“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KÖVESS ENGEM! (4/5)
Nincs előbb
“Mondta pedig más is: Követlek téged Uram, de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban vannak.” Lk 9,61
Köszönjük Urunk, hogy célod volt ezzel a héttel, hogy odavezethess minket a Golgotán a kereszthez. Kérünk áldj meg, hogy valóban megtaláljuk oda az utat. Áldd meg csendünket, imádságunkat. Köszönjük hogy beszélsz velünk. Segíts, hogy őszinték legyünk Hozzád. Taníts meg lelked által imádkozni.
Ámen.
Mai igénk újra ezzel kezdi: “Mondta pedig más is: Követlek téged Uram.” Mi egy vérből teremtettünk mindnyájan, és mégis mindenikünk más. Életünk döntő pontja másutt van, máshol kell érintenie az Úrnak, más a mondanivalója minden ember számára.
Ez az ember is egy “más” ember volt a sok egyforma között. Egészen másról beszél vele az Úr. Másképp kezdi. Elmondja: “Követlek téged Uram.” Olyan valaki, aki Jézust akarja követni. Utána egy szót mond: követlek, “de”. Veszélyes ez a szó! Annyit jelent ez a szó, hogy megvannak a feltételeink. Igen Uram, – de.
Isten követésében nincsen de, nincsen feltételszabás, ide nem megyek, ezt nem csinálom. Sokan olvastátok Corrie ten Boom könyveit, aki azt mondta az Úrnak: ahová küldesz odamegyek, bárhova a világon, de Németországba nem. Ott élte át a táborok borzalmait. Isten első szava az volt, – Németország.
Úgy érzem, ha nem teszed le igazán a feltételeidet, akkor a végén megkapod az alkalmatlansági bizonyítványodat. Katonai igazolványok aljára szokták odanyomtatni: szolgálatra alkalmatlan. Ha megtartod a de szavadat, Isten Szentlelke rá kell hogy üsse életedre a pecsétet, hogy nem vagy alkalmas.
Jó volna megnézni, mire szoktam mondani, hogy de. Nagyon sok embernek anyagi feltételei vannak. Erre még szükségem van. Összkomfort nélkül nem tudok élni. Rengeteg dolog van, ami a saját kényelmünk, megszokott környezetünk. Anyagi feltétel az is, tudnom kell, hogy miből fogok megélni. Ha most mindent elhagynék, mi lenne velem megfelelő pénz és életkörülmények nélkül. Mi az, hogy eltartanál engem?
Mondod-e most az Úrnak: Követlek Uram, akárhová mégy. Mi az, amit kijelöltél számomra? Vannak feltételeid? “Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” (Mk 8,35). Aki kicsi dolgokban meri elveszteni az életét, az már tudja, mi ez.
Gyermekkori emlékem, egyszer egyedül maradtam, szüleim elmentek otthonról. Az volt bennem, nagyszeru, lefekszem oda ahova nem szabad, előveszek egy olyan könyvet, amit nem szabad olvasnom, és egy olyan befőttet, amihez nem szabad nyúlni. Azt csinálom amit akarok, és élvezem amit akarok. Egyszer csak az a gondolatom támadt, – mi lenne, ha nem ezt csinálnád? Mi lenne, ha elmosogatnál, aztán megteritenéd az asztalt a vacsorához, és ha megágyaznál? Mi lenne, ha örömöt okoznál szüleidnek?
Hogy honnan szedtem a gondolatot, és hogyan csináltam meg, nem tudom, de még most is emlékszem annak az estének az ízére, hogy milyen boldog voltam, amikor nem azt tettem, amit szerettem volna. Ha megcsinálom amit akartam, biztos hogy azon az estén a legboldogtalanabb gyermek lettem volna. Mikor hazajöttek szüleim, a nyakukba borultam, és nagyon boldog voltam.
Tudod már, hogy az a boldogság titka, hogy elveszítsd életedet? Ha megtartod a de szavad, és feltételeidet, hidd el, soha nem leszel igazán boldog. Egy lánynak az volt a feltétele, csak akkor, ha társat adsz, az a feltételem, hogy egyedül nem. Nekem társ kell, nekem valaki kell, akihez tartozom. Pedig énekeljük: “Ha nincs is társam itt, követem Őt.” El tudod ezt mondani őszintén, igazán?
