”
Én is szeretném mondani, ha most az Urat választottátok, bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. “Most azért hányjátok el az idegen isteneket, akik köztetek vannak, és hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izráel Istenéhez. És mondta a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az Ô szavára hallgatunk.”
“És beírta Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vett egy nagy követ, és odahelyeztette azt a cserfa alá, amely volt az Úrnak szent házában.”
Hadd mondjam meg nektek, az előbb azért mentem le a kertbe, mert kerestem egy követ. Arra gondoltam, tegyünk mi is egy követ a cserfa alá. Van itt egy nagy fa a kertben, talán az országban sincs ekkora naspolyafa. Ha már mindent az Úr szava szerint tettünk ezen a héten, tegyük oda a fa alá ezt a nagy követ. És ha úgy lesz egyszer, hogy nem szolgálsz az Úrnak, – gondolj erre a kőre.
Az utolsó Ige ezen a héten: “És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.”
Imádkozzunk!
Uram köszönöm, hogy ma reggel újra elhányhattam azokat a dolgokat, amelyeket megláttam, hogy egy kicsit is bálvány az életemben. Tudod, hogy egyszer egész szívvel odaadtam a családomat Neked. Köszönöm, hogy ma újra kidobhatom, ami elfoglalta, megfogta szívemet. Köszönöm, hogy osztatlanul kívánlak szolgálni velük kapcsolatban is.
Köszönöm, hogy elhányhatom újra, ami saját izlésem szerint való, amiben gyönyörködtem, csak ebben a szolgálatban is, amibe állítottál.
Áldalak, hogy eldobhatom a sértődős lényemet, az érzékenységemet, ami mindg újra előjön, hogy fájnak dolgok. Újra eldobhatom az igazamat. Könyörülj rajtam, hogy semmi ne fordítsa el szívemet Tőled. Dicsőítelek, hogy te fogod véghezvinni, hogy én és az én házam Néked szolgálhassunk, neved dicsőségére.
Ámen.
A kő elhelyezésekor mondott imából egy mondat: Köszönöm Úr Jézus Krisztus, hogy választottál minket a Golgotán.
Ámen.
Biatorbágy, (Jerikó), 1975. június 23-28