“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AKIK A FELTÁMADT JÉZUSSAL TALÁLKOZTAK (5/5)
Pál
“Én zsidó emBer vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mindhalálig, megkötözvén, és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa, kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaszkusza mentem, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bunhődjenek.
Lett pedig, hogy amint mentem és közelgettem Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. És leestem a földre és hallottam szót, mely mondta nékem: : Saul, Saul, mit kergetsz engem? Én pedig feleltem, Kicsoda vagy, Uram? És mondta nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz.
Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, aki velem szólt, nem hallották. Én pedig mondtam: Mit cselekedjem Uram? Az Úr pedig mondta nékem: Kelj fel és menj el Damaszkuszba; és ott megmondják néked mindazokat, amik ott elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.
Mikor pedig nem láttam annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve mentem Damaszkuszba. Egy bizonyos Anániás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek, Hozzám jött és mellém állva mondta: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem. Ő pedig mondta: A mi Atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az Ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az Ő szájából. Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál. Most annakokáért mit késedelmezel? Kel fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te buneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.”ApCsel 22,3-16
Hadd adjunk hálát Uram azért az útért, amelyik idevezett. Köszönjük, hogy jöhettünk, és hadd áldjunk most is, amikor tovább vezet ez az út. Dicsőítünk, hogy Veled mehetünk tovább. Áldd meg a mai alkalmunkat, és minden további napunkat. Hadd tegyük életünket egészen kezedbe, hogy megáldhass minket.
Ámen.
Pál apostol a Korinthusi levélben ír arról, kiknek jelent meg a feltámadott Krisztus. “Megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek; Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mindmáig élnek, némelyek azonban el is aludtak; Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; Legutószor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Isten anyaszentegyházát” (1Kor 15,5-9). Pál ezt magáról írja, ő az utolsó, akinek a feltámadott Jézus test szerint utoljára megjelent
Amikor a tanítványok Júdás helyére Mátyást választották apostolnak, nem gondoltak arra, hogy van valaki, aki most ugyan ellensége Jézusnak, de színtén meglátja majd az Urat. Pál “legutolszor” látta meg az Urat, és szeretném, ha aláhúznánk ezt a szót, mert utána már senki nem láthtta Jézust test szerint. Tehát ebben az Igében van az ítélete minden látomásnak. Ha azt mondja Pál, hogy “legutolszor”, akkor ezzel valami befejeződött. Jézus azt mondta: Én az én Atyámhoz megyek és nem láttok engem többé. A jelenésekre és látomásokra ez a világos ítélet. Vegyük komolyan, ha Isten Igéje mond valamit, akkor az úgy van. Ha legutolszor Pálnak jelent meg, akkor utána senkinek nem jelenhet meg.
Nem olvastam el azt a részt az igéből, amikor Pált elfogják a templomban a vallásos zsidók, kihúrcolják, ki egyet, ki mást kiabált, és meg akarják őt ölni. Lisiás, az ottani parancsnoka a római csapatoknak, odamegy katonáival, és kimentik a zsidók kezéből. Védelmükbe veszik, beviszik a várba, és Pál megkéri az ezredest, hogy szólhasson a néphez.
Olyan megdöbbentő, hogy Pál a saját gyilkosaihoz beszél. Láthatjuk, hogy a Szentlélekkel betöltött ember mennyire úgy viselkedik, mint Jézus. A Szentlélek a Jézus Lelke. Ha ez a Lélek tölt be egy embert, akkor viselkedik, jár és él úgy, hogy Jézushoz hasonló, aki a kereszten így imádkozott ellenségeiért: “Atyám, bocsásd meg nékik!” (Lk 33,38a). Egy embernek, akit összevertek és meg akartak ölni, az az egyetlen vágya, hogy hirdesse ellenségeinek a Krisztust. Ha ez a Lélek van benned, akkor tudod szeretni ellenségeidet is, és akkor lesz benned az a vágy, hogy megmentsd a veled szemben legdurvább embert is. Pál ezeknek az embereknek beszél a vár lépcsőjéről, akiknek kezéből az előbb mentették ki.
