“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÉN FIAM, ERŐSÖDJ (1/6)
Erősödj…hordozz
“Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.” 2 Timótheus 2,1-3
Hálát adunk Úr Jézus, hogy itt lehetünk előtted. Hadd dicsőítsünk, hogy elhívtál magadnak. Hadd magasztaljuk nevedet, hogy közösségünk lehet Veled, és egymással. Kérlek hogy végezz el bennünk mindent, amiért idehoztál. Dicsőítünk megőrző kegyelmedért. Kérünk, vedd körül ezt a házat angyalaiddal. Kérünk, hogy védelmünk legyen velünk egész héten, hogy csendben, és jelenlétedben lehessünk.
Ámen.
A ma reggeli áhítatunk címe két szó: erősödj, – hordozz. Annyira jó volt nekem ma reggel ez az egyesszám első személy, amivel az Ige kezdi: “Te”. Az Úr így szólítja meg az embert, hogy személyes az Ige, nem mi, hanem te. Nátán is ezzel a mondattal ment Dávidhoz: “Te vagy az az ember!” (2Sám 12,7). Nem azt mondta, hogy ilyenek vagyunk mi. Nézzünk ma szembe ezzel, hogy rólam van szó, nem lehet mellébeszélni, nem lehet kitérni. Amikor ma reggel azt mondja az Úr, hogy “te”, ez azt jelenti, hogy személyesen ismer, és tudja, hogy mi van veled. Veled beszél az Isten. Amikor Jézus a samáriai asszonnyal beszél azt mondja: “Én vagyok az, aki veled beszélek.” (Jn 4,16).
Az első amit ezen a héten az Úr mond: én vagyok az, aki veled beszélni kívánok. Így szólít meg: Te annakokáért én fiam”. Családtagnak tekint az Isten. Ennek a hétnek az Igéje: “Boldog nép az, amelynek Istene az Úr.” (Zsolt 33,12). Boldog család az, ahol az Úr a családfő. Ehhez a családhoz tartozhatsz, mert Isten ma reggel így szólított meg: fiam, leányom, gyermekem! Nem tudom hogy ebben a pillanatban ott dobog-e a szívedben a válasz: Atyám! Csodálatos ahogy a német fordítás mondja: Lieber Vater. Így tudod-e szólítani az Urat, hogy Édesatyám? Ebben a gyermeki, családi viszonyban vagy-e Vele? Ha a szeretet-kapcsolat meglazult közted és az Atya között, ez a legelső amit rendezni kell, hogy újra a szívére borulhass, – Édesatyám! Hogy újra érezhesd simogató kezét: gyermekem.
Az elmúlt héten a csendeshetet ezzel az Igével fejeztük be: “Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ézs 43,1). Megbeszéltük, hogy mennyi mindenki igényt tart ránk, a család, a munkahely, a barátok, mind azt mondja, hogy az enyém, a miénk. A végén odajutottunk, hogy egyetlen tulajdonos van, aki megváltott, senki más! Komoly vitatkozások voltak, hogy aki az ő házanépére gondot nem visel, stb. Azt mondtam, igen, azoknak Isten ad oda, de csak időlegesen, valójában Hozzá tartozom.
Beszéltem arról, hogy mikor a naini ifjút feltámasztotta Jézus, “adá őt anyjának”, bizonyos időre, csak olyan mértékben, mint amennyire Ô adott. Olyan mértékben vagy a családé, a gyülekezeté, amilyen mértékben Ô adott, amilyen munkára, amilyen szolgálatra. Mindig eszembejut Wrede Matild, valahová meghívták, és azt mondotta: Senki nem veheti el a szívemet azoktól, akiknek az Úr odaadott. Pál apostol így írja: a szolgálatra, amire adattam. Ô sem a szolgálaté, az Úré, csak most arra adatott. Úgy nézhetünk fel az Úrra, mint egyedüli jogos tulajdonosra, aki most azt mondja: fiam,- enyém vagy.
