“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÉN FIAM, ERŐSÖDJ (2/6)
Hogy tessék
“Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba, hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.” 2 Timótheus 2,3-4
Úr Jézus hálát adunk, hogy kegyelmed elég, és erre az elégséges kegyelemre szeretnéd ráépíteni az életünket. Köszönjük a kőszikla alapot. És kérünk, áldd meg számunkra az Igét, és ezt a napot, hogy tudjunk ma valóban erősödni, hogy lehessünk oszlopok a Te nevedért.
Ámen.
Azt mondta az Úr, hogy erősödj, mert tudja, hogy erre van szükséged. Te, én fiam erősödj! Azt is mondta az Úr, hogy a kegyelemben erősödj. Hogy lehet a kegyelemben erősödni? Hit által! Az út, ahogyan a kegyelem az enyém lehet, – a hit. Hitben kellene erősödnünk, és akkor erősödnénk a kegyelemben. Milyen jó volna komolyan venni: van hitem, mert az Úr megajándékozott vele.
A hitet senki nem tudja csinálni, azt kapni kell, azt gyakorolni kell. A hitnek erősödni kell, hogy erősödjön a kegyelem. A bizalom semmi más, mint bizonyos esetekre alkalmazott hit. Mi mindenünket gyakoroljuk. Az eszünket nagyon sokszor. És sokszor rosszra. A testünk is gyakorlott test, csak a hitünk marad csökevényes, erőtelen, cselekvésképtelen. Talán olyannak maradt, amilyennek megszületett, mert nem gyakoroltad. Mi lenne ha egy csecsemő olyan állapotban maradna, ahogy megszületett, vagy összébb menne? Sok hívő ember összébb megy, nem növekszik a hitben, mert nem gyakorolja. A hit gyakorlásához bátorság kell. Nagyon sokszor ez a bátorság hiányzik belőlünk, amiben növekszik és erősödik a hit.
Hit által növekedj a kegyelemben. Isten csodáit a kegyelem által tapasztalod meg újra és újra. Így mondta tovább az Ige: “amiket tőlem hallottál bízzad hű emberekre.” Nem azt mondja, hogy bízz emberekben. Hisz azt mondja az Ige: átkozott az az ember, aki emberekben bízik. Jézusról is tudjuk, hogy nem bízta magát rájuk, mert tudta mi van az emberben. Csalódni fogsz, ha emberekben bízol. De amiket tőlem hallottál, bízzad emberekre. Ez egészen más dolog. Olyan emberekre, akikben ott lakik a Krisztus. Rajtuk keresztül tulajdonképpen az Úrra bízod. Jézus magát nem bízta az emberekre, és a munkát mégis rájuk bízta, miután vették a Szentlelket, miután Jézus bennük lakozó Krisztussá lett. Isten nem bízik benned, de arra a munkára amit rád bízott, arra épít. Amit rád bíz, az új életedre bízza, nem a megbízhatatlan óemberedre. Úgy érzem, komoly baj az életemben, ha nem tudok emberekre bízni dolgokat. Nincs bizalmam a másik emberhez, mert azt csak én tudom. Így mondja Pál: aki erős volt Péterben, bennem is erős. Gondolhatok arra, hogy aki bennem erős, az a testvéremben is az.
Pál apostol Timótheusra bízta, és megbiztatta, hogy ő is bízza másra. Rettenetes dolog, amikor újjászületett emberek nem kapnak feladatot. Nem fog fejlődni az élete, mert nem bízták meg semmivel. Legyen bizalmad ahhoz a munkához, amit az Úr a másikban végez. A munka terhét viszont te hordozd. Ha adsz a másiknak szolgálatot, a terhe maradjon rajtad. A dicsőség maradjon az övé, hiszen szüksége van rá, hogy öröme legyen. A terhet hordozd, a dicsőséget, az örömöt nyugodtan engedd át a másiknak, hogy Jézus Krisztus jó vitéze lehess. A munka terhe maradjon a tied.
