“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
DÁVID (3/5)
Dávid gyilkossága
“Akkor Dávid üzent Joábnak: Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldte Joáb Uriást Dávidhoz. Mikor pedig eljutott Uriás őhozzá, megkérdezte őt Dávid Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől, és a harc folyása felől. Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot küldött utána.
Uriás azonban lefeküdt a királyi palota bejárata előtt az ő urának minden szolgáival, és nem ment a maga házához. És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz? Felelt Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram, Joáb, és az én uramnak szolgái a nyílt mezőn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt!
Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott maradt azért Uriás Jeruzsálemben aznap, és másnapra kelve is. Ennekutána hívatá őt Dávid, és ő vele evett és ivott, és lerészegítette őt, és kiment este aludni az ő ágyára, az ő urának szolgáival együtt, de házához nem ment alá. Megvirradván pedig, levelet írt Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el. Írta pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelől, ahol a harc a leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.
Lett azért, hogy mikor ostromolta Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, ahol tudja, hogy erős vitézek vannak. Kijött azért a városbeli nép, megharcoltak Joábbal, és elhullottak egyesek a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghalt. Követet küldött akkor Joáb, és megüzenete Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását. És megparancsolta a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadtad a királynak, És ha a király haragra lobbanva, azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harcolni? Avagy nem tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kőfalról? Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérrubóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a kőfalról egy malomkődarabbal és meghalt Tébesben? Azértmiért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt.
Elment azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélte Dávidnak mindazt, amivel megbízta volt őt Joáb. És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erőt vettek felettünk, és a mezőre kijöttek ellenünk, de mi visszauztük őket a kapu bejáratáig. Azonban a kőfalról lövöldöztek a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül egyesek meghaltak; és a te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt. Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál amiatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így biztasd őt.
Meghallotta pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ő férje, és siratta az ő férjét. És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette küldött Dávid, és házába vitette őt, és lett néki felesége, és szült néki egy fiat. De ez a dolog, amit Dávid cselekedett, nem tetszett az Úrnak.” 2Sám 11,6-27.
Köszönjük, Uram, hogy színed előtt állhatunk. Könyörülj meg rajtunk, hogy el ne fedezzük vétkünket. Áldunk azért, hogy minden ítéleted kegyelem. Áldj meg minket, hogy megragadjuk felénk nyújtott bunbocsátó kezedet.
Ámen.
Rettenetes végiggondolni, hogy mi lett a Zsoltárok írójából, Isten szerelmeséből, aki ilyeneket ír, hogy “Szeretlek Uram, én erősségem!” Mi lett Isten dalnokából, aki tele volt örömmel, szeretettel. Isten Lelke sír, és zokogva zokog a rejtekhelyeken, amikor látja, hogy mi lett Dávidból.
Két lappal előbb templomot akar építeni az Úrnak. Azt kérdezi az Úrtól: kicsoda vagyok én, és az én házam, hogy ennyire előre vittél? Az ígéretek birtokosa most itt áll előttünk a csapdában, és gyors egymásutánban cselekszik. Hát nincs ebből kiút? A Biblia világosan megmondta, hogy a bun csapdájából egyetlen kiút van: aki megvallja és elhagyja buneit, irgalmasságot nyer. Az ember szeretné odakiáltani: Dávid, mondj el mindent őszintén, olyan Istened van, aki irgalmas, valljál meg mindent! De van egy másik út is: “Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga” (Péld 28,13). Dávid mást sem csinál, mint elfedez. Lázasan cselekedni kezd, amikor meghallja Bethsabé üzenetét: teherbe estem! Dávid gondolkozás nélkül cselekszik.
Mennyire mélyen romlott a mi szívünk. Gondolkozás nélkül tudunk hazudni. Ahhoz nem kell gondolkozni, hogy tovább cselekedjem a bunt. Szegény Dávid, arra használta az értelmét, hogy kigondolta azt a ravasz tervet: hívatom Uriást, bemegy a feleségéhez, övé a gyerek. El van intézve minden. Azonnal üzen Joábnak: “Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz.”
Az első hazugság után egy hazugaság-sorozat. Minden bunnek kísérője a hazugság. Egy hazugság szövevénybe kerül bele ez az ember. Szövi a szálakat egymás után. A Biblia azt mondja: “pókhálójukból nem lesz ruha.” A kifogásaim, a mentségeim, amikre azt mondom, hogy nem tehetek róla, nem én vagyok az oka. A pókhálón mindenki átlát.
