“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ILLÉS ÉS A BAÁL PAPOK (1/6)
Az Úr előtt állok
“És szólt Thesbites Illés, a Gileád lakói közül Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőben sem harmat, sem eső nem lészen, hanem csak az én beszédem szerint. És lett az Úr beszéde őhozzá, mondván: Menj el innét, és menj napkelet felé és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.” 1Kir 17,1-3
“Éslett sok idő múltán, a harmadik esztendőben az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok a föld színére. És elment Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samáriában.” 1Kir 18,1-2
“És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója? Ô pedig monda: nem én háborítottam meg Izráelt, hanem te, és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait és a Baál után jártatok. Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyére, és a Baál négyszázötven prófétáját, akik a Jézabel asztaláról élnek.” 1Kir 18,17-19
Uram hallottad, hogy válaszoltunk hívásodra, hogy jövünk. Kérünk segíts legbelül jönni. Köszönjük, hogy előtted lehetünk. Segíts, hogy legbelül ne zárjon el Tőled semmi. Vigyél bennünket teljes nyíltságra előtted és egymás előtt. Hadd jöhessünk Hozzád, amint vagyunk.
Ámen.
Testvérek úgy érzem, a legnagyobb csoda a világon, ha Isten szól. Ennél nagyobb csoda nincsen sem testiekben, sem gyógyításban, sem halott támasztásban.
Velünk most Isten akar beszélni. Nem emberek beszélnek, – beszél az Isten! Miért beszél Isten? Azért, mert él. “Él az Úr, aki előtt állok.” Hányszor elmondják a próféták, hogy a bálványok fából és kőből vannak, nem élnek, nem beszélnek, nem cselekszenek. Isten azért beszél, és azért hall, mert él.
Úgy vagy-e az Úrral kapcsolatban, mint aki él? Hogy akár élünk, akár meghalunk, előtte állunk. Akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt élünk Ôvele. Úgy élsz-e együtt az Úrral, mint aki beszél, hall, cselekszik. Élő Istened van-e, vagy csak Bibliád, bizonyos tanult dolgok, amiket megértettél, kijelentések, amiket meghallottál. Élő személy-e neked Jézus? Úgy élsz-e ebben a világban, hogy Ô csakugyan él? Úgy találkozol-e vele reggelente, mint aki tudod, hogy él?
Az első mondat így hangzik: “Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt állok.” Nagyon komoly kérdés, állsz-e előtte? Mit jelent a csendesség? Annyit jelent, hogy elvégzek bizonyos vallásos gyakorlatot, hívő vagyok. Ki is tudok az Igéből valamit bogarászni, el is tudom mondani, hogy mi szólt nekem, de vajon Isten előtt állsz-e? Bár mélyen benne maradna szívünkben: “Él az Úr, aki előtt állok.”
Jó volna, ha nemcsak csendességeidben állnál előtte. Illésnek most nem csendessége volt. Akháb előtt állt, és mégis az Úr előtt állt. Amikor emberek, barátaid, munkatársaid, vagy családod előtt kell megállnod, úgy vagy-e, hogy most is az Úr előtt állok? Nem számít emberek mit mondanak, tetszik, nem tetszik, – az Úr előtt állok.
Legkomolyabb problémája hívő életemnek: “Maradjatok én bennem.” (Jn 15,4). Jelenlétében maradj akkor is, ha eszem, ha utcán járok, ha utazom, ha Igét hirdetek. Csak az az ember tud másokat Isten jelenlétébe belevinni, aki maga is abban áll. Az az igehirdető, aki amikor beszél, elveszti Isten jelenlétét, nem fogja tudni a többieket belevinni, beleállítani Isten jelenlétébe.
Az első kérdésem, amikor a konyhában vagy, vagy munkahelyeden, Isten jelenlétében vagy-e, megmarad-e a valósága, hogy előtte állok, és Vele beszélek. Egy szempár előtt csinálok mindent, Aki másképp nézi útjaimat, mint magam.
Merjük-e most mondani: “Él az Úr, aki előtt állok.” Aki előtt beszélek. Illés mondhatta ezt a mondatot, és ezért volt ereje az ítéletnek, amit hirdetett. Hiába hirdetnék ítéletet, vagy kegyelmet, ha közben nem állok az Úr előtt. Az egész életünknek ez a legfőbb dolga, hogy Isten előtt állsz-e, aki nem azt nézi, ami szeme előtt van, hanem ami a szívben van.
Az ítélet hirdetés így hangzik: “ez esztendőben sem eső, sem harmat nem lészen, hanem csak az én beszédem szerint.” Csak az Úr beszéde szerint. Ha ő az Úrral megy, akkor az Illés beszéde Isten beszéde.