Ha neked még de szavad van, ezen fogod elveszíteni az életedet, itt leszel boldogtalanná. Van aki gyerek nélkül nem tud élni, annyira szereti a gyermeket. Amikor nem voltam még az Úré, nekem is mindenem volt a gyerek. Szerettem őket, játszottam velük, kigondoltam nekem hány lesz majd, mi lesz a nevük. Hadd mondjam nektek nagyon őszintén, soha nem hiányzott a gyermek, az Úr annyira betöltött az Ő szeretetével, és a lelki gyermekek szeretetével, hogy soha nem hiányzott. Soha nem gondoltam arra, talán mégis jobb lett volna.
Mikor elmentem a munkahelyemről, és elmondtam a főnökömnek, hogy Istennek akarok szolgálni egész életemmel, és egész időmmel, azt mondotta: én is úgy szeretnék élni, mint maga, ha nem volna családom. Látod az is lehet egy de, ha gyerek van. Az is, ha nincs. Akkor azt mondtam, – főnök kartárs, hát olyan kicsi az Isten, hogy csak egy embert tud eltartni, négyet már nem? Sokszor szerettem volna azóta idehívni, hogy lássa, mennyit el tud tartani az Úr. Olyan borzasztó, mikor valakinek ez az akadálya, hogy nem merem rábízni, hogy majd az enyéimet is eltartja. Egy ember még követheti az Urat, de egy család?- Nagyon sokszor van ilyen is, hogy ezzel a férjjel, ezekkel a körülményekkel nem tudom követni az Urat.
Ami van, és ami nincs, mindegyik ott lehet, mint de. De az egészségem. Amikor otthagytam a tanári állásomat, az összes tanártársam rákezdte, a bútorodat ne add el, a rekamédat, nem vagy te olyan egészséges, hogy bárhol tudnál aludni. Mennyi idő elmúlt azóta, a legfantasztikusabb helyeken aludtam, de beteg nem voltam soha.
Nincs feltétel. Ha te azt mondod, hogy de, akkor kiderül, nem vagy alkalmas az Ő szolgálatára. Ha most nem adod fel az összes fetételed, az összes de szavad amivel Isten ellen fordulsz, soha nem leszel igazán követője. Lehetne ezt a szót jól használni, úgy, hogy magad ellen fordítod. Mint ahogyan Péter is mondta: egész éjjel halásztunk, és nem fogtunk semmit, – de a te parancsolatodra levetem a hálót. Érzed mennyire jól használja a de szót? Erőtelen vagyok, de az Úr az én erősségem. Elhagyok mindent, de az Úr százszor többet tud adni. Jó volna egyszer helyesen használni ezt a szót, önmagad, és kifogásaid ellen fordítani.
A te parancsolatodra Uram, – és megtelt a háló halakkal.
Az Efézusi levélben van egy csodálatos de szó. Ti, akik holtak voltatok a ti buneitek miatt, – de az Isten az Ő nagy irgalmasságából, mellyel minket szeretett. Isten nagy de szava a bunnel, halállal, megkötözöttségekkel kapcsolatban a Golgotai kereszt. Isten mindennel szemben kimondta, hogy de. Kárhozatot érdemelnél, bunben élő ember voltál, – de az Isten. De az Ő szabadítása, de az Ő ereje, szeretete.
Azt mondottuk, hogy két sínpár fut, egyik a kárhozatra, másik az üdvösségre, és hogy vannak átszállóhelyek. Nagyon régen azt kérdezte valaki, – mondd meg, hol a váltó? A váltó a Megváltó. Ha át akarsz menni a másik sínre, a kereszten kell átmenned. Isten nagy de szaván át.
Talán te vagy az a más, mert mondtam, hogy mindenki más, akinek mindig voltak feltételei. Most is úgy jött, vannak feltételeim, ha Isten teljesíti, megyek. Azt mondja itt az Ige: “de előbb engedd meg, hogy búcsút vehessek azoktól, akik az én házamban vannak.” Jézus nem engedi.
