“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
DÁVID (2/5)
Dávid házasságtörése
“Lett pedig az esztendő fordulásakor, amikor a királyok hadba szoktak menni, elküldte Dávid Joábot és az ő szolgáit ővele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. És lett estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétált, látott a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetu volt. És elküldött Dávid, és tudakozódott az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége? Akkor követeket küldött Dávid, és elhozatta őt; ki bement őhozzá, és vele hált, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult, és annakutána visszament az ő házához.
És fogadott méhében az asszony, és elküldvén, megüzente Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem! Akkor Dávid üzent Joábnak: Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldte Joáb Uriást Dávidhoz. Mikor pedig eljutott Uriás őhozzá, megkérdezte őt Dávid Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől, és a harc folyása felől. Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot küldött utána.
Uriás azonban lefeküdt a királyi palota bejárata előtt az ő urának minden szolgáival, és nem ment a maga házához. És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz? Felelt Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram, Joáb, és az én uramnak szolgái a nyílt mezőn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt!
Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott maradt azért Uriás Jeruzsálemben aznap, és másnapra kelve is. Ennekutána hívatá őt Dávid, és ő vele evett és ivott, és lerészegítette őt, és kiment este aludni az ő ágyára, az ő urának szolgáival együtt, de házához nem ment alá. Megvirradván pedig, levelet írt Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el. Írta pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelől, ahol a harc a leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.
Lett azért, hogy mikor ostromolta Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, ahol tudja, hogy erős vitézek vannak. Kijött azért a városbeli nép, megharcoltak Joábbal, és elhullottak egyesek a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghalt. Követet küldött akkor Joáb, és megüzenete Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását. És megparancsolta a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadtad a királynak, És ha a király haragra lobbanva, azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harcolni? Avagy nem tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kőfalról? Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérrubóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a kőfalról egy malomkődarabbal és meghalt Tébesben? Azértmiért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt.
Elment azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélte Dávidnak mindazt, amivel megbízta volt őt Joáb. És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erőt vettek felettünk, és a mezőre kijöttek ellenünk, de mi visszauztük őket a kapu bejáratáig. Azonban a kőfalról lövöldöztek a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül egyesek meghaltak; és a te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt. Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál amiatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így biztasd őt.
Meghallotta pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ő férje, és siratta az ő férjét. És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette küldött Dávid, és házába vitette őt, és lett néki felesége, és szült néki egy fiat. De ez a dolog, amit Dávid cselekedett, nem tetszett az Úrnak.” 2Sám 11,1-27
Hadd dicsőítsünk, Jézus, hogy győztél a kereszten. Hadd áldjunk, hogy ennek a győzelemnek a fényében láthatjuk az életünket, problémáinkat. Kérünk, Uram, hadd juthassunk közel Hozzád, hogy megtapasztalhassuk a bunbocsánat örömét, erejét, és azt az életet, ami igazán élet.
Ámen.
A tegnapi győzelem után, ahol Dávidot láttuk, szinte eláll a lélegzete az embernek: mi történt ezzel a Dáviddal? Sok-sok idő telt már el a Góliáttal való győzelmes harc után. Nem olvastam el. De mikor Sámuel királlyá keni Dávidot, azt mondja az Ige: “Az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7). Sámuel azt hitte, hogy a nagyot, az erőset, a csodálatosat választja Isten, és kiderült, hogy a legkisebbet. Isten így választja ki azokat, akik az Övéi.
Dávid Isten választottja. Láttuk első komoly küzdelmét, győzelmét Góliáttal szemben. Dávid volt a legkisebb a testvérek között, neki volt a legkevesebb reménye, hogy lesz belőle valaki. És ez a Dávid győz Góliáttal szemben.
Aki ismeri Dávid történetét, tudja, hogy Saul udvarába kerül, és végig látjuk az ő neveltetését. Sok nehézségen, üldöztetésen ment keresztül ez a gyerek, állandóan az életével játszott, mert a király féltékeny volt rá.
Dávidot neveli az Úr arra a szolgálatra, amire elválasztotta. Állandó veszedelmek és kétségek között van; ki lehet ebből menekülni? Ő maga is azt mondja: egyszer csak a Saul keze által kell nékem elesnem. Egy hajszálon függött az élete, amikor Saul a dárdáját dobta felé, és az feje mellett állt meg.
