“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SÁMSON ÉS DELILA (5/6)
Nőni kezd a haja
“De a Filiszteusok megfogták őt, és kiszúrták szemeit, és levezették őt Gázába, és ott megkötözték két vaslánccal, és őrölnie kellett a fogházban. De az ő fejének haja újra kezdett nőni, miután megnyíretett.” Bír 16,21-22
Köszönjük Neked Uram, hogy végzed a munkádat a szívünkben és életünkben. Kérünk könyörülj meg rajtunk. Úgy szalad az idő, hadd történhessem még meg mindaz bennünk amit terveztél. Szabadíts meg minden belső ellenállástól és nemakarástól, hadd adjuk magunkat egészen Neked, hogy szabadon végezhesd munkádat rajtunk, bennünk. Az Úr Jézusért kérünk.
Ámen.
Sámson szíve nem egészen az Úré. Úgy szeretném ha bennünk maradna ez a szó: “nem egészen”. Egészen az Úré vagy, egészen Neki engedelmeskedsz? Olyan sokszor ez a tragédiája egy ember életének, hogy nem egészen. Sámson élete felemás élet, és ebben a felemás életben nem elégül ki a szeretetvágya. Nem elég az Úr szeretete, mert nem az egész szíve az Úré. Ezért volt szüksége Delilára. Milyen jó volna, ha hallanád az Úr szavát, hogy amikor mondod, szeretem az Urat, szeretem Jézust, de az egész szíved nincs Ôvele, akkor hogy mondhatod, és miért mondod ezeket? Az imádságainkon, a Felé mondott vallomásainkon rajta van a hazugság bélyege. Mert nem az Övé az egész szívünk!
A Filiszteusok az ellenség. Az ellenség földjén járunk, mint Isten gyermekei. Tudod, hogy az ellenség földjén jársz és hogy rajtad vannak a Filiszteusok? Az Ördög, a bűn, a sötét hatalom! Ahogy Kain történetében mondja az Ige: “a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád van vágyódása.” (1Móz 4,7). Olvastuk, hogy mindig ott leselkedtek a Filiszteusok, még a hálókamrában is. Gondolsz arra, hogy valakinek a szeme előtt élsz? Sámson nem tudta: őt nézik és figyelik.
Sámson története azzal kezdődött, hogy “az Úr szemei előtt”, de az ellenség szemei előtt is. A legtitkosabb életedben, amikor egyedül vagy, úgy érzed, hogy senki nem lát, a gondolatvilágodban, egy szempár néz téged, és várja, hogy rád törhessen. “Rajtad a Filiszteus!” Tudod-e, hogy rajtad a Filiszteus, és látod Delila elárul. Eddig soha nem történt baja, mindig lerázta a kötelékeket. Isten ereje a legnagyobb erő!
Ha az Úrban vagy, sámsoni erőd van, senki nem győzhet le. Milyen jó volna úgy járni: nincs okom félni, mert a legnagyobb erő, az Isten ereje a Szentlélek által bennem lakozik. Úgy vagy-e hogy ezt biztosan tudod? Hiszen ezt példázza a Sámson ereje, amikor a kaput felemeli, és mint a semmit, minden köteléket széttép. Érted már, hogy ez az Isten ereje? Annak az embernek, aki Istennek szentelte az életét mindenre van ereje. Szégyen az, ha Isten gyermeke sóhajtozik és nyög, hogy nehéz valami. Hát mi nehéz Sámsonnak? Nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben. Beszélhetsz, ha közben nem árad ki belőled Istennek ereje. A sámsoni erő Krisztusban a tied.
