“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés |
SÁMSON ÉS DELILA (6/6)
Utolsó szolgálat
“És mikor a Filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy az ő istenüknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek, mondának: Kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket. És mikor látta őt a nép, dícsérték az ő istenöket, mert – mondának – kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és aki sokakat megölt miközülünk. Lőn pedig, hogy mikor megvidámult az ő szívök, mondának: Hívjátok Sámsont, hadd játszék ő előttünk. És előhívák Sámsont a fogházból, és játszék ő előttük, és az oszlopok közé állították őt. Sámson pedig monda a fiúnak, aki őt kézenfogva vezette: Eressz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk. A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a Filiszteusok összes fejedelmei, és a tetőzeten közel háromezeren, férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézői. Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erősíts meg engemet, csak még ez egyszer, óh Isten! Hadd álljak egyszer bosszút a Filiszteusokon két szemem világáért! És átfogta Sámson a két középső oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és hozzájuk támaszkodott. És monda Sámson: Hadd vesszek el én is a Filiszteusokkal! És nagy erővel megrándította az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy, hogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében. És lementek az ő testvérei és atyjának egész háza, és elvivék őt, és hazatérvén eltemették Czóra és Estháol között, atyjának, Manoahnak sírjába, miután húsz esztendeig ítélte az Izráelt.” Bír 16,23-31
Uram, hálát adunk Neked, hogy ki akartál bennünket vezetni a keverék életből. Köszönjük, hogy azt szeretted volna bennünk elvégezni: “Mindent csak Te, semmit én.” Tudod Uram, mi az, ami a szívünkben dobog. Egy szívvel kérünk Uram, hogy magad cselekedj bennünk a mai napon, és áldássá számunkra az Igét. Köszönjük, hogy Rólad hallhattunk eddig is, ma reggel is, és majd az elkövetekező életünkben is. Kérlek segíts mindig mindent egyedül Tőled várni, az Úr Jézus nevében.
Ámen.
Egy bibliai történetnek, és egy életnek vége. Végignéztük Sámson életét születésétől haláláig. Mindig olyan megdöbbentő nekem, annak is vége, amit az Úr mondani akart ezen a történeten keresztül. Jó volna még az utolsó üzenetet meghallani. Nézzünk bele még egyszer a Sámson életébe. Isten harcosa, választott embere Sámson. Az Úr megajándékozta őt Istennek szentelt élettel, igazi kapcsolattal Vele, az erőforrással.
Isten országában az erőforrás a teljesen Istennek szentelt élet. Nincs erő ezen kívül. Csinálhatok, próbálhatok bármit, ha az életem nem Istennek szentelt élet, akkor nincs erő benne. Lehet hogy sok mindent tudunk és megtapasztalunk, de nincs benne erő. Sámson erőforrása a meg nem nyírt haja, a hét fonadék jelentette az Istennel való kapcsolatot. A hét a teljesség száma, a teljes kapcsolat, a teljesen Istennek szentelt élet. Láttuk kezdettől fogva, hogyan élt az anyja, és hogyan könyörgött Manoah, mit tegyünk, ha megszületik a gyermek és hogyan éljen ő. Isten tisztán, világosan megmond mindent az Ô Igéjében. Nekünk is tisztán és világosan megmondta, hogy a Vele való kapcsolat nélkül nincs erő az életünkben, a szolgálatunkban. Sámson Isten harcosa, belekerült a kettős életbe. A kettős élet alapja a kettős szív. Kettőt szeret. Biztos vagyok benne, hogy Sámson szerette az Urat, de szerette Delilát is. Élesen megláttuk, ahogy Delila tönkretette és elárulta Sámsont. Megláttuk világosan, hogy Delila micsoda körmönfont valaki, a símogatása, a hízelkedés, az önsajnálat, végignéztük , mivel altatja, mivel szédíti szegény Isten emberét, és láttuk ennek az útnak a rettenetes végét. Talán megértettétek közben azt is, hogy mik ennek a kettős életnek a jelei, hogy milyen rettenetes dologgal kötötte meg őt Delila, és az Ördög. Emlékszünk, hogy az élvezetek, a játék, a saját akarata és az át nem adott érzelmi életén keresztül kötötte meg az Ördög.
