“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AKIK A FELTÁMADT JÉZUSSAL TALÁLKOZTAK (4/5)
Péter
“Ezek után ismét megjelentette magát Jézus A tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképpen: Együtt voltak Simon Péter, és Tamás, akit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a Galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az Ő tanítványai közül. Mondta nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondták néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmentek és azonnal a hajóba szálltak; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Mikor pedig immár reggeledett, megállt Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus van ott. Mondta azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Feleltek néki: Nincsen! Ő pedig mondta nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Odaveték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. Szólott azért az a tanítvány, akit Jézus szeret, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, amikor hallja, hogy ott van az Úr, magára vette az ingét (mert mezítelen volt), és bevetette magát a tengerbe.” Jn 21,1-7
“Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az Ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból. Mikor aztán megebédeltek, mondta Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Mondta néki: Igen, Uram; Te tudod, hogy szeretlek Téged! Mondta néki: Legeltesd az én bárányaimat! Mondta néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Mondta néki: Igen, Uram; Te tudod, hogy én szeretlek Téged. Mondta néki: Őrízd az én juhaimat! Mondta néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodott Péter, hogy harmadszor is mondotta néki: Szeretsz-é engem? És mondta néki: Uram, Te mindent tudsz, Te tudod, hogy én szeretlek Téged. Mondta néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!” Jn 21,14-17
Szeretnénk ma reggel újra magasztalni Urunk azért, hogy látsz és tudsz rólunk mindent. Köszönjük, hogy szólni kívánsz hozzánk. Kérünk, áldj meg minket, hogy személyes szavadat hallhassuk. Kérünk, áldd meg az egész napunkat, amit akarsz, végezz el bennünk. Köszönjük, hogy ezért hoztál ide. Hadd engedjünk mindenben, amit kívánsz tőlünk. Nevedért kérünk.
Ámen.
Egy bukott tanítványnak nehéz találkozni az Úrral. Az asszonyokon keresztül már üzent az Úr: “Mondjátok meg…Péternek…” (Mk 16,7). Mennyire különleges mondat ez. Mert Péter volt az, aki leginkább nem szeretett volna találkozni Jézussal azok után, amik történtek. Neki volt a legnehezebb. A bukott tanítvány mindig kerüli az Úrral való találkozást. Fél, hogy minden kiderül, fél a megszégyenítéstől.
Aki a legelbizakodottabb volt a tanítványok között, az bukott a legmélyebbre. A tanítványok az akkori történések alatt mindnyájan csődbe jutottak. Nem volt egy sem, aki mondhatta volna: én megálltam. Mindnyájan szétfutottak. Aki a legjobban mondta Jézus figyelmeztetésére, hogy “Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem” (Mk 14,27a), Péter mondta a legmagabiztosabban: “Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem” (Mk l4,29).
Hányan mondtuk már: ilyesmire soha nem lennék képes. Az a rettenetes, hogy minél magabiztosabb valaki, annál jobban bukik. Amikor azt gondolom valamire: ez az, amit soha nem tennék meg, a legrövidebb időn belül megteszem. Mert amiben elbizakodott vagyok, abban bukni kell. Péter biztos volt önmagában, hogy szereti Jézust, vele nem fordulhat elő ilyen. Ez a Péter jutott oda, hogy sokak előtt háromszor megtagadta Jézust, rettenetes szégyent hozva az Úr nevére. Miért kellett ennek előfordulnia?
Tudjátok-e, mi a különbség az én ismeret, és a bun ismeret között? Amikor Péter halászott, és Jézus először szólította meg, bunismeretre jutott. “Eredj el én tőlem, mert én bunös ember vagyok” (Lk 5,8). Buneit meglátta, de önmagát még nem ismerte. Sokszor megállapítjuk, hogy vannak buneink, de hogy valójában kik vagyunk, azt nem tudjuk még. Hogy mire vagyok képes, hogy nemcsak az a baj, hogy buneim vannak, hanem, hogy én magam vagyok bunös. Nem az a helyzet, hogy rendes, jó ember vagyok, hanem, hogy mindenestől bunös vagyok.