De vigyázz, mert leselkedik az ellenség, és ott van benned Delila, az áruló, aki majd kiad téged. Vigyázz, ne barátkozz, ne társalogj vele! Sajnáltatja magát. Nem szeretsz te engem, én egy szerencsétlen asszony vagyok. Az óembered szépen tud beszélni. Annyi teher, annyi nehéz van rajtad. Kinek van ennyi baja mint neked? Miért kell neked ennyit dolgozni? Hallod Delilát? – A férjem sem ért meg engem, a hívő testvérek sem. Én szegény, mondja belül Delilád. Még meg is sirat. Sírtam önmagam fölött, annyira sajnáltam magam. Delila pedig tovább mondja: ezt a nehéz életet, és ezeket a nehéz körülményeket ugyan hogy bírod? Óh ha ezt mások tudnák! – Aztán elkezd hízelegni. Mondogatja neked a csendben: nemcsak szép vagy, de okos is. Hízeleg, sajnáltat, simogat, elaltat. Emlékezzünk a lelki altatásra. Nem kell azt olyan komolyan venni. Nézd meg a többi hívőt, azok sem viszik tulzásba. Elaltat, hogy levághassa a hajadat, s elveszítsd az erődet.
Szeretném ha Isten most felrázhatna. Mi lett volna, ha Sámson felébred, miközben vágják a haját? Nem félt ez a Delila, hogy Sámson felébred? Tudta, hogy mélyen elaltatta, nem volt itt semmi veszély. Vágja a hajadat, mind a hét fonatékát, vágja az Úrral való kapcsolatodat. A Cselekedetek könyve amikor az első keresztyénekről beszél, elmondja, hogy miben voltak foglalatosak: az apostolok tudományában. Testvér az egyik fonadék az Ige, ami téged összeköt az Úrral. Lehet hogy már vágja az ellenség. Lehet hogy már kételyeket támaszt. Hányszor mondunk ilyet, hogy: abban a korban még, … de most már minden más.
Kezdi vágni az igeolvasást. Óh ezt a részt már ismerem. Hányszor próbálta levágni a “Tékozló Fiút”, ugyan mi újat mondhat még nekem ez az Ige? De ha valóban az Úr előtt vagyok, olyan lélegzet-elállítóan új az Ige. De Delila azt mondja: ne figyelj oda, tudod te már mi van ebben, nem is kell az egészet elolvasni. És vágja ezt a nagyon komoly fonadékot, ami összeköt az Úrral. Komolyan meg kell látnunk, hogy hogyan tudta a legdrágábbat levágni, az Úrral való ima-kapcsolatomat. Szeretsz imádkozni? Örülsz annak, hogy mondhatod az Úrnak? Vajon megvan még ez a kapcsolat, ez a szál?
Így mondja tovább az Ige, hogy foglalatosak voltak a közösségben. Lehet hogy rég levágta már ezt a fonadékot is. Kritizálsz mindenkit, ez sem komoly hívő, az sem érti az igét. És a Sátán egyenként vágja el a szálakat, amelyek összekötnek a testvérekkel. Most már ez sem tetszik, meg az sem, mert beszélt a hátam mögött. Ha tudnád, hogy ez már a Filiszteus!
Miben voltak foglalatosak az első keresztyének? “Az apostolok tudományában, és a közösségben, a kenyérnek megtörésében, és a könyörgésekben.” (ApCsel.2,42). Nem tudom megvan-e még ez a kapcsolat, az úrvacsora? Nagyon emlékszem, pár évvel ezelőtt még a csendeshetek végén nem volt nálunk úrvacsoraosztás, és egyszer mikor olvastam ezt az Igét, hogy “ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (1Kor 11,24). Nagyon élesen és világosan azt mondta nekem az Úr: hogy mered ezt nem tenni? Ki ad neked bátorságot arra, hogy ezt mellőzd?
Nem tudom te mennyire vagy foglalatos a kenyérnek megtörésében? Ismered ezt az erőforrást? Ismered az Úrral való kapcsolatot az úrvacsorán keresztül? Vagy már rég levágták? Régen nincs már ebben neked sem életed, sem örömöd, sem közösséged az Úrral.
