“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ILLÉS A KÁRMELEN (1/6)
Nincs eső
“És gonoszabbul cselekedett Akháb, az Omri fia az Úr szemei előtt mindazoknál, akik őelőtte voltak. Mert nem elégedett meg azzal, hogy Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneiben járjon, hanem elment, és feleségül vette magának Jézabelt, Ethbaálnak, a Sidonbeli királynak leányát, és elment, és a Baálnak szolgált, és meghajtotta magát annak. És oltárt emelt a Baálnak a Baál házában, amelyet Samáriában épített. És csinált Akháb Aserát is, és jobban haragra indította Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint az Izráel valamennyi királya, akik őelőtte voltak.
Ennek idejében építette meg a Béthelbeli Hiel Jerikót. Az ő elsőszülött fiának, Abirámnak élete árán vetette meg annak fundámentumát, és az ő kisebbik fiának, Ségubnak élete árán állította fel annak kapuit, az Úr beszéde szerint, amelyet szólott volt Józsué, a Nun fia által.” 1Kir 16,30-34
“És szólt Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Ízráel Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lesz; hanem csak az én beszédem szerint.” 1Kir 17,1
“És lett sok idő multán a harmadik esztendőben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok a föld színére. És elment Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samáriában. És Akháb hívatta Abdiást, aki az ő házának gondviselője volt. (Abdiás pedig felette igen félte az Urat; Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett oltalmába, és rejtette el ötvenenként egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel).
És mondta Akháb Abdiásnak: Menj el az országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz, és a patakokhoz, hogyha valami fűvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmokat mindenestül elpusztulni. Elosztották azért maguk között a földet, amelyen kiki elmenjen. Akháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás is egyedül ment a másik úton.
És mikor Abdiás az úton ment, ímé Illés előtalálta őt, és mikor felismerte őt arcra borult és mondta: Nem te vagy-é az Uram, Illés? Felelt néki: Én vagyok, menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.” 1Kir 18,1-8
“Elment azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelentette ezt néki, és eleibe ment Akháb Illésnek. És mikor meglátta Akháb Illést, mondta Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója? Ô pedig mondta: Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te, és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatit, és a Baál után jártatok.” 1Kir 18,16-18
Uram ,szeretnénk egy szívvel dicsőíteni és áldani azért, hogy itt lehetünk előtted. Kérünk, hogy áldd meg számunkra ezen a héten Igédet. Kérünk vidd véghez, hogy tudjunk engedni abban, amiben most várod. Tudjuk befogadni Igédet, hogy véghezvihesd bennünk jó munkádat. Az Úr Jézus nevében kérünk.
Ámen.
Az 1Királyok 16,30-34. verseket azért olvastam fel, hogy tudjuk, mik voltak az előzmények.
Akhábnak talán legközpontibb bűne az volt, hogy maghajtotta magát a Baál előtt. Isten népének is legkomolyabb bűne, ha meghajtja magát a világ istene előtt. Isten szeretne most azonnal rámutatni életünk meghajlásaira, amikor meghajlunk a nagy isten, a pénz előtt. Hányszor hajtjuk meg magunkat, amikor több kellene, amikor attól várunk mindent. De meghajtjuk magunkat mindaz előtt is, amit a pénzen lehet venni.
Talán sokat áldozunk a lakásra. Azt mondják, a mi időnkben nagyon magas fokra hágott a lakáskultúra. Minden ember azon munkálkodik, hogy lakását szépítse. Sodomában is ettek-ittak, építkeztek, szépítkeztek. Isten népe együtt halad ebben a világgal. Milyen rettenetes, amikor Isten szolgája meghajtja magát a Baál előtt.
A másik bálvány az evés-ivás, finomságok, a legkülönfélébb élvezetek, – és Isten népe hajlik a világgal együtt. Soha ilyen szenvedély nem volt az utazás, és Isten gyermekei ugyanabban vannak, amiben a világ. Sokszor sírni tudnék miatta.
Te is meghajolsz a világ istene előtt?
A dicsőségvágy előtt is hajlik Isten népe. Többet mutassak, okosabb, szebb legyek. Keressük meg a magunk kicsi oltárát, ahol nagyon sok időt töltünk és hajlongunk a Baál előtt. Szeretném ha belenéznénk, mennyi időt pazarolsz te ilyen dolgokra? Izráel hihetetlen nagy bűne az Akháb bűne, hogy meghajtotta magát a Baálnak.
Másik nagy bűne Izráelnek az engedetlenség Isten szavával szemben. Megépítik Jerikót, pedig Isten világosan megmondta Józsué által, – jaj annak aki megépíti, belekerül a gyermeke életébe. Nem számít, – megépítik.