Kezded-e már megismerni nemcsak azt, hogy mire vagy képes, hanem önmagadat is? A természetedet, lényedet, mert a gyökereknél van a baj. Egy fáról hiába szednék le az ágakat, virágot, gyümölcsöt, ha a gyökér a földben marad. Milyen bolond az az ember, aki a föld fölött mindent letép, a gyökeret pedig a földben hagyja. Sok hívő embernél ez történt, hogy meglátta a buneit, csak éppen azt a gyökeret nem, hogy milyen vagyok. Látod-e már, hogy ebből a gyökérből mindig ugyanaz hajt ki? Ezér van a sok csalódás. Leteszek minden bunt amit felismerek, hazamegyek, és néhány nap múlva mintha semmi nem történt volna velem, minden a régi, mert kihajtott a gyökér. Az a legnagyobb baj, hogy nem engedjük megtörténni azt, amit így mond az Ige: “A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett” (Mt 3,10a).
Péternél a háromszori tagadás után vettetett a fejsze a fa gyökerére, akkor amikor a főpap udvarán Jézus ránézett. Ott kezdett el keservesen sírni. Addig nagyhangon beszélt, most zokog, mert látja már, hogy mindenre képes. Tudod-e már, hogy mindenre képes vagy? Van még olyan dolog, amire azt mondod: ezt soha nem tudnám megtenni? Ha mondod, biztos, hogy megteszed. Ha Péter elhiszi, amit Jézus mondott, mondta volna: Uram, lehet. Ahelyett azt mondta: én soha. Azért kellett buknia, hogy a gyakorlatban meglássa, mire képes. Azt gondolom, amikor Péter semmivé lett, azt hihette, hogy ezzel vége mindennek. Ha képes voltam ezt megtenni, nem is vagyok már hívő. Voltál-e már úgy, hogy azt gondoltad, már nem is vagyok az Úré, hiszen kiabáltam, mérges voltam. Ekkor mondja Péter: “Elmegyek halászni.” Folytatom a régi életemet.
Emlékszem életem nagy csalódására, amikor azt mondtam: nem tagadom meg az Urat, de a hívő életet folytatni nem tudom. Legfeljebb visszamegyek a tanári állásomba, élek úgy, mint a többi ember, de az Úrnak szolgálni már nem tudok. Péter három éve hagyta ott a hálót, a halakat és mindent, és most visszamegy. Elindult Jézus után komolyan, – és most visszamegy!? Nem renditi meg, hogy elmegy halászni, és a többiek is mind vele mennek?
Szeretném, ha most meglátnátok, hogyan keresi meg az Úr a bukott tanítványt. Ha meglátnátok a szeretetét, hogyan keresi meg az Úr azt, aki azt hiszi, hogy minden elveszett. Jézus utána megy, és megismétlődik minden, ami három évvel azelőtt. Nem fognak semmit. A Genezáret tavánál ugyanilyen éjszaka volt. Vajon eszébe jutott-e Péternek? Megint nagyon fáradtak voltak az éjszakai sikertelen halászás után. Ott állnak a hajóban, és a parton megjelenik Jézus. A Pétert kereső Jézus ott áll a parton!
Jézus téged is keres, ott áll a parton, és egy szempár látja a kínlódásodat, látja, hogy nem tudsz továbbjutni. Mi még itt vagyunk ebben a világban, de a parton ott áll Jézus. Egy mondatot mond: “Van-é valami ennivalótok?” Értsük most meg, mit jelent ez Lélek szerint. Testvér, boldog vagy, megelégedett ember vagy? Van-é a lelkednek ennivalója? A jól lakott ember elégedett ember. Isten szeretetével, békességével jóllakott ember vagy-e? Boldog-e a lelked? Vajon nem olyan-e a lelked, hogy közel van az éh-halálhoz? Ma reggel ettél-e? Úgy voltál-e a csendességedben, hogy boldog és megelégedett vagyok?
“Van-é valami ennivalótok?” Ezek az emberek őszintén megmondták, hogy nincsen. Nincs az az örömöm, az a békességem, ami volt. Mindent megpróbáltam már, de hiába. Akkor Jézus megszólal, úgy, mint három évvel azelőtt. Valami ismétlődik, – Péter, látod ezt? “Vessétek ki a hálót!” Akkor is ezt mondta Jézus. És megint olyan tele van a háló, hogy nem tudják kihúzni.