Ma is pontosan így igaz, – sem eső, sem harmat nem lesz ezen a földön, csak az Úr beszéde szerint. A lelkünkről beszélek. A legkisebb lelki megmozdulás a harmat, a legnagyobb lelki megmozdulás a zápor. Egyik sem lesz csak az Ige által, csak Isten beszéde szerint. Emberi beszédre semmi nem lesz, ezért volna olyan fontos, hogy egészen egy lehessek az Úrral, hogy beszédünk az Ô beszéde lehetne, hogy mondhatnám: “Így szól az Úr”.
János evangéliuma mondja: “Kezdetben volt az Ige… Minden Ôáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (Jn 1,1,3). Nála nélkül, Ige nélkül, Isten szava nélkül semmi sem lesz. Mind semmi, ami nélküle lesz. Most nem azt szeretném mondani, hogy az írott Ige, hanem az Isten szájából származó beszéd.
Utána így folytatja az Ige: “Menj el innét, és menj napkelet felé és rejtezzél el a Kéríth patakja mellett.” Az elrejtőzött Ige. Van úgy, hogy hiába olvasom, hiába megyek hallgatni hiába próbálom magam számára érvényesíteni, magyarázni, ráfordítani dolgokra, ha nem az Isten szájából származott, akkor az nem Ige, akkor elrejtőzött előled és előlünk az Ige.
Nagyon sokszor vannak olyan időszakok, hogy keresem Isten beszédét, és nem találom. Választ várok kérdésemre, és nincs. Szeretném, ha az Úr szólna hozzám, és nem szól. Jó volna ilyenkor komolyan megállni, – elrejtőzött az Ige. Mint ahogy Isten is mondja: rejtőzködő Isten vagyok. Hiába keresi az ember.
Ez a század a lelki szárazság és éhség ideje. Nagy éhség és szárazság van, mert az Ige elrejtőzött. A benned levő szárazságnak ez az oka, hogy elrejtőzött az Ige. A Biblia világosan megmondja: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik.” (Mt 4,4). Amit Ô mondott, és amit nekem mond. Szárazság akkor van, amikor nincsen Ige, és nincsen kenyér, ha szomjas és éhes az ember és nincsen eső. Három évig testvér. Nagyon sokszor évekig van életünkben, hogy az Ige elrejtőzött, és hiába keressük. (A közbeeső részt kihagytam, amikor Akháb mindent megtesz, hogy megtalálja Illést, embereket küld, keresi, kutatja, maga is megy, de nem találja).
Nézzünk most szembe azzal, hogy a kicsi országban Akháb, a király, te vagy. A büszke, az akaratos, az önfejű, aki végsőfokon mindig véghezviszi, amit akar. Nézd meg magadat, nézz bele az Ige tükrébe, aki mindig magáról beszél, az élvezetvágyó, hiú. Azért vette el Jézabelt, mert élvezetvágyó. Nézzük meg az ő arcképét, aki keresztülviszi akaratát. Jézabel írta a levelet, de Nábóth szöllője az övé lesz. Ha nem teljesedik azonnal akarata, nem eszik, falnak fordul, el van keseredve, mert nem úgy van, ahogyan Ô akarja.
Nézd Akhábot, aki te vagy!
Most lássuk meg, hogy eljön az idő, amikor megszólal az Ige. “És lőn sok idő múltán, a harmadik esztendőben az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok a földnek színére.” Aztán találkozik Illés Akhábbal, aki először szólal meg: “Te vagy-é az Izráel megháborítója?” Testvér az Ige mindig megháborít. Az Ige mindent felborít, mert mindig Akháb ellen szól, és ezt mi nem tudjuk elhordozni. Izráel megháborítója itt van közöttünk, és felborít mindent, lehet hogy az lesz benned, – kár volt idejönni, nyugodtabb voltam, voltam, míg ide nem jöttem.
“Nem én háborítottam meg”, – mondja Illés. Vigyázz, mert az Ige visszafordítja rád az ítéletet. “Elhagytátok az Urnak parancsolatait, és a Baál után jártatok.”
Szeretném, ha ez az üzenet ma élesen benned maradna: elhagytad az Urat, és a Baál után jártál! Isten meg fogja mutatni, mit jelent ez, hogyan hagytad el. Isten világosan beszél, nem képletekben, azért van a külső és belső szárazság, azért nem vagy boldog, azért nincs körülötted ébredés, azért nem adhat Isten sem esőt, sem záport, mert elhagytad az Urat, – ez az oka. “Te és a te atyád háza elhagytátok az Úrnak parancsolatit, és a Baál után jártatok.”