És olyan megdöbbentő, ha olvasom az Ószövetségben Elizeus történetét, amikor Illés elhívja és követi Illést és azt mondja: de előbb engedd meg, hogy megcsókoljam apámat, anyámat. És megengedi. Értitek mennyire más ez, csak annyit kért, hogy megcsókolhassa őket, csak egy pillanatot kért. Aki elkezd búcsúzni, az ottmarad.
Hányszor búcsúztál már a buneidtől, talán minden úrvacsora osztásnál, és mindig ottmaradtál. Hány ember búcsúzott már az italtól, – mostmár csak keveset iszom, – és ottmaradt. Két dolog ez, hogy csak egy percre akar visszamenni, és az Úr megengedte, mert tudta, hogy a szíve már ott van az Ő követésében. Éppen csakhogy megcsókolom az enyéimet, megyek már, nem tart vissza semmi.
Mióta búcsúzol már régi életedtől, természetedtől, szokásaidtól, megkötözöttségeidtől, mindentől, amire azt mondja az Úr, neked ezt nem szabad. Aki a régit nézi, arra mondja az Úr, hogy “hátra tekint”. Nagyon komolyan mondja az Ige: emlékezzetek Lót feleségére, hátra tekintett, sóbálvány lett, ott merevedett meg. Hány ember merevedik meg ettől, hogy nem akarja otthagyni azt a nagyszeru nem tudom mit. Hány ember búcsúzik a tévétől, már csak a politikát nézem, hagyom az egészet, csak a híreket hallgatom.
Ha nem hívott el az Úr, nyugodtan nézheted az egészet is, de ha egyszer valakit elhívott, az ne búcsúzzon, – hagyja ott az egészet. Mennyi ideje búcsúzol már azoktól, akikkel már nem szabadna barátkoznod. Azt mondta valaki: a hitrejutásomkor rögtön tudtam, hogy nem maradhatok ebben a társaságban, mert visszahúznak, majd szép lassan, kevesebbet járok hozzájuk, már nem annyiszor, mint eddig.
Ha nem búcsúznál annyit, már az egész családod rég utánad jött volna, és ébredés lenne körülötted. De te búcsúzol, – persze, hogy akarok Uram, de feltételem van. Aki búcsúzik az marad! Hányan mondták el asszonyok, – tudod a munka, mindent nekem kell otthon csinálni. A legrettenetesebb az, amikor valaki azt mondja: majd ha nyugdíjba megyek. Akkor majd teljes időmmel és erőmmel. Aztán sokkal több dolga van mint addig, mert a gyerekek mindent ráhagynak, mert ő ráér.
Jézus nem enged búcsúzni. Ha Ő hívott, akkor mondj feltétlen teljes igent, a többi az Úr dolga. Hívő életem elején nekem az Úr mindenkit felsorolt, – jobban szeretsz-e engem ezeknél? A családommal, édesanyámmal mi nagyon szerettük egymást. Én tudom mi a vérségi kapcsolat. Mert ahol nincs jóban a család egymással, nem olyan nagy dolog. De ahol komoly, évtizedes szeretet kapcsolat van, az nem kicsi dolog.
Valahol Békés megyében szolgáltam, édesanyám súlyos betegen kórházban volt, távíratot kaptam, hogy azonnal jöjjek. Igen, megyek, hátha van még valami szolgálatom felé. Kiderült, hogy nem volt olyan súlyos, és este már újra ott voltam a gyülekezetben. Mindenki azt kérdezte, – és az édesanyja? Édesanyám túl van a veszélyen, ha meghal, az Úrhoz megy haza. Visszajöttem, mert maguk nincsennek túl az életveszélyen, halál-veszélyben vannak. Nekem vissza kellett jönnöm. Az embereknek folyt a könnyük, mert megértették, mit jelent ez, mi a fontosabb.
