“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AKIK A FELTÁMADT JÉZUSSAL TALÁLKOZTAK (3/5)
Tamás
“Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak,nem volt ővelük,mikor eljött Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig mondta nékik: Ha nem látom az Ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.
És nyolc nap múlva ismét bent voltak az Ő tanítványai, Tamás is ővelük. Noha az ajtó zárva volt, bement Jézus, és megállott a középen, és mondta: Békesség néktek! Azután mondta Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat, és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
És felelt Tamás és mondta néki: Én Uram és én Istenem! Mondta néki Jézus: Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Jn 20,24-29
Áldunk Urunk azért, hogy az Úr Jézusért szólíthatunk Atyánknak, és az Ő nevében kérhetjük, hogy könyörülj most rajtunk, hogy egészen odatalálhassunk Hozzád. Te tudod, hogy mi az akadálya ennek az életünkben. Köszönjük, hogy egészen át meg átlátsz. Kérünk, hadd lássuk igazán magunkat, és Téged, hogy meggyógyulhassunk.
Ámen.
Megint egy tanítványt látunk, és olyan jó, hogy mindegyikben megláthatjuk egy kicsit önmagunkat. Azt a tanítványt, akiről most beszélünk, úgy szoktuk hívni, hogy a hitetlen Tamás. Az első, amit mond róla az Ige, hogy Kettősnek hívták, azért, mert ikertestvérek voltak. Arra gondoltam, amikor ezt olvastam, hogy ennek a névnek más jelentősége is lehetett.
Téged is Kettősnek hívnak, ha nem is vagy iker. Az a borzasztó, hogy az embernek nagyon sokszor nemcsak egy útja, egy Ura van, akihez tartozik, hanem van más is az életében. Egyszer így olvastam: megtértél, de nem adtad át egészen az életedet. Nem egészen engedsz, nem egészen szolgálsz az Úrnak. És aki nem egészen, az kettős.
Azt mondja az Ige: “nem volt ővelük, mikor eljött Jézus.” Hol volt Tamás? Nagyon sokszor a “másik” viszi el az embert máshová. A másik érdeklődésem, a másik, ami fontos, ami a szívemet betölti.
A másik dolog, ami hitetlenné tesz egy embert, hogy nincs ott, ahol lennie kellene. Tamásnak a többi tanítvány között lett volna a helye. Talán a te helyed is ott lenne az istentiszteleten, evangélizáción, bibliaórákon, de egyszeruen elvisz az a másik, ami fontos, ami érdekel. Milyen megdöbbentő, hogy Tamás pontosan most nem volt ott. Addig mindig ott volt. Pont most nem, amikor megjelenik Jézus, és odamegy az Övéihez. Ha nem akarsz elmenni, gondolj arra: hátha pont most történik velem is talán valami olyan, ami pótolhatatlan.
Aztán a tanítványok jönnek lelkesen, ragyogó arccal, és mondják: “Láttuk az Urat!” Persze amiből az ember kimarad, azonnal úgy van vele, nem is lehetett az jó. És valamilyen módon ellene fordul. Valaki lelkesen mond valamit, a másik pedig azt gondolja magában: csak képzelődsz, nem is úgy volt. Ez már irigység, ami ilyenkor az emberben feltámad, és ami ellene fordítja annak, amiben ő nem volt benne. Egyszeruen nem is tudja az egészet elhinni.
A tanítványok csak ennyit mondanak: “Láttuk az Urat!” Aztán jön a Tamás szövege. Nézzük meg, ki az, aki hitetlen. Az Ige világosan elmondja, és erről lehet megismerni a hitetlen embert: Ha nem látom, nem hiszem! Nagyon sokan így vagyunk sok mindennel: ha nem látom, ha nem érzem, ha velem nem történt meg, ha nem tapasztalom, nem hiszem. Itt van Tamás, aki tapasztalni akar, mert nincs meg az az érzékszerve, hogy hinni tudjon, és ezért mondja: ha nem látom, nem hiszem. Tamás egy másik érzékszervével akarja Jézust érinteni: ha nem teszem kezem a sebek helyébe, nem hiszem. Az a hitetlen, aki látni akar, és nem hinni. Hitben járunk, nem látásban. Isten útján, Isten világában hitben járunk, nem látásban. Mi nem a szemünkkel, hanem a hitünkkel egy érzékfeletti világba léptünk át. Az a kérdésem, igazán átléptél már?
Olyan jó, hogy egymás mellett láthatjuk az Urat, és ezt a Tamást, aki elmondta: “Ha nem látom a kezein a szegek helyeit, ha be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezeimet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.” Milyen komolyan és határozottan mondta: “semmiképpen el nem hiszem.”
