“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AKIK A FELTÁMADT JÉZUSSAL TALÁLKOZTAK (2/5)
Mária
“Visszamentek azért a tanítványok az övéikhez. Mária pedig künn áll a sírnál sírva. Amíg azonban síránkozott, behajol a sírba; És látott két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt.
És mondták azok néki: Asszony, mit sírsz? Mondta nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették Őt. És mikor ezeket mondotta, hátra fordult, és látta Jézust ott állani, és nem tudja hogy Jézus az. Mondta néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, mondta néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
Mondta néki Jézus: Mária! Az megfordulva, mondta néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester! Mondta néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem fel még az én Atyámhoz,: hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. Elment Mária Magdaléna, hirdetve a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.” Jn 20,10-18
Úr Jézus, áldj meg most minket! Könyörülj rajtunk, hogy visszavihess az Atyához. Áldunk Igédért, Lelkedért, bennünk végzett munkádért. Köszönjük azt is, amit ezen a napon cselekszel bennünk. Kérünk, szólíts meg reggeli Igédben! Urunk, hadd halljuk a szavad!
Ámen.
Minden reggel szeretnénk valakit látni, aki találkozott a feltámadott Úr Jézus Krisztussal. Annak van új élete, aki már találkozott a feltámadott Jézussal. Ma Máriát látjuk.
Embernek csak az ember férfi számít. De úgy örülök annak, hogy Jézus ember-asszonynak is megjelent. Jézus tette az asszonyt a férfival egyenértékuvé. Amikor Jézus a samáriai asszonnyal beszélt, senki nem merte neki mondani: Miért beszélsz asszonnyal? Jézus legnagyobb kijelentéseit asszonynak adta. Nem tekintette kisebb értékü embernek az asszonyt, mint a férfit.
Mária volt az első, akinek Jézus megjelent. A másik két tanítvány csak azt látta, hogy Jézus nincs ott, elvitték. Akinek valóban megjelent Jézus, az Mária volt. A tanítványok visszamentek az övéikhez; “Mária pedig künn áll a sírnál sírva.” Ott maradt, mert úgy érezte: nem tud Jézus nélkül élni.
Ha elveszíted Jézust, – ha már ismerted Őt, – vajon tudsz-e tovább menni, tovább élni anélkül, hogy igazán kapcsolatod lenne Vele? Ez volna a nagyon fontos, hogy olyan emberré légy, aki nem tud nélküle élni. Ha nem találja Jézust, nem megy tovább, nem csinálja tovább a dolgát. Mária nem törődött bele, hogy nincs Jézus, mert mindene volt az Úr. Nem tudott nélküle élni. Fájt neki, hogy Jézus elment, nem tudott beletörődni.
Olyan valaki vagy-e, akinek mindene az Úr? Ma reggel arra gondoltam: Mária volt az, aki, mikor Jézus Simon farizeus házánál evett, bejött, és könnyeivel öntözte Jézus lábait. Mária volt az, aki talán először hallotta Jézusnak ezt a mondatát: “Megbocsáttattak néked a te buneid” (Lk 7,48). Őreá mondta Jézus: “Néki sok bune bocsáttatott meg; mert igen szeretett” (Lk 7,47).
Tudod-e, hogy a megbocsátott bun Jézushoz köt? Minél több bocsáttatott meg, annál jobban szerette Jézust. Neked sok bocsáttatott meg? Nagyon szereted Jézust? Mert látod Mária nagyon szerette Őt, azért nem tudott nélküle élni. De nemcsak sok bune bocsáttatott meg, hanem Máriából hét ördögöt uzött ki Jézus. Belőled már kiuzhette a téged fogvatartó hatalmasságot? Szabad vagy már? Vágyakozol a szabadság után? Tudod-e, hogy legbelül valami fogvatart? Van Megváltód, de van-e már Szabadítód?! Mária Magdolnának Megváltója és Szabadítója volt az Úr, azért nem tudott nélküle élni. Tudta azt, hogy Jézus nélkül elveszett ember, mert a tisztátalan lelkek visszatérhetnek. Neki védelemre van szüksége.