Befogadtad ezt a Lelket? Megtanultad-e, hogy szeresd ellenségedet? Fontos-e neked azok üdvössége, akikra úgy nézel, hogy tönkreteszik az életedet?
Hallgassuk meg, Pál hogyan mutatkozik be. Elmondja, hogy buzgó, vallásos ember volt, ragaszkodott a templomhoz, istentisztelethez. Csak éppen mint vallásos ember üldözte Jézust. Hát lehet ez? Elmondja, hogy a főpap is bizonysága néki, hogy mindent megtett Istenért, ezért üldözte a keresztyéneket, Jézust, most is ezért ment Damaszkuszba.
Aztán elmondja, mi történt vele. Hadd kérdezzem meg: veled is megtörtént? “Ahogy közelgeték Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. És leestem a földre és hallék szót, mely mondta nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?” Ha valaki találkozott Jézussal, azt is ez a világosság vette körül. Nem szemmel látható, belső világosság. Belejutottál már ebbe a világosságba? Másképp látsz már mindent ennél a belső világosságnál, mint 4-5 nappal ezelőtt? Amikor Ézsaiás találkozott ezzel a fénnyel azonnal azt mondta: “Jaj nékem, elveszetem, mivel tisztátalan ajkú vagyok!” (Ézs 6,5a). Meglátta a nyelve, a szája minden bunét, ahogyan beszélt.
Megláttad-e ezen a héten, hogyan kritizász, beszélsz emberek hátamögött, hogy mennyire tisztátalan ajkú vagy? Az ember leesik a földre, amikor Isten világosságában meglátja saját magát. A világosság mindig öl, és ez az, amit nem lehet kibírni. Amikor ez a világosság körülfog, akkor nagyon kicsi leszel. Ha veled ez nem történt még meg, nem találkoztál Jézussal, a világ világosságával. Hallgattad az Igét, de vak maradtál.
És leestem a földre, és hallék szót, mely ezt mondja nekem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?” Megláttad-e, hogy az egész eddigi vallásos életeddel Jézust kergetted? Lehet ez, hogy egy ember, aki azt hiszi, hogy az Úrral jár, valójában Jézust kergeti? Az Efézus 2,3-ból nagyon megdöbbentő nekem egy mondat: “természet szerint haragnak fiai voltunk”. Miért? Mert cselekedtük “a testnek és gondolatnak akaratját.”A saját akaratom mindig kergeti Jézust. Azt hisszük, az a legjobb, amit mi akarunk. Ha egyszer majd Isten országában megjelensz, kiderül, mennyit rontottál Isten munkáján, mennyit akadályoztad. Kergettem Jézust, mert nem azt tettem, amit Ő akart, hanem amit én. Azt mondja az Ige: “Megvigasztaltátok azt, akit én nem akartam, és megszomorítottátok azt, akit én nem akartam megszomorítani.” Lehet, hogy jókodásoddal sok embert megakadályoztál már abban, hogy az Úrhoz jusson. Lehet, kritizálásoddal pont azt az embert teszed tönkre, aki már közel volt ahhoz, hogy meghallja Isten szavát.
Minden saját akarásom Isten előtt bun, Jézus kergetése. Lehet, hogy saját iszákos férjedre haragszol, ahelyett, hogy szeretnéd, hogy segítenél a nyomorult, megkötözött embernek. Valaki a férjét szidta nagy erővel. Azt mondtam: hagyd abba! Nem gondolsz arra, olyan ez, mintha egy bénának azt mondanád, hogy járj, ugrálj! Vagy ha egy vakot szidnál, hogy miért nem látsz, nyisd ki a szemed! Jézust kergeted a mérgeddel, haragoddal, meg nem értéseddel. Amennyiben megcselekedted eggyel a legkisebbek, a nyomorultak közül, egy megkötözöttel, – Jézussal cselekedted. Szeretne ő más lenni, – de ha nem tud. Te pedig bántod, kiabálsz vele, kergeted Jézust, mert nem látsz.