Azt mondja az Ézs 33,23b: “Még a sánták is zsákmányt vetnek.” Látjátok, Tamás egy sánta tanítvány. Egy hetet késett. A többiek egy héttel előbb jutottak hitre. Tamás nem ért oda időben, mert kétfelé sántikált.
Szeretném, ha most az Urat látnátok, aki szereti a sántákat. Egy hét múlva, megint a hét első napján, megjelenik külön Tamásért. Érzitek-e, mennyire szereti Isten az egyes, kicsi embert? Ő látja egy kicis féreg nyomorúságát, hitetlenségét. Így mondja az Ige: “Ne félj, férgecske Jákób!” (Ézs 41,14a). Egyszer olyan örömöt jelentett nekem ez az Ige. A férgeket nem szokták becézni, csak rátaposnak. Istennek csodálatos a szeretete egy kicsi ember felé: ismerlek, férgecske, és tudom, hogy még mindig nem tudsz hinni, kétfelé sántikálsz, és nem voltál ott, ahol ott kellett volna lenned.
Tamásért külön megjelent Jézus. Ezért hívják ezt a vasárnapot Tamás-vasárnapnak, mert ezért az emberért, ezért a sántáért, a lemaradottért, aki nem tudott együtt haladni a többivel, megjelenik az Úr.
Újra elolvasom az Igét: “Mikor azért este volt, azon a napon, a hétnek az első napján, és mikor az ajtók zárva voltak, ahol egybegyületek a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, és megállott a középen, és mondta nékik: Békesség néktek!” Isten szava teremtő szó. Ha Ő azt mondja: “Békesség néked!” és hiszed, hogy Jézus megadhatja, akkor attól a perctől kezdve békességed van.
Azt mondja Jézus a tanítványoknak: “Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza” (Mt 10,12-13). Hozzánk is most ebbe a házba így lép be Jézus, mert tudjátok, hogy ez az Ő háza, és minden nap Őt várjuk. Ma is így lép be: Békesség néktek! Ha van itt valaki, aki meri hinni, amit Ő mond, abban a pillanatban az Ő békessége azon lesz.
Belép Jézus a tanítványok közé, kimondja, hogy “Békesség néktek!” Azután mondta Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat, és nézd meg az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.” Lásd meg az én kezemet, milyen a te kezed mellett. Nem tudom értitek-e, milyen nehéz lehetett Tamásnak megcsinálni azt, amit Jézus mondott: érinteni a sebet. Hozd ide a te kezedet, és nézd meg az én kezemet, és lásd meg a különbséget.
Hogy valóban meg kellett-e csinálni, véghez kellett-e vinni Tamásnak, nem tudjuk. De magában az a gondolat és döntés, hogy hozzam a kezemet ahhoz az egészen máshoz, ahhoz a tisztához, ahhoz a szenthez. Láttad-e valaha azt a mérhetetlen különbséget, te a bunös, a piszkos, a szennyes, aki magamat is utálom sokszor. Hozd ide a te kezedet! – ez a parancs hangzott a hitetlen hívő felé, – és nézd meg az én kezemet. Hozd ide, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Elhangzott a teremtő szó: légy hívő! Ez a “legyen” szó teremtette az eget és a földet. Isten teremtő szavára lett minden ezen a földön. Engedsz-e most Isten teremtő szavának?
Azt mondja az Ige: “Ami látható, a láthatatlanból állott elő” (Zsid 11,2b). Mi itt vagyunk a láthatókban, Jézus a láthatatlanban. Amikor az Úr Jézus mennybement, csak annyi történt, hogy a láthatókból átlépett a láthatatlanba. De világosan megmondta: veletek vagyok minden napon. Az, hogy egy egészen más életet tudsz élni, az a láthatatlanból lett. Hogy boldog, szabad ember lehetsz, az a láthatatlanból történik.
Egy szó hangzik most: Légy hívő! Mondod-e most: Uram szeretném, akarom. Magunkkal mi semmit nem tudunk tenni, de ellenállni tudunk. Nagyon kérlek, ne állj ellen Jézus szavának. Tamás, – hitetlen testvér, – légy hívő! Ha elolvasod a Zsidók 11-et, döbbenten nézheted, hogy hit által mennyi minden lehetséges. A hívőnek pontosan azért lehetséges minden, mert az Istennél minden lehetséges. Szeretnélek kérni, engedj az Igének, hogy Isten most megteremthesse a hiányzó érzékszervedet: a hitedet. Azt a bunesetkor elveszettet. Meghalt érzékszervedet csak Isten Igéje tudja újjáteremteni az Ő “legyen” szavával. Isten most hitet szeretne benned teremteni. Ahogy a vak embert megérintette, és látott, ahogyan a vakon születettnek megteremtette a szemét, – egy érzékszervét, – ugyanúgy benned is meg akarja teremteni hiányzó érzékszervedet, amiről mindig tudtad, hogy valami hiányzik. Nem láthatod Isten országát, mert hiányzik a hit érzékszerved. Ha igent mondasz az Úrnak, abban a pillanatban megtermti benned a hitet, és megtapasztalod, hogy van.
