“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A GAZDAG IFJÚ (2/5)
A parancsolatokat tudod
“A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.” Lk 18,20-21
Köszönjük Úr Jézus, hogy itt vagy, látsz, és ismersz bennünket, küszködésünket, problémáinkat. Áldunk, hogy ebben a pillanatban is egészen értesz. Kérünk, szólíts meg Igédben. Hadd értsük meg, Te vagy az, aki most beszélsz velünk. Áldd meg így szavadat.
Ámen.
Azzal szeretném kezdeni, hogy aki magáról azt hiszi, hogy jó, az egy vak ember. Bennünket mindenki lát, csak magunk nem. Ha megkérdeznék feleségedet, környezeted, el tudná mondani hibáidat, buneidet. Magunk nem látjuk, és ez a vakság.
Ez a jó ember lelkileg vak ember. A Biblia olyan könyv, ami a lelkünkről beszél. Minden egyébb könyv a testi életünkről beszél. Ha most olvassuk az Igét, a lelkünkre gondoljunk. A Biblia így mondja: “a szívnek elrejtett embere,” (1Péter 3,4). Tehát a láthatón belül, – ahogyan mi látjuk egymást, – van egy ember, a szívnek elrejtett embere. Miközben mondunk dolgokat, belül másokat lehet gondolni. Lehet, valaki az ellenkezőjét gondolja annak, amit mond. Itt ülünk, úgy látszik, hogy figyelünk, és lehet közben otthon járnak gondolataink. Istentisztelet közben sokminden megfordul az agyamban, és gondolatban rendezek dolgokat. Isten, az Ige mindig ezzel az elrejtett emberrel beszél, és erről beszél. Nem a testi, a belső vakságunkról beszél az Ige.
Egy északi írónak a könyvében olvastam, hogy egy szép fiatal lány feketehimlős lett. Olyan betegség, ami után megmaradnak a himlő nyomai. Arca, homloka teljesen eltorzult. Nem tudta. Szülei vigyáztak rá, tükör ne kerüljön a kezébe, ne lássa magát, nehogy rosszabbul legyen. Azt hitte, ugyanolyan szép most is, mint addig. Amikor egyszer nem voltak otthon szülei, nem nyugodott, míg tükröt nem talált. Amikor meglátta magát, felordított és megőrült.
Milyen rettenetes lesz, ha meglátjuk magunkat. Az ítélet ennyi: meglátom magam és rájövök, nem olyan vagyok, mint amilyennek képzeltem magam. Az Ördög dugja a tükröt, hogy ne lássuk meg az Igében lelki arcunkat, hogy azt gondoljam: jó, becsületes, tisztességes ember vagyok. Jó férj, jó apa. Nem igaz! Engedd meg ezen a napon, hogy Isten tükröt mutasson. Találd meg a tükröt, nehogy az ítéletkor lásd meg magad. A kárhozat semmi más, minthogy meglátom magam egy pillanat alatt, és ezzel végem van. Amikor az ember meglátja magát igehirdetés közben, megdöbben: nem gondoltam, hogy ilyen vagyok! Olyan jó, hogy most még kegyelem alatt láthatom magamat.
Már mondottuk, hogy az üdvösségre két út van. Egyik: a parancsolatok. Tartsd meg a parancsolatokat! Ennek a főembernek Jézus most is azt mondja: a parancsolatokat tudod. A törvényt tudod. Gondolkoztatok már azon, milyen komoly dolog a törvény? Ha valaki a természetben keresi a törvényt, azt mondhatja: Isten maga a tövény. A teremtettségben rend van, és a rendért mindig hálásnak kell lennünk. Isten azt mondotta az özönvíz után: “Ennekutána míg a föd lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.” (1Mózes 8,22). Isten szava áll, és olyan jó, hogy tudjuk, mi lesz, mert Isten maga a tövény, a rend.
Megbonthatatlan vastörvények igazítják ezt az egész világot. A víz nulla fokon fagy. Tudhatom, mikor fagy meg valami az éléskamrában. A törvénynek nincs szíve, ha valaki leugrik az emeletről, biztos, hogy le fog esni, ha közben megbánta akkor is. Ha sikolt, ha már visszacsinálná akkor is, mert a szabadesés törvénye alá került, ami végbemegy rajta. Ha valaki marólúgot iszik, nem lehet megállítani a folyamatot, a marólúg, vagy sav törvénye végbemegy az életében. Ha egy törvény alá belépünk, a törvény hatalma alatt vagyunk.
