“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ILLÉS ÉS A BAÁL PAPOK (6/6)
Az Úr az Isten
“És mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben és hogy én a Te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a Te parancsolatodra cselekedtem. Hallgass meg Uram engem, hallgass meg engem, hogy tudja meg a nép, hogy Te az Úr vagy az Isten, és Te fordítod vissza az ő szívüket. Akkor alászállt az Úr tüze és megemésztette az égő áldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt. Mikor ezt látta az egész sokaság, arcra borult és mondta: Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!
És monda Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit, senki el ne szaladjon közülük! És megfogták, és alávitte őket Illés a Kison patakja mellé, és megölte ott őket. Akkor mondta Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél, és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallatszik.” 1Kir 18,36-41
Hadd dicsőítsünk Ur Jézus Krisztus! Minden szó kevés arra, hogy Téged dicsérjünk. Köszönjük, hogy olyan vagy, amilyennek megismertünk az Igéből. Köszönöm, hogy nem olyan vagy, mint amilyennek mi elképzeltünk. Köszönöm hogy úgy mehetünk el, mint akiknek nem bálványuk van, és maguk csinálta istenük. Áldunk azért, hogy Úr Isten vagy! Áldunk azért, hogy mindenek engednek Néked. Segíts, hogy szívünk is engedhessen.
Ámen.
Azt mondja Igénk, hogy eljött az esteli áldozás ideje. Szeretném ha látnánk, mindennek rendelt ideje van. Az egész ami eddig történt, és eddig olvastunk az első naptól kezdve, ezt készítette elő.
Isten a pusztában élő, kétfelé sántikáló, szárazságban élő népet hívta magához. Isten jött az ítélet tüzében, – de jön a kegyelem tüzében.
Illés, mint hatalmas szál óriás, mint hős, ott áll a helyén, az Istentől rendelt időben. Elérkezett a pillanat, amikor azt mondja: “E mai napon hadd ismerjék meg, hogy Te vagy az Isten.” Illés imádsága tele van Isten felé ezzel a szóval: Te, te. Jó volna megtanulni így imádkozni, az Ô Igéjére, az Ô szavára, az Ô erejére, Ôreá hivatkozva. Illés imádsága csodálatos imádság.
Gondolsz-e arra imádság közben, hogy az az Isten, aki Ábrahámot kihívta, aki Mózest, és a népet vezette, az a te Istened? Illés elmondja: “Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak, és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy én a Te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a Te parancsolatodra cselekedtem.” Egyszer annyira megdöbbentő volt ez nekem, hogy volt Illésnek bátorsága föltenni Isten dicsőségét és tervét arra, hogy tűzzel felel. Milyen szívszorongató ez a bátorság, – és ha nem felel? – és ha nem jön tűz? Szabad nekem ilyenre feltenni Isten dicsőségét?
Ez a mondat old meg mindent: “mindezeket a Te parancsolatodra cselekedtem.” Nem egy önálló istenkísértés volt ez, nem olyan amit Illés határozott el, hogy majd megmutatja ennek a népnek. Isten parancsára tette.
Szeretnék visszatérni az első mondathoz, – “Él az Úr, aki előtt állok!” Tőle vette a parancsot minden részletében. Hogy merte önteni a vizet? Mert azt is az Úr mondta. Szeretném, ha nemcsak nagyvonalakban tudnád az útadat, hanem minden részletében. Te állsz mögötte annak, amit teszel, vagy az Úr?
Halljuk Illés imádságát, és akkor így mondja az Ige: “Te vagy az Isten, és Te fordítod vissza szívüket.” A saját szivedet sem tudod visszafordítani, csak Isten tudja. Amikor Illés elmondja ezt az imádságot, mindent Isten kezébe tesz. Csak Te tudsz cselekedni Uram! Ebben a pillanatban jön a válasz: “Akkor alászállt az Úr tüze.” Fentről! Nem úgy, hogy mi csináltuk. Megemésztett mindent. Ez nem olyan tűz, amelyik nem emészt. Az első nagy áldozatot, Jézust is megemésztette. Nem képletesen, valóságosan. “Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.” (Zsid 12,29).
Ha föltetted életedet az oltárra, ne gondold, hogy csipkebokorrá változol, amelyik ég, de nem emésztődik meg. Az az élet, amelyik teljesen átadott élet, föl fog téged emészteni. Idődet, erődet, egészségedet. Így mondja az Ige a győztesekre: “Életüket nem kímélték mindhalálig.” (Jel 12,11). Hagyták megemészteni magukat.
Sokan mondták már, ha egészen odaadnám magamat teljesen kihasználnának. Azért vagyok! Azért adtad oda magadat, hogy kihasználjanak. Lehet most rémülten mondod, mindenembe bele fog kerülni. Igen, erre rámegy időd, erőd, nappalod, éjszakád, pénzed, mindened. Mindent megemészt. Ez nem egy tűz-csoda. Ez valóságosan belekerül mindenbe. Ha föltetted az életedet az oltárra, számolj ezzel.