Ha egyszer kinyilik a szemed, zokogva esel össze, – Uram, hogy tudtam ilyen lenni? Lehet, hogy csak halála után esel össze, amikor későn lesz. Az ördög mindig vigyáz arra, hogy későn ébredj fel. Isten színe előtt egy perc alatt megsemmisülsz a nagy hívőségeddel, és hogy mlyen türelmes vagyok. Ott majd meglátod, hogy mindent fordítva csináltál. Ott majd meghallod: “Én vagyok Jézus, akit te kergetsz!” Bár ma látnád meg és semmisülnél meg, még nem késő, még kimondhatod, hogy tévedtem. Isten megteheti veled, hogy egy perc alatt világosságot kapj, hogy a magad akarata szemben áll Isten akaratával, és ellene dolgozol, pedig azt mondom, hogy szolgája vagyok.
Pál azt hitte, a legjobbat csinálja, amikor azért ment Damaszkuszba, hogy elfogja a hívőket. Milyen jó, hogy az Úr megállíthatta, és téged is megállíthat, ha megszólal: “Én vagyok Jézus, akit te kergetsz!” Kérdezed-e: “Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” Vége az önállóságomnak, alárendelem magam akaratodnak.
Amíg ezt nem teszed meg, bármennyire is kegyeskedsz, mindig kergeted Jézust. Amíg alá nem rendeled magad Isten akaratának, járhatsz templomba, olvashatod a Bibliát, adakozhatsz, cselekedheted szerinted a jót, mindig kergeted Jézust. Mert nem az Ő, hanem a magad akaratát keresed. Ha Isten megítélhetett, mond ki ma ezt a kérdést az Úr felé, hogy új élet kezdődhessen számodra.
Pálnak azt mondja Jézus: “Kelj fel, és menj el Damaszkuszba, és ott megmondják néked mindazokat, amik elrendelvék néked, hogy azokat véghez vigyed.” Csak egy lépést mond, amit meg kell tenni Pálnak. Menni kell Damaszkuszba. Az a megdöbbentő, hogy ugyanazt csinálja, csak az Úr parancsára. Megy Damaszkuszba, csak egészen másképp.
Jézus ennyit mondott neki, de többet nem. A feltámadott Jézus nem hirdet evangéliumot. Nem mondja neki, hogy megbocsáttattak a te buneid. Kornéliusszal ugyanez történik. Angyal jelent meg néki, de nem mondja, hogy Jézus meghalt a buneidért. Azt mondja: küldök hozzád egy embert, Pétert. Pálhoz is egy embert küld: Anániást. A Biblia szerint csak ember hirdethet evangéliumot. A hit hallásból van, a hallás pedig prédikálás által. Isten ránk bízta a prédikálást, sem angyal, sem mennyei jelenés nem hirdethet evangéliumot. Ha valaki azt mondja, úgy tértem meg, hogy látomást láttam, szózatot hallottam, álmot álmodtam, – nem tért meg. Sem álom, sem látomás, sem hang, sem mennyei kijelentés nincs.
Ha a feltámadott Jézus emberhez küldi Pált, és a mennyből jött angyal Péterhez küldi Kornéliuszt, – akkor más út nincs. Hidd el, Isten ezt a hatalmat embernek adta, őt bízta meg ezzel. Egy egyszeru Anániás, akiről azt írja az Ige, hogy istenfélő volt, ő megy el Pálhoz. Az ApCsel 9. rész részletesen leírja, mit küszködött Anániás ezzel a küldetéssel. Anániás elmondja: tudjuk, hogy hatalma van arra, hogy elfogjon mindannyiunkat. Az Úr pedig azt mondja Pálról Anániásnak: “ímé imádkozik.” Három nap múlt el a magabiztos Pál életéből, amit vakon töltött. Nem tudta mit csináljon, merre lépjen, úgy vezették kézenfogva Damaszkuszba. Nem eszik, nem iszik, három napig vakon imádkozik folyton az Úr előtt, és akkor jön Anániás.