A mi kicsi életünkben is ott van a törvény. Ha bármilyen gépet veszünk, használati utasítást kapunk mellé. A fehér és piros gombot nem lehet egyszerre megnyomni. Benyomhatod, de a gép tönkremegy. A törvény ellen büntetlenül véteni nem lehet. Ha a legkisebb gépet is nem rendeltetésszeruen használod, nincs rá garancia. De garancia van arra, hogy elromlik.
Mi olyan bolondok vagyunk, hogy azt hisszük, hogy csak a finom kis vegyigyárnak, a mi testi életünknek, – és a még mérhetetlenebbül finomabb gyárnak, a lelki életünknek nincsennek törvényei? Azzal azt lehet csinálni, amit akarok. Az a fontos, ne lássák, hogy mit csinálok, és akkor nem lesz következménye. Ha valaki körülnézve ugrik le a harmadik emeletről, az nem zuhan le? Gondolkozzunk már, ha titokban csinálunk dolgokat azt hisszük, nem lesz belőle semmi? Nem tudja meg a feleségem? Vigyázzunk, – a törvény törvény!
Testi, és lelki életünknek is megvannak a vastörvényei. Nincs bun következmények nélkül. Ahogy egy géppel szemben bun az, ha valamit nem szabályosan csinálsz, ugyanúgy a testeddel szemben is az. Mi nagyon sokszor dugjuk a dolgainkat, de ki elől? – a törvény végbemegy. A bun és büntetés össze van kötve, nem lehet szétválasztani. Minden bunödnek lesz következménye. Nagyon sokszor a testünkben is. Valakinek mondtam: A Tízparancsolat bele van írva a testedbe, ha vétkezel ellene, megvan a következménye a szervezetedben. A Biblia azt mondja: “Mert életök ez azoknak, akik megnyerik, és egész testöknek egészség.” (Péld. 3,22). Erre rendeltetett a testünk, minden másnak megvan a következménye.
A lelki életünkben méginkább. Egy gondolatnak, egy érzésnek, egy indulatnak megvan a következménye. Saját életed megy tönkre, magadnak ártasz. Kicsit sejtjük már, mit jelent ez, hogy “a tövényt tudod”. Főember, tudod, és mégsem tartod meg? A magad életét teszed tönkre?
Jézus azt mondja a főembernek: “Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.” Nem tudom megfigyeltétek-e, hogy az Úr nem a rendes sorrendben mondja a parancsolatokat. Nem ezzel kezdődik, hogy ne paráználkodjál, az első parancsolat egészen más. Miért ilyen sorrendben mondja Jézus? És ha neked mondja, milyen sorrendben mondja? Ennek az ifjúnak az első megszegett parancsa úgy látszik a “ne paráználkodj!” volt. Mert az Úr Jézus ezzel kezdte.
Neked mivel fogja kezdeni?! Lehet, az első a “ne lopj!” amit áthágtál. Jézus elmondja neked mi az, amiben a legtöbbet vétkeztél. Lehet, hogy először azt fogja mondani: “Tiszteld atyádat és anyádat!” Engedd, hogy Jézus megmondja most a sorrendet. Nem tudom mi az, ami évek óta terhel már, amit nem tudsz elfelejteni. Nem tudom a sorrendedet.
A parancsolatokat tudod. Megtanultad gyermekkorodban. Most derül ki ennek a szegény főembernek a teljes vaksága, amikor azt mondja: “Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.” Talán egyikünk sincs olyan vak, hogy ezt így ki merné mondani. Azt mondtam, Isten a szívünket nézi. Amikor a parancsolatokról beszél nemcsak a cselekedeteink vonalát nézi, a gondolatainkat, az érzésvilágunkat, mindazt, ami belül folyik. A Biblia világosan elmondja: “ha valaki asszonyra tekint kívánság okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” Mered mondani, hogy megtartottam kora ifjúságomtól fogva? Nem hiszem, hogy te ilyen vak vagy. Szegény fiatalember, szegény főember, ilyen vak volt.