Tudod-e, neked mit mondott Isten? Hallgatsz abban Isten szavára amit mondott? Hitetlenség és engedetlenség az Akháb bűne, Isten népének bűne. Miért nem mondta Izráel, hogy mi nem hajlunk meg? Ezt nem tesszük! Egy világszellem nem viheti el Isten gyermekeit. Mi nem mondhatjuk, – nem lehet másképp, mindenki így csinálja.
Igénk azt mondja, ennek a következménye volt, hogy Isten nem adott esőt. Gondolkozzunk el azon, van-e a mi időnkben eső, – lelki-eső, – ébredés. Ha nincs, szembe kell nézni azzal, hogy az Akháb bűne, Isten népe bűne miatt, – hogy meghajtotta magát Baál előtt – zárta be Isten az eget.
Megdöbbentő ahogy itt olvassuk a 18. rész 1 versében: “És lett sok idő múltán, a harmadik esztendőben” – testvér három év! Mondjam azt, hogy harminc éve mióta nem volt ébredés ebben az országban? És miért, – miért nincs eső ebben az országban? Kívül és belül egyaránt szárazság van. Talán az életedben is, családodban, gyülekezetedben, közösségedben.
Látjátok ebben az időszakban van egy szolgája Istennek, aki megáll Akháb előtt, és van bátorsága azt mondani: “Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőben sem harmat sem eső nem lesz, hanem csak az én beszédem szerint.”
Mindig újra megráz engem ez a mondat: “Aki előtt állok.” Előtte állsz-e reggel a csendességedben? Odajutsz-e egyáltalán színe elé, vagy csak igeolvasás az, amit csinálsz? Álltál-e ma reggel fedetlen arccal előtte? Előtte állsz-e a konyhádban, vagy amikor gyermekeiddel, unokáiddal beszélsz?
Illés azért mert megállni Akháb előtt, mert nem előtte, hanem az Úr előtt állt. Ezért merte elmondani a komoly mondatot: “Ez esztendőben nem lesz sem harmat, sem eső, csak az én beszédem szerint.” Csak Isten beszéde szerint, sehogyan másként. És ha nem szabjuk magunkat ehhez a beszédhez, Isten nem adhat áldást.
Nem tudom nem kell-e körülnézned és azt mondanod: sem harmat, sem eső, – sem kicsi, sem nagy ébredés. Hirdetik az Igét, de minden száraz. Hangzanak a szavak, csak éppen nincs mögötte erő. Szól az Ige, csak éppen élet nem fakad nyomában. Mert sem harmat, sem eső nem lesz három évig. Egy országban három évig teljes a szárazság. Harminc éve nincs ébredés! Ki az oka? Isten népe, amelyik meghajolt a Baál előtt. Csinálhatunk amit akarunk, hívhatunk bármilyen igehirdetőt, nem lesz sem harmat, sem eső.
Akháb mindent megtett azért, hogy valami csak legyen. Lehet megpróbáltál már mindent. Akháb házának volt egy gondviselője, Abdiásnak hívták. Azt olvassuk róla: “felette igen félte az Urat.” Milyen nagy dolog az, ha valaki felette féli az Urat. Mindenki másnál jobban féli. Miben mutatkozott meg istenfélelme? Elrejtette a prófétákat, kenyeret és vizet adott nekik, ami rajta állt megtette.
Akháb és Abdiás elmennek füvet keresni. 4-5 évvel ezelőtt mondotta egy lelkész: abban az időben élünk, amikor az emberek füvet keresnek. Járják az országot, egyik végétől a másikig utaznak, hátha találhatnak egy kis füvet. Mennek a patakokhoz, forráshoz, fűvet keresnek. Akltuális Igét olvasunk. Utazunk, hogy egy kis fűvet találjunk, hogy lelkileg el ne vesszen semmi, ami már élet.
Nagy öröm, hogy miközben Abdiás megy és keres, Illéssel találkozik. Abdiás arcra borul Illés előtt. Isten szolgáját látta Illésben. Azt kérdezte: “Nem te vagy-é az uram, Illés?” Mióta keresik mindenütt, és most egyszer csak szemben áll vele Illés.
Milyen jó volna, ha fű keresés közben magad előtt látnád Istent, akit olyan rég nem láttál már. Reggeli csendességedben ha mondhatnád: itt van Jézus, – szemben állok Vele. Ha az Igének egy szaván, egy mondatán keresztül érínthet Jézus, azonnal tedd meg, borulj arcra. A legnagyobb csoda ami embert érhet ezen a földön, hogy szembetalálja magát Urával.
Illés vállaszol és azt mondja: én vagyok. A samáriai asszonynak mondta Jézus: “Én vagyok az, aki veled beszélek.” (Jn 4,26). A vakon született így kérdezte Jézustól: “Ki az, Uram, hogy higgyek benne?… Aki veled beszél, az az.” (Jn 9,36-37). Bár meghallanád ezen a héten: Én vagyok az, aki veled beszélek, akit olyan régen keresel, akit olyan régen elvesztettél.