Dávid hívatja Uriást. Azt gondolja, sikerül minden. Amikor Uriás jön, elkezdődik a képmutatás. Ez az egyenes ember elkezdi a kedveskedést, kérdezgeti Uriást, mikor elmegy, ajándékot küld utána. Az egész egy képmutató játék. Mi lesz veled Dávid? Hová lett az egyenesség, a tiszta szív? Csupa hazugság, csupa színház minden, amit mutatsz az emberek felé, a családod felé! Miért küld a szolgája után ajándékot? Nem érzi, hogy elárulja magát? Mire jó ez? Az ember sokszor túlprodukálja magát, amikor meg akar valamit játszani.
Uriás pedig lefekszik a királyi palota előtt, és nem megy haza a maga házához. Mennyire figyelhette Dávid, hogy mi történik! Sikerül? Nem sikerül?
Amikor Uriás nem megy haza, megkérdezi: “Miért nem mentél le a te házadhoz?” Isten újra üzen Uriáson keresztül. Dávidnak ezt végig kellett hallgatni. “Az Isten ládája, Júda és Izráel sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyílt mezőn táboroznak,” és te, király, aki otthon maradtál az ütközetből, aki aludtál, aki este keltél fel, – “hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te, és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem ezt.”
Milyen iszonyú vád volt abban az egész beszédben. Hogy hogy nem ért a szívéig Dávidnak? Hogy hogy nem döbbent meg ezen a beszéden? Az Úr olyan mondatokat mondat el emberekkel, hogy világosan tudhatom, nekem mondja, és Isten mondja. Megint egy óriási “Megállj”! Dávid, ne menj tovább! De aki benne van már a bun szövevényben, annak nem olyan egyszeru kijönni. Azt mondja Uriásnak: “maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak.” És itt a utolsó piszkos próbálkozás, – leitatja Uriást. Milyen aljas módszerek! Hogy juthat ide Isten embere, csak azért, hogy a bune ki ne derüljön?!
Uriás megint nem megy be a feleségéhez. Szegény Uriás, a saját halálos ítéletét írta most alá. Ha nem, meg kell halnia, nincs más kiút. Az Ördög belekényszeíti Dávidot a gyilkosságba. Nem elégszik meg a paráznasággal. Kényszerhelyzetbe kerül Dávid. Megpróbálta ő másképp, de nem ment. Belekényszeríti az Ördög, lépésről lépésre megy tovább, előre. Ez a mi történetünk, és itt nincs megállás. Mert a lejtőn nincs megállás! Ha így nem lehet, oldjuk meg másképp a dolgot.
Uriás maga viszi a kivégzési parancsot. Milyen tiszta, becsületes ez az ember Dávid mellett! Annyira megbízható, hogy Dávid a kezébe meri adni a saját halálos ítéletét. Nem félt attól, hogy útközben kinyitja. Egyszeruen bízik ebben az emberben, mert lehet benne bízni. Uriás megy, kezében a saját halálos ítéletével.
Azt mondja az Ige tovább: “Megvirradván pedig, levelet írt Dávid Joábnak. Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelől, ahol a harc a leghevesebb, és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.” Vajon nem remegett Dávid keze, amikor ezt a levelet írta? Hogy volt képes erre? Álltál már úgy szembe magaddal, hogy voltál erre képes?
Megy a levél, és Dávid gyilkossá válik. Uriás még él, de Dávid már gyilkos. A Biblia nemcsak azt nevezi gyilkosságnak, amikor valakibe beledöfik a kést, vagy amikor valaki valakit erőszakos módon eltesz láb alól. A gyilkosság a gondolatban kezdődik: Uriásnak meg kell halnia.
Milyen rettenetes; talán neked is volt már ember az utadban. Talán csak gondoltad, hogy de jó volna, ha az illető nem volna. Hányan vannak úgy anyóssal, apóssal, hogy könnyebb volna, ha nem volna rajtunk ez a teher. Gyilkos! Uriás még él. Lehet, hogy az anyósod, az apósod még él, és már gyilkos vagy. A Biblia világosan megmondja: aki haragszik az ő atyjafiára az ő szívében, embergyilkos az. A gondolat, az indulat gyilkossá tesz.
Ki van az utadban, ki az akire azt gondolod: nincs erre az emberre szükség, megoldás volna a családi életünkben, ha már nem volna? A nyelveddel is tudsz úgy szólni, ahogy érdekeid megkívánják. Hányszor rontottad valakinek a tisztességét, a hírnevét, mert jót mondtak rá, és neked fájt? A pletyka lélek-gyilkoság. Egy ember becsületének a meggyilkolása. Lehet, hogy tönkremegy bele.
Isten ma rád üti a gyilkosság pecsétjét, a kaini bélyeget. Az ember nemcsak ezzel öl, hanem nagyon sokszor azzal a sok fájdalommal, nehézséggel, amit azoknak okoz, akik szeretik. Egy időben a Tiszazugban nagyon sok asszony megölte a férjét. Nagy per is lett belőle. Minden nap egy pici arzént tettek a férjük ételébe, nem sokat, csak annyit, hogy ne lehessen érezni. Hónapok múlva meghaltak.
