“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KÖVESS ENGEM! (3/5)
Nincs temetés
“Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.” Lk 9,59-60
Hallottad Uram, hogy csak a szánk énekelt, vagy már a szívünk is. Kérünk azért, ha ez az ének valóság volt most, akkor cselekedd meg velünk. Segíts, hogy ne is akarjuk mostmár elrejteni azt, ami bun az életünkben. Kérünk azért Úr Jézus, hadd találjuk meg benned igazán a kegyelmet, az új életet. Kérünk könyörülj rajtunk, hogy cselekedhess ma bennünk neved dicsőségére.
Ámen.
Ebben az Igében egy másik emberről van szó. “Monda pedig másnak: Kövess engem.” Ezt a másik embert Jézus szólítja meg. Az első nagy különbség, hogy nem ő mondja, hogy “Követlek Uram!” hanem Jézus mondja: “Kövess engem!” Érzitek milyen nagy ereje volt ennek a szónak Jézus száján? Gondoljátok el, Lévi ott ült a vámszedő asztalnál, és csak két szót hallott: Kövess engem! Otthagyta mindenét, az asztalt, a pénzt, meg sem olvasta, nem csinált zárlatot, otthagyott mindent, és követte Jézust.
Emlékeztek Péterre, és a halász tanítványokra, ott is elhangzott ez a mondat: “Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz.” (Lk 5,10). Otthagyták a hajót, hálót, szüleiket, és követték Jézust. Most itt ezt az embert szólítja meg Jézus: “Kövess engem!” Voltál-e már úgy, hogy azt érezted, téged szólított meg Jézus?
Milyen nagy dolog, és milyen különbség van a kettő között, amikor valaki maga ajánlkozik, vállalkozik, és amikor hívják az útra. Így mondja Jézus Krisztus: “Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon.” (Jn 16,16).
Ennek is csodálatos mondatot mondott Jézus. Érzitek, milyen hatalma lehetett ennek a hívásnak: “elmenvén hirdesd az Isten országát.” Azt is elmondja Jézus, hogy mire választotta ezt az embert. Mi lenne, ha neked mondaná ma, ha feléd hangozna ez a mondat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
Látjátok ez a hívás hangzik ma is. Isten ma is szólít meg embereket. És erre ennek az embernek a válasza: “Uram engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek.”
Az első amit mondani szeretnék, ha Isten hív, nincs “előbb”. Ennél nincs fontosabb dolog. Bár igazán megértenétek, nincs ami előbbvaló lenne ennél. Pedig nagyon tiszteletreméltó dolgot mond, komoly dolgot mond, apját akarja eltemetni. Nem azt mondja, élni, szórakozni akarok, vagy gyerekeimet felnevelni szeretném, ami nekünk a célunk. Nem saját kicsi céljait, nagyon komoly dolgot mond, még a katonaságtól is elengednek, még a határon is átengednek ezzel, hogy eltemessem halottamat.
Jézus erre is azt mondja, – nincs előbb. Ez azt jelenti, hogy a világmindenségben a legfontosabb dolog, hogy hirdessék az evangéliumot. Mert ezen keresztül jutnak emberek életre. Ennél fontosabb nincs. Ezért mondja Jézus azonnal, amikor azt mondja: engedd meg előbb, hogy elmenjek, – világosan és azonnal azt mondja Jézus: a halottak temessék halottaikat.
Próbáljuk megérteni ezt a mondatot. Beszéltünk már arról, hogy mindnyájan halottan születtünk. Akinek nincs új élete, az lelkileg halott. Sokan tudjuk már, hogy van új életünk. Akiknek nincs új életük, Isten Igéje szerint halottak. Valaki azt mondotta: vigyázz, nem úgy oszlik meg a falu, hogy egyik oldalon itt a falu, másik oldalon a temető, itt a halottak, ott az élők.
