“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KÖVESS ENGEM! (2/5)
Nincs barlang, nincs fészek
“És mondta néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az Emberfiának nincs fejét hová lehajtania.” Lk 9,58
Uram, hálát adunk döntésre hívó szavadért. Kérünk, áldj meg minket, és áldd meg az Igét. Szeretnénk arra kérni, hogy személyesen szólj hozzánk, hogy megérthessük, ez az, amit nekünk mondasz. Hadd tudjunk szavadra nyíltan, őszintén válaszolni. Áldj meg így bennünket, Nevedért.
Ámen.
Életünk útján lépésről-lépésre haladunk előre, csak az a kérdés, milyen az élet-útunk? Ördög választotta út, vagy Isten választotta? Azt is szeretném kérdezni: megszólítottad az Urat magadban, csendben? Kimondtad-e, amit itt valaki az Igében mondott: “Követlek Uram, valahová mégy.”
Jézus mindig válaszol. Ennek az embernek is válaszolt, függetlenül attól, hogy milyen gondolatok voltak a szívében. Sokszor ámulva nézem, hogy Jézus a farizeusoknak is válaszol a legfurcsább kérdéseikre, pedig tudja, mi van a szívükben. Sokszor vagyok úgy, hogy nem válaszolok kérdésekre, mert tudom, hogy mi van mögöttük. A tanítványok sokféle kérdésére is válaszol Jézus, ami mögött saját hiúságuk és büszkeségük van. Gondoljatok bele abba a szeretetbe, ami a vak koldusnak, a bélpoklosnak, az ellenségeinek is válaszolt.
Jézus egyvalakinek nem válaszolt, – Heródesnek, aki sok kérdéssel kérdezte, mert nagyon szeretett volna választ kapni. A Biblia szerint Jézus némán állt Heródes előtt, nem szólt egy szót sem. Mert Heródes egyszer már döntött Isten ellen, amikor Keresztelő Jánosnak fejét vétette. Vannak döntő pillanatok, amikor valakinek lejár a kegyelmi ideje. Nem tudom, Heródes gondolt-e arra, hogy Jézus hozzá többet már nem szól.
Életbevágóan fontos, hogy ezen a héten mit mondasz, és hogyan döntesz. Nem olyan egyszeru dolog ez, hogy Isten most idehozott titeket, és szól hozzátok. Nem biztos, hogy lesz még ilyen lehetőség többször életetek folyamán. Sok ember azt gondolja: majd legközelebb. Jöhet egy agyvérzés, vagy baleset, és nincs legközelebb. Nem tudsz többé értelmesen gondolkozni. Becsüljétek meg Isten szavát, megszólítását.
Értsük meg, mit jelent az, hogy Jézusnak még szava van számunkra. Jó volna olyan szívvel figyelni, mintha ez lenne Jézus utolsó szava hozzád. Nagyon sokszor hirdetek úgy Igét, mintha ez lenne az utolsó, amit elmondhatok még ezen a földön. Mintha soha többé nem tudnék beszélni. Hallgasd úgy, mintha soha többé nem hallgathatnád világosan, amit az Úr mond.
Ha Isten válaszol, figyelj oda teljes szívvel! Ma reggel azon gondolkoztam: Pilátusnak válaszolt-e Jézus? Kezdetben igen, egy ponton túl nem. Talán amikor eldőlt Pilátusban, hogy odaadja Jézust, ott közben Jézus elhallgatott. Ha még kegyelmi időben vagy, várhatod, hogy Jézus szóljon hozzád.
Ennek a valakinek, ennek az akárkinek Jézusnak az a válasza, – személyesen neki és nem a többieknek: “A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs fejét hová lehajtania.” Miért ez a személyreszóló válasza Jézusnak? Miért pont ezt a két állatot választja? Sokféle állatnak van barlangja, fészke, búvóhelye, – miért pont a róka, és az égi madár? Úgy érzem, személyreszóló válasz, senki nem érthette, csak aki kapta.