Lehet, nálad itt van a baj, hogy tudtál nélküle továbbmenni, és minden visszatért. Ne menj addig tovább, amíg ezt biztosan nem tudod, hogy Jézus Megváltód-e már, buneidet megbocsáthatta-e, és Szabadítóddá lett-e? Minden gonosz hatalmat kiuzhetett-e a szívedből. Akinek Jézus a mindene, az egy napig sem tud tovább élni nélküle, nem hogy hetekig, hónapokig. A tanítványok elmentek, Mária ott maradt a sírnál sírva. Ő mindent elveszített. Vajon, ha Jézust elveszítetted valahol az úton, tudsz-e sírni fölötte? Mert Ő az egyetelen, igazi veszteség! Mennyit sírunk emberek elvesztésén. Hány ember nem tud beletörődni szülei halálába. Pedig ezzel nem vesztett el mindent. De ha Jézust elveszíted, mid marad akkor ebben az életben, és az örök életben? Azt mondja egyik énekünk: “Ha elbocsátod Őt, Nem lesz majd védelmeződ!” Nem lesz védelmeződ a sötét hatalmak ellen, a bunök ellen, önmagad ellen.
Mária nem bocsátotta el Őt. Benézett a sírba, és azt halljuk, hogy két angyal, egyik fejtől, másik lábtól, megszólalnak: “Asszony, mit sírsz?” A válasz így hangzik: “Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették Őt.” Az én Uramat. Olyan kedves volt egyszer egy asszony, kérdezték tőle: hol van az urad? – Az a férjem, – az én Uram a szívemben lakik. Testvér van neked Urad? Kimondhatod te ezt a szót? A kereszt előtt is hajlongtak emberek, és gúnyosan mondogatták, hogy Mester, Mester. Nagyon félek, hogy sok ember, aki azt mondja, hogy Uram, nem igazán mondja, csak csúfolódik Jézus felett. Ha Ő Úr, akkor hol a tisztessége? Ha Ő Úr, akkor ki engedelmeskedik Neki? Ha Ő Úr, cselekszed-e akaratát? Ha igazán nem rendelted alá életedet, akkor Jézus lehet Megváltód, de nem Urad. Vajon a szádon nem hazugság és gúny ez a szó, hogy Uram? Hiába mondod, ha nem cselekszed akaratát.
Mária azt mondja: “Elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették Őt.” Megint csak annyit jelent: nem tudok nélküle élni. Ha Ő nincs, senkim sincs. Máriának volt a legközelebbi kapcsolata az Úrral. Ő volt az, aki igazán megértette az Urat. A szenvedés történet előtt egy font igazi drága kenetet önt a Jézus fejére. A tanítványok bosszankodnak, hogy mire való ez a tékozlás? Jézus azt válaszolja: “Az én temetésemre nézve cselekedte azt” (Mt 26,12b). Az egyetlen ember a földön, aki megértette, hogy Jézus meghal, Mária volt. Előre megkente, az Ő temetésére nézve. A drága kenetet szinte minden ember gyujtötte gyermekkorától kezdve a saját temetésére. Mária ezt az olajat öntötte a Jézus testére. Meghalsz helyettem, az én olajamat odaadom Neked. Mintha az én temetésem lenne. Aki helyettem hal meg, az jogos arra, hogy a saját temetésemre szánt olajat reá öntsem. Mária megértett valamit a kereszt titkából.