Isten nemcsak elhívja az Övéit, hanem neveli is.
Amikor levágja Dávid Góliát fejét, Saul koronája is leesik. Abban a pillanatban érezheti Saul, hogy az ő uralkodásának vége. Jött valaki, akit Isten választott és felkent, és ettől kezdve erre nézve történik minden, ami történik.
Dávid külső és belső győzelmeken ment keresztül. Amikor megölhette volna Sault, életben hagyta. Ha nem így megy keresztül ezeken a dolgokon Dávid, akkor Istennek sokkal keményebb próbákon kellett volna őt keresztülvinnie. Ahol most tartunk, ott már megkapta a királyságot.
A kicsi Dávidból nagy ember lesz. Itt van a legnagyobb veszély: egy emberből, aki magát igazán kicsinek, semminek hitte, egyszer csak valaki lesz. Az Úr kívülről, belülről győzelmet adott neki, templomot akar építeni az Úrnak, ígéretet kap a fiára vonatkozólag.
De jön a pillanat, amikor Dávid, a hős, az Isten harcosa, nem akar háborúba menni. Ezzel kezdődik az egész rész: “Lett pedig, hogy az esztendő fordulásakor, amikor a királyok hadba szoktak menni”. És Dávid otthon marad. Dávid a kényelmet keresi, a testnek enged. Miért ne? Annyit háborúztam már, nekem is kell pihenni! Támad az Ördög! Ez az ő előzetes munkája. Mindent megszereztél már, amit kellett, minden rendben van, elengedheted magad, a testnek is kell pihenni a fárasztó út után.
Hányszor van ez a szívünkben: ezt megengedhetem magamnak. Annyiszor vagyok így egy-egy fárasztó út után: most megengedhetem, hogy később keljek fel, jó lenne talán pihenni is, teste is van az embernek, arra is kell gondolni…
Dávid még nem tudja, hogy egy vadállat az, aminek enged. A test egy vadállat, állandóan lesben van, hogy egy pillanat alatt reád törjön. Nem tudja Dávid, hogy kinek enged. Dávid elküldi Joábot, és az ő szolgáit ővele, és az egész Izráelt. Ők hadd menjenek, én most megengedhetem magamnak, hogy itthon maradjak. Itt kezdődik minden baj. Így mondja az Ige: “Dávid Jeruzsálemben maradt.” Ha figyelt volna Dávid, megértette volna: ember, most vigyázz! Jön az Ördög előkészített támadása. Észre vettétek már a saját életetekben, hogy megvannak az ő előzetes munkái, mint mikor egy csapatot háborúra készítenek elő? Ez az Ördög előkészítése, hogy később majd ne legyen résen, ne legyen erős az Úrban.
Dávid estefelé kel fel az ágyából. Van ideje, ráér. Sétál a teraszon. Teljesen elengedi magát, teljesen fegyvertelen. Mécs Lászlónak van egy verse. Isten katonájáról beszél: “Soha önfeledten, soha őrizetlen, Isten katonája teljes fegyverzetben.” Dávid Isten szolgája, vigyázz! Most nyílik ki az egyik legnagyobb kapu a bun számára: a szem. Az Ördögnek három nagy kapuja van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kérkedése. Ezen a három kapun jön be a bun. Egyik se legyen őrizetlen!
Vonatvezetőként utaztam, és előttem egy tábla volt kitéve: Szemed a pályán legyen! Mikor szembenéztem a felírással, komolyan kérdezte az Úr: most hol a szemed? Nekem annyit jelentett ez a tábla: szemed az Úron legyen!
Az előkészített támadással betör az Ördög az egyik kapun, a szemen keresztül. Az Ige pontosan leírja ennek a történetnek minden részletét. A te történeted és az enyém. Sokan mondják, hogy olyan régi történetek ezek a Bibliában. Dehogy! Lélegzetelállítóan örök történetek, személyes történetek. Rólunk van szó!
Dávid az előkészített támadás során látott egy asszonyt. Tehet ő róla, hogy látta? Tehetek én róla, hogy meglátom, ami szép? Hát szemem van! Dávid meglátta. Ez még nem bun. Jakab levele nagyon világosan leírja: “Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, Ő maga pedig senkit nem kísért.” Utána elmondja: “Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a saját kívánsága” (1,13. és 14.v). Itt kezdődik a kívánság. Testvér, a kívánság nem bun! Minden élő kíván. A virágok is kívánják a napsütést, az esőt.
