“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÉN FIAM, ERŐSÖDJ (6/6)
El a hamisságtól
“A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. És az ő beszédök mint a rákfekély terjed, közülük való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént és feldulják némelyek hitét. Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit, és Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.” 2Tim 2,16-19
Hálát adunk Úr Jézus az egész hétért. Köszönjük Igédet, köztünk jelenlevő szeretetedet és kérünk, hogy áldj meg minket és áldd meg a mi kimenetelünket, ahogy megáldottad a bejövetelünket. Kérünk add meg még ezen a délelőttön amire szükségünk van, és bocsáss el minket áldásoddal.
Ámen.
Újra szeretnénk most ezen az utolsó reggelen végignézni azon amit az Úr mondott nekünk egész héten. Bár igaz lenne, hogy válaszolni tudnánk az Ô megszólítására – te én fiam! – válaszonhatnánk, hogy – Édesatyám! Bár ez a kapcsolat soha ne szünne meg, hogy keresném az Ô kezét, az Ô szemét. Bár egy nap ne múlna úgy el, hogy el ne mondanám: “Szeretlek Uram én erősségem.”
Az Úr beszélt arról, hogy harcossá avat, szeretné, ha többet nem elegyednék bele az élet dolgaiba, ha tudnánk az utcán, a villamoson, otthon, a munkahelyen, hogy az Övéi vagyunk, hogy harcosok vagyunk, semmi dolgunk ezzel az élettel, a dolgunk az Ô munkája.
Emlékezzünk, az Úr úgy szólított meg, hogy munkás, aki munkálkodik. Elmondta, hogy szeretné, ha az Ô munkájában lennénk az utolsó pillanatig, hogy mindent elszenvednénk a választottakért. Hogy olyan emberré lennénk, akinek egyetlen dolga van a földön, hogy az övéit, az Ô népét, annak meg nem született tagjait Hozzá segítsék, dajkáljuk, neveljük. Bárcsak szívügyünk lenne az egyház, az Ô népe, a Krisztus-test. Bárha együtt benne lehetnénk az Ô munkájában.
Emlékezzünk, hogy ráállított a kősziklára önmagunkra nézve, és beleállított a harcba Ôreá nézve. Jó volna megjegyezni, hogy azt mondta: vigyázz, becsületesen megállj. Be ne szennyezd a szíved olyannal, ami nem egyenes, becsületes, hátmögött való, és tönkre ne tegyük hitünket azzal, ami elmélet, és nem gyakorlat. Légy becsületes, amit megértettél azt éljed.
A mai áhítatnak ez a ime: El a hamisságtól! Azt hiszem hogy ez benne kellene hogy maradjon a szívünkben. Először azokról beszél, akik belekerültek a hamisságba. A jellemzőjük a következő, ha találkozunk vele azonnal megismerjük, hogy nem krisztusi. “A szentségtelen üres lármákat kerüld.” A jellemzője a lárma. Mennyire lármás az ami nem felülről való, mennyire mondja a magáét és magát. Az Ige azt mondja; ne kürtöltess magad előtt. Van olyan, akinek az egész személyisége lármás, mert nem gyökerezik bele az élete a csendbe. Milyen jó volna mindig a csendből kiindulni, és mondani azt, ami megérett a csendben. Isten gyermekét körülveszi a csend. Itt nem arról van szó, hogy hallgat, vagy beszél, de az egészet jellemzi a csend. Amit mondasz az se legyen lármás. “Az én szolgám… nem kiált és nem lármáz, nem hallatja szavát az utcán.” (Ézs 42,2). Ami igaz, elég erős arra, hogy nem kell hangosan mondani. Ha vitatkozol elveszíted a csendet.
A másik dolog amit az Ige mond a hamisságról, hogy terjed. “Az ő beszédök mint a rákfekély terjed.” Figyeljük meg milyen hihetetlen gyorsan terjed a tévelygés. Mennyire igaz az Istennek az az átka, amit kimondott a földre, hogy gazt és bogáncskórót teremjen. Figyeljétek meg, mennyire magától terem a gaz, és mennyit kell kapálni, öntözni, gondozni, hogy megmaradjon az igazi. Micsoda helyet foglal el a gondolatvilágunkban egy pletyka, hogy nő és terjed, és egy Úrtól való gondolatot hogy kell ápolni, erősíteni.