Nem baj, ha voltak ilyen vak napjaid, ha nem tudtad, mit csinálj, mert minden összekeveredett. Ne félj, majd jön Anániás, vagy neked kell elmenni egy emberhez. Tedd meg bátran. Az Úrtól küldött ember mondja el Pálnak: “Saul, atyámfia, nyerd vissza szemed világát!” És Pál abban a pillanatban Anániásra tekintett.
Tovább beszél Anániás: “A mi Atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az Ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az Ő szájából.” Ez az üzenet ma számodra. Ha valaki valóban meglátta buneit, és már nem az a nagyvalaki, aki idejött, akkor szól az üzenet. Evangéliumként szeretném mondani: Testvér, Isten választott annyi ember közül, akik ebben az országban élnek, téged választott ki, hogy halljad az Igét. Azt is megmondja, mire válaszott ki: “hogy megismerd az Ő akaratát.”
A Biblia nagyon egyszeruen mondja: az az Isten akarata, hogy megtérj. Van még miből megtérned. Tudod mi az Isten akarata? A te szentté lételed, hogy lakhasson benned Szentlelke által. Arra választott, hogy “meglásd amaz Igazat.” Ezen a héten megláthattad, nem a testi szemeddel, hanem a hiteddel. A testi ember Jézust is a testi szemeivel akarja látni. Jézust azzal az érzékszervünkkel láthatjuk, amit Ő meggyógyított: a hiteddel. Egyre jobban láthatod, egyre jobban megismerheted Őt.
Arra választott, hogy ezentúl az Ő akaratát keresd és megismerd. Lásd az Igazat, és szót hallj szájából. Nem embereket hallgattál, mert azt mondja az Ige: “Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Úgy fogadtátok-e a hirdetett Igét, mint Isten beszédét, mivelhogy az is. Azt is elmondja az Ige,mi az, amit ezentúl akar az Úr, hogy történjen veled. Tanúbizonysága leszel Néki. Erre választott. Úgy mégy-e haza, mint aki azért jár ezen a földön, hogy élő bizonysága legyen az Úrnak, és elmondja mindazt, amit látott és hallott.
Amit megtehetett veled az Úr, megtette. Már csak eggyet kérdez: “Mit késedelmezel?” Ne habozz, ne gondolkozz, ne késedelmezz, tedd meg amit az Úr mond: “Mosd le a te buneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.”
Isten kért ma téged. Elmondta, hogy mit akar veled tenni. Az a kérdés, engedsz-e kijelentett akaratának? Hogy tanúja lehess az Úrnak életeddel, szavaddal, egész lényeddel!
Imádkozzunk!
Uram bocsásd meg, hogy olyan sokszor nem tettem meg, amit akartál, mert a magam akaratát csináltam. Áldalak azért, hogy megsemmisülhettem tekinteted alatt. Áldalak, hogy megtehetted velem, hogy a Veled való találkozás ítélet volt, és kegyelem.
Köszönöm, hogy akit összetörsz, meg is eleveníted. Segíts, hogy ne álljunk ellen összetörő munkádnak. Úr Jézus segíts, hogy megláthassuk önmagunkat, azt, ami volt, de azt is, ami lesz. Uram, tanúd szeretnék lenni egész életemmel, lényemmel, beszédemmel, szolgálatommal. Köszönöm, hogy újra igent mondhattam akaratodnak. Segíts, hogy megtegyük, amit ma kérsz és vársz tőlünk. És holnap is megtehessük, lépésről-lépésre, Neked engedelmeskedve.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. április 15-19