Az, hogy Dávid látott valakit, nem bun. De bun, amikor jön a kísértés, és a kívánság, megfoganván, bunt szül. Gondoljatok most néhány bukásotokra: a második pillantás már bun, ott már akartam, ott már beleadtam magam, ott már még egyszer odanéztem. Hogy meglátta, arról nem tehet. De arról, hogy még egyszer odanézett, arról tehet. Sokszor mondják férfiak: nem tehetek róla, az asszonyok a hibásak.
Ha még egyszer odanéztem, a kísértés megfogant már, és akkor az már bun. Amikor hozzáadtam magam a kívánsághoz, amikor vállaltam, igent mondtam rá, akkor megszületett a bun. Akár megtetted, akár nem. Nagyon szeretném, ha ezt most világosan megértenéd. A Biblia azt mondja: “Én pedig azt mondom néktek, hogy ha valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” (Mt 5,28). A bun megtörtént a szívben!
Isten látja, ami a szívben van. Látja a kívánság foganásának a pillanatát, amikor megszületett a bun. “A bun pedig teljességre jutván halált nemz.” Nagyon szeretnélek kérni, testvér, vigyázz, mert az Ördögnek megrendezett pillanatai vannak a számodra. Az egész démonvilág együtt munkálkodik a ta bukásodért. Eljön a pillanat, amikor megkísért. Az a kérdés, hogy engedsz-e neki.
Kainnál mondja az Ige: “A bun az ajtó előtt leselkedik, rád van vágyódása, de te uralkodjál rajta.” (1Móz 4,7). Amíg a bun az ajtó előtt leselkedik, még uralkodhatsz rajta. Ott még fölnézhetsz az Úrra és mondhatod, hogy nem. Ahogy József is mondta: hogy követhetném el ezt a nagy gonoszságot az én urammal szemben?
Gondolkozz, testvér, hogyan közelít hozzád a bun? Jézus zörget az ajtón, a bun nem zörget. Ha hozzátok betörő jön, kopog? Megmondja, hogy én vagyok a betörő?
Leselkedik, és besurran a szemeden, a kívánságodon, az élet kérkedésén keresztül. Lehet, hogy azt mondod: én még mindig tetszem, ki tudok még kezdeni valakivel, nem vagyok még öreg. A nők engem még mindig észrevesznek. Kérkedik az élet, mind a három kapu nyitva van már. Az Ördög az összes kapun egyszerre támad. A Biblia azt mondja, hogy az Úr Jézus minden fegyverét elvette az erős fegyveresnek, amiben bízott. Mert ő latba vet minden fegyvert, a hiúságodat, dicsőségvágyadat, testedet, szemedet, mindent.
Isten világa, Isten angyalai micsoda fájdalommal nézhették, hogy hova jutott Dávid, az Isten embere! Hova jutottál talán egy pillanat alatt?!
Dávid látta, hogy szép termetu az a nő, és elküldött, hogy tudakozódjék az asszony felől. Az első, hogy meglátta, a második pillantás, hogy már tudakozódik, kérdezősködik, már mozdul a szíve. Hát miért kellett neki tudakozódni? Már akart! Isten megadja neki, hogy megtudja. Egy ember azt mondja: “Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége?” Megtudta! Ez a valaki asszony. Valakinek a felesége. Hát ez sem korlát Dávid számára? “Ne kívánd a te felebarátod feleségét!” (2Móz 20,27). Dávid, állj! Mennyire ott van Isten kegyelme: ember, állj meg, ne tovább!
Olyan rettenetes, amikor valaki elkezd a lejtőn lefelé menni! Gyorsuló sebességgel megy, semmi nem számít: nekem kell ez a valaki, akarom, király vagyok, megtehetem! Kinek mi köze hozzá?! Azt kérdezte valaki: a szeretet lehet bun? Mennyire tudom védeni magam az utolsó percig!
Olyan megdöbbentő ez a Dávid, hogy azonnal cselekszik! Nem vár egy napig, egy kicsi csend, egy odaállás az Úr elé… Miért kell rögtön cselekedni? Mert sürget az Ördög! Ne gondolkozz, cselekedj!