Vajon a szíved tiszta, egyenes az Úr felé? Nincs semmi, ami most elválaszt Tőle? A Vele való kapcsolatodba nem került be valami árnyék? Tudsz-e úgy ránézni: “Szeretlek Uram, én erősségem!” (Zsolt 18,2). Nincs közöttünk semmi? Mert ez a leglényegesebb! Azért kezdi így az Ige: “Te annakokáért én fiam erősödjél meg”. Sehol másutt nem lehet erősödni, csak az Úrnál. Csak ha hazaérkezel, legbelül, az Ô szárnyai, az Ô ölelő karjai alá, csak ott tudsz gyógyulni, erősödni. “Gyógyulás lesz az Ô szárnyai alatt” – mondja Malakiás 4,2. verse. Amíg haza nem érsz igazán, addig nem tudsz gyógyulni. Testvér, érkezz haza!
Mikor egyszer azt olvastam az Igéből: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akkor értettem meg, hogy mennyi mindent csinálunk, Igét hirdetünk, szolgálunk, – csak nem megyünk. Mentél már haza Ôhozzá? Ne tégy semmi mást, csak menj. Mondd azt: Uram itt vagyok. Megfáradtan, megterhelten, betegen, – de itt vagyok. Fiam, ahhoz hogy erősödni tudj, először oda kell érni Hozzá. Bármi az, ami most elválaszt az Úrtól, mondd ki most bátran, hiszen megszólított: te én fiam! A Vele való kapcsolatban mindig őszintének kell lenni. Tudod miben kell erősödni? Hitben, bizalomban.
Az este a 33. Zsoltárt olvastuk együtt. Az utolsó verset nem értettem. “Legyen Uram a Te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk benned.” (Zsolt 33,22). Szembenéztem ezzel, nagy baj volna, ha a kegyelem csak olyan mértékben lenne rajtam, amiképpen bíztam Benne. A végén azt mondtam, mégis igaz. Annyi kegyelem árad az életembe, amennyire kinyitom a bizalmamat. A kegyelem mérhetetlen gazdagon árad, de belém csak annyi jut, amennyire nyitva vagyok. A bizalom ajtónyitás, a bizalom a hit megnyilvánulása. Csak annyi kegyelmet fogsz kapni, amennyi bizalmat adsz az Úrnak. Annyit fogsz erősödni a kegyelemben, amennyire bíztál Benne. Rá mered bízni magad az Úrra? Vajon nem ott van a baj, hogy nagyon kicsi a bizalmad az Úr felé? A valóságos bizalom akkor is bizalom, amikor nehezek vannak. Napsütéses időben könnyű bízni. De amikor jönnek a nehezek? Az egyik heti Igénk ez volt: “Semmi felől ne aggódjatok!” (Fil 4,6). A legnagyobb bűn az aggodalom. Minden bűn gyökere az aggodalom. Olyan szépen hangzik ez az Ige: semmi felől ne aggódjatok, de amikor elkezdett élesedni az Ige, azt mondtam; igazad van Uram, az aggodalmaim, a félelmeim, a bizalmatlanságom minden bűnömnek az oka. Azért hazudok, azért vádolok, azért lázadok, azért sértődök. Azt mondtam; Uram gyökerében szólítottál meg, az aggodalmam, a bizalmatlanságom a legnagyobb bűnöm.
Azért nem lehet rajtam a kegyelmed, mert nem nyitottam ki az ajtót, hanem magamra csaptam, mert félek. A múlt hetünk végén az a mondat is nagyon jó volt: “Azért aki azt hiszi hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.” (1Kor 10,12). Ez volt a kérdés, hogy hol állsz? Mi van alattad? Emberek, dolgok? A bűnbocsánaton állsz, vagy azon, hogy megújultál? A kősziklán állsz, vagy a kegyelmen? Aki azt hiszed, hogy állsz, min állsz? Ismeritek a kedves kis történetet Buyufából, a két majomról, akik a mocsárban voltak. Minél jobban tapostak, annál mélyebbre kerültek, már a szájukig ért a mocsár. A zsiráf kitette őket a kősziklára és azt mondta, most próbáljatok taposni. Kezdtek bátran taposni és kiderült, hogy nem süllyed. Ugráltak, és akkor sem süllyedt.