Az Ige tovább beszél: “Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba, hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta. Az első kérdés ma: kinek akarsz tetszeni? Nem kicsi kérdés. Élet-halál kérdés. Kinek akarsz tetszeni? Annak akarsz tetszeni akit a legjobban szeretsz? Amikor egy leány szerelmes, akkor mindent ahhoz szab, akit szeret, az öltözködést, a haját, a lakását, a virágot, mindent, mert annak akar tetszeni. Kinek akarsz tetszeni? A Biblia azt mondja, hogy az az Isten, akiért, aki által, és akire nézve van minden. A te életedben kire nézve történik minden? Kiért dolgozol, kiért takarítasz, kiért főzöl, kiért vállalod a munkahelyeden a munkát, kinek akarsz tetszeni? A világnak? A körülötted élő embereknek? A hívőknek?
Azért mondtam ezt a sorrendet, mert az én életemben így volt. Az első az volt, hogy nem tudom elveszíteni a világ tetszését. Azért nem akartam elfogadni Jézust, hogy mit szólnak hozzá a barátnők, a társaságom, az udvarlók? Mikor megismertem Jézust az következett, mit szólnak hozzá a hívők, ha így hagyom a hajamat? Aztán tovább vitt az Úr, ez sem volt érdekes, de egyes hívőknek még mindig kerestem a szemét, ha rosszalóan néz, az baj. Vajon eljutottál már oda, hogy csak Annak az Egynek tessem? A legtöbb hívő ember mindekinek akar tetszeni, a világnak is. Úgy is tud viselkedni, úgy is tud beszélni, hogy a világnak is, és a hívőknek is tetszen, az Istennek is, önmagának is, mindenkinek. Pál azt mondotta: “Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.” (Gal 1,10). Élet-halál kérdés, mert ez kizáró ok a szolgálatból. Nagyon félek, hogy sokunknak, akik úgy érezzük, hogy nincs igazi kapcsolatunk az Úrral, ezért nem lehet. Ne játszunk az Igével, ha Isten azt mondja, hogy nem lehet, akkor nem lehet. Akkor ne gondold azt, hogy egy kicsit csak lehet, nekem az a fontos, mit szól a szomszéd, vagy a barátnő?
Valakitől kérdeztem egyszer: minek neked ez a ruha? Tudod akármibe nem mehetek rendes emberek közé. Azt kérdeztem, kik a rendes emberek? Kiderült, hogy az a társadalmi osztály, amiben ő élt, és akik között szeretett forogni. Neki fontosak voltak ezek a rendes emberek és nem az ilyen félkegyelműek, mint a hívők. Lehet hogy szívedben is vannak ilyenek, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket rendes emberek között használok, és a hívők között nem használom. Ott azért egy kicsit másképp kell.
Csendesheteken asszonyok hitrejutnak és elkezdődik a rúzs-probléma. De szombaton, amikor megy haza, a rendes emberek közé, újra megjelenik a rúzs. Persze nem szabad ezt észrevenni, most ismerte meg Jézust, majd lekopik róla. De amikor valaki Isten szolgája akar lenni, és még mindig számít, hogy mit szólnak hozzá, mi a véleménye, – nagyon szeretném mondani, – kizáró ok a szolgálatból. Nem azt mondja Pál, hogy hívő ember nem lehet, csak Isten szolgája nem lehet.
Ma választani kell, kinek akarsz szolgálni, is-is nem lehet. “Tessék annak, aki őt harcossá avatta.” Ha elvesztetted az Isten tetszését, elvesztetted a Vele való kapcsolatot. “Szemeimmel tanácsollak téged.” (Zsolt 32,8). Ha már nagyon régen nem nézel a szemébe, és nem keresed, hogy mikor fáj Neki valami, ha úgy fekszel le este, hogy kerülöd a rosszaló szempárt…testvér mikor álltál utoljára az Isten szeme előtt?! Azért nincs kapcsolatod, mert elvesztetted a tetszését. Bár ma megkérdeznéd, Uram hol? Mi az, ami Neked nem tetszik? Újra hadd mondjam, a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel.