Amikor Salóme Heródes előtt táncol, azt mondja: “Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban.” (Mk 6,25). Milyen jó lett volna, ha a királynak lett volna ideje egondolkozni azon, hogy mit cselekszik. Hát szerette Keresztelő Jánost, hallgatott rá sok dologban. De ott van a sürgetés: máris, nem kell semmit várni, cselekedj, szólj, hozasd!
A sürgetés mindig az Ördögtől van. Állj meg, legyen időd gondolkozni! Aztán majd gondolkozhatsz egy életen keresztül, de akkor már késő lesz.
Követeket küld Dávid, és elhozatja őt. Sebesen cselekszik, minden akadályon keresztül. Aztán így mondja az Ige: “Bement hozzá, és vele hált.” Hát megkapta! Boldog volt? Testvér, ha valaha megtetted nemcsak ezen a vonalon, de bármelyik vonalon, boldog voltál? El tudod Dávidot képzelni? Elvesztette Istent, az örömöt, a Vele való kapcsolatot, a boldog életet egy szemétért, egy pillanatnyi élvezetért! Lehet, hogy neked is sikerült az a nem-tudom-mi. Nem neked sikerült! Az Ördögnek sikerült! Meg vagyok győződve, hogy Dávid mélyen boldogtalan volt, ahogy te is az vagy azóta, hogy a szívedben engedtél a bunnek.
Dávid megkapta, minden sikerült. Az asszony visszamegy a házába. Belül a pokol! A bunnek következménye van. Persze mi azt mondjuk: ó, mi arról már tudunk tenni, hogy ne legyen következménye. Elmaradott, régi világ volt még akkor. Ne hidd, testvér! Nálad is következménye van. Belső és külső következménye. Nem lehet következmények nélkül vétkezni! Lehet, hogy hetek múlnak el, hónapok, évek, de egyszer tudni fogod: ez most azért van.
Olyan megrázó volt, mikor valakik elmondták, hogy nem lehet gyerekük, pedig nagyon szeretnének. Amikor az első gyerek megfogant, túl korán volt még. Persze akartunk mi, csak később. Akkor azt a gyereket elvetettük. És most nem lehet gyerekünk. Rögtön tudták, nem kellett magyarázni: jogos, hogy utolért bennünket Isten büntetése. Vigyázz, a bunnek külső és belső követlezménye van az életedben.
Dávid, Isten boldog, bátor harcosa, aki ott állt Góliát fejével, akit Isten győzelemről győzelemre vitt, akinek fején ott a királyi korona, Dávid a pokolban van. Sorban jönnek a következmények, majd látni fogjuk. Szegény Dávid! Ez tulajdonképpen a Sátán győzelme. A Sátán nem úgy harcol, ahogyan Isten; szemtől szembe. A Sátán csapdát állít, és a csapdában mindig csalétek van. Lehet, hogy neked is a test kívánsága van benne, lehet, hogy a pénz, az anyagiak, a dicsőségvágy. A csapdában mindig csalétek van.
Elcsattant a csapda vasa, és Dávid ott kínlódik. Még ezután is intézkedik Dávid. Majd meglátjuk, hogyan. Most még van idő, most kell megelőzni mindent, vigyázni, hogy baj ne legyen. Az első bun után jön a bun-sorozat. Ha benne vagy a csapdában, ha szorít a csapda vasa, nagyon kérlek, menekülj Jézushoz. Dávid, hát nem tudod mit kell most csinálni? “A mélységből kiáltok hozzád Uram!” (Zsolt 130,1). Halld meg szómat! Menthetetlenül vége van, – véged van, ha nem kiáltasz.
Jézus Krisztus azt mondja: “Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem!” (Zsolt 50,15).
Imádkozzunk:
Uram köszönöm, hogy látod ami a szívünkben van. Áldalak, hogy azt mondtad, mi is azt nézzük, és ne azt, ami a szemünk előtt van.Hadd kérjelek, Uram, nézz olyan erővel, hogy mi se tudjunk máshová nézni. Segíts, hogy abban a pillanatban tapasztaljuk meg, hogy látsz mindent. Láttad, amikor belementünk a csapdába, látod mostani állapotunkat. Segíts, hogy mi is megláthassunk Téged, a győztes Jézust. Kérünk, könyörülj rajtunk!
Ámen.