Mikor Jézus beszél Mártának Lázárról azt mondja: “Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is él az.” (Jn 11,25). Tudod te, hogy Jézus az élet? És akiben nincsen Jézus, az élet sincs meg abban. Aki még nem fogadta be Jézust, Isten előtt halott. Abban a pillanatban, ahogy valaki meghal, a teste már csak anyag. Amint kiköltözik belőle a benne lakó, már csak anyagot tesznek be a koporsóba. Az már nem az illető, csak a ruhája. Van aki sokat rendelkezik afelől, hogyan temessék el. Nem mindegy, hogy a ruhámmal mit csinálnak, ha már nem leszek benne?
Nálad élő van belül, vagy az a halott lélek, amelyikben nincsen élet? Nagyon komoly, és nagyon világosan eligazító mondat ez. A halottak, a lelkileg halottak temessék az ő halottaikat, akik testileg haltak meg. Azok foglalkozzanak temetéssel, halottakkal. Van ennél fontosabb dolog! Még vannak menthetők. Ne azokkal foglalkozz, akiknek lejárt a kegyelmi ideje.
Ha nagy baleset történik, és jönnek az orvosok, nem azokkal foglalkoznak, akik meghaltak, hanem azzal, aki még él. Akik szenvednek azokkal foglalkoznak. Aztán majd eltemetik a halottakat, azokat már csak temetni lehet. Érted már mi a surgős ebben az életben? – azokat menteni, akik még menthetők.
Ha úgy érzed, hogy életet nyertél, akkor neked az a dolgod ebben a világban, hogy mentsd azokat, akik még menthetők, akik még kegyelmi időn belül vannak, akikkel még történhet valami. Nem hozott volna el az Úr, ha már nem lehetne segíteni rajtad. Gondolj arra, te még menthető vagy. Akit pedig arra hívott el az Úr, mint ezt az embert is, hogy hirdesse Isten országát, az ne a halottakkal foglalkozzon, hanem az élőkkel.
Azoknak szeretném mondani, akik évekig sirattak egy-egy halottat, és lelkileg nem képesek felállni a koporsó mellől, akik állandóan temetőbe járnak, folyton arra gondolnak, körülöttük pedig az élők el fognak veszni. Azzal foglalkozom aki meghalt, azt siratom, és körülöttem az élők elvesznek, akiket még menteni lehetne.
Addig szeress, szolgálj, tegyél meg értük mindent, amíg lehet, amíg élnek. Gondolj arra, mennyire nem törődsz velük, mennyire nem fontosak neked, mennyire nem mented a lelküket. Az Úr ma világosan eligazít ebben. Vannak köztünk, akiket megszólít most, – te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát szóval, élettel. Nem kell ahhoz szószékre kerülni, hogy Isten országát hirdesd. Családodban, környezetedben hirdetheted. Ez a nagy lehetőséged megvan. Értsük meg, halál után nincs már megtérés, a testi halál után nincs lehetőség bejutni Isten országába. Ez a lehetőség lezárul. Gondolj saját életed idejére, amelyikről nem tudod, hogy mikor zárul le, és akkor már nem tudsz megtérni.
Isten Igéje kétféle életről, és kétféle halálról beszél. Arról az életről ami a földön folyik, az életem ideje, és arról az életről ami örök, amit most befogadhatok. Aki Jézust befogadja, testi életébe befogad egy örök életet. Ha leveti ezt a testet, az örökélet folytatódik. Van-e neked olyan életed, amelyikről tudod, hogy nem hal meg?
Persze a halál is kettő, az a történés, amikor valakinek a testi élete élhet már, és az a halál, amelyik megint örök, ami benne van. Vagy örök élet, vagy örök halál, örök kárhozat, örök borzalom.
A naini ifjú történetében megy a halottasmenet, élén visznek egy halottat. A halottak temetik a halottat. Tulajdonképpen az egész élet semmi más, mint egy halálmenet. Születésünk pillanatától belekerülünk ebbe a menetbe. Megy az örök halálmenet, és egyszer te leszel ott az élen. Egyszer utánad fognak menni és sírni, mint a naini ifjú után. Fiatal volt, senki nem gondolta, hogy meghal. Nem kor, nem sorrend kérdése ez, hogy hány éves vagy. Itt egy fiatal halott van a menet élén, és utána mennek a sírók.