Mi a lelki paráznaság? Hogy a férjem mellett, aki az én uram, másnak is akarok tetszeni. Ott kezd egy asszony parázna lenni, amikor másnak a tetszését is keresi. Akarod, hogy megbecsüljenek, hogy jó véleménnyel legyenek rólad? Fontos neked, hogy mit mondanak rólad? Kinek akarsz tetszeni? Ez most a kérdés. Vajon mersz-e végre hű ember lenni, akinek egyetlen ügye van: a munka. “Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba”. Azért nem elegyedik bele, mert egy ügye van. Nem azért, mert az bűn, hanem mert egy ügye van, és ez az egy ügy teljesen lefoglalja éjjelét, nappalát, ez az egy ügy járja át pihenését, ébredését, munkahelyen, utcán.
Harcos vagy testvér mindenütt, minden helyen, vagy beleelegyedsz a vitatkozásba, anyagi dolgokba, ami itt is, ott is folyik? Úgy élsz-e az otthonodban, vagy ahol jársz mint harcos? Mik az élet dolgai? Az anyagi dolgok, az élet dolgai. Az életre szükséges dolgok, evés-ivás, építkezés, szépítkezés az élet dolgai. Milyen hihetetlen erővel akarnak bennünket megragadni ezek a dolgok. Mennyire a birtokukba akarnak venni. A munkahelyen is, üzlet, anyagiak, fizetésemelés, előbbrejutás, élet dolgai. Mindenki ebben fut, te is? Tudod-e, hogy ott is harcosnak kell lenned? Tudod-e, hogy ott is egyetlen dolgod az volna, hogy a viselkedéseddel lelkeket ments? Tudod-e, hogy ott lehet legkomolyabban életnek beszédét tartani elébük? Az embereknek valóság kell. A szövegből elég! Látni akarnak! “Látni akarjuk a Krisztust!” (Jn 12,21). A görögnek, a világnak ma is ez az igénye, nem hallani akarnak, látni. Tökéletesen jogos az igényük. Az Ô gyermekeiben látni akarják Jézust ott az élet piacán, ahol az igazukért verekszenek az emberek. A sötétségben láni akarják a világosságot.
Harcos vagy, vagy megfogtak az élet dolgai? A család mint az élet dolga. A vitatkozásnál Isten szolgájának bizonyulsz, vagy te is vitatkozol ebben, vagy abban a kérdésben? Benne vagy az indulatokban? Hol az egyik, hol a másik oldalra állsz? Jézus azt mondta: “Ki tett engem köztetek osztóvá?” Nem elegyedett bele az élet dolgaiba. Nem mondta a vőnek, vagy a menynek: drágám neked van igazad, igazságtalanok veled. Jézus harcos volt élete minden pillanatában, az anyjával szemben is. Harcos vagy a gyerek-szobában, vagy velük együtt belekerülsz te is az indulatokba? Az otthonodban is keresed Isten tetszését? A tanácsaidban, amikor megkérdeznek, a segítésben, mikor kell, vagy nem kell segíteni, ki mered-e élesen mondani kényes helyzetekben a nemet? Vigyázz! – egy hajszál, és benne vagy az élet dolgaiban.
Harcos vagy-e a munkával kapcsolatban? Látod az is olyan dolog, amelyik elragad, és az élet dolga. Fontos, érdekes, csinálni kell, és bele lehet menni. A kultúra az élet dolga, a művészet az élet dolga. Nem azt mondjuk hogy rossz, nem azt mondjuk hogy bűn, de a harcosnak nem dolga, mert harcos. Háborúban nem festenek képeket, tárlatokra sem járnak. Egy harcosnak nincs erre ideje. Önmagában nem rossz az, csak nem a te dolgod, ha harcos vagy. Újra mondom, nem hívő emberről beszélek, Isten szolgájáról.