Az üzenet még a mai reggelen a 19. vers: “Most azért”. A most mindig új lehetőséget jelent. Az új lehetőség így kezdődik: “Küldj el Kármel hegyére.” Új lehetőség a megalázkodásra. A Kármel most itt van, mert Isten idegyűjtött. Az Újszövetségben nincsennek szent helyek, de ahol Isten népe együtt van, az Úr ott van. Ahová gyűjtött, ott akar cselekedni velünk.
Most csak az a kérdés, kinek a szolgája vagy, mert a Kármelre gyűjtötték a Baál 450 prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, akik a Jézabel asztaláról esznek. Baálé, vagy az Aseráé? Mert az Úr szeretne azonnal világosan szembeállítani ezzel, hol hagytad el Ôt. Helyette mi lett az istened, és kinek szolgálsz.
Lehet, hogy a munka istenéhez tértél vissza, újra az diktál, talán a család, az anyagiak, a pénz. Lehet megint tudsz számolni. A lakás, a kert, a külső dolgok újra elfoglalták szívedet. Az Ige világosan megmondja, ahol a szíved, ott van a kincsed. Mi az, amivel gondolatban foglalkozol a szívedben? Lehet istened lett újra önmagad, a betegséged, az állapotod.
Lehet, hogy a szolgálatod. Talán az az ami foglalkoztat, és nem az Úr, hanem amit Érte teszel. Isten mutassa meg most élesen, világosan, mire mondja most, hogy elhagytad az Urat. Néhány héttel ezelőtt kaptam ezt az Igét: elhagytad az Urat. Rögtön tudtam, – a szolgálat, emberek és nem Jézus. Már nem Neki csinálok mindent. És mögötte ott van a húságom, a dicsőségvágyam, az, hogy nálunk, hogy én. A ma reggeli Igében azon vitatkoztak az úton a tanítványok, hogy ki a nagyobb.
Ezen verseng a kereszt után menő hívő nép.
Vannak nagyon kegyes, nagyon szép bálványok. Olyan nehéz felismerni bennem a bálványt. Saját magam vagyok, aki a Jézabel asztaláról eszem. Úgy szeretem Dánieléket, akik nem ettek a királyi ételből. Mi pedig élünk az emberek hódolatából, egy elismerő szóból. Mennyi ideig rágsz egy ócska csontot, amikor valaki azt mondja, rajtad keresztül hallotta az Igét. Ebből élsz, előveszed, nézegeted, azért mégis csak… Jézabel asztala! Nem ehetsz az asztaláról! Nem lehetsz a vendége! Ne szeresd a világot, a dicsőítést, a hódolatot. Nincs meg benned az Atya szeretete.
Egy asztalról lehet csak élni. Bár megtalálnád, hol hagytad el az Urat. Bár meglátnád, amint szomorúan néz rád.
Isten idegyüjtött jelenlétébe, hogy ítéletet tegyen. Ki előtt hajlongsz, kinek áldozol erőt, időt, anyagiakat, gondolatokat, érzéseket. A szentély a szívünkben van, kinek áldozol az oltáron? Baálnak, önmagadnak?
Bár eljuthatnánk oda, hogy teljes szívünkből kiáltanánk: “Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!”
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram azt, hogy látod, hányszor nem állok előtted igazán. Hányszor állok gyülekezet előtt, hívő emberek szeme előtt. Hányszor állok a világ előtt, és hogy mennyire fontos nekem, hogyan néznek rám. Látod Uram, hogy a külsőm, az öltözködésem, a viselkedésem nem Neked szól. Úr Jézus minden amit teszünk, mennyire kirakatban van mások felé.
Bocsáss meg Uram a parázna népednek, amelyik tetszeni vágyik, amelyik megjátsza önmagát, tud ilyen lenni, meg olyan, amilyennek éppen ott tessék. Uram jól tudod, azért nincs ereje szavunknak, mert nem a Veled való csendből jön. Kérünk mutasd meg nagyon világosan, hol hagytunk el Téged. Kérünk fordíts vissza minket Úr Jézus, hadd legyünk mi a Te papjaid. Bocsáss meg, hogy áldoztunk erőt, időt, anyagiakat embereknek. Hadd legyen egyetlen oltárunk, hadd legyen életünk egészen és igazán a Tiéd, hogy adhass esőt, ahogyan ígérted.
Könyörülj rajtunk, hogy szólhasd nekünk szavadat, ami szerint történik minden ezen a földön. Légy segítségül, és munkáld bennünk a tejes akarást, neved dicsőségére.
Ámen.