Testvér min állsz? A saját hívő életeden? Vagy a hívő múltadon? Azon, hogy 20-30 évvel ezelőtt elfogadtad Jézust? Az élményeiden állsz, a tapasztalataidon? Mind süllyed, – mind mocsár! Erősödj a kegyelemben, tudod mit jelent? Erősödj a kősziklán! Azt olvassuk tovább: “erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben.” Mind a két lábaddal állj rá a kősziklára, a kegyelemre.
Azt a kérdést is feltettem: meddig állsz? A válasz így hangzott; az első bukásig. De olyan jó, ha a kősziklán állsz fel is tudsz állni. Mert aki ott bukik, megüti magát, de feláll. Ki tudja mondani: ne örülj én ellenségem, elestem, de fel is állok. Ha a kegyelmen állsz, nem számít ha buksz is. Nem kell félni akkor sem, ha bukok, mert alattam kőszikla van. Erősödjél meg a Jézus Krisztusban való kegyelemben.
“És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hű emberekre.” Annyira a szívemig ért ez a szó, hogy hű emberek. Uram hol vannak hű emberek? Te hű ember vagy? “Azokat bízzad hű emberekre.” “Hű az Isten, aki elhívott titeket.” (1Kor 1,9). Csak annyiban leszel hű ember, amennyiben Jézus él benned. Magadban nem bízhatsz, a kipróbált életedben sem, egy pillanat alatt megcsal. De van Valaki aki elhívott téged. Hű az Isten! – Benned van Ô? Milyen jó lenne ha vége lenne az önbizalmadnak, amire mindig újra építeni kezdesz. A mocsár a saját természeted. Támaszkodj az Úrra, és vége lesz az önbizalmadnak.
Istennek hű emberekre van szüksége. Jézus Krisztus által erősödjél meg a kegyelemben, és erősödjél meg az Ô hűségében. Úgy szeretem ahogy Péterről beszél az Ige, a legállhatatlanabb emberről: te Péter vagy, – Kőszikla. Aki a kősziklán áll és arra épít az maga is kősziklává lesz. Az a Péter aki megtagadta Jézust, maga is kőszikla lett. “De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat.” (Mt 16,18). Az a bizalom, ami a kősziklára épít, téged is azzá tesz. Isten most olyan embereket keres, akiket mozdíthatatlan kősziklává tehet, és akikre építeni lehet. Olyanokat keres, “Akik másoknak a tanítására is alkalmasok lesznek.”
Letetted már az alkalmassági vizsgát? “Valaki az eke szarvára veti kezét és hátratekint nem alkalmas az Isten országára.”(Mt 9,62). Aki hátra tekint, aki nem fogadta el Jézus komoly feltételeit, hogy nincs család, nincs búcsú, nincs előbb, nincs hátratekintés, – az nem alkalmas. Vajon alkalmassá tehet téged az Úr mások tanítására? Nagyon komolyan hozzánk szól az Úr, hű embereket keres, akik kiállják az alkalmassági vizsgát. Miért? Mert nem magukra építenek, hanem a kegyelemre, az Úrra. Te annakokáért én fiam, erősödj a kegyelemben, hogy mások tanítására alkalmas lehess!
Megint csak “te”. “Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze!” Mit kell hordozni, mit jelent hordozni és elhordozni? Azt hiszem nekünk ez a legnagyobb bajunk, hogy nem tudunk hordozni, fellelkesülünk, akarunk, csak éppen hordozni nem tudunk. Amikor nehéz lesz valaki, vagy valami, azt már nem vállalom, azt már nem tudom elhordozni. Amikor már hordozni kell, rám már nem lehet építeni. Jelenések 3,12 azt mondja: “oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában.” Tudod mit csinál az oszlop? Hordoz, elhordoz!