Amit Jézus neked válaszol, az csak neked szól. Soha ne válaszolj Isten helyett, ha emberek kérdeznek. Sokszor megtettem, hogy saját fejem szerint válaszoltam, és valaki nem kaphatta meg az isteni választ. Senki nem tudja, mit kell válaszolni. Ha valaki kérdez, utald tovább a kérdést, – Uram válaszolj, nem tudom mi baja van, mit akarnál neki mondani. Nehogy saját bölcsességünk, hívő tapasztalatunk alapján válaszoljunk. Nagyon sok ember azt válaszolja, amit neki mondott az Úr. Úgy vagyok ezzel, mintha valaki a gyógyszerét adja tovább, és lehet, hogy az illetőnek egészen más baja van, mint neki.
Nagyon szeretem az Urat, hogy úgy lehet ránézni, mint egyedüli orvosra, aki biztos kézzel odanyúl, ahol a baj van. Nem kisérletezik, nem keresgél, azonnal rátapint a bajra. A vérfolyásos asszony is sok orvostól sokat szenvedett. Hány ember van, aki hívő orvosoktól szenvedett. Sokan túrták már fel belsejét, ide-oda forgatták, de megoldás nem volt. Engedd el magad ezen a héten, hogy Jézus odanyúlhasson, ahol a baj van, mint ennek az embernek is, hogy ezt a két állatot mondta. Nem medvét mondott, – rókát.
Az ember nagyon sokszor, és a legtöbb ember róka-természetu. Nemcsak ravasz, ügyes is. Láttatok már rókabarlangot? Nálunk mindig elvitték a rókák a csirkét, sokat küszködtünk velük. A rókát nem lehet csapdába csalni. A szomszéd bácsink mindig csapdát csinált, és húst kért bele. A róka lábával ügyesen félretolta a csapdát, és a húst megette. Már úgy kértem, ne csináljon több csapdát, hisz minden róka idejön előfizetéses vacsorára. Tudják, hol találják meg és jönnek.
Soha nem hittem, hogy a róka ilyen ügyes állat, hogy nem lehet megfogni. Minden más állat könnyen belemegy a csapdába. Egyszer elmentünk az erdőbe a barlangjához. Akkor jöttünk rá, hogy kutyával is nehéz megfogni. Rengeteg kijárata van. Míg az egyiken beeresztjük a kutyát, a másikon, harmadikon kimegy a róka. Olyan ügyes, mint az óemberünk. Barlang annyit jelent, hogy búvóhely. Lelkileg olyan búvóhelyeink vannak, ha meg akarnak fogni bennünket, öt kijáratunk is van, amin kicsúszunk. Lelkileg megfoghatatlan vagy. Sokszor szerettek volna már megfogni, körülkerítettek, de mindig volt egy kijáratod, amin elslisszoltál.
Isten Szentlelke évtizedek óta keres, hogy igazán megfogjon, de ott a róka-barlang, rengeteg kifogás, okolás, indokolás, nem tehetek róla, más volt az oka. Érzed, mennyi kijáratod van? Sokszor majdnem megfogott már az Ige, de az utolsó percben mindig volt egy luk, amin váratlanul kimenekültél Isten kezéből, a Szentlélek világosságából.
Valakivel a régi buneiről beszélgettünk, és olyan ügyesen, olyan védelmi rendszert épített fel, hogy bárhol nyúltam hozzá, mindig volt egy szava. Azt mondtam: ne haragudj, tíz év óta igazolod magad ezzel a bunnel szemben. Isten Szentlelke mióta vár, és te mindenre tudsz választ adni. Az ember érezte, hogy mindent átgondolt, mindenre volt válasza.
Nem te vagy-e az az ember, akinek bármit mondanak, mindig tudsz válaszolni? Mindig lesz egy kibúvód, amikor azzal bujsz ki, hogy engem bántanak. Testvér, a magad lelkével játszol! Isten nem ezért akar utolérni, hogy kivégezzen, hanem, hogy megmentsen.
Biztosan sokan olvasták a Foglyok Angyalát. Mindig olyan megrázó nekem, mikor Wrede Matild egy szökött fegyencnek, akit Kaponennek hívnak, aki kegyelmet kapott, és Matild utána küldi a szabaduló levelet. Lovas futárok keresik Kaponent Finnország sztyepéin, hallja is a lovak lábainak dobogását, de egyre beljebb húzódik a szökött rab, mert azt hiszi, hogy az ítélet keresi. Pedig a kegyelem kereste. Végül odajut Matild, – szegény Kaponen, élhetett volna, és meghalt a pusztában, mert attól félt, hogy az ítélet keresi.