Ne ijedj meg, ha az igazi tűz elkezd égni. Ha az áldozat igazán elkezd égni, fogyni, csak akkor, ha téged megemészt, akkor emészti meg mindazt, ami körülötted van. Csodálatos volt vele szembenézni, – megemészti a fát, a lágy embereket körülötted, akik könnyen égnek, akikkel nem lesz sok bajod. De vannak kövek és kemények, de azokat is megemészti a tűz. Olyan tűz ez, aminek a kő sem tud ellenállni. Gondolj azokra az emberekre, akikkel úgy vagy, hogy ez soha nem fog megtérni. A felülről jövő tűz először az áldozatot emészti meg. Vigyázz, – ez az út! Emberekhez az út rajtunk keresztül vezet. Ha kő kövön nem marad, az azért van, mert nem adtad oda magadat egészen és igazán.
“Akkor alászállt az Úr tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt.” A port, azt a szürke embert, akit észre sem veszel, akik talán körülötted vannak, akik nem számítanak, akik észre sem vehetők. Olyan megrázó volt nekem, hogy a vizet is felnyalta. A gúnyolódókat, akik locsolták, amivel locsolták, akik nevetik, akik semmibe veszik. Akik éles ellenségei voltak a tűznek, akik el akarták oltani.
Testvér ha nem győz meg téged a víz, akkor a belőled áradó tűz felnyalja a vizet az utolsó cseppig. Vagy téged oltanak el, vagy te fogod meggyújtani őket. Hadd kérjelek, ne ijedj meg, ha égni kezd, ha nyaldosni kezd a tűz, ha érzed, hogy bele kell pusztulni. A mennyből alászálló tűz megemészti az áldozatot, – ti is kötelesek vagytok életeteket adni. Ez véres dolog, valóságos dolog. Hiszed te azt, hogy alászáll a mennyei tűz?
“Mikor ezt látta a sokaság” – téged látnak, Isten angyalai látnak a mennyből. “Mert látványossággá lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” (1Kor 4,9). Látnak a földön is, sokkal jobban, mint ahogy azt te elgondolod. Egészen látnak, mélyebben látnak. Mi azt hisszük, csak azt látják, amit mutatunk. Nem vetted még észre, hogy sokkal többet látnak belőled, különösképpen azt, ami nem látható. Te is látod a másikat, és nagyon sokszor tudod, mit miért csinál.
Mi leplezetlenek vagyunk. Azt mondja az Ige: pókhálóból nem lesz ruha. Hiába fonogatjuk kifogásainkat, ismernek bennünket. Ha majd látják az Úrért égő életedet, ha látják, hogy hajlandó vagy mindarra, amire eddig nem voltál kész, ha tudsz szabadon engedni ott, ahol eddig nem tudtál, – akkor elkezdődik a nagy csodálkozás. Ezt látván dicsőítik a mennyei Atyát.
Az egész nép kiáltotta: “Az Úr az Isten!” Nem azt mondják, milyen nagy vagy, milyen rendes vagy, milyen engedelmes, milyen szerető. Amíg ezt mondják, addig mindig téged látnak, és eltakarod az Úrat. Valaki azt mondotta: szégyen, ha Isten gyermekét dicsérik. Annyit jelent: piszkos az üveg. Az üveget csak akkor látom, ha piszkos. Sokszor olyan tiszta az üveg, hogy majdnem átnyúlok rajta. Ahol rajtad keresztülát nyúlnak az Úr felé, ott tiszta az üveg. Ahol mindig belédütköznek, ott baj van. Itt nem azt mondják, hogy nagy vagy Illés. Azt mondják: “Az Úr az Isten!” Fogják-e majd az Urat dicsőíteni körülötted?
El tudod-e képzelni azt a nagy sokaságot, amelyik itt arcra borult? El tudod-e képzelni azt a hihetetlen erőt, amelyik arcra borította őket? Ugyanaz az erő, amit Péter a vizes hajó padlóján egy pillanat alatt megérzett. Meglátta Jézusban az Istent. Vajon benned meglátják-e majd? Csak akkor fogják Úrnak látni őt, ha életedben feltételen Úr lesz. Ha eljutsz oda, hogy szava parancs a számodra.
Igénk így folytatódik: “És monda Illés nékik, fogjátok meg a Baál prófétáit, senki el ne szaladjon közülük. És megfogták őket és alávitte Illés a Kison patakhoz és megölte őket.” Testvér fogd meg a Baál prófétákat egyenként, egy se szaladjon el. Fogd el a téged dicsőítő szavakat, cselekedeteket. Azokat a gondolatokat, amik szüntelen ott forognak az agyadban, és téged dicsőítenek. Mindig magadról beszélnek. Ezt neked kell megtenni, mert a Baál próféták el akarnak futni. Hódolni akarnak az én-nek. Minden ami ön-nel kezdődik: önigazság, öndicsőítés, önszeretet, mind Baál próféta. Minden ami magad körül forog, minden ami rólad beszél, ami téged akar naggyá tenni, öntömjénezés. Fogd el őket te is, mondd ki: “Az Úr az Isten!” Még hátra van amit a Kolossébeliekhez írott levél így mond: “Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat.” (Kol 3,5). Nézzük meg ezeket a tagokat. “Paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot, és a fösvénységet, ami bálványimádás.”