Az életemben nagyon komoly kapcsolat az Úrral, – a bizonyságtétel. Amikor Ô mondja, és utána mondanom kell, és tele vagyok örömmel, és érzem, hogy közel van az Úr. “Lesztek nékem tanúim…” (ApCsel 1,8).” Ha ezt teszed, hogy minden nép között hirdeted az Igét, akkor velünk lesz Jézus minden napon a világ végezetéig. Emlékszel még, mikor az első időkben mindig csak az Úrról beszéltél? Nem tudtam úgy találkozni valakivel, hogy ne mondtam volna mindjárt. Megvan még ez a szál az életedben, ami összeköt az Úrral, – a Neki való szolgálat, vagy már rég levágta az Ördög? Lehet hogy nem is a bizonyságtétel, de tenni kell, adni kell, cselekedni kell az Ô nevében. Ott van-e Ô veled, benned?
Az utolsó, ami úgy elszakadt Isten népében: a vezetés. Micsoda áldott kapcsolat az, amikor újra és újra kérdezhetem: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Pálnak ez volt az első kérdése ott a damaszkuszi úton. Azt teszem amit mondasz, odamegyek ahova küldesz. Mondod-e Neki minden reggel: Uram beszélj velem, hogy értsem akaratodat.
Melyik kapcsolatot vágta már le egészen az ellenség? Testvér hol tart a te nyírásodban? Vajon van még egy-kettő? Milyen jó volna felébredni, miközben vágják a hajunkat. Szegény Sámson csak akkor ébredt fel, amikor már elvégezték. És tudod mire ébredt? Hogy kínozta Delila. Delila nemcsak hízelegni, sajnáltatni, kínozni is tud. Rettenetes, hogy amikor levágta Sámson haját, elkezdte őt kínozni. Ott, még a térdein! Erre ébredt fel nyílván, ez volt az ébresztő. Lehet hogy már reggel elkezd kínozni félelemmel, aggodalommal, jaj mi lesz? Lehet hogy már kínzó gondolatokra ébredsz. Milyen jó volna idejében felébredni.
Látjátok Sámson felébredt a kiáltásra: “Rajtad a Filiszteusok Sámson!” – és azt hitte, hogy semmi nem történt. Azt hitte, hogy még most is megvan az ereje. Az Úr Lelke eltávozott tőle, de ő nem tudta. Rettenetes, de lehet hogy nem tudom. Emberek akik már elszakadtak az Úrtól, kezdenek bizonyságot tenni, elmondják megtérésük történetét, és azt hiszik, hogy még mindig olyan üdén és frissen hangzik. Teljesen üres. Amikor régen mondta, a Lélek együtt munkált vele és emberek figyeltek fel rá. A szöveg ugyanaz, de a Lélek eltávozott, és senki nem figyel oda. Akkor tátott szájjal hallgatták, figyelték, most az ablakon néznek kifelé. Azelőtt mindig hatott, most nincs benne erő. Óh bár észrevennénk, ne mások mondanák: mi történt ezzel? Régen egészen más volt a szolgálata. Bár te vennéd észre legelőször, hogy visszamenekülhetnél az Úrhoz!
Sámson észrevette, de már hiába próbálta lerázni a kötelékeket. És aztán jön a nagy “de” szó. “Természet szerint haragnak fiai voltunk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ô nagy szerelméből, mellyel minket szeretett.” (Ef 2,4).
Azt mondja az Ige: “de a Filiszteusok megfogták őt.” Az Úr Lelke eltávozott, – megfogták. Jézust soha nem lehetett megfogni, csak amikor a bűnt magára vette. A Gecsemánéban az Úr eltávozott Tőle, meg lehetett fogni, kötözni, kínozni, mert az Isten eltávozott Tőle. És ha a bűn miatt Isten Egyszülött Fiától eltávozott az Istennek Lelke, azt hiszed, tőled nem távozik el? Te nyugodtan élhetsz úgy, ahogyan élsz? Jézus a kereszten kimondja, – miért hagytál el Istenem?