Ami olyan nagyon terjed, az sokszor hamis. Lármás és terjed és feldúlja a hitet. “feldúlják némelyeknek a hitét”, mondja az Ige. Nagyon emlékszem, mikor először került a kezembe egy kis írás, ami arról szólt, hogy hívő ember nem lehet beteg, mert a betegség az ördögtől van. Ott álltam azzal, hogy én azt hittem, a betegséget az Isten engedi meg, hisz hány ember jutott már ezen keresztül hitre. Az volt az érzésem, hogy fejjel felfele áll minden. Akkor én rosszul hittem? Azonnal feldúlta a hitemet.
Az Úr sok mindenen keresztül tud embereket figyelmeztetni. Egy kis tanítónőt, aki tévelygésbe került, egy mesefilmen keresztül igazított helyre az Úr. A mese amit a gyerekekkel kellett neki megnézni arról szólt, hogy a farkasok csapdát állítottak a kis őzikének. Vermeket ástak azon az ösvényen, ahol az őzike szokott járni. A csapdákat befedték lombbal, semmi nem látszott. Az őzike jött az úton, a farkasok villogó szemmel nézték, most mindjárt beleesik a csapdába. Az őzike megállt a csapda előtt, felcsapta a fülét és azt mondta magában, – ez eddig nem így volt. És átugrotta a csapdát. Ment tovább, odaért a másik csapdához, ott is megállt, – ez sem így volt eddig, és azt is átugrotta. Akkor értette meg a tanítónő, – nem így tanultam, ez eddig nem így volt. “Azért amiképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, aképpen járjatok Ôbenne.” (Kol 2,6). Ne engedd feldúlni a hitedet.
Valaki azt mondta nekem, – maguk még mindig itt tartanak? Itt, és itt is szeretnék tartani végig. Itt tartunk, a keresztnél, a Szabadítónál, és végig itt szeretnénk tartani. Mindig ha valamire úgy érzed, hogy ez nem így volt eddig, legyen annyi értelmed, mint az őzikének, állj meg és ugord át, ne menj bele. Ami hamis mindig feldúlja a hitet. Nyugtalanság van utána. A hamisat meg lehet ismerni. Bár adna az Úr belátást mindenben, hogy megismernénk, hogy mi a hamis és mi az igaz, hogy adna eligazítást az utolsó idők tévelygéseiben.
Először elmondja az Úr, hogy mi a hamis, hogy megismerd. A múltkor nálunk valakin kiütések lettek, és elővettem az orvoskönyvet, hogy megnézzem, mi a jellemzője, és megállapítottuk, hogy nem fertőző, nyugodtan maradhat. Olyan jó, hogy elővehetjük a szakkönyvet, a kezünkben van, és megnézzük benne, hogy mi ez? – jó ez? Isten adta az Ô Igéjét, amin mindent meg tudunk mérni, meg lehet állapítani, hogy mi a hamis és mi az igaz. Így mondta el nekem az üllői lelkész, hogy egyszer egy egész juhnyájat ütött el a vonat. Mikor megnézték mi volt az oka, rájöttek, hogy a vezérürü amikor hallotta a vonat zakatolását rossz irányba futott. Akkor mélyen benne maradt a szívemben, akinek csak egy kicsi kis csengő van a nyakán, nagyon vigyázzon, mert emberek mennek utána. Valakinek aki nagyon sok embert vitt a tévelyítésbe, azt mondtam: látod te ki tudtál jönni, de vajon akik utánad mentek ki tudnak-e jönni? Hogy fogsz majd számot adni a nyájról, amit ripittyára vágott a vonat! Jól nézd meg hova lépsz, ha emberek mennek utánad. Milyen bátran mondta Pál: “Legyetek az én követőim, mint én a Krisztusé.”( Kor 11,1). Én tudom hova lépek, a Jézus nyomába. Ha te ismered a lábnyomát, kevesebb a lehetősége az eltévelyedésnek.