Nagyon sokszor mikor szolgálni mentem valahova, az állomásig mondtam magamban: aki jobban szereti apját, anyját, övéit én nálam, nem méltó én hozzám. Mindig attól féltem, visszafordulok. Nem kicsi dolog ez, itt könnyek folynak, de vajon kész vagy-e megtenni ezt a lépést? Ha az életedben úr Jézus, akkor nincs előbb, nincs de, nincs család, nincs temetés. Mikor édesanyám halva feküdt, mennem kellett Igét hirdetni. Akkor is úgy mentem, túl lehet ezt élni? És tudom hogy olyan jó volt beszélni, mintha semmi nem lenne, egyetlen ember nem gondolt arra, mibe került most ennek az eljövetele.
Értsétek meg, nincs halál, nincs búcsú, nincs előbb, ha Jézus egyszer első lesz az életedben. Jézust csak így lehet követni. Feltétel nélkül, de nélkül, előbb nélkül, – egészen. Nem tudom te melyik “más” vagy, mi az ami téged akadályoz, és mi az amit neked mond Jézus. Nincs fészek, nincs barlang, nincs temetés, nincs család, nincs előbb, nincs de, – de van egy nagy VAN, ami mindennel felér. Van Jézus, van szeretet, van békesség, van öröm.
Kis keresztlányom énekelt sokat egy slágert: Teveled egy csigaházban is ellaknék, Teveled egy almacsutkán is jóllaknék. Azt mondtam neki: látod pont így vagyok én Jézussal. Ő mellette nem kell senki, ha egyszer igazán odaadtad az életedet Neki. Vele a családban is napsugár lehetsz, Vele a tieid között is ragyogó életet élhetsz. Vele a szenvedést, nyomort is ki lehet bírni, mert Ő van.
El tudod-e képzelni, ha valahol lenne egy olyan munkahely, ahol kiirnák, – nincs fizetés, nincs korpótlék, nincs prémium, nincs ruházat, nincs élelem. Csak ez volna, – kövess engem.
Kicsit érted már, milyen hatalmas vonzóerő Jézus követése? Ha most elért ez a hatalmas vonzás, merj mindent otthagyni, és azt mondani, – Uram megyek. Jézusnak egyszer volt életében feltétel. A Gecsemánéban hangzott el egy mondat, – Atyám ha lehetséges, ezt ne. Amikor az Atya odatette elé a keseru poharat, a világ bunét, mert nem a szenvedés volt Jézus számára a keseru pohár. A Biblia a Jelenések könyvében elmondja, hogy Isten gyujti a bun fölötti haragját egy öblös kehelyben, és azt azon a rettenetes éjszakán odanyújtotta Jézusnak. Jézus volt az egyetlen, aki tudta, mit jelent bunnel terhelten az Atya színe elé kerülni. Akkor kezdett vért verejtékezni. Jézus agonizált, haláltusában volt ezzel, hogy Atyám ezt ne. Ha lehet ez az egy feltételem, mert tudta, hogy ha magára veszi a bunt, elveszti az Atyát.
Ma reggel azon gondolkoztam, hogy karácsonykor az Atya adta a Fiút. Nagycsütörtök éjszakáján a Fiú adta az Atyát, hogy neked és nekem soha ne kelljen elhagyottan lenni. Ezt a harcot neked már ne kelljen megvívni. Jézus odaadta az Atyát, hogy neked legyen Atyád. Ne tedd hiábavalóvá ezt az iszonyú harcot azzal, hogy most mégsem leszel az Övé.
Imádkozzunk!
Uram szeretném végiggondolni színed előtt, van-e még valami rejtett kicsi feltételem. Könyörülj rajtam, segíts, hogy mint ahogy akkor először negyven évvel ezelőtt, ma ugyanúgy mondhassam: Követlek Uram! Te tudod mi jön, mi vár rám. Te tudod mi az az út, amit még meg kell tennem ezen a földön. Segíts, hogy bárhova vezetsz, feltétel nélkül tudjak járni utánad.
Kérlek Uram áldd meg az én testvéreimet, akik először vannak úgy, hogy igazán szeretnének dönteni. Amikor először állítod oda őket, hogy vagy-vagy. Uram hadd legyen közülük egy-kettő, aki jól dönt, aki Téged választ, a mennyországot itt a földön, és a mennyországot örökkön örökké. Segíts nekünk, hogy legyen az életünk ettől a naptól kezdve áldássá egészen végig.
Ámen.