Ha az ember nagyon szeret valakit, érti az útjait, életét, sorsát, halálát. Mikor bántották az asszonyt, Jézus azt mondta: Hagyjatok néki békét, az én temetésemre nézve cselekedte ezt. Előre megkente az én testemet. Ti nem értitek, hogy ő mit csinált, – én értem. Mária mélyen megértette az Urat. Az az asszony vagy-e, vagy azaz ember, aki ismered, és érted Őt? Jó volna úgy szeretni, hogy megértenéd, mi fáj Neki. Hogy megértenéd, mire van szüksége, hogy örömöt tudnál neki szerezni. Kérdezted-e valaha: Jézus, mi fáj Neked? Tudott-e veled beszélni arról, hogy fáj Neki az a sok-sok millió ember, aki elveszik, akikért hiába halt meg, akik rohannak a kárhozat felé? Elmondhatta-e már, mennyire fáj neki, amikor hívő gyermekei közömbösek, hidegek, kemények tudnak lenni. Fáj népe szeretetlensége, hiszen “szeretetet kívánok én és nem áldozatot” (Hós 6,6). Jó volna ezzel szembenézni: szeretem Jézust?
Mária valóban szerette Jézust. Miközben behajol a sírba, már fényesen, ragyogón, ott áll mögötte Jézus. Mögötte áll a Feltámadott! Mária az első, aki megláthatja a feltámadott Jézust. Ő az első, akit megszólít Jézus. “Asszony mit sírsz? Kit keressz?” Érdekes, hogy aki annyira szerette Jézust, nem ismerte meg Őt. Azt gondolta, a kertész. Így kezd hozzá beszélni. Ebben a pár mondatban úja és újra egy szó ragyog ki: Ő, Ő, Ő. “Uram, ha Te vitted el Őt, mondd meg nékem, hová tetted Őt, és én elviszem Őt.” Nem önmagát mondja Mária, hogy neki mi fáj, hogy egyedül maradtam. Ha minden gondolatom magam körül forog, Jézus nem tud helyet találni életemben. Üres-e a Jézus helye? Beléphet-e életedbe Jézus? Látod Mária gondolata Jézus körül forgott.
Megszólítja őt Jézus. Egyetlen szót mond Jézus: “Mária!” Abban a pillanatban megismeri Jézust. Azt mondja a Biblia:”Az én juhaim hallják az én szómat” (Jn 10,10). Jézus nevén nevezi az Ő juhait. Mária az Ő juha volt, akit néven lehetett szólítani, és aki azonnal felismerte a Pásztor hangját. Felismerte, és válaszolt: “Mester!” Milyen jó volna, ha így szólíthatna meg neveden az Úr először, vagy újra, hogy tudnád, Jézus az, aki velem beszél. “Mondta néki Jézus: Mária! Az megfordulván mondta néki: Rabbóni, ami azt teszi: Mester!”
Újra megtalálták egymást!
Amikor hitre jutottam azt mondtam: a világon igazán csak egy valakihez tartozom: Jézushoz. A családomnak megmondtam: ne számoljatok velem, igazán csak Jézushoz tartozom. Annyit leszek veletek, amennyit az Úr ad belőlem, mert egészen az Övé vagyok. Kihez tartozol? Bár megszólíthatna ma téged is: “Enyém vagy!” (Ézs 43,1). Nem a gyermekedé, nem a házastársadé, – az enyém. Mondod-e erre, – igen, Uram.
Újra megtalálta Jézus Máriát, és Mária Jézust. Olyan megdöbbentő, amit aztán Jézus mond Máriának: “Menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik.” Egy asszonynak mondja Jézus ezt a megbízatást. Az első evangyélista egy asszony volt. De neki azt mondja Jézus: “Ne illess engem; mert nem mentem fel még az én Atyámhoz: hanem menj az atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
Jézus küldi Máriát és mondanivalót ad neki. Vajon megtehette volna-e Mária, hogy azt mondja: nem mondom. Az első evangéliumot egy asszonnyal a tanítványokhoz küldi Jézus, komoly, határozott örömüzenettel. Mert az örömüzenet, hogy Jézus feltámadt, és ezzel az üzenettel küldi Máriát. Az üzenet így hangzik: “Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz.” Eddig soha nem mondta Jézus, hogy a ti Atyátok. Mindig úgy mondta: Az én Atyám. “Az én Atyámnak házában sok lakóhely van” (Jn 14,2a). Az én Atyám … nagyobb mindenkinél” (Jn 10,29) “Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,30). Eddig soha nem mondta, most mondja először Jézus: “Az én Atyám és a ti Atyátok.”