Először elmondta az Ige a hamisat, utána elmondja: “mindazáltal megáll az Istennek erős fundámentuma.” Úgy beszéltünk erről, hogy a kősziklán, az alapon álljunk. Nekünk állni kell. Így mondja az Ige: “Erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában” (1Kor 15,58). Ne mozdítson ki téged egy ember sem! Az Isten szolgájáról írja Ézsaiás, arról, aki a “megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki”. (Ézs 42,3). A másikkal szemben mérhetetlen irgalmas és szerető. Vajon életed olyan élet lesz-e, amelyik a fundámentumon áll és nem pislog és nem reped, amíg törvényt tanít a népeknek? Ne légy irgalmas magaddal szemben, másokkal szemben pedig irgalmatlan. Magammal szemben elnéző vagyok, másokkal szemben pedig kemény. Az Úr fordítva csinálja.
Emlékeztek egyszer már elmondtam, kétféle hívő ember van. Az egyik olyan mint az üvöltő bólya amelyik a tengeren van, és amikor jönnek a hullámok azonnal elkezd üvölteni. Figyelmezteti a hajósokat, hogy közeledik a vihar. A másik a világítótorony, amelyik ott áll a parton és zavartalanul világít. A hívő ember vagy üvöltő bólya, amelyik jajgat, ha baj van. Nem tudom nem ez hangzik-e állandóan az életetekben hogy jaj, megint fáj, megint nehéz. Ne légy üvöltő bólya, hanem világítótorony. Az otthoni nehezek között ne ez hangozzék mindig, most megint megsértettek, soha nem értenek meg. Légy világítótorony a hívő nép közötti nehezekben, a bajok között ami egyre jobban fogja ostromolni Isten népét.
Aki a kősziklán áll, az zavartalanul világíthat tovább. Az eltévedt hajósoknak jelzés lehet. Ne pislogj, ne repedj, állj! Állj mozdíthatatlanul! Bármi jön a személyes belső életedben, bármi következik be a családod életében, vagy az Isten népének az életében, a gyülekezet életében. Állj erősen, mozdíthatatlanul, mert “megáll az Istennek erős fundámentuma.” A fundámentum Jézus Krisztus. Újra hadd mondjam: áll a szikla mindörökké és aki ezen áll, az minden körülmény között áll. Nem jöhet olyan nehéz, olyan baj, olyan idők, amikor ne tudna megállni, mert megáll az Istennek erős fundámentuma.
Emlékezzünk vissza azt mondottuk, hogy elvégeztetett a bűn, az ördög és az önmagad kérdése. Ezen állsz és megállsz rajta, majd ha úgy látszik, hogy nem igaz, akkor is?! Ha buktál akkor is megáll az Istennek erős fundamentuma. Így mondja a korinthusi levél: “Mert más fundámentumot senki nem vethet azon kívül amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11). Hát vetnek, – csak az nem áll meg. A fundámentum a kereszt. Bár ezen állna az életed! Ennek a fundamentumnak van egy pecsétje. Vigyázz, be ne csapd magad. Lehet hogy régen a törvényen állsz, és közben mondod, hogy én a Jézus váltságán állok. Be ne csapd magad, mert van annak pecsétje, kettős pecsétje, az egyik így hangzik: “Ismeri az Úr az övéit!” Ez az első pecsét. Amíg az Igében látod hogy ismer, amíg az ítélete olyan éles, hogy látod a szíved mélyéig ismer, addig tudhatod, hogy a kősziklán vagy. Arról ismerheted meg, hogy ott vagy, hogy egyre mélyebben látod, hogy annyira ismer, hogy még a gondolataidat is tudja.