Érdekes, a halálmenet találkozik az élet menetével. Az élén Jézus Krisztus, egy élő, aki elmondja, – én vagyok az élet! Az egyetlen élő, egy olyan élő, aki tovább tudja adni az Ő életét. Úgy érzem, ahogy most itt a szobában vagyunk, hogy ott vagyunk Nain város kapujában, ahol a kettő találkozik.
Mondtam, hogy vannak átszállóhelyek, ahol a magam útjáról átléphetek Isten útjára. Vannak olyan helyek, pillanatok, amikor csak egy lépés. Ezen a héten itt a nagy lehetőség a találkozásra. Itt van Jézus, itt vannak a tanítványai, megy az élet-menet, és te még a halámenetben vagy. Benned még nincs új élet. Még nem vagy úgy, mint a naini ifjú, hogy téged visznek, de benne vagy a koporsóban.
Azt mondtuk, hogy ez a test egy koporsó. Belül vagy élő van, vagy halott. Itt megtörténik a nagy csoda, Jézus megállítja a halálmenetet, és érinti a koporsót. Lehet, hogy már téges is érintett, már volt úgy, hogy azt érezted, most hozzám szól Jézus. Az érintés annyit jelent, lelkileg ez most nekem szól. Hozzám szól Isten, engem érint az Ige. Azután megszólal Jézus és azt mondja: “Ifjú, néked mondom, kelj fel!” (Lk 7,14). Lehet egy halottnak parancsolni? Hát hogy-hogy beszél Jézus egy halottal?
Látjátok ez a csoda, az Ő szava teremtő szó, és ha most neked mondja, a benned levő halott léleknek mondja, – neked mondom, – akkor most engedhetsz. Az Ige azt mondja: felült a halott. A benned levő halott lélek megmozdulhat. Tapasztaltad már, hogy valami mozdult benned, amit eddig sosem éreztél? Függetlenül az akaratomtól, elhatározásomtól valami mozdult bennem. Akkor nálad megmozdult a halott. Hányan mondták, – soha ilyet nem éreztem, valami történt bennem. Egy olyan érzés, olyan gondolat, ami eddig soha nem volt bennem.
Bár lennének sokan közöttünk, akikben valami már mozdult. Nagyon kérlek, ellene ne állj ennek a munkának. Isten teremtő munkáját ne próbáld magadban visszafojtani, hogy nem, nem. Talán parancsot is kaptál már, hogy ezt tedd, mondd el, imádkozz. Valaki azt mondta, magam sem tudom miért szólaltam meg, akaratomon kívül kezdtem el imádkozni. Én sem akartam imádkozni, szégyeltem is utána, mert folyt a könnyem. A szememből folyt a könny, a nyelvem mondott egy mondatot, utána hamar fölkeltem, kimentem az ajtón, nehogy valaki megszólítson és azt higgye, hogy megtértem, eszem ágában sincs.
Vigyázz, az óembered ellenkezésével meg ne folytsd a mozduló új életet. Olyan ez, mint mikor terhes egy asszony, és először érzi magában a mozduló életet, és tudja, ez nem a gyomrom, nem a beleim mozgása. Tőled független pillanat, a koporsón belül, a testemen belül egy élet mozdul. Szeretnélek kérni, ha ez megtörtént, adj hálát szívedben, – köszönöm Uram, – élet!
Dunaújvárosban hirdettem Igét, egy asszonynak a férje kórházban volt, minden nap látogatta. Az orvosok azt mondották, semmi nem fog rajta segíteni. Aztán egy nap ragyogó arccal jött haza, nyakamba borult, imádkozzunk, adjunk hálát, képzeld, a férjemnek fáj a lábaujja. Érezett, – ez már élet.
