“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ILLÉS A KÁRMELEN (2/6)
Meddig sántikáltok
“Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, akik a Jézabel asztaláról élnek. És elküldött Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjtötte a prófétákat a Kármel hegyre. És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt: ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam csak meg egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak; Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válasszák maguknak az egyik tulkot, amelyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája, én pedig a másikat készítem el, amelyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája. Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét, és amely isten tűz által felel, az az Isten. És felelt az egész sokaság, monda: Jó lesz.” 1Kir 18,19-24
Hálát adunk Uram, hogy segítségünk nevedben van. Magasztalunk, hogy ma reggel is segítségül hívhattunk. Könyörülj rajtunk, hogy halljuk szavadat. Kérünk hadd érintsen bennünket Igéd ott, ahol senki nem érinthet. Áldd meg Igédet, hogy elhasson a szíveknek és veséknek megoszlásáig. Adj készséget, hogy engedjünk szavadnak.
Ámen.
Mai napunkat ezzel kezdhettük: Segítségünk az Úr nevében van! Az Ige is így mondta: “Hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét.”
A “Most azért”-ra szeretném figyelmeteket felhívni. Isten nagyon sokszor mondja ezt a két szót. Jóel próféta mondja Ézsaiás könyvében: Most azért tudatom, hogy szőlőtökre, amit megmetszettetek, és megkapáltatok, esőt nem adok.
A “most azért” mindig döntést jelent. Valaminek végére értünk és új kezdődik. A döntés pillanata érkezett el Izráel, az Isten népe életében. Ezen a héten számunkra is elérkezett a döntés pillanata. Isten mondja, nem ember.
Most azért valaminek történnie kell, nem mehet ez tovább Izráel életében. Azért nincs eső, mert bálványokat imádnak. Isten cselekedni akar, azért szól népéhez, hozzánk, hogy eső legyen, hogy emberek megismerhessék Jézust. Azért üzen most Illésen, szolgáján keresztül: “Most azért küldj el, gyüjtsd hozzám egész Izráelt a Kármel hegyére.” Bennünket is így gyüjtött most össze az Úr.
Próféta-gyülés volt. Összegyült a Baál négyszázötven prófétája, és az Aserának négyszáz prófétája. Jön az Isten ítélete, nemsokára meghal a nyolcszázötven próféta. Elhangzik Illés kérdése: “Meddig sántikáltok kétfelé?” Ítélet előtt Isten mindig kérdez. Ádámtól kérdez, Kaintól kérdez. Az Újszövetségben Péter kérdez Anániástól és Safirától: ennyiért adtátok el a mezőt?
Lehet számunkra ez az utolsó kérdés: “Meddig sántikáltok kétfelé?” Hogy kétfelé sántikál Isten népe, az nem kérdés. Ténymegállapítás! Nem azt kérdezi Isten, hogy kétfelé sántikálsz, csak azt, hogy meddig? Meddig akarod így folytatni?
Nem válaszol a nép csak egy szót sem. Ez a szokásunk, nem akarunk válaszolni. Hallgatunk, amikor döntő dologról van szó. Vagy válaszolunk valamit, mint Ádám, Kain, vagy Anániás és Safira. Válasz, ami Isten szerint nem volt egyenes válasz.
Isten megállapítja, hogy kétfelé sántikálsz, és azt kérdezi, meddig akarod csinálni. Kimondhatod: Uram elég! Azt is mondhatod: még ráérek, majd egyszer egészen átadom az életemet. Jó volna becsületesen válaszolni, – még nem akarok. Még céljaim vannak, elképzeléseim, férjhezadom a lányomat. Majd nyugdíjas koromban.
Mi a terved, és mi az elképzelésed? Meddig akarod csinálni a kettős életet? “Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten kövessétek Ôt. Ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.”
Baál a világ, kicsit már részleteztük, mit jelent a világ, az élvezetek, a pénz, vagy amit azon lehet kapni. A szépség, a ruha, lakáskultúra, építkezés, szépítkezés.
Ebben az évben ifjúsági szolgálók között Gedeonról kellett beszélnem. A háromszázról, akik Gedeonnal mehettek. Megrázó az volt számomra, hogy Gedeon a népet vízhez vitte. Csak azok mehettek Gedeonnal, akik kezükben vették fel a vizet, és nem hasaltak neki a forrásnak.
Most vagyunk ebben a próbában, hogy Isten az Ô népét vízhez vitte. Most nem úgy van, mint háború után, hogy ez sincs, az sincs. Minden van! És Isten népe nekihasalt a víznek, a világnak. Mindent meg tudunk venni. Most már nem jó akármi. Finomabb dolgok kellenek. Isten az Ô népét a világgal együtt vízhez vezette, és iszik nyaklónélkül. Lehet válogatni, – ezt megveszem, ezt nem. Valaki elmondta: akkor voltam boldog, mikor két ruhám volt, amikor mosóteknő mellett mostam, és énekeltem az Úrnak. Most minden van, – de valamit elvesztettem.