Nem lehetsz alkalmas, nem leszel Isten szolgája, ha nem tanulsz meg hordozni, azt ami nem könnyű, azokat akik nem könnyűek, akikkel rengeteg baj van, akikre úgy érzed, hogy ezeket az embereket már nem lehet elhordozni. Isten ma azt mondja neked: hordozz! – az a dolgod! Akarsz-e kőszikla, akarsz-e oszlop lenni, mert Isten ilyeneket keres. Fiam, azért hívtalak ide, hogy erősödj, hogy legyél oszlop, hogy tudj hordozni! A munkának a terhét hordozzad, nem a szolgálatét, nem a dicsőségét, nem a sikereket, nem a tapsot. Isten nem öröm-katonákat keres, akik díszfelvonulásban felvonulnak, amikor csendeshét van és hallelujáznak. Isten olyanokat keres, akik a munkának terhét hordozzák, azt a láthatatlant, amire sokan azt mondják: könnyű neked. Nem tudom van-e még hívő ember, akinek annyit mondták már: könnyű neked. Nem kell látni azt amit hordoz, sohasem kell látni.
Fiatal hívő voltam, amikor mennyei parancsként olvastam, egy életre belém vésődtek Steinberger mondatai: Az Úr az övéit a keresztről ismeri meg. Akinek nincs keresztje nem az Övé. Akkor azt mondtam; Uram nekem nincs keresztem, hát hol a keresztem? Kezdtem volna keresztet csinálni magamnak, amit hordoznom kell. És az Úr rámutatott: ne úgy hordozd a kereszted mint egy rokkant katona, aki maga után húzza és mindig panaszkodik, sem nem úgy, mint egy hős, aki maga elé tartja és dicsekszik vele. Hordozd csendesen, hogy senki ne lássa, – csak az Úr. A nagyobb részét csak Ô lássa. Ne dicsekedj, ne panaszkodj, – Érte hordozd a munkának terhét! Azt a részt amit Ô rádtett, és aminek terhe is van. Ha nincs terhed, – most nem családi teherre gondolok, a munka terhére, – akkor nem vagy oszlop.
“Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.” Milyen jó volna egyszer majd megállni az Úr színe előtt, hogy mondhatná: “Jól vagyon jó és hű szolgám.” (Mt 25,21). Fiam, vágyol rá? Az egyetlen, amire vágyom, az Ô szájából szeretném hallani: “Jól vagyon jó és hű szolgám!” Tudod mi a titka mindennek? A Vele való kapcsolat. Hadd kérjelek most, ne múljon el egyetlen nap, hogy csendben meg ne állj Előtte, és meg ne erősödjön a Vele való viszonyod.
Egy fiatalemberre emlékszem, aki mikor hozzánk jön mindig elmondja: érdekes, nekem Jézus itt személy. Amint elmegyek távolivá lesz mint egy fogalom. Itt egyszer csak olyan újra, hogy Ô Valaki, aki beszél velem, aki ismer engem.
Neked személy Jézus? Valaki aki beszél veled, Aki most is megszólított? Akinek tudod mondani: Édesatyám az Úr Jézus Krisztus által? Ez legyen most neked a legfontosabb, a legelső, hogy erősödj a Vele való kapcsolatban. Enélkül kár itt ülni egész héten. Ma rád teszi az Úr a kezét és azt mondja: tudod-e, hogy az “enyém vagy?!”
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy megvallhattam már, baj van az imaéletemmel. A sok szolgálat rohanásában mindenre ráérek, csak arra nem, hogy Veled legyek. Pedig arra hívtál el. Azt mondtad, hogy választottál magadnak tizenkettőt, hogy Veled legyenek. Bocsáss meg kérlek, és hadd legyen időm arra, hogy szeresselek, és legyen időm arra, hogy hagyjam magam szeretni Tőled. Kérlek Uram, hogy a kettőnk közötti mély kapcsolatot állítsd vissza. Könyörülj meg rajtam, hogy erősödjem meg a kegyelemben. Köszönöm hogy megróttál, hogy aggodalmaskodom. Köszönöm, hogy szememre vetetted a bizalmatlanságomat, hitetlenségeimet, félelmeimet, a hűtlen szívemet. Áldalak érte Uram, és kérlek, erősíts meg, hogy igazán kősziklává, oszloppá lehessek a munkádban, amire elhívtál.
Ámen.