Testvér, el ne búj az Isten szeretete, kegyelme elől, amikor keres téged. A rókáknak barlangjuk van, – neked is? Sok kijáratú, magad és mások előtt is igazolt barlangod. Hajlandó vagy-e a bújócskát abbahagyni? Látod, ez az ember régen Jézussal jár már. Ismerte Jézus, azért mondja neki, hogy a rókáknak barlangjuk van. Lehet, neked is teljesen kiépitett védelmi rendszered van, – mint a rókáknak, – az Isten tervei ellen.
A másik amit mond Jézus, a fészek kérdés. Azt mondja az Ige, hogy az Emberfiának nincs. Nincs barlangja, nincs fészke, nem fog védekezni soha, ha vádolják. Száját sem nyitja meg Jézus, mindent tehetnek vele. Tudjátok, az ember gyerekkora óta vágyik a puha, meleg fészekre. Hányan mondják el: soha nem volt otthonom, soha nem szeretett senki. A szívem most is a puha fészket keresi, mint ahogy a madár is keresi a puha tollasat.
Az Ige azt mondja: a maradaraknak fészkük van, az Emberfiának nincs. A fészek a kényelem. Nagyon sokszor hihetetlenül vágyunk a kényelemre. Nagyon sokszor éppen akkor, mikor igealkalomra szeretne menni valaki, akkor olyan fáradt, hogy pihenni kell. Mindenféle kifogásunk van: az orvos is azt mondta, hogy pihennem kell. És építi az ember magának a fészket, a szobát, hogy otthonos, kényelmes, hangulatos legyen. Mit tettél már azért, hogy igazán otthonod legyen? Egy asszony sírva panaszolta: mindent megcsináltam, lógó virágok, felső világítás, csak éppen szeretet nincs köztünk, veszekszünk, haragszunk, és nem vagyunk igazán otthon.
Talán te is megpróbáltál már mindent. Persze, van, ahol testileg ott az otthon, szeretjük egymást, senki nem akar elmenni otthonról, ott vannak gyerekek, unokák. Talán van fészked, amiben jólérzed magad. Végre van saját konyhám, van saját otthonom. Lehet, nagyon sokszor ez tart vissza az Úr követésétől, az otthon, a család, az unokák. Nagyon sokszor válhat ez is idegen istenné,- vigyázz! Aki Jézust akarja követni, annak nincs fészek.
Nagyon sokszor, amikor a fészek már kialakult volna, akkor történik valami. Egy asszonynak a gyerekét érte baleset, az egész fészek pillanatok alatt tönkrement, senki nem kívánt otthon lenni, a holmiját sem tudták látni, állandóan siratták. Egy pillanat alatt felborult a fészek. Gondolj arra, – van neked fészked?
Valaki elmondta: van egy bizonyos fajta madár, amelyik, mikor a fiókák már olyanok lesznek, hogy szállniuk kellene, az anyamadár szétbontja alattuk a fészket, mert különben soha nem repülnének ki belőle. Lehet, hogy alattad is egyszer majd szét kell bontani a fészket. ne haragudj akkor, ne szorítsd ökölbe a kezed, hogy miért? Az Úr megmondta: annak, aki Őt akarja követni, nincs fészek. Szeretném, ha most meglátnád az egész élvezeti életedet. Itt dönteni kell, vagy-vagy.
Fiatal, húszonéves voltam, nemsokkal a megtérésem után, utaztam a vonaton, tavasz volt, katonák énekeltek, jóillatú levegő árasztotta el az egész fülkét. Egyszer csak megcsapott fiatalkori életemnek sok-sok kívánsága, olyan, hogy szerelem, – élet. Akkor azt mondtam: most választani kell. Vagy ez az öröm kell, vagy a tiszta, szent, igazi, amit megtérésemkor ismertem meg. Megéreztem a kristálytisztát, azt az örömöt, amire azt mondtam: ezért érdemes élni. Megéreztem az Úr szeretetét. A másik oldalon a meleg, fülledt, egy kicsit szennyes érzelmi életet. Akkor megráztam a fejem és azt mondtam, – nem figyelek oda, nem kell.