Nem felejtem el, egyszer arra gondoltam, azért jó volna összeszámolni, ezen a nyáron hányan térhettek meg. Délben olvassuk az Igét: Dávid azt mondja Joábnak, eredj el, számoljátok meg a népet. Joáb azt mondja: “Sokasítsa meg a te Istened a népet, és adjon néked százannyit mint ami most van, de miért akarja ezt az én Uram, a király?” (2Sám 24,1-3). Akkor azt mondtam: Uram hát ennyire ismersz? Hát nem csináltam semmit, csak átfutott az eszemen. Uram hát így ismersz? Az övéinek, akik a fundamentumon állnak egyre jobban kell látniuk, hogy a romlottságom, a hiúságom, a dicsőségvágyam legmélyéig ismer. És mindig úgy állok szembe ezzel az Igével, hogy Uram ismersz? És lásd meg, van-e nálam a hamisságnak valamilyen útja. Válaszolnom kellett arra a kérdésre, hogy miért akarja ezt az én uram, a király? Hiúságból, dicsőségvágyból, ezért. Milyen jó lenne, ha naponta átlátnád, hogy mennyire ismer az Úr. És hogy ennek nemcsak ítélete van, hanem kegyelme is. Valaki ismer és mégis szeret. “Ismeri az Úr az övéit.” Az Övének ismer? Elfogadott, megtisztított? Ez az egyik pecsétje.
A másik így hangzik a kettős pecsétben: “Álljon el a hamisságtól minden, aki a Krisztus nevét vallja.” Testvér, ha rajta akarsz maradni a fundámentumon, állj el a hamisságtól. Ez visz el a kőszikláról, a hamisság. Nem a bűn, a hamisság. Elvégezte-e benned ez a hét, hogy elálltál a hamisságtól? Ó szabadulni nem tudok belőle, csak elállni mellőle. A hazugságtól, a féligazságtól, észre vettétek már, hogy mikor az igazat mondom sem mondom igazán, csak egy kicsit másképp, fordítva, szépítve. Nagyon sokszor amikor lelepleztem magamat, egy kicsit benne volt a hamisság, egy kicsit másképp mondtam, hogy szebbnek, jobbnak, igazabbnak lássanak. Mi lenne akkor, ha egyszer igazán kimondanánk az igazat? Bár adná az Úr, hogy tudnál elállni a hamisságtól. Hogy világosságban tudnál járni, nem egy hamis látszatban. Minden hazugság az ördögtől van, mert ő a hazugság atyja. Döntsd el most testvér, hogy mindig világosságban kívánok járni.
Olyan élesen emlékszem arra, amikor az életem egyik hamisságát lepleztem le. Valahol evangélizáltam és akkor jöttem rá, hogy amikor azt mondom, nem kérek, nem vagyok éhes, ez egy udvarias hazugság. Emlékszem arra mikor először mondtam ki: igen kérek, köszönöm. Nem kell mást mutatni, mint ami van. Hát szégyen az, hogy eszik az ember? Miért kell azt mutatni, hogy én keveset eszem? Miért szégyen aludni? Nagyon sokszor otthon ebédután cipőstől feküdtem le, ha jön valaki azonnal fel tudjak állni, ne lássák hogy feküdtem. Miért kell látszat-életet élni? Miért kell mást mutatni? Milyen jó volna, ha mindenki úgy ismerne, mint amilyen vagy.
Csak egy pár részletet mondtam, de tele vagyunk ilyenekkel. Állj el tőle! Ha lefekszel feküdj le, ha nem aludtál, ne mond, hogy egy szemet sem aludtam és aztán olyan megszégyenítő, hogy hallottak horkolni. Hamisság. Miért kell többet, szebbet, érdekesebbet mondani? Egészen állj el tőle, és ha hazudtál is mondd meg, azért egy kicsit csak aludtam. Állj el, ezt megteheted, és ez a pecsétje, hogy a kősziklán vagy. Testvér állj el a hazugságtól, ha kimondtad akkor is. Egy Mécs László vers jut eszembe, valahogy így van: “A Sátánnak nagy az árnyéka, fél földgolyónyi néha-néha, Oly tarka mint a páva farka, Célbomlasztó mint a gyönyör. Ott nem kell mindig jónak lenni, Lehet mulatni, inni, enni, Az Istennek nincs árnyéka. Isten katonája soha önfeledten, soha őrizetlen, teljes fegyverzetben, egy-kettő, egy-kettő.” Amint már árnyékban vagy, amit valamit takargatsz, már a Sátán közelébe kerültél. Eldöntötted-e, hogy Isten katonája akarsz lenni teljes fegyverzetben? Szoknod kell a világosságot, hogy ezen a földön világosságban élj. Ne maradj sötétségben, mert egyszer metsző fényben kell majd állnod.
