“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
EGY BUZGÓ EMBER (2/5)
A világ világossága
“Lett pedig, hogy amint mentem, és közeledtem Damaszkusz felé, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. És leestem a földre, és hallék szót, mely mondta nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?” ApCsel 22,6-7
Hadd adjunk hálát Uram, hogy valóban el akarod végezni bennünk, hogy lássuk önmagunkat, és lássunk Téged. Köszönöm, hogy aki ezt a kettőt meglátja, az meggyógyult. Könyörülj rajtunk, hogy ez a gyógyulás megtörténhessen velünk. Áldd meg ezt a napot, világíts bele sötét, vak életünkbe Igéd és Lelked által.
Ámen.
Két bibliai fogalmat szeretnék tisztázni. Egyik a világosság, másik a sötétség. Ne gondoljunk arra, hogy ez a világosság testi világosság, ami a nap fényétől van. Nem nappalról és éjszakáról van szó, amikor Isten világosságról beszél. A Biblia azt mondja: “Az Isten világosság, és nincsen Őbenne semmi sötétség” (1Jn 1,5). A lelki égen Ő a nap, Ő maga a világosság. Minden ami Istenből árad, – igazság, szeretet, öröm, békesség, az isteni élet maga a világosság.
A sötétség sem éjszakát jelent. Ha hazudunk, belépünk a sötétség birodalmába. Hamisság, harag, indulat, mennyi bun van, ami mind-mind sötétség. A sötétség atyja a Sátán. Ő maga a sötétség, és mindig sötétít magakörül. Nem engedi, hogy lássunk. Mi beleszülettünk a sötétség birodalmába.
Pál apostol megy Damaszkusz felé. Azt olvastuk, hogy déltájban ment, tehát külsőleg teljes fény, teljes világosság volt. Azt mondja az Ige: “És közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.” Tehát nem testi világosság.
Vigyázzunk arra is, hogy a világosság nem értelmi látás. Sokszor azt hisszük, az a világosság, ha valaki sokmindent megért. Nem értelmi világosság a tudás. Ez volt Pálnak. Valakire, aki buta, azt mondjuk: sötét. Nem ez a sötétség. Nem az okosok az értelmesek, mert sokmindent tudnak. Valaki mondta: azért tudod a Bibliát, mert sokat olvastad. Hitrejutásomig nem olvastam Bibliát. Ahogy Jézust megismertem, egyszer csak értettem, amit addig nem. Olvasgattam úgy, mint egy korombeli vallásos, de régi, avas, unalmas történeteknek találtam. Mikor Jézust megismertem, minden szava szólt. Nem értelmi világosság az a világosság, amiről itt szó van. Nem is érzelmi világosság. Nagyon sok ember gondolja, ha valami érzelmi dolgot lát, már világossága van. Ha öröm fogja el, vagy nagyon lelkes, azt hiszi, ez már világosság.
A világosság sokkal mélyebb és sokkal nagyobb. Ez a világosság ami Pált körülsugározta nem emberi, nem testi, nem értelmi, nem érzelmi. “Én vagyok a világ világossága,” mondja az Igében Jézus. (Jn 8,12). János evangéliuma első része világosan ír erről: “Őbenne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt. Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be Őt. Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek” (Jn 1,4. 10-12). Később így mondja az Ige: “Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak” (Jn 3,19).
Félek, hogy talán te is, meg én is jobban szeretjük a sötétséget. Nem szeretnénk, ha minden kiderülne rólunk. Jaj ha ezen a héten utolér a világosság, mi fog rólam kiderülni? Talán kiderül, hogy nem is vagyok hívő ember, kiderül, hogy valami hiányzik az életemből. Rá kell jönnöm, hogy hamis volt minden. El vagy-e erre készülve? Nagy hangon mondtad eddig: hívő vagyok, és lehet, hogy csak tudás volt, elmélet, ismeret, érzelmi fellángolás. De soha nem találkoztál igazán a világ világosságával.
Isten ma ezt szeretné veled átéletni, és most azt mondja, hogy ne félj a világosságtól. Ne félj attól, hogy megszégyenülsz, – nem baj, az a kezdete a világosságnak. Egy ember sem marad a régi, aki belekerül a világosságba. Ha belekerülök, mindig meg kell alázkodnom. Ha van világosság, és itt lesz közöttünk, mindnyájunkat utolér!