Aki a háromszáz közé akar tartozni, az csak annyit iszik, amennyire feltétlen szüksége van. Semmivel sem többet. Csak azt veszed magadnak, amire feltétlen szükséged van? Csak az van körülötted, amit az Úr akar látni? Ami akaratából van ott? Vagy neki hasalsz a víznek? Lássuk meg, csak azok mehettek Gedeonnal, akik kezükből itták a vizet. A fontos csak annyi volt, amennyit fel tudtak venni. Nem vesztek bele az anyagiakba.
Ebben a nagy próbában Isten népének egy óriási százaléka az igazi harcos életről lemarad.
Nagyon sokszor figyelem a magam életét, amikor Isten vízhez vezet, akkor próbáltatom meg. Betegségem alatt elhalmoztak édességgel, és nekiestem a víznek. Amit azelőtt becsületesen elosztottam annyifele ahányan vagyunk a házban, most azt mondtam: lefogytam, szükségem van rá. Rájöttem, – Istenem, – ha valami bőség van akkor én is nekiesem?
Nagyon kérjük az Urat, Szentlelke ítélje meg benned, hol hajoltál meg a Baálnak. Egy világ iszik, vedel szórakozást, élvezeteket, utazást, – te is? És ebbe megy el a szív! Szeretném ha értenéd, – Isten nem bánja, – de belemegy a szíved, a gondolatod, a csendességed. Hányszor voltam úgy, hogy mikor valamit be kellett rendezni, csendességemben gondolkoztam, mit hova teszek.
Ez a nép csak szájával közelget hozzám, mondja Ézsaiás, – szíve pedig távol van, a Baálnál van. Az a bálványod, ahol a szíved, a gondolataid vannak. Már nem szereted Ôt, azt szereted, ami tetszik neked. A Baál az istened! A megállapítás ténymegállapítás, bajmegállapítás, – kétfelé sántikálsz.
Állapítsd meg komolyan, mi hát a másik isten? Az Ige beszél Aserának négyszáz prófétájáról. Akháb feleségül vette Jézabelt, Enhbaálnak, a Sidonbeli királynak leányát, aki elhozta magával a Sidonbeliek undok bálványimádását, Samáriában felállították az Aserát és azt imádták.
Baál próféta vagy, vagy Asarát próféta, aki a Jézabel asztaláról él? Jézabel számomra mindig az énemet jelenti. Jézabel aki dönt: majd én neked adom a Náboth szőlőjét, nem kelle neked Akháb semmit csinálnod.
Ismered az intézkedő én-t, a Jézabel szellemiségét? Megcsinálom, keresztülviszem. Kinek a prófétájaként jöttél ide? Rettenes, hogy a hívő életbe is át lehet vinni a nagy én-t.
Gondolj csak Jézabelre, mindig megráz engem a halála. Öreg már, és kifesti magát, kinéz az ablakon, – még akkor is hiúságon jár az esze.
Jaj ha valaki Isten útján, az Ô munkájában is hiú. Ha beleviszi Jézabelt, és megengedi, hogy éljen az én. Én aki sokkal jobban látok, értem az Igét, nagyobb igei ismeretem, látásom van. A hívő bálvány dicsekszik azzal, mikor, kivel beszélhetett, hogyan tett bizonyságot itt, meg ott, hogyan imádkozott, miért imádkozott. A képmutató, a mindig többet, nagyobbat, hívőbbet mutató én. Melyik próféta vagy?
Vigyázzatok, a hívőknek egyrésze belekeveredett a világba, másik része a rajongásba. És azt mondják: nekem a jobb, én nagyobb hívő vagyok, én már a tizedik emeleten vagyok, ti pedig földszinten sem, csak az alagsorban. Hányadik emeleten vagy a magad szemében? Ez a két nagy véglet, két nagy bálvány van: az önimádat világi vonalon, és az önimádat hívő vonalon.
Nem mondasz te mindig többet magadról? Nem akarsz komolyabb hívőnek látszani, – imádkozóbbnak, szentebbnek? Vigyázz Astarót próféta, aki a Jézabel asztaláról élsz, aki ott erősíti az óemberét. Én a komoly hívő, a megszentelt életű. Isten látja a megszentelt életed ott legbelül. Látja, hogy mit mutatsz, és mi az igaz.
Kinek prófétájaként jöttél ide a Kármelre?
Aztán elhangzik Illés szava: Meddig? Meddig akarod még ezt csinálni? Ma dönts, – meddig sántikálsz még kétfele? “Ha az Úr az Isten, kövessétek Ôt, ha pedig a Baál, kövessétek azt.”
Elmondja Illés: “Én maradtam csak meg egyedül, az Úr prófétái közül.” Világos, hogy nincs igaza, mert Abdiás száz prófétát elrejtett, és etette őket. Illés úgy érzi, hogy egyedül ő. Mi is azt hisszük, hogy egyedül én. Higgyétek el, sokkal többen vannak, akik komolyabban járják az Úr útját, mint mi.