Sámsontól is eltávozott az Isten Lelke és megfogták, nézd milyen rettenetes, mindent lehet vele csinálni. És az első amit tettek vele és tesznek veled is, ezt teszi az ördög, hogy kiszúrták a szemét. Tudod mi a lelki emberednek a szeme? Mi hitben járunk nem látásban. Amit te látsz a láthatatlan világból a hited szemével látod. Amikor először megláttad Jézust a hited szemével láttad. Az ördög első munkája, hogy megöli a hitedet. Egyszerűen nem tudok már hinni.
Hadd kérdezzelek meg Sámson testvérem, – látod Jézust? Ma reggel láttad Ôt? Tele volt a szívem örömmel, hogy láttam Ôt. Az Ószövetségben mondja Bálám: “Látom Ôt, de nem most, nézem Ôt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izráelből” (4Móz 24,17). Bálám leborulva, de nyitott szemekkel látta. Ma reggel láttad-e Ôt, mikor leborultál? A lelki szemed, a hited szeme nyitva volt-e? Naponta látsz-e meg újabb vonásokat a drága arcon? Naponta jobban ismered-e Ôt amint Vele jársz? Az a boldog élet, hogy megismered Ôt. Nem tudnék hívő életet élni, ha nem látnám Ôt. “Ha valaki újonan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3b). Az Isten országa elsősorban Jézus ezen a földön. Ô az ajtó, akin keresztül be lehet látni az Isten országába. Látod Ôt? – vagy kiszúrták már a hited szemeit? Látod-e önmagadat? Milyen rettenetes vakság, hogy mindenki lát, csak én nem. Még ha mondják is azt mondom, hogy ez nem igaz. Hányszor voltam úgy, hogy mondtak valamit és felháborodtam, hogy na nem. Aztán megálltam és elgondolkoztam, ha már ők is látják, micsoda vakság, hogy én nem látom. Nekem kellene először látni, nekem kellene észrevenni. Ha nem látod, kiszúrták a szemeidet.
Látod-e Ôt, látod-e magadat, és látod-e a másik embert úgy, ahogy Jézus látja? Van-e szemed arra, amit Ô akar mondani segítségképpen talán. Tudsz-e testvér lenni, aki lát? Milyen rettenetes, ha segíteni, gyógyítani akarsz, és nem látod hol a seb. Sokszor van úgy, hogy csak egy szálkát kellene kihúzni, de mert nem látja az ember, össze-vissza szurkál mindent. Mennyi nehezet okozol annak, aki hozzád jön segítségért, és nem látod hol kellene bekötözni, hol kellene vágni és gyógyítani, ítélni és kegyelmet mondani. Annyi felesleges szenvedést okozunk egymásnak. Annyi ember van, aki hívő orvosok között vergődik, forgatják, kurúzsolják, kínozzák, mert nem látnak. Jézus a látó ember! Ha hozzá jött valaki biztos kézzel a beteg helyre nyúlt.
Hogy mersz emberekkel bánni, lelki dolgokba beleszólni, ha nem látsz? Kiszúrt szemmel össze-vissza tapogatod, gyötröd azokat, akik hozzád jönnek. Olyan rettenetes arra gondolni, hogy Istennek kiszúrt szemű szolgája lehetsz. Nem látod az útadat. Láttál már valakit tapogatózni, aki nem tudja merre menjen? Hányszor nézem Isten gyermekeit, nem tudják, jó lesz-e így, és mennek kérdezősködni, – te mit mondasz? Kiszúrt szemű szolga, nem látod az Isten országát, az arra tartozó dolgokat, nem látod mi az amit Isten akar, mi a célja veled, mi a munkád benne?