Pál délben megy a damaszkuszi úton, és fény sugározta körül a mennyből. Minden emberi fényt felülmúló belső világosság. Nem lehet szóval kifejezni, csak az tudja, akinek már megjelent, hogy mit jelent Jézussal találkozni. Ez a világosság keres téged.
Valahol a börtönből elszökött egy rab. De a magasból megy utána a reflektorfény, és nem lehet előle elbújni. Rettenetes érzés lehet. Ha ezen a héten Isten keres, utánad megy a fény. A világ világossága keres téged. Ha belekerülsz ebbe a fénybe, nagyon kérlek, ne búj tovább. Ne keress tovább búvóhelyet, engedd, hogy utolérjen, és minden kiderüljön. Ez a fény áthatja a csontot, a velőt, gondolatvilágodat. Megítéli a szíveknek gondolatait. Belát oda, ahova te sem láthatsz be. Isten Szentlelke világossága azt kutatja fel benned, amit te sem tudsz felkutatni.
Egyszer arról beszélgettünk: létezik-e olyan, hogy valaki teljesen szabad? Emlékezzünk Péterre, hogy meg volt kötve két lánccal, mellette őrök feküdtek a sötétben, és egyszer csak jött Isten angyala. Minden mennyei lényt fény vesz körül. Pétert is körülfogta ez a fény, amikor az angyal megjelent. Ott is világosság fénylett, és Péter felébredt. Az angyal meglöki, felébreszti Pétert és azt mondja: “Kelj föl hamar!” Nem azt mondja: tépd le a láncokat. Lehet azt próbálta már, de ugysem tudja megtenni.
Lehet, hogy kapsz egy rövid parancsot, mint Pál, vagy Péter is: “Kelj föl hamar! És leestek a láncok kezeiről” (ApCsel 12,7). Maguktól! Nincs ilyen, hogy próbálok leszokni, ezen a héten kevesebbet iszom, aztán még kevesebbet. Ez csak lánctépegetés. Lehet most úgy gondolod, hogy leszoksz a tisztátalan gondolataidról, az indulatoskodásodról.
Mi lenne, ha egy betörő azt mondaná: a jövő hónapban már csak háromszor török be, azután kétszer, végül egyszer, és azután majd leszokom. Világos, hogy azt mondanánk: azonnal hagyja abba! Hagyja magát megszabadítani azonnal, egészen. “Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek” (Jn 8,36).
Engedsz-e Isten rövid parancsának? Pétert is körülsugározta a fény. Ez a fény megvilágosít, és megsemmisít. Magas lovon ült Pál is, egészen Damaszkusz közeléig. De egy perc alatt lent volt a földön. Ha találkozol az Úrral, nem leszel már olyan nagyhangú. Egy pillanat alatt a képzett teológus is lent volt a földön. Nem leszállt, leesett, földhöz verte a világosság.
Aki Jézussal találkozik, arról lehet megismerni, hogy megsemmisül. Nem valaki már, hanem semmivé lesz. Ez történik Pállal, amikor Jézussal találkozik, amikor a világosság megvilágosította. Tudjuk, hogy Pál akkor hogy megvakult. Nem látott. De vannak emberek, akik látnak. István vértanú látott, látta a megnyílt eget. Az első keresztyének láttak. Érdemes volt nekik meghalni ezért a Jézusért.
Nem éjszaka volt, csak Pál volt vak. Ez kettő. Vannak emberek, akik most is azt mondják, hogy látnak. Azt mondják, történt velük valami életük folyamán, hogy meglátták buneiket, és meglátták az Úr Jézus keresztjét. Nem testi szemmel. Vannak emberek, akik beszélnek erről.
Ha veled ez nem történt meg, következtethetsz: akkor én vak vagyok. Nem ez az igaz, hogy éjszaka van, hanem vak vagyok. Pedig megvagy győződve, hogy te vagy az, aki lát. Mennyien gondoljuk, hogy jól látunk. Ezt csak akkor látod majd meg, ha fény sugároz körül a mennyből. Addig megvagy győződve, hogy én látom jól.
Ne ijedj meg, ha úgy látod, minden összezavarodik benned, amit eddig hittél, tudtál, elfogadtál. Ézsaiás próféta is rádöbbent erre: “Jaj nékem elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok” (Ézs 6,5). Dániel is leesik a földre, és nem tud megmozdulni, míg az Úr fel nem emeli. A Jelenések könyvében János is elesik a földre, és nem tud megmozdulni. Éltél már át ehhez hasonlót? Nem testileg, lelkileg. Megsemmisültél már egyszer igazán az Úr világosságában?