Láttuk azt is, hogy milyen hosszútűrő az Isten. Vajon a saját életedben rájöttél-e már, hogy micsoda türelme van veled szemben? A Biblia világosan megmondja, hogy Isten hosszútűrését üdvösségre használd, és az téged megtérésre kell hogy indítson, nem arra, hogy könnyelművé tegyen, – hazudtam és nem történt semmi. Ne hidd, hogy végig nem fog történni semmi. Isten hihetetlenül hosszútűrő, de közben az Ördög is ott van, és a csapda fel van állítva. A gyerekekkel egyszer egy gyermek filmet kellett megnéznem, ahol szintén fel volt állítva a csapda. Jött a főhős, és nem látta a csapdát. A gyerekek helyükről felugrálva kiabálták, hogy: ne menj! ne menj! – ők látták hol a csapda. Az ember szinte szeretne Sámsonnak kiáltani: Ne higyj Delilának! Sámson belemegy a csapdába.
Egy szó volt, ami nagyon megállított, és szeretném újra aláhúzni, azt mondja Sámson a Filiszteusoknak: engedjetek el még egyszer. Lehet, hogy neked is van még egy utolsó lehetőséged, – de ez az utolsó! Olyan sok volt már egymás után, hogy nincs több! Nagyon hosszú Isten türelme, de egyszer vége van.
Sámson még egyszer belement a csapdába. Alvás közben történik vele élete legnagyobb csapdája, – elszakad az Úrtól. Az út vége: kiszúrt szemek, elveszett hit, megvakult lelki látás, két nagy lánc, és fogház. Sámson őröl a fogházban.
Ma azt az örömhírt szeretném mondani, hogy mégsem ez az utolsó kép. Isten gyermekeinél nem az Ördögé az utolsó szó. Ha most itt befejeződnék, úgy nézhetnénk utána, hogy mindennek vége. Az Úré az utolsó szó! Itt azt mondhatnánk, győzött a sötétség. Olyan rettenetes olvasni a 23-24. verseket: “És mikor a Filiszteusok fejedelmei összegyültek, hogy az ő istenöknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek, mondának: kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket. És mikor látta őt a nép, dícsérték az ő istenöket, mert – mondának – kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és aki sokakat megölt közülünk.
Pál apostol veszedelmes ember volt az Ördögre nézve. Sámson is az volt a Filiszteusokra nézve, és most azon újjonganak, hogy a veszedelmes ember a kezükben van. Nem kell-e az Ördögnek sokszor újjongania rajtunk, – na itt van, a kezünkben van, hol van az ő ereje? Az erőnek a titka az Urral való kapcsolat. Istennek hatalmas az ereje. Hogy ebből az erőből a te életeden mennyi árad keresztül, az a kapcsolat kérdése. Hogy Isten hogy használhat téged a körülményeid között, attól függ, mennyit veszel birtokba, mennyi részt kapsz abból az erőforrásból, amiből mindenre telik. Isten az Úr Jézust feltámasztotta a halálból. Az anyag enged Neki, az Ördögök engednek Neki, a bűn hátrál előle. Látni ezt az erőt életedben? Milyen szomorú, hogy fáradt, elesett, erőtelen életek vagyunk. Valaki azt mondta: megváltottabbaknak kellene lenniök, hogy higgyek a Megváltójukban.
A Filiszteusoknál nagy diadalünnep van. De mindig úgy van az a Bibliában is, és az életben is, hogy az Ördög túllő a célon. Eddig minden sikerült neki, elő is vezették Sámsont. Rettenetes, amikor szórakozni akarnak Isten gyermekével. Amikor előhozzák Sámsont úgy érzem, túllőttek a célon. Emlékszem Belsazárra, amikor az ágyasaival iszik és előhozatja az Istennek szentelt edényeket. Eddig elmehetett, – de tovább nem! Az Istennek szentelt edények a fogságban is szentek! Az Úr megengedte, hogy a szent edények ott legyenek a babiloni fogságban, de amikor előhozták és ittak és szórakoztak, akkor azt mondta az Úr: eddig és nem tovább! Mintha ugyanez a kép volna a Sámson történetében: Istennek választott embere ott áll megszégyenítve, megalázva, két oszlop között. Ez az amit Isten nem nézhet tovább. Isten népe az Ô szemefénye. A bukott gyermeke is gyermeke! Istennek védelme rá is kiterjed. Addig történhetnek vele dolgok, ameddig Ô engedi.