Az első dolog amit megtettek a Filiszteusok az erejét vesztett Sámsonnal, hogy kiszúrták a szemét. Levezették őt Gázába. Azt sem tudta hova megy. Ki vezette őt? A Filiszteus! – Ki vezet téged? – Az Ördög! “Levezették őt Gázába, és ott megkötötték két vaslánccal.” Nem tudom, hogy észrevetted-e már, hogy meg vagy kötözve? Egy belső, és egy külső lánccal kötöttek meg. A gondolataidon kezdi a megkötözést. A gondolatod, az akaratod, az érzésvilágod belül kötözött. Emlékszem arra a napra, amikor nem tudtam arra gondolni, amire akartam. Egy sértődött állapotomban, amikor valakivel szemben úgy voltam: hogy volt erre képes, hát nekem van igazam, pont ő, pont velem, – és egyszerűen nem tudtam másra gondolni. Aztán mikor ott küzködtem a csendben, hogy Igét szeretnék olvasni, imádkozni szeretnék, azt mondtam: állapítsd meg, hogy megkötözött ember vagy, hiába akarsz, nem tudsz. Hiába tudod, hogy mi mindenért kellene imádkozni, nem tudsz. Akkor a szívem mélyéből kiáltottam: megkötözött ember vagyok Uram, – segíts!
Másokon megállapítod, hogy meg van kötözve, csak magadon nem látod? Lehet hogy az érzésvilágodban vagy megkötve. Emlékszem arra, valakit nem szerettem. Mikor nem volt a közelemben, mindent megbocsátottam neki, szerettem, de mikor jött, valami belülről megint összeszorított. És megint csak a keménység volt bennem, hogy nem tudom szeretni. János első levelében odatettem az ujjam az Igére: “Aki nem szereti a maga atyjafiát,” – akarom szeretni, de nem tudom.
Nincs-e valaki, akivel szemben megkötöz az Ördög az érzésvilágodban? Akivel szemben nem vagy szabad, nem örülnél, ha most ide belépne, mert nem szeretnél vele találkozni. Lehet hogy az akaratvilágodban is megkötözött vagy, nem tudod Isten akaratát akarni. Hozzá vagy kötve az elveidhez, a vágyaidhoz az akaratodban egy belső lánccal. Szeretnélek kérni, ne mondd most, hogy nem így van. Látod a Filiszteusok miután kiszúrták a Sámson szemét, megkötözték. Aztán jön a külső lánc a beszédedben. Talán mondod azokat a mondatokat, szavakat, amelyekről tudod, hogy nem kellene mondani. Mindenki tudja, hogy Isten emberéhez ez nem illik. Nem tudod nem tenni a mások megszólását, a hátmögött való beszédet. Amikor beszélsz valakiről, a többiek arra gondolnak: Istenem megmondja ezt neki is, vagy csak a háta mögött?
A csendességedben is megkötöz. Talán régen ki kellett volna már mondani, ami az életedben bűn. Nem tudsz imádkozni amikor kellene, mert most már a külső lánc is ott csörög. Látod az Isten emberét? Megkötötték két lánccal.
A harmadik rettenetes mondat, iszonyú helyzet, őrölnie kellett a fogházban. Nem tudom nincs-e közöttetek olyan, aki az egész élet-keretét fogháznak érzi. Más életet szeretnél talán élni, és mindig itt kell ezek között a kicsi keretek között, a négy fal között a mindennapi életemet őrölni. Rettenetes, hogy mindig minden ugyanaz. Fölkelek, csinálom a dolgokat, jön az őrlés egymás után, aztán jönnek a gyerekek, a főzés, takarítás, és őrlés az egész életem, mint aki egy malomban hajtja a kereket, mindig ugyanaz. Másnap újra kezdődik és úgy érzed, hogy nem bírod tovább.
Mindig ugyanaz a férj, gyerek, ugyanazok a dolgok. Talán a hívő életed is ilyen őrlés: imádság, bibliaolvasás, bibliaóra, ugyanazok az arcok, már előre tudod ki mit fog mondani. Ahogy kinyitja a száját már tudom mit fog imádkozni. És megy napról-napra, mint mikor a malomkövet forgatják, és egyszer le fogod őrölni a napjaidat. A hitetlen életemben pár évet tanítottam, és arra gondoltam: így fogom leélni az életemet? Az egyik tanárnak évfordulója volt és az volt bennem, én gyerek voltam, iskolába jártam, főiskolát végeztem, és ekközben ő minden reggel bejött ide az iskolába tanítani. Végiggondoltam a huszonegynehány évemet, amiben színes dolgok voltak, ő pedig minden nap bejött ide és leült a katedra mellé, negyven évig dolgozatokat javított, vizsgáztatott. Azt mondtam: borzalom, ez áll előttem? Majd negyven év múlva engem is ünnepelnek, és őröltem negyven éven keresztül a fogházban.