Kérdd az Urat még ma, ahogyan a vak kérte, amikor Jézus megkérdezte: mit akarsz, hogy cselekedjem veled? – Uram, hogy lássak! Nyisd meg a lelki szemeimet, mert menthetetlenül rohanok a törvényen keresztül az örök gyötrelembe. Most még csak az ideigvaló gyötrelemben vagyok, de rohanok az örök gyötrelem felé, ha meg nem állítasz.
Azt mondtam: Isten maga a törvény. De ez a főember Jézust látta, vele állt szemben. Ha Jézust nézzük, és rajta keresztül az Istent, akkor azt mondjuk: Isten maga a szeretet. Isten nemcsak a törvény, Isten a szeretet. Isten a törvény vaskerekei közé odatette Egyszülött Fiát.
Egy történetet hallottam egyszer, nem tudom igaz-e, vagy nem. Egy hívő fiú a gyárban együtt dolgozott egy másik fiúval, aki mindig ivott. Sokat kérlelte, ne igyál, ne gyere be így, egy váratlan pillanatban szétvághat a gép. Megrántotta vállát a fiú, – mit törődöm vele, érdekel is az életem. Egyszer amikor megint italosan jött be, felcsapta a biztosító kart, – minek ez, – tudjuk mi már ezt enélkül is csinálni. Amint folyt a munka, egy váratlan pillanatban sikoltás, megszólalt a sziréna, minden gép megállt, és akkor látja, hogy a barátja a gép kerekei közé esett. A fiatalember ott állt azelőtt, akit megölt. Egy perc alatt kijózanodott, és mindent megértett. Azon a reggelen mondta neki a fiú az Igét: buneim büntetése rajta van. Most egy emberen keresztül láthatta. Amikor később elfogadta Jézust, így mondotta: értem ketten haltak meg, Jézus, és a barátom: János.
Megértetted már, hogy a bunnek büntetése van, a törvény vaskerekei közé maga Jézus lépett be, mert Isten maga az igazság. Isten Jézuson hajtotta végre a büntetést. Lehet neked is kell majd egy tragédia, hogy felismerd: feleségem, gyermekeim, a körülöttem élők miattam szenvednek. Buneim következményeit hordozzák. Vajjon kell, hogy valami olyan történjen, amire megszólal majd a lelkiismereted szirénája? Milyen jó volna előbb megállni.
A büntetés vagy rajtad van, vagy Jézuson. Bun büntetés nélkül nincs, mert az isteni igazság végbemegy. Egy asszonynak mikor erről beszéltek azt mondotta: buneim következményét nekem kell elviselni. Ezt nem tudom Istentől elfogadni. Erre volt a válasz: Jézust már nem akadályozhatja meg abban, hogy meghaljon magáért. Ő már ezt megtette. Csak azt akadályozhatod meg, hogy ez a tied legyen. Így mondja heti igénk: “Mikor még bunösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” Ebben van a szeretet, amikor arculköptük, semmibe vettük, Jézus érettünk meghalt. Ebben Őt nem akadályozhatjuk meg.
Egyszer minden embernek meg kell látni, aki majd a balkeze felől áll az ítéletben, hogy Jézus balkeze is át van szögezve. Nemcsak jobbkeze viseli a szögek nyomát, a balkeze is.
Testvér, ma kérdez az Úr, – mi lesz veled? Irtózatos sok bunöd következménye mind reád vár. A büntetés még előtted van. Engeded-e, hogy Jézus helyedre álljon? Úgy látod-e ma a keresztet, hogy értem halt meg Jézus.
Imádkozzunk!
Uram gyerekkorunk óta tudjuk a törvényt. Kívülről megtanultuk a parancsolatokat. Látod tökéletes vakságunkat, ahogyan mondogatjuk: nem öltem, nem loptam, nem csaltam. Könyörülj rajtunk, ott ülünk talán a templomban, és mégis vakok vagyunk. Lehet évek óta hívőknek mondjuk magunkat, és nem látjuk, hogyan szegjük meg naponta szent törvényedet ott bent a szívünkben. Könyörülj ma rajtunk Uram, nyisd meg szemünket. Kérünk, hogy ne csak bunlátást adj, hanem Isten látást is, hadd lássuk meg Jézust, a helyettem megfeszíttettet. Áldd meg így a mai napunkat, hogy eljussunk Hozzád.
Ámen.