Hajlandó vagy-e az élvezetvágyat, a gonosz kívánságot magadban megöldökölni? Amikor irigység, féltékenység van a szívemben. Ismered a gonosz kívánságot? Mikor örülsz annak, hogy a másiknak valami nem sikerült. Csendben magadban azt mondod: úgy kellett neki. Káröröm!
Ismered a fösvénységet? Amikor nem akarsz valamit odaadni a másiknak, – olyan sokszor ki tudom magyarázni, – mert nem jó neki, nem tudná használni. Nem akarod odaadni. Ismered az anyagiasságot, mikor félted a magadét, és rengeteg szép szavad van, hogy miért nem. A fösvénység bálvány imádás. Hajlandó vagy-e megöldökölni? El ne fusson egy sem, – ez a parancs!
Biztos vagyok benne, hogy futni akarnak. Amikor meglátták, hogy lejárt az idejük, meglátták, hogy hova fordult Izráel szíve, szerettek volna menekülni. Szeretnének megbújni valami szép szöveg mögött, valami hazugság mögött, kifogás mögött. Vigyázz, mert lehet már most futnak a Baál próféták, hogy aztán újra előjöhessenek. Ejts foglyul minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak. Vizsgáld meg gondolataidat, fogd őket nyakon, és mondd a szemébe: fösvény, irigy, hiú vagy. A világosság az ami öl. Testvér hozd ki a világosságra, hadd haljon bele ebbe a mondatba, hogy milyen féltékeny vagyok, hogy magamat imádom a szolgálatban is. Fogjátok meg! Így mondja az Ige: “Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják, mert a mi szőlőink virágban vannak.” (Én 2,15).
Ha Isten lelke megvilágíthatott, ha belül új virágzást adhatott, vigyázz, fogd meg, és öld meg őket, hogy el ne szaladjon egy sem. Ez a te dolgod attól a pillanattól kezdve, hogy kimondtad: “Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!” Öld meg őket, parancsként, és feladatként mondja az Ige.
És akkor mondja Illés Akhábnak: “Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zugása hallatszik.”
Az Úr eljegyzett minket. Első gyűrű az ítélet volt. Felhúzad-e testvér? Szorított-e, fájt-e? Második gyűrű a kegyelem volt. Átélted-e? – Boldogított-e? És a harmadik: Bizony hittel jegyezlek el. Most megláthatod az Illés hitét. Most már ehetsz Akháb, jön az eső. A nép megalázkodott, Isten felemeltetett, most jön az eső.
Amíg Akháb eszik és iszik, Illés imádkozik. Emlékezz, – semmit nem látott, semmit nem tudott, – csak hitt. Lehet hogy hazamész, és semmit nem látsz. Egy tenyérnyi felhő sincs, minden olyan, mint eddig. Illés szolgája hétszer ment vissza, mire látott egy tenyérnyi felhőt, és Illés már hallotta a nagy eső zúgását.
Hadd kérdezzelek, – látod te a láthatatlant? Hallod azt, amit még nem lehet hallani, csak azért, mert Isten mondta? Elég-e neked az Ô szava arra, hogy előre láss, és előre hallj. Mózes erős szívű volt, mert látta a láthatatlant.
Isten áldjon meg minket a teljes jegyességgel.
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy szívem teljességéből kiálthatom, – nézve a Golgota áldozatát, és azt a tüzet, amelyik megemésztette az égő áldozatot, az én Uram Jézus Krisztust, látva a szenvedés tüzét kiálthatom: Az Úr az Isten! Kérlek könyrülj meg rajtunk, hogy legyünk becsületesek a Baál próféták elfogásában. Adj bátorságot arra, hogy világosságra hozzunk minden rejtett dolgot. Segíts, hogy semmi ne maradjon dugva. A rejtett gondolat sem, amit sokszor magunk előtt is titkolunk, hadd hozzuk orcád világossága elé. Kérünk tönkre ne tehesse életünket a megmaradó ravasz, alattomos bűn.
Könyörülj rajtunk Uram, és áldd meg az előttünk levő útat. Segíts, hogy legyen hitünk Benned. Legyen hitünk majd a gyakorlatban, a kövek, a víz, a por láttán. Köszönjük Urunk, hogy Te tudod megadni a hit kegyelmi ajándékát, hogy dicsőíttessék bennünk és általunk újra és újra hatalmas és győztes neved.
Ámen.
Hajdúszoboszló, 1977. augusztus 19-24