Sokszor bámulom, hogy bírják ezt ki emberek ezt az egyformaságot? Mindennap ugyanazt a férjet ugyanazzal a rigolyákkal, naponta újra kezdeni azokat a munkákat, és egész nap őrölni a fogházban. Hány ember otthagy mindent és elválik. Te érted? – mert én igen. Ugyanezt csinálja Sámson is.
“Ahol az Úrnak Lelke ott a szabadság.” (2Kor 3,17). Mert ezt nem kell csinálni, ez nem mindennapi robot, hanem az Isten Szentlelke által minden nap új, tele csodákkal. Minden nap egy olyan élet, amire soha nem tudom, hogy mi fog következni. Miközben csinálom a hétköznapi egyformát, meglátom az Urat és ragyogni fog minden, a gyermekem arca, máskép zúg a mosógép is. Nem tudom érzed-e, mit jelent a sámsoni élet, az Isten gyermekének az élete? Ne járj a régi életednek az óságában, hanem a régi életednek az újságában. Minden nap új csodát kérhetek. Egy nap sem olyan mint a másik. Életem utolsó percéig minden nap csoda, soha nem leszek fogházban. “Azért ha a Fíú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn 8,36).
Isten szolgája, Sámson, vigyázz, mert őrölni fogsz, fárasztó napi egyformaságban. Gondold el hogy ülhetett ott Sámson, hiszen azt sem látta, hogy hol van. Milyen rettenetes mikor azt sem látom, hogy jutottam oda ahol vagyok, mért kell csinálni amit csinálok? Mire jó ez, vakon, két lánccal megkötve őrölni a fogházban? Ez a jövőd, ha Delilára hallgatsz! Isten nem csinál ebből titkot. Ha tovább is hallgatod az édes-bús miértet ott belül, ha elfogadod a símogatást, ez vár rád. Szeretném, ha nagyon élesen meglátnád és benned maradna: idevisz Delila! Azt mondja Igénk, egyszerűen megfogták, kiszúrták a szemét, megkötözték két vaslánccal. Iszonyú vas ez, amiket az ördög tett rám, soha nem fogom tudni letépni. És őrölnöm kell a fogházban!
De most jön a még nagyobb “de”. Úgy örülök, hogy a mai két igeversben két “de” szó van. Az egyik a Filiszteus, az ördög szava, és a nagyobb, az Isten szava. “De” az Isten! Itt csendben, amit senki nem tud, történik valami. Sámsonnak nőni kezd a haja! Az ott ülő vak Sámsonnak csendben, észrevétlenül nőni kezd a haja. Senki nem tudja, senki nem veszi észre. A Filiszteusoknak nincs erre szeme. Szépen, csendben, az Istentől. Nem úgy, hogy hajnövesztővel, sem nem úgy, hogy öntözték. Ahogyan a fű nő, és ahogyan a levelek nőnek észrevétlenül, – nőni kezdett a haja. A gyökér megmaradt. Ahhoz egy Filiszteus sem érhetett soha. Azt mondja az Ige: “Mert benne marad annak magva.” (1Jn 3,9). Aki egyszer az Úr Jézussal találkozott, benne marad annak magva. Akinek egyszer volt Lélek által való új élete, az kiírthatatlanul oda van írva a szívnek mélyébe. Annak adhat a világ amit akar, akkor is benne marad.