Milyen jó volna abban a pillanatban elállni, amikor megérzed a sötétséget. Állj el, mondd ki, mert “megáll az Istennek erős fundamentuma”, aminek ez a pecsétje. Az Isten oldaláról: “Ismeri az Úr az övéit”, a te oldaladról: “Álljon el a hamisságtól minden, aki a Krisztus nevét vallja.” Kicsi és nagy hazugságokban, anyagi és lelki életedben állj el tőle. Ha van még dolgod a sötétséggel, állj el tőle még ma, és ne engedd, hogy az ördög újra belevigyen, mert ez a pecsétje annak, hogy rajta vagy a fundamentumon.
Ugye tudjuk, hogy minden drágakőnek van hamisítványa. Nagyon sokszor a királyi ékszerek is hamisítványok. Nagy estélyeken a hercegek, nagy urak nem a drága ékszert hordták, csak a hamisítványt. Ha ellopják ne legyen nagy kár. De a szakértő ha ránéz azonnal megállapítja, hogy ez hamisítvány. Miből állapítja meg? Abból, hogy nincs tüze. Szabályosan van csiszolva, mint a gyémánt, csak nincs tüze.
Érzed a tüzet a másikban, önmagadban? Amikor elvész az életed tüze, amikor nem a Krisztus szerelme szorongat, ha nem ez a szeretet ég már a szívedben, rögtön állj meg, – hamis, jaj hamis!
Az Isten úgy akar hazaküldeni mint igazi gyémántot, amelyik ragyog. Nem kell ezt ellenőrízni kívülről, csak belülről. Ég-e bennem az Isten szeretetének a tüze? Ez a kettős pecsétje: az Úr iránt, és emberek iránt. Kiárad-e belőled az Isten csodálatos szeretete? Amint meghidegül benned a szeretet, már elkezdődik a hamisság. Testvér állj el ma, és soha többé ne állj vissza a hamis mellé, a Sátán mellé.
Az Úr ezzel búcsúzik tőlünk, útravalónak adja: megáll az Istennek erős fundamentuma, és te is rajta. A kettős pecsét: ismer, és mégis szeret. Állj el a hamisságtól minden nap, minden percben, és egész életedben. Hogy egyszer majd ha ott állunk Előtte szeplő és sömörgőzés nélkül lehessünk mint a tiszta menyasszony, akinek a homlokán ott ragyog a név: JÉZUS.
Imádkozzunk!
Úr Jézus! Köszönök mindent, amit ezen a héten mondtál, és köszönöm, hogy újra ráállítottál az egyetlen alapra. Kérlek könyörülj meg rajtam, tudod, hogy természetemnél fogva milyen hajlamos vagyok a hamisságra. Segíts elállni tőle újra és újra, segíts leleplezni magamat igazán, mélyen, egészen. Segíts, hogy soha senki ne gondoljon rólam többet mint ami vagyok, mint ami Előtted vagyok. Úr Jézus segíts nekünk Előtted állni, vizsgálj meg, ítélj meg naponta. Tisztíts meg, tarts meg. Hadd kérjünk Uram, amit elkezdtél bennünk, vidd véghez a Krisztus Jézus napjáig, hogy egyszer valóban ott lehessünk majd együtt Veled, ott lehessünk a Te dicsőségedre.
Ámen.
Hajdúszoboszló, 1976. augusztus 23-28