Nem kellemes, ha valakinek fájni kezdenek a bunei, – de életjel. Valami eszembejut, fáj ahogyan viselkedtem, amit csináltam. Istenem, – élet a halott testben. A gyógyulás első jele, mozdul az élet. Örülj, bármennyire fáj is. Talán kellemetlen dolgok jönnek elő, amiket az ember teljes erővel próbál visszanyomni, erre nem akarok emlékezni, hogy jön ez most elő? Talán egy gyermekgyilkosság, – hiszen egyszer már elfelejtettem. Talán gyermekkorod paráznasága előjön és fáj, nem tudom elfelejteni.
Érted már mit jelent, hogy Jézus illeti a koporsót, és megszólal, most már nem veled beszél, hanem az akaratoddal. Nem a lényeddel, hanem belül a lelkeddel: neked mondom, kelj fel! – és megmozdul a halott. Bár megtörténne veled, akár fájdalmas, akár örömteli, olyan mindegy, csak mozdulna az új élet benned. Így mondja az Ige: “És felült a megholt, és kezdett szólni; és adta őt anyjának.”(Lk 7,15). Isten valakikért támaszt fel téged, azokért, akikhez majd küldeni szeretne. Emlékszem, amikor megértettem, hogy engem miért támasztott fel. Wrede Matildot a foglyoknak adta, Müller Györgyöt az árváknak. Akit Isten feltámaszt adja valakinek, akikért történt az, ami történt.
Téged kiknek adott? Tudod azt, hogy nem azért támasztott fel, ha életet nyertél, hogy élj tovább magadnak. Az új életed valakié, valakiké.
Mozdult-e már a szívedben? Olyan jó volna, ha egy kicsit gondolnál erre, és kérnéd ezt az új életet. Azt mondja a 21 Zsoltár 5. verse: “Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót, végtelent.” Ne kérj mást ezen a héten – életet kérj, és akkor meg fogod tudni, mi az élet. Hányszor mondják emberek, hát ez az élet? Nem, nem ez az élet. Ez egy hosszú haldoklás, ez nem élet. De ha majd érint az Úr, ha majd szól hozzád, ha majd mozdul benned a halott lélek, – az élet.
Látod Jézus maga volt az élet, és Ő halálra adta életét. A legnagyobb örömüzenet, hogy Jézus magára vette a bunt, a halált, legyőzte a halált, és feltámadt az Élet. Ha végignézzük a Bibliában, az ördög mindent megtett, hogy ez a Gyermek ne éljen. Heródes parancsot adott a gyermekgyilkosságra. Minden ami történt azért volt, hogy ennek a Gyermeknek nem szabad élnie. Miután ezt nem tudta megakadályozni, már csak egy volt a fontos: Jézusnak nem szabad meghalnia. Nehogy váltsághalált haljon. Szállj le a keresztről, nem szabad meghalnod.
Jézust nem lehetett megakadályozni abban, hogy éljen, és senki nem akadályozhatta meg Őt abban, hogy meghaljon érted. Azért lehet ma neked életed, mert Ő ott a kínos halál közepette kimondta, hogy elvégeztem a megváltásodat buntől, ördögtől, haláltól, – helyetted, éretted.
Az Élet halni ment, hogy a halottaknak életük legyen.
Azért szól most az Úr neked: Kövess engem, és elmenvén, hirdesd az életet!
Imádkozzunk!
Uram múlnak a napok, olyan rettenetes volna, ha még mindig azt kellene mondanunk: velem még nem történt semmi. Úr Jézus könyörülj rajtunk, hogy mindnyájunkat elküldhess majd hirdetni az Isten országát, az élet országát. Úr Jézus áldj meg minket, hogy a szavaink, a külsőnk, az egész lényünk ezt hirdesse ezután. Áldj meg minket úgy, hogy áradjon belőlünk az élet, amit Te adtál, hogy küldhess majd akaratod szerint szolgálatodba. Add meg ezt nekünk Nevedért.
Ámen.