Jézus aztán azt mondja Tamásnak: “Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Tamás lát és azért hisz. De azután, azért mert hitt, lát. Megkapta a hit ajándékát, látja Isten világát. “Én Uram és én Istenem!” Rögtön elmondja Tamás, hogy lát. Nemcsak a testi Jézust látja, hanem látja benne Istent, látja Isten Fiát, és Vele együtt az egész mennyet. Kinyílt a szeme nemcsak a láthatók számára, hanem a hit világa, az örök élet számára is. Világosan elmondja bizonyságtételét; most lettél én Uram és én Istenem! Látja a testet öltött Istent, akit a testi Jézusban senki nem látott meg, csak aki hitt. Hányan látták testi szemükkel Jézust, akik azt mondották, hogy tévtanító, Istenné teszi magát, káromkodást szól, Attyává teszi Istent, holott József fia.
Tamás látott és hitt. És utána hitt és látott. Meglátta Isten világát, általkerült Isten szerelmes Fiának országába, egy új világba, ahol minden más. Istennek minden ígérete igaz, hiteddel előre láthatod. Ha bízol Isten ígéreteiben, előre látod a mennyet. Mózes “erős szívu volt, mintha látta volna a láthatatlant” (Zsid 11,27b). Vajon megajándékozhat-e most az Úr az Ő szava által hittel, hogy mindent másképp kezdj el látni? A hívő embernek semmi nem árthat, mert nem ebben a világban él, hanem az örökkévalóságban. Neked mi a valóság? Amit látsz, vagy amit hiszel? Ha az a valóság amit hiszel, akkor átléptél egy másik országba, ahol minden láthatóvá lesz majd.
A szerelmes Fiú országa hitetlen ember számára láthatatlan ország. Vigyázz, mert vannak hívő emberek, akik szeretnének csodákban, jelekben, láthatókban élni. Isten nem ezekben járatja gyermekeit. Egyszer olyan megrázó volt nekem az az Ige: “Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál”( Jn 14,12). Melyek a nagyobbak? Gyógyítás? Halott támasztás? Akkor értettem meg, egy ember újjászületése nagyobb minden csodánál, mert az a láthatatlan világban történik. Aki meggyógyul újra beteg lesz, aki feltámadt újra meghal. Ezek testi csodák! Ne légy olyan bolond, hogy testi csodák után fuss. Így írja Pál apostol a Galáciabelieknek: “Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?” (Gal 3,3b). Lépj át a hit világába, és kérd a nagy csodát a magad, és a többiek számára.
A testi csodák az Isten országa első idejében történtek. Azt írja Pál: “Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek” (1Kor 13,11a) A testi életből Isten országába átlépő ember még mindig fogódzik a testiekbe, és csak akkor hisz, amikor lát. Jézus szomorúan mondta: “Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek” (Jn 4,48). Jézus őrízni akar bennünket ettől a látható világtól. Hadd legyen nekünk minden valóság, ami ott is megmarad.
Milyen jó volna, ha várnánk a nagyobbakat, amiket Jézus nem cselekedett, mert még nem volt Szentlélek. Egy ember nem született újjá a Jézus életében. Egyetlen tanítvány sem. Ha egy ember hitrejutását látod, a legnagyobbat látod, amit a földön látni lehet az Ő világából. Nagyon kérlek, hit által lépj át az Isten országába, és élj abban a világban. Hadd történne meg veled is ez a lépés. Bár megtörténne veled is, hogy kimondanád, mint az a szegény apa, aki ott küszködött beteg gyermekével: “Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek” (Mk 9,24b).
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram azt a legnagyobb csodát, ami ezen a földön történhetett, ami velem történt, amikor átvittél szerelmes Fiad országába. Amikor valóság lett minden, amit mondottál, hogy cselekszel. Köszönöm, hogy évtizedek óta élhetek ebben az országban, és a halálommal sem történik más, minthogy egészen átlépek oda.
Áldunk azért, hogy járhatunk még ebben a testben hitben. Áldunk azért, hogy szereteted minden csodáját átélhetjük hit által. Könyörülj rajtunk, és segíts elszakadni mindentől, ami testi. Áldunk azért, hogy biztatsz, hogy ne féljünk, mert ha hiszünk, a gyakorlatban is meglátjuk, testi életünkben is, hatalmas cselekedeteidet. Uram, nagyon kérünk, teremts bennünk Lelked által a mai napon hitet!
Ámen.