Tulajdonképpen most kezdődik Sámsonnak a legnagyobb szolgálata. Az utolsó szolgálat a legnagyobb szolgálat. Isten gyermekének nemcsak az életével kell szolgálnia, hanem a halálával is. Ha az nem üti rá a pecsétet, akkor kérdésessé válik minden. Ne felejtsd el, az Isten készít téged a legnagyobb szolgálatra. Életünk minden történése arra szolgál, hogy készen legyünk arra a napra. Úgy mehess majd el, hogy az emberek nemcsak az életeden, de halálodon át is láthassák az Isten arcot. Itt van Sámson előtt az utolsó, a legnagyobb szolgálat. Amikor odavezetik ezt a vak embert, – milyen nyomorúság, egy kisfiú vezeti, és amint ott áll a két oszlop között Isten Lelke megvilágosítja számára a nagy lehetőséget. Az első, amit mond a fiúnak: ereszd el a kezemet. Ez a mondanivalója: tovább nem rád támaszkodom. Kinek kell most mondanod: ereszd el a kezem, kivel voltál úgy, hogy majd ő? Mered-e most mondani: ereszd el a kezemet, vakon is csak egy kezet kívánok fogni!
Sámson ott áll a két oszlop között, és megérzi: hogy most, vagy soha! Amikor azt mondta a fiúnak: ereszd el a kezemet, utána nem emberek felé fordul, hanem ahhoz, akire attól a perctől kezdve támaszkodott. Így olvassuk: “Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott.” Emlékszünk amikor őrölt, nőni kezdett a haja, ott a csendben helyreállt a kapcsolata. Megint Istennek szentelt emberré lett. Senki nem tudta. Nem tudom volt-e már ilyen az életedben, – az enyémben volt, – amikor a csendben erősödött a Vele való kapcsolatom. Nem szolgálat közben, nehéz helyzetben, anélkül, hogy világosan tudtam volna. Itt derül ki, amikor ott áll Sámson az utolsó nagy lehetőség előtt. Kiált az Úrhoz, tudja kihez kell kiáltani, megvan a kapcsolata. Érdekes mondatot mond: “Uram, Isten, emlékezzél meg kérlek én rólam, és erősíts meg engemet csak még ez egyszer, óh Isten!” Emlékszünk a lator mondatára: “Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban.” (Lk 23,42). Jó volna megtanulni ezt a mondatot, és a legnehezebb helyzetben kiáltani: Uram emlékezz a te szövetségedre, a Te szolgádnak tett ígéretedre! Uram emlékezz amikor Veled jártam, emlékezz arra a szövetségre, amit velem kötöttél az Úr Jézusban. Emlékezz Uram Jézusért!
Aztán elhangzik ez a szó, ami nagyon érintett, amit így mond Sámson: “Erősíts meg engem csak még ez egyszer óh Isten!” Ma újra szembe néztem ezzel, Istennél a legnagyobb mennyiség az egy. Egy emberen keresztül jött be a bűn, és egy emberen keresztül a megigazulás. Egy bűn okozta az egész világ vesztét. Istennél az egy juh több volt a kilencvenkilencnél, mert nála a legnagyobb mennyiség az egy. Lehet hogy neked egy alkalmad lesz. Mert Sámsonnak már csak egy volt. És mindig csak egy van. Egy nap van: a ma! Istennek egy ideje van: a jelen! Jó volna mindig úgy szolgálni az Úrnak, mintha az utolsó lenne, mintha nem volna több lehetőséged. Mindig egy van, de nem tudod, lesz-e második? Ha valakivel beszélsz, lehet hogy csak az az egy alkalmad van. Ha bocsánatot kell kérned, gondold meg, hátha csak ez az egy lehetőséged van. Az Ördög mindig azt mondja: ráérsz. Jó volna ezentúl úgy élni és úgy szolgálni; még ez egyszer szolgálhatok, de lehet, hogy soha többé. Sámson így imádkozik: “Erősíts meg engem csak még ez egyszer óh Isten!” Vissza nem térő alkalom a ma. Nagyon sokszor vagyunk úgy, hogy elmulasztottunk valamit, és utána már csak a könnyek vannak.