Szeretném most minden olyan vaknak mondani közöttünk, aki egyszer már az Úré volt, aki megtapasztalta az Úr szeretetét, nem veszed észre, az Úr azt akarja veled tenni, hogy olyan tele hálóval mehetsz haza, hogy ki sem tudd húzni. Valaki szeret és keres. Ugyanúgy szeret, mint három évvel ezelőtt. És Péter nem veszi észre. János az, aki észreveszi, mert ő volt legközelebb az Úrhoz. János mondja Péternek: “Az Úr van ott!”
Szeretnék most számodra János lenni, és azt mondani: Az Úr van itt! Ő keres és szólít, mert szeretné megmondani, mit kell tenned, hogy újra ugyanolyan, sőt még boldogabb, és örömtelibb ember legyél, mint valaha. Ha pedig soha nem élted még át az Úrral való találkozást, akkor is az Úr van itt.
Tudjátok mit csinál itt Péter? Nagyon szeretném mindenkinek mondani: tedd meg te, amit Péter, hogy beleveti magát a vízbe, és odaúszik Jézushoz. Később megtudjuk, hogy kétszáz sing volt a távolság, de azt neki át kellett úszni. Ha találkozni akarsz Jézussal, akkor valamit meg kell tenned. Vigyázz, ezt nem lehet megúszni, ezt a távolságot csak átúszni lehet. Mi sokszor szeretnénk az Úrnak való engedelmességet megúszni. Ne akard megúszni ezt a hetet. Lehet, soha többé nem lesz alkalmad a Vele való találkozásra. Vajon megteszed-e, hogy mindenáron egészen Hozzá mégy?
Péter felvette ingét, bevetette magát a vízbe, és úszott. Ez most a dolgod! Kérdezd meg, Uram mit kell most cselekednem, hogy egészen Hozzád érjek? Lehet, hogy valahol már félúton vagy, lehet, hogy már csak egy-két tempó, karcsapás kellene, és ott volnál. Lehet, a legnagyobb részt már megtetted. Jó volna eldönteni, megalázkodok, otthon bocsánatot kérek, mindent megteszek, csak Hozzád jussak Uram. Ha teljes szívvel keresed, megtalálod. “Simon Péter pedig mikor hallotta, hogy az Úr van ott, magára vette az ingét, (mert mezítelen volt), és bevetette magát a tengerbe.” Péter döntött és cselekedett.
Azután már csak a beszélgetést halljuk. Azt mondja az Ige: “Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az Ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.” Olyan megdöbbentően beszél az Úr a számokon keresztül. Háromszor tagadta meg Péter, és háromszor kérdezett Jézus. Hallod Istent a körülményeken keresztül beszélni? Emlékszem egy házaspárra, nagyon szerettek volna gyermeket, mindent megtettek volna érte. Egy csendeshéten értette meg a feleség, hogy volt idő, amikor adott volna az Úr házasságuk elején, de ők nem akarták. Úgy gondolták, majd ha meglesz a lakás, és minden amit szeretnének. Szegénységbe nem lehet gyereket szülni. Aztán amikor minden megvolt, Isten nem adott gyermeket. Nagyon kérlek, hogy hallgassatok oda, amikor Isten beszél. Egy másik házaspárnál a 3-4 éves egyetlen gyereket ütötte el az autó egy Felvidéki faluban. Nem értették, hogy miért?! Aztán nagyon világosan meglátták, mióta gyermekük lett, nem jártak igealkalmakra. Nem volt rá idő, bálvány lett ez a kései gyerek.
Csak a süket Péterek nem értik, amikor Isten beszél. Figyelni kellene: Uram, mit mondasz a körülményeken keresztül? Hadd értselek meg, engedni szeretnék Neked. Jézus egy szót nem szól Péternek, hogy mit csináltál, milyen vagy? Csak a számok beszéltek. A három tagadás után jön a három kérdés: “Simon, Jónának fia, jobban szeretsz-é engem ezeknél?”