Aztán jön a két oltár, és a két áldozat. Azt mondja Illés, adjanak két tulkot, és válasszanak maguknak, én is azt teszem.
Két oltár, – és két áldozat. Melyiken áldozod idődet, erődet, pénzedet? Az “én” oltáron? Lehet, hogy Isten oltárának hívod.
Két oltár épül, és két áldozat. Nem tudom melyikhez tartozol. Valóban az Úrhoz? Valóban mindent az Úrért teszel? Mert sokszor ez a látszat, és valóság mögötte önmagam. Nem válaszolhat az Úr tűzzel, ha nincs ott az oltáron az áldozat. Várod a tüzet, – melyik oltárra tetted az életed? Baál oltáránál nem volt tűz. Kiálthattak, sántikálhattak, vagdoshatták magukat, – de tűz nem volt.
Nagyon félek attól, sokan azt hiszik, az Úrnak áldozták életüket, és közben a maguk dicsőségére áldozták. Lehet sok mindent teszel, de az Úr dicsőségére? Nem az a baj, hogy ezért nincs válasz, se szó, se felelet, se meghallgattatás?
Az igazi oltárra tedd fel életed áldozatát! Arra az életre, amelyik az igazi oltáron van, tűzzel válaszol Isten! Onnan fogod tudni, hogy odakerült életed az oltárra, hogy Isten az örömnek, szeretetnek, Szentléleknek tüzével válaszol. Vajon kiöntetett-e Isten Szentlelke szívedbe? Mikor öntetett ki utoljára, mikor tapasztaltad, hogy megtelik a szívem Szentlélekkel, és ég bennem a Krisztus iránti szeretet, és mindent megtennék az Úrért?
Talán évek óta nem ég már benned az Úrért a tűz? Így mondja az Ige: Úgy plántáltalak el, mint mindenestől hűséges magot, mi módon lettél hát idegen szőlőtő fattyú hajtásává? Mikor értél oda, hogy elkezdődött a másik oltár, a másik út, és kettőn próbálsz járni. Isten ma azt mondja: vagy-vagy. Mert nincsen tűz.
Nézd a Baál prófétákat, hiába építettek oltárt, hiába tették fel rá az áldozatot. Hiába vagdalják magukat, hiába imádkoznak többet, teljesebben. Nincs se szó, se felelet, se meghallgattatás. És nincsen eső!
Az Igénk így kezdődött: “Most azért”. Valaminek végére jutottunk. Valaminek változni kell, mert ez amit élsz, – tűz nélkül, – nem hívő élet. Olvasod az Igét, mindent csinálsz amit csak lehet, de tűz nincs. Tudod-e, hogy régen nincs az oltáron tűz? Csendességünkben nem felel Isten. Nincs öröm, nincs szeretet. Bár újra fellángolna most szíved.
Ha majd megteszed amit az Úr mond, akkor válaszol tűzzel. Ahogyan Pál apostol mondotta: A Krisztus szerelme szorongat minket. Jerémiás így mondta: az Ige csontjaimba rekesztett tűz. Szeretném elhallgattatni, de nem tudom. Talán kipumpálsz magadból egy-egy bizonyságtételt, de ez nem az, aminek ereje van. Mondod te, mondod, – de nincs tűz! Nem gyújt, – nem gyulladnak mások.
Nézd a samáriai asszonyt, akiben felgyulladt a tűz. Egy falu gyulladt meg rajta keresztül, amikor futott be a faluba. És égni kezdett az ébredés tüze. Nálatok hogyan gyulladna meg a többi, ha benned sincs tűz?
Az az igazi Isten, aki tűzzel válaszol. “Most azért” dönts, akarod-e megölni a Baál prófétákat. Akarod-e egész szívvel választani az Urat? Akarod-e feltenni életedet, idődet, erődet, anyagiakat, lakást, mindenedet amid csak van, feltenni az egyetlen, az igazi oltárra?
Isten döntésre hív. Íme előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd az életet!
Imádkozzunk!
Uram hányszor vagyok Astarót próféta, lesem, keresem a magam dicsőségét. Segíts ma feltenni életemet az egyetlen oltárra. Hadd tudjak mindentől elszakadni, ami nem Te vagy Uram. Köszönöm, hogy ismered teljes szívemet, teljes életemet.
Bocsásd meg Jézus Krisztus, hogy nem minden időmet, gondolatomat, erőmet, pénzemet tettem fel az oltárra. Bocsásd meg a kétfelé való áldozást. Segíts ma őszintén válaszolni. Kérünk hozzál ki a hazug hallgatásból. Segíts kimondani mindent. Bocsásd meg a fél bűnvallomásokat.
Könyörülj rajtunk, hogy végre megáldhass, tüzet adhass, rég várt, várva-várt tüzet. Szeretnénk együtt segítségül hívni nevedet. Tudod, hogy nem vagyunk képesek rá. Segíts, hogy megtehessük.
Ámen.