A világossággal együtt jön a néven szólító Ige: “Saul, Saul!” Ez a név annyit jelent: nagy. Te mindig nagynak gondoltad magad. Minden névnek értelme van az Ószövetségben. Te nagyvalaki, aki azt hitted, valaki vagy, azt hitted, vezéregyéniség vagy, körülötted ébredest ad az Úr. Bár megszólíthatna most az Úr az igazi neveden.
Pál felé elhangzik a kérdés: “Mit kergetsz engem”? Ebben a világosságban meg kell látnod, hogy Jézust kergetted. Aki velem nincs, ellenem van! Hadd kérdezzelek most a szíved mélyéig, – te vele vagy? Ha van Isten, akkor van akarata. Ha nincs, persze akkor nem kell vele törődni, de ha van, akkor van akarata. Cselekszed te az Ő akaratát? A megtérés annyit jelent: alárendelem magam Isten akaratának.
Fontos volt-e neked valaha, hogy életeddel mi Isten akarata? Vagy vele vagy, vagy ellene! Lehetsz nagyon jó, nagyon derék, buzgó ember, csak éppen Isten ellen vagy.
Valaki mondta a napokban, mennyi minden jót tesz és segít embereken. Az a baja, hogy túl jó szívem van, – mondta. Megkérdeztem: mit gondolsz, ha a tékozló fiút ott a disznó vályujánál megsajnálta volna valaki, és mindennap hozott volna neki valami finom ebédet, vagy bármit, jót tett volna vele? Nagyon röviden mondta, hogy nem. Meghosszabbította volna a szenvedése útját. Továbbra is ellene lett volna, szembe cselekedett volna az atyával, aki azért vitte nyomorúságba, hogy megtérjen.
Félek, hogy nagyon sok ember van, aki megvan győződve magáról, hogy nagyszeru szolgálatokat végez. Egyszer majd, ha belekerül a világosságba, azt kell Istennek mondania: Megvigasztaltad azokat, akiket nem kellett volna megvigasztalni, megszomorítottad azokat, akiket én nem akartam megszomorítani. Egy életen keresztül ellenem dolgoztál, – Saul, Saul, önálló nagy ember.
Nem kellene most leesni a magas lóról? Saul, Saul, kergettél engem. Jártál a magad akarata, elképzelése, gondolatai szerint, mindig szemben velem. Olyan jó az a mondat, amit így mond Pál az övéiről: “Mint együtt munkálkodók” (1Kor 6,1). Együtt munkálkodó vagy az Úrral? Közölheti veled akaratát, gondolatait? “Aki pedig az Úrral egyesül egy lélek Ővele” (1Kor 6,17).
Egyszer rá kell ébrednünk, hogy talán az egész vallásos éltünkkel, talán az egész hívőségünkkel kergettük Jézust. Önálló voltam, ellene dolgoztam, és hordoztam szájamon az Ő nevét. Bár ma világosság sugározna körül. Hadd kérdezzem, – Vele dolgozol? Biztos? Pál talán még azt is mondta volna, hogy biztos. Vajon találkozol-e ma a világ világosságával? Engedj a világosságnak!
Sokszor elcsodálkozom, Jézus milyen keveset beszél emberekkel a bunről. A házasságtörő asszonynak sem vet szemére semmit. Az asszony látja a világosságot, és tud mindent. Nem kell neki magyarázni magáról semmit.
Naámán történetében úgy szeretem azt az egy mondatot: “Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, aki Samáriában van, kétség nélkül meggógyítaná” (2Kir 5,3).
Ha ezen a héten szembekerülsz az Úr Jézussal, kétség nélkül új ember megy haza.
Imádkozzunk!
Urunk ismered a sötétségben futkosó életünket. Tudod, hogy amikor néha-néha hozzánk ért a világosság csak egy sejtésben, már menekültünk, már mondtuk, hogy nem-nem.
Kérünk Urunk könyörülj rajtunk, nehogy megusszuk ezt a hetet anélkül, hogy igazán egészen mélyen bevilágíthass az életünkbe. Kérünk, áldj meg minket, Aki meg tudtad tenni Pállal, Péterrel, minden gyermekeddel, – hadd kérjünk most egy szívvel, igéretedre támaszkodva, – cselekedd meg velünk is.
Ámen.