Szeretném ha most látnánk Sámsont és benne a Krisztus arcot tükröződni. Torz tükör, és olyan rettenetes, hogy mi is sokszor torz tükrök vagyunk. Először szeretném a torzat mondani: “Hadd álljak egyszer bosszút a Filiszteusokon, két szemem világáért!” Érezzük milyen torz? Jézus így imádkozott: “Atyám bocsáss meg nekik!” Végig benne van az emberi indulat: “hadd vesszek el én is a Filiszteusokkal!” Szeretném, ha a torz tükörben mégis meglátnánk a Krisztus arcot. Így mondja legvégén az Ige: többet ártott az Ördögnek, az ellenségnek a halálával, mint az életével. “Többet megölt a halálával.” Így szeretném mondani: Jézus több embert mentett meg a halálával. Jézus ajkán ez a mondat, hogy “hadd vesszek el,” így hangzott: “Rontsátok le a templomot!” Emlékszem amikor először értettem ezt meg János evagéliumából, hogy rontsátok le a templomot, Ô adja ki a parancsot, semmi más parancsra nem ronthatták le testének templomát. “Rontsátok le a templomot…Ô pedig az Ô testének templomáról szólt.” (Jn 2,19.21). Ô adja ki a parancsot a rontásra: hadd vesszek el én is!
Jó volna most a torz tükörben meglátni a Krisztus arcot ragyogni. Halála a legnagyobb szolgálat. Olyan emlékezetes számomra, amikor egyszer elérkeztünk nagyszombat estéhez és életemben először értettem meg akkor, hogy a legnagyobb örömhír: Jézus meghalt. A gyülekezet döbbenten nézett rám amikor azt mondtam: örömhírt szeretnék közölni: Jézus meghalt! Az Ördög első szava az volt, hogy ennek a Gyermeknek nem szabad megszületnie. Egy terhes asszonyt még a legrosszabb ember is befogad és helyet ad. Máriának nem adtak helyet. Az Ördög munkája: Jézusnak nem szabad életben maradnia. Heródes gyermekgyilkossága ördögi dolog. Végig ez volt Jézus életén keresztül: ennek az embernek nem szabad életben maradnia.
Aztán a Gecsemánéban, amikor a haláltusa után rászakad a világ bűne, mindaz amit mi is cselekedtünk és mások is, Jézusra szakadt, attól kezdve egy mondanivalója volt az ördögnek: Ennek az embernek nem szabad meghalnia. Szállj le a keresztről! Csak váltság-halált ne halj! Csak nehogy úgy rád szakadjon a világ bűne, hogy elszenvedd a halált. És ebben nem tudta megakadályozni az Ördög Jézust kétségbeesett kiáltása ellenére sem, hogy “Én Istenem! Én Istenem! miért hagyál el engemet?” Kimondhatta azt, hogy “Elvégeztetett!” és amikor kilehelte Lelkét, meghalt az Élet. Érted-e már világosan, hogy ez a legnagyobb győzelem? Jézus meghalt a mi bűneinkért. Jézusra rászakadt a világ bűne.