A haj gyökeréhez, az Istennel való legmélyebb kapcsolathoz nem érhet sem Delila, sem a Filiszteus. Nőni kezdett a haja! Lehet hogy az első csak egy sóhaj volt az Úr felé, vakon, őrölve, ott talán a szívben egy vágy, talán csak egy szó: Uram! Ki tudta ezt megakadályozni? Melyik lánc tudta megkötni őt belül? Ha egyszer már az Ôvé voltál, senki nem ragadhat ki az Ô kezéből. Nőni kezdett a haja. Lehet hogy egy Ige ami eszébe jutott, ami egyszer az Isten szava volt a számára, és egyszer csak a gondolatvilága mélyén felmerült, és életet jelentett a számára. Lehet hogy álmatlan éjszakákon, miközben mellette zúgott a malom, egyszer csak eszébe jutott Isten. Talán eszedbejut egyszer csak Jézus.
Így mondta nekem valaki, – ott feküdtem, teljesen messze az Úrtól, benne a bűnben, egy szobában reménytelenül. Ahogy fölnéztem, egy falimondásra esett a szemem. Fekete alapon öt arany betű: JÉZUS! Néztem a táblát, és egyszercsak úgy éreztem, hogy bennem minden megmozdul. Semmi az egész, öt aranybetű egy fekete táblán. Bennem elkezdődött egy mély vágy Jézus után, és csak zokogtam ott az ágyon.
Hogy kezdett nőni a Sámson haja? Magától, vagyis az Istentől. Ô az aki növeszti a füvet a réten, a leveleket a fákon, és a virágokat, és Ô az aki növeszti a mély csillapíthatatlan belső vágyat, amit nem elégíthet ki szórakozás, kultúra, sem semmi más. Így olvassuk az Igében: Ha a föld túlsó széléről keresel meg, vagy könyörög hozzád e város felé fordulva, vagy idegen földön magukba szállnak és megtérnek és kiáltanak hozzád teljes szívből, hallgasd meg őket. És Ô meghallgat. Sámson ott legbelül odafordult az Úrhoz és nőni kezdett a haja. Hiába vigyáztak rá a Filiszteusok, hiába volt talán őr a fogház ajtaja előtt, hiába voltak a láncok, – nőni kezdett a haja.
Nem tudom hol vagy most? Egyet kérek az Úrtól, ébredjen fel benned az a csillapíthatatlan mély vágy az Úrral való kapcsolat után. Többször elmondtam már, a harci lovat ha ekhós szekérbe fogják is, ha a trombita hangját meghallja, azonnal felkapja a fejét: ez az!
Bárki aki az Úré volt, ha meghallja a tiszta Ige csengését valahol, abban a pillanatban azt mondja, – ez az, idetartozom! Ez az én népem, ez az én házam, ez az én nyelvem. Elfelejtheti az ember az anyanyelvét idegen földön, de hányan mondták már, ha magyar szót hallok rohanok ahhoz, aki mondta. Szeretném ha ma felébredne benned a mély honvágy: haza, haza, haza. Nem tudom hol vagy Sámson, Nap fia? Talán a sötétben, börtönben? Hova vitt az ellenség? Kérjed az Urat, kezdje el újra benned, hogy lehess úgy az Övé, ahogy soha azelőtt, – egészen.
Imádkozzunk!
Uram, amint elszakadok Tőled, minden olyan egyhangúvá, unalmassá, kibírhatatlanná válik. Még az igeszolgálatok, a csendeshetek is. Nincs semmi, ami ne válna hétköznapivá, unalmassá, egyhangúvá, ha nem vagyok Veled igazi mély kapcsolatban. Az Ige, az imádság minden szent dolog. Könyörülj meg a szegény vallásos embereken. Könyörülj azokon, akik őrölnek a fogházban. Könyörülj rajtuk és rajtunk. Köszönöm Jézus, hogy csak Te vagy az élet, és Te vagy mindennek az értelme. Kérlek könyörülj rajtunk, hogy újra megtaláljunk Téged, a Te kereső kezed újra megtaláljon minket. Hogy újra lehessünk úgy, mint az első szeretetben voltunk boldog kapcsolatban Veled. Kérünk hadd süssön ki a Nap felettünk. Áldj meg minket így a Te nevedért. Uram hadd kezdjen nőni a hajunk kegyelmedből, a Te dicsőségedre.
Ámen.