A Korinthusi levél írja: “Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is” (1Kor 15,14). “Még buneitekben vagytok” (1Kor 15,17b) Jézus bemutatta a helyettes áldozatot, kifizette a bun büntetését, de ha az Atya nem fogadja el, akkor hiába prédikálunk, hiába hiszünk, még a buneinkben vagyunk.
Egyedül Isten jogos arra, hogy egy bemutatott áldozatra igent, vagy nemet mondjon. Emlékezzünk Kain és Ábel áldozatára. Az egyik áldozatra ugyanaz az Isten nemet mond, a másikra igent. De olyan jó, hogy a Jézus áldozata “jobbat beszél, mint az Ábel vére” (Zsid 12,24). Isten elfogadta a kereszt áldozatát. A Jézus kihúlló vére jobbat beszél, bocsánatról, üdvösségről beszél, arról, hogy Atyám az Isten Jézus Krisztus halála által. “Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek” (Jn 1,12). Adott-e már neked erre Isten hatalmat a bunbocsánat és szabadítás által? Mondhatod-e, hogy az én Atyám? Jézus Krisztus által Atyáddá lett már az Isten? Jézus így mondta a többiekre: “Ti az ördög atyától valók vagytok” (Jn 8,44a). Ne merd mondani, hogy Atyám, ha még nem kaptál bunbocsánatot.
Hangzik az örömüzenet: ezentúl mondhatjátok, hogy mi Atyánk. “Elmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz.” Megrendítő üzenet volt ez. Jézust azért is feszítették meg, mert merte Atyának nevezni az Istent. Hányszor üldözték, és hányszor akarták megkövezni hogy ezt merte mondani.
Ugye megértitek ezt a nagy örömüzenetet, hogy a bun eltöröltetett. Nincs többé akadály Isten és Övéi között az Úr Jézus vére által. Hazamehetsz az Atyai házba. Bementél-e már hittel, hogy egyszer, ha eljön az óra, a valóságban is bemehess. Mert Jézus így mondta: “Elmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz,” – ahol sok lakóhely van. Jézus elment, hogy helyet készítsen számunkra.
Otthon vagy-e a mennyben? Atyád-e az Isten? Testvéred-e Jézus? Úgy vagy-e, mint Mária, hogy Jézushoz tartozom igazán. Minden kötelék szakadhat, csak ez az egy ne. Mert ez az életem.
Imádkozzunk!
Bocsáss meg Uram, hogy olyan sokszor beletörődtem, amikor valahol elveszítettelek. Amikor úgy gondoltam, hogy hívő vagyok, csak az az igazi kapcsolat, az a teljes, az nincs. Uram, olyan sokszor beletörődtem, és tudtam tovább élni, szolgálni. Segíts, hogy mindig ott maradjak Előtted sírva, hogy lásd, nélküled nem tudok létezni, nincs életem nélküled.
Könyörülj rajtunk, Uram, ha csak Megváltónk van még, és nincs Szabadítónk, szabadíts meg, és uzd ki belőlünk mindazt, ami elválaszt tőled. Kérlek Uram, hogy ma igazán úgy állhassunk Előtted, hogy nem bocsátunk el addig, míg meg nem áldasz minket. Kérünk, hogy úgy küldhess haza, mint követeidet, hogy legyen üzenetünk, mondanivalónk. Hadd hordozhassuk nevedet ebben a nemzedékben. Nagy neved dicsőségére.
Ámen.