Abdiás kérdésére azt felelte Illés: “Menj el, mondd meg a te uradnak, itt van Illés.” Ennek a mondatnak evangéliuma, üzenete: itt van Jézus! Sehova nem kell menned, kerested Ôt, – itt van! Aki keresi, megtalálja. Ezért jöttél ide az ország másik feléről, ezért tetted meg az utat, hogy megtaláld. Íme itt van!
Illés találkozik Akhábbal. “Megmutatom magamat neki.” Mikor meglátta Akháb, azt kérdezte: “Te vagy-é az Izráel megháborítója?” Borzalmas mondat! A háborgásért mindig mást okolunk. Kire mondod most: rossz állapotban vagyok, de más az oka. A férjem, a lelkész, a gyülekezet, a közösség. Ôk háborítanak meg mindig. Vajon így mész az Úr elé, hogy ujjal mutogatsz mindenkire, aki miatt nem tudsz olyan hívő életet élni, mint amit szeretnél? Ne tegyük többé, ne mondjuk: te vagy az Izráel megháborítója.
Persze jó volna, ha most valóban megháborítana Isten. Mert Ô az, aki megháborít. Valakit csendeshétre hívtak, és azt felelte: hogy megint ne aludjak egy hétig? Bár megháboríthatna most az Úr a vélt hívő nyugalmadban amikor azt gondolod: teljesen rendben vagyok. Ahol Jézus megjelenik, ott felborul minden. Bár megháborítana az a szelíd szempár, akivel találkozhatsz. Bár felborítana benned mindent.
Illés azt mondja Akhábnak: nem én háborítottam meg Izráelt, hanem te. Melyik vagy, – Akháb, vagy Illés? Isten embere vagy-e igazán, aki az Úr előtt áll, és aki cselekszi az Úr akaratát, aki nem hajol meg Baálnak, aki megmarad az Úr szolgájának. Vagy Akháb vagy, akire nagyon világosan elmondja Illés: “Nem én háborítottam meg Izráelt, hanem te.” Jó volna meglátni, – te vagy az az ember, aki miatt nem lehet nálatok ébredés! Te vagy az, aki valahol, valahogyan újra meghajoltál a Baálnak. Újra magadat keresed mindenben, a magad dicsőségét, kívánod, hogy mások meghajoljanak előtted.
Elhagytad az Urat, – te vagy az Izráel megháborítója! Egy alkalommal ezt az Igét kaptam: Elhagytad az Urat. Meg kellett látnom, hogy így van. A sok szolgálat, a sok ember, a sok önzés, és nem volt időm Előtte állni. Elhagytam Ôt és a Vele való kapcsolat örömét, szeretetét, amiben éltem.
Vajon nem neked mondja most az Úr, – nem vagy az az ember, aki egyszer már voltál! Emlékszem gyermekkorod ragaszkodására, és mátkaságod szeretetére, amikor mindent nekem csináltál. Emlékszem amikor velem keltél, velem feküdtél.
Emlékszel, amikor a szíved tele volt még Iránta való szeretettel? És most az a panasza az Igének veled kapcsolatban: elhagytad az Urat! Ezzel háborítottad meg családod, környezeted, Isten népét. Te vagy az Izráel megháborítója! Baál után jártál, – miattad van szárazság!
Miattad nem ismerhetik meg Krisztust! Miattad nem szólhat az Ige! Te vagy az Izráel megháborítója! Ne keress más okot, ne vádod Istent! Próbálj komolyan, csendben meghajolni Előtte, – igazad van Uram.
Imádkozzunk!
Uram, emberek halnak éhen abban a szárazságban, ami van. Úr Jézus tudod, hányan mennek az ország egyik végéről a másikra a lelki éhség és szomjúság miatt. Ismered azt a mérhetetlen szomjúságot, ami mindenben mutatkozik, családok szétzüllésében, látod az ífjúság életét. Tudod Jézus Krisztus, senki más ennek az oka, csak a néped.
Bocsáss meg, hogy meghajoltunk a világ istenei előtt. Bocsáss meg minden időt, amit testi dolgokra fecséreltem. Könyörülj rajtunk, hadd tudjunk újra meghajolni Előtted.
Töltsd ki reánk a bűnbánat lelkét, hadd valljuk meg: Uram elhagytalak Téged, az élő vizek forrását, és repedezett kútakat ástunk. Hadd könyörögjünk egy szívvel Hozzád, hogy újíts meg minket. Cselekedd velünk Úr Jézus, hogy evedért lehessen végre eső ezen a földön.
Ámen.