Olyan döbbenetesen néztem végig; jönnek az atyjafiai, és egy összetört testet húznak ki a romok alól és temetnek el. Egyszer annyira meglepett, hogy amíg ki nem mondta Jézus: “Elvégeztetett!”, addig mindent lehetett vele csinálni. Azután semmit. A keresztre feszíttetteknek az volt a vége, hogy kidobták őket a Himmon völgyébe, jöttek a vadállatok és széttépték őket. Odakerültek közszégyenre, temetetlenül. Jézussal, amint elvégezte ami rá volt bízva, többé semmit nem lehetett csinálni. A csontjait nem törték meg, elkerült abba a szent sírba, ahol még senki nem feküdt, egy királyi pompás temetéssel, annyi kenettel, olajjal, amennyivel egy királyt temetnek. Onnan kezdve már nem volt hatalma az Ördögnek felette. Elvégeztetett, – újra fölötte van az isteni védelem. Nem nyúlhat hozzá senki, még Pilátusnak is ki kellett adni a holttestét.
Mintha ezt látnám most Sámson életének végében is. Isten szolgája maradt, nem engedte az Isten, hogy meggyaláztassék a holttest. A romok alól kiveszik, – egy összetört hulla, csupa seb. Gondolj csak arra, hogy a ház szakadt rá. Nem lehetett ebben a testben épség. Szeretném ha most a szemed fölnézne a Golgotára, – ezer sebből vérzik Jézus, rászakadt a ház, amit építettünk. Jönnek az atyjafiai, Arimáthiai József, az asszonyok. Kiveszik onnan, illendő módon eltemetik.
Olyan jó volna, ha életünkben nem volna torz a kép. Ha egy-egy vonást fel lehetne ismerni a Szentlélek által. Jó volna, ha úgy lehetnénk tükörképe Jézusnak, életünkön és halálunkon át, hogy mindenki felismerhetné: ez nem ő, hanem Krisztus. Az 1Kor 3,10. versben azt mondja az Ige: “Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.” Jó volna, ha soha nem volnál dicsőített, mert mindenki tudná, hogy téged meghaladó dicsőség van rajtad. “Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16). Hogy lássák az emberek, ebben a dologban ember nem dicsőíthető; amit hordoz, az az őt meghaladó dicsőség. Amikor Heródes királyi ruhába öltözve és székibe ülve nyilvánosan szólt a néphez, és a nép így kiáltott fel, hogy Isten szava ez és nem emberé, – azonnal megverte őt az Isten angyala azért, hogy nem Istennek adta a dicsőséget, és megették a férgek. (ApCsel 12,21-23). Azt mondja az Ige: “Ugyanazért hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, (amint hogy valósággal az is), amely munkálkodik is ti bennetek, akik hisztek.” (1Thess 2,13). Ha már csak szócső leszel, olyan eszköz, akin keresztül Valaki szól, akkor hordozod a téged meghaladó dicsőséget. Azt a Krisztus arcot, ami ragyoghat az arcodon, akár életedben, akár halálodban.
Ne felejtsük el, a legnagyobb szolgálat még előttünk áll. Engeded-e, hogy Isten felkészítsen a családod számára és mindazok számára, akik ismernek téged? Hogy ott semmi más ne legyen látható, csak Jézus Krisztus, és az Ô csodálatos ragyogása. Vajon engedsz-e Neki mindenben, hogy megtisztíthasson, hogy dicsőíttessék benned a Krisztus.
Imádkozzunk!
Hálát adunk Neked Uram, hogy eddig is megtapasztalhattuk, a szemedfénye vagyunk. Csak abban is, hogy nem vetettél el. Hálát adunk Neked, hogy van hited hozzánk, hogy fel akarsz még használni bennünket. Kérlek Téged, hadd tudjunk úgy nézni Rád, hogy nekünk is van hitünk Hozzád. Meg tudod cselekedni, hogy Jézus neve dicsőíttessék akár életem, akár halálom által. Segíts, hogy ne legyen más célunk. Szabadíts meg a kettősségből, hogy ez az egy vágyunk legyen hátralevő életünkre, minden napunkra, hogy Jézus Krisztus magasztaltassék rajtunk keresztül is ebben a világban, és majd az örökéleten át is. Kérünk Úr Jézus, emlékezz meg rólunk, aki ezért engedted magadra szakadni a világ bűnét, s az átkot, tegyél bennünket áldássá, használj fel bennünket a Te neved dicsőségére.
Ámen.
Hajdúszoboszló, 1982. augusztus 23-28