A görög szövegben a szeretetre két szó van. Egyik az agapé, ami isteni szeretet jelent, a másik a fília, ami az emberi szeretetet jelenti. Jézus azt kérdezi Pétertől: szeretsz-e engem isteni szeretettel? Péter mindig azt válaszolja: szeretlek Uram emberi szeretettel. Mindig a fília válaszol, hogy kedvellek, mint egy barátot, emberi szeretettel szeretlek. Ez hangzik kétszer is. A harmadik kérdéssel azt kérdezi Jézus: szeretsz-e Péter emberi szeretettel? Ezért szomorodott meg mélyen Péter. Jézus leszállt oda, ahol Péter volt, aki azt mondta: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy ez a szeretet nem szeretet.
A kérdések felénk is hangzanak, mit fogsz válaszolni? Mered-e mondani: Uram, Te mindent tudsz, Te tudod, hogy én szeretlek Téged. Nagyon vigyázz, mert valaki látja a szívedet, hogy kinek nem tudsz megbocsátani, kivel szemben kemény a szíved? Embernek lehet hazudni, Istennek nem. Isten kérdez, és jó volna, ha ma őszintén válaszolnál. Ha engednéd, hogy Isten Igéje világosan, élesen megítéljen. Ha szeretet nincsen benned, az egész hívő életedet, kegyességedet áthúzza Isten.
Engeded-e, hogy Isten megítéljen, hogy eljuss oda, ahová Péter, hogy megszomorodj, – Uram, Te mindent tudsz, Te ismered az egész életemet. Tudod azt, hogy még az enyéimet sem szeretem igazán, mert haszonleső vagyok, türelmetlen vagyok. Jó volna mindennek ellenére eljutni oda: Uram, akarlak szeretni, légy segítségül nékem.
Akkor tudod az Urat igazán szeretni, és az embereket, ha Isten Szentlelke által kiöntetik szívedbe az Isten szeretete. Mindig azt gondoltam, az a legnagyobb öröm, ha mindenki engem szeret. Mikor az Urat megismertem, azt mondtam, az a boldogság, hogy minden embert tudok szeretni. Ez az Isten szeretete, amelyik mindent eltur, mindent hiszen, mindent remél, és soha el nem fogy. Vágyol-e erre a szeretetre? Átélted-e valaha, hogy rajtad át árad Isten szeretete? Ez a legnagyobb boldogság ezen a földön, hogy rajtam keresztül szereti Isten az elveszettet, a nyomorultat, a szenvedőt, mindenkit. Ne hidd, hogy megtérnek körülötted emberek, ha nem öntetik ki szívedbe Isten szeretete, amelyik mindenre képes.
Amikor megtértem, édesanyám azt mondta valakinek, semmiben nem hallgat rám és nem engedelmeskedik, de soha így nem szeretett, mint most. Milyen jó volna, ha férjed, gyermekeid ezt élhetnék át. Mindenki ezt az isteni szeretet keresi. Milyen jó volna, ha áradhatna rajtad keresztül ebbe a szomjas világba Isten szeretete. Hadd kérjelek újra, engedj ma az Úrnak, úszd át azt a pár mértföldet, amit át kell usznod.
Szeretet koldusok vagyunk mindnyájan. Minden embertől azért koldulunk, mert arra vágyunk, hogy szeressenek. Amikor a szeretet igazi ereje megtölti szívedet, igaz lesz, amit egy nagyon idős asszonynak a szobája falán láttam. Egy forrás volt ábrázolva, és az írás ez volt: Milyen egyszeru is az életem, csak adni, adni szüntelen. Erre hívott el az Úr. Az Úr, aki a parton áll. Még nincs egészen nálad, és még nem vagy egészen Nála.
Kérdezd meg ma: Uram mit kell tennem, hogy áldássá legyek, hogy szereteted kiáradjon a szívembe, hogy felhasználhass.
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy minden magamban való bízás csődbe vezetett. Minden bukásom egyetlen oka a magamban bízás. Hadd dicsőítselek Uram, hogy odavonsz magadhoz. Áldunk azért, hogy utánunk jöttél. Azok után, akik még nem ismernek, és azok után, akik valahol elhagytak Téged. Segíts mindenáron odajutni Hozzád. Hiszen vár a család, a gyülekezet, várják szeretetedet, bölcsességedet, örömödet. Kérünk segíts, ne okozzunk nekik is, Neked is mély csalódást. Tölts be Lelkeddel, hogy tovább áradhasson rajtunk keresztül áldásod és szereteted.
Ámen.