De érzitek, hogy mennyire átfogja az embert ez a légkör, egy szerelmes ének, orgonaillat, tavasz, élet. Az Úr akkor azt mondta nekem: vagy-vagy. És döntenem kellett. Egyszer majd neked is mondja az Úr, és akkor nem lesz többé is-is. Családi meleg, talán mindaz, ami neked a fészek. A másik oldalon pedig az az élet, amelyik mindent az Úrért tesz, és amelyik kimondhatatlanul boldog.
Ma reggel eszembejutott Habakuk próféta könyvének végén a “de öröm”, ahogy elmondja az Ige, hogy mi minden lesz külsőképpen, és utána mondja: “de én örülni fogok az Úrban” (Hab 3,17-18). A “de öröm” mindennek ellenére öröm. Nem azért, mert megvan a fészek, hanem, mert örvendezni fogok az Úrban. Ha az örömöd nem független attól, amid, és akid van, akkor az nem igazi. Mert egy pillanat alatt elveszhet. Kaphatsz olyan örömöt, ami mindentől független. Minden megcsalhat, és tönkremehet, “de” én örülök. Milyen jó volna, ha ezt az életet találnád meg.
Jézus követése a barlangodba, a fészkedbe kerül. Ha te vagy az a valaki, akihez most személyesen beszél Isten, akkor te ma döntesz: barlang és fészek, – vagy Jézus követése.
Aztán csak egy mondatot mond magáról Jézus: “Az Emberfiának nincs fejét hová lehajtania.” Neki igazán nem volt, tudod, hogy nem volt otthona, nem volt semmilye, de volt Atyja. Ezen a földön nem volt fejét hová lehajtania, de Isten szívére odahajthatta bármelyik pillanatban, amikor magányos volt, amikor mindenki elhagyta. Isten neked is kínálja az Ő szeretetét, azt, ami után minden ember vágyik. Kínálja azt a védettséget, ami csak nála van. Ha Jézust megismered, eljutsz a téged körülölelő szeretetbe, ahonnan már nem vágyódsz sehova.
Emlékszem életem egyetlen időszakára, nem volt hol laknom, jártam az utcán, megállapítottam: mindenkinek van lakása, de otthona nincs. Nekem van otthonom: hazám a menny. Neked is? Az Úr ezt kínálná ma mindnyájunknak. De szeretném, ha most meglátnád, Jézus ezt is elvesztette, az Atyát is. A Gecsemánéban Őt is odaadta, hogy neked ne kelljen odaadnod. A kereszten Atyja sem volt már. “Én Istenem! Én Istenem, miért hagytál el engemet?” Ezt embernek soha nem kell kimondani. A buneidért hagyta el Őt az Atya. Téged soha nem fog elhagyni, ha igazán megtalálod a Jézus Atyaját, akkor neked mindig lesz, ahová lehajtsd fejedet. Akkor neked mindig lesz otthonod, ha mindent elvesznek is tőled, és ha minden semmivé lesz is, te akkor is örvendezni fogsz az Úrban.
Szeretném, ha megértenéd, mibe került Jézusnak, amit neked most kínál. Mondod-e ma: “Követlek Uram, valahová mégy.”
Imádkozzunk!
Bocsáss meg Uram, hogy olyan sokszor barlangba menekülünk. Kérünk, könyörülj ma rajtunk, amikor utolér ítéleted, segíts, hogy sehova ne fussunk, csak Hozzád, az egyetlen helyre, ahol védelemben lehetünk. Uram, olyan régen keresel már, olyan régen vágyódsz már utánunk, olyan régen hiányzunk Neked. Kérünk Úr Jézus, hadd merjünk ma Hozzád menni, hogy megölelhess. Hadd mondjuk ki az egyetlen igazi szót, amit kimondhatunk teljes szívünkből: Atyám, vétkeztünk. Abban a pillanatban otthon vagyunk, ölelő karjaidban vagyunk egy életre, egy örök életre.
Úr Jézus, segíts, hogy ne legyen kibúvónk, hadd tudjunk igent mondani Neked, hogy elfogadhass, hogy megáldhass, hogy egészen a Tieid lehessünk. Nevedért kérünk.
Ámen.