Nem dolgod a tudomány, nem dolgod mindaz, amiben ez a világ benne van. Az élet dolga jó, megy előre az élet, csak nem dolgod! Ne félj, vannak akik csinálják. Mi a dolgod? A munka, a harc, olyan dolog, ami egész embert kíván. Csak egész embert. Vagy vedd el a kezedet a munkáról, vagy tedd oda mind a kettőt! Ez olyan dolog, amit félkézzel csinálni bűn. Ezt egy kézzel nem lehet csinálni. Aki az eke szarvára veti kezét és hátratekint, nem alkalmas. Sok mindent lehet egy kézzel csinálni, de szántani nem lehet. Nem lehet egy kézzel az eke szarvát fogni, és a másik kézzel hegedülni. Mind a két kéznek rajta kell lenni az eke szarván, vagy egészen vedd el.
Isten ma választásra hív. Azt mondtad, hogy az Isten rendelt, de mondtál-e teljes egyértelmű igent erre? Mert egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba. Semmibe sem, bármilyen szép, érdekes, fontos, hasznos. Kinek akarsz tetszeni? Annak, aki harcossá avatott? Fel vagy avatva? Meg volt már a harcossá avatásod? Ha megvolt akkor az vagy! Csak Jézus avathat szolgává, harcossá. Ha Jézus felavatott, akkor most is harcos vagy. Lehet hogy sebesült harcos, lehet hogy megfutott harcos, de harcos vagy. Az utolsó leheletedig kívánj harcos lenni. Éppen valamelyik csendeshéten mondtam el, úgy vagyok, mint Petőfi: “Egy gondolat bánt engemet, ágyban, párnák közt halni meg.” Én a harc mezején szeretnék elvérezni, az utolsó pillanatomig életeket menteni, a halálos ágyamon is szeretnék életeket menteni. Szeretném, ha betegágyam lesz, az harcmező lenne, és szeretném, ha az utolsó mondatom is embereket segítene Jézushoz.
A harcosnak szívügye a harc, ha rokkant akkor is! Férfiakat szoktam megmosolyogni, mikor összetalálkoznak nálunk olyanok, akik együtt voltak a háborúban a harcmezőn. Még most is mondják; tudod, emlékszel? Testvér ott voltál a háborúban igazán? Szenvedélyed a harc? Mert a harcosnak az! Azt mondják, hogy a harci lovakat amikor már ekhós szekérbe fogják, de trombitaszót hallanak, minden idegszáluk megfeszül, minden izmuk megrezdül, – ez az! Testvér, harcos vagy? Ha Isten egyszer harcossá avatott, akkor benned van ez a harci vér. A harc öröme, a győzelem öröme, bármibe kerül. Akkor nem lehet megállni a teljes győzelemig.
Harcos testvérem, beteg vagy? Erősödj! Sebesült vagy? Gyógyulj! Rokkant vagy? Épülj meg! Szól a trombita! Nem bizonytalanul szól. Készülünk a harcra! – Te is?!
Imádkozzunk!
Uram annyiszor vesztettem el a tetszésedet egyetlen szón, amikor kimondtam. Köszönöm, hogy a szívem azonnal megmondta, hogy ez most nem tetszett az Istennek. Köszönöm, hogy az este beleszóltál a szívembe, hogy becsületesen megálljak, mint olyan harcos, aki szégyent nem vall. Kérlek, hogy hadd szokjam meg egyre jobban a szemedet, mert ez előtt a szempár előtt kell egyszer majd megállnom. Kérlek hadd szokjam meg ítéleteid élességét, azt a tiszta fényt, amiben egyszer reszketve kell majd állnom. Uram segíts nem belemerülni ebbe a világba. Add, hogy tudjunk szabadulni mindentől, ami megfoszt a veled való kapcsolattól, a harcos drága bérétől, a Te ránk áradó szeretetedtől. Kérlek könyörülj rajtunk, segíts mindenáron ott lenni az élvonalban. Kérlek avass minket először, vagy újra frontharcosokká, az Úr Jézus Krisztusért.
Ámen.