Mindenki egy kis mérget tesz a szerettei ételébe: egy kis veszekedés, egy kis bántás, egy kis sértés, piszkálódás, és lehet, hogy előbb hal meg, mert egyszeruen nem bírja ki a sok kicsi mérget. Vigyázz, testvér, nemcsak fegyverrel lehet ölni! Aztán majd mégy a szeretteid sírjához, és viszed a virágot. Kit öltél meg, kivel viaskodtál úgy, hogy tönkretetted éjjelét, nappalát, az életét? A gyilkosság nemcsak fegyverrel történik. Dávidnak sem volt fegyvere, hozzá sem ért Uriáshoz, mégis gyikos!
Isten szeretné, ha ma meglátnád, hogy kinek a vérét kéri számon a te kezedből. Amíg nem késő, nézz ma szembe magaddal! Lehet, hogy valóban öltél. Gondolj azokra a gyerekekre, akik nem születhettek meg. Hány asszonnyal éltem végig! – Mert a férjem nem engedte. Hiába könyörögtem neki. És hányszor maradt meg mégis aztán a gyermek! Emlékszem, egy férfi elmondta: mindig sírnom kell, ha a lányomra nézek. Ezt a gyereket nem akartam. Ezt a gyereket akartam megölni, és ez lett a legkedvesebb. Tényszeru gyilkosságok. Az asszony a felelős, de a férj is, aki okozta. Itt tulajdonképpen Joáb a felelős, ő állította oda Uriást, de a parancsot Dávid adta.
Nagyon vigyázz! Isten harcosából, a zsoltáros énekesből könnyen lehet gyilkos. Isten Igéje ma ítél, – ki ne bújj alóla! Elhangzik egy kérdés. Amikor a követ beszámol, Dávid szólal meg: “Kicsoda ölte meg Abiméleket?” Szeretném ezt a kérdést a szívedre helyezni. “Kicsoda ölte meg?” Azt kell mondani, hogy Dávid. Kicsoda ölte meg talán a gyermekeidet, vagy a családod tagjait? Itt nem egy ember halt meg! Közel mentek a falhoz Uriás köré. Nagyon sokszor nem egy ember, hanem lehet, hogy az egész családod szenved.
Maradjon ma mélyen a szívedben a kérdés: kicsoda ölte meg? Bár tudnád őszintén mondani: Uram én. Dávid tömeggyilkos. Nem egy embert ölt meg, hanem sokat. A bun ölte meg, az ő bune vitte őket halálba. Ha nem keveredett volna a kívánsága miatt házasságtörésbe, nem ment volna tovább.
A kérdés komolyan, mélyen itt van: kicsda ölte meg? Bár Isten világosan eléd állíthatná ma az egész múltadat, amíg a kegyelmi idő tart.
Még egy komoly kérdés a végén: kicsoda ölte meg Jézust? Ki a gyilkos? Amikor Péter a pünkösdi prédikációját tartja, világosan megmondja azoknak, akik hallgatták: “Gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek.”(ApCsel 2,23). Emberek, akik nem voltak ott, nem is látták talán Jézust! A Szentlélek azt mondja: te ölted meg Jézust a gonosz buneiddel.
Testvér, a kereszt örök kereszt. Az első buntől kezdve Istennek minden bun ugyanúgy fáj, mint ahogy azt a kereszten megmutatta. Ma ugyanúgy fáj neki a te bunöd, mint ahogy akkor a szögek, a korbács. Ugyanúgy fáj neki, amit ma teszel, pontosan annyira sebzi Őt. Talán fel voltál háborodva, hogy voltak képesek Jézust megkorbácsolni? Isten Szentlelke megmutatta egyszer, hogy én hogy voltam képes. A buneid ma ugyanúgy fájnak Istennek, mint ahogy ott láthatod a Golgota keresztjén.
A Jelenések könyvében le van írva: a lelkes állatok és a 24 Vén között láttam egy Bárányt állani, mint egy frissen megölöttet. A vér mindig friss. Nem egy avas történetet hallgatsz. Testvér, te ölted meg Őt, a gonosz buneiddel. Te korbácsolod, te szögezed át a buneiddel. Isten szeretete ma pont annyira szenved attól, amit teszel, amit mondasz, és attól, aki vagy, mint amikor Jézus ott függött a kereszten. A kereszt örök jelen.
A bun nem játék! Embereket teszek vele tönkre magam körül, és Istennek okozok vele fájdalmat.
Olyan sokszor elmondtam már, de újra eszembe jutott, amit egyszer megértettem, hogy minden mese, minden ballada megrázóan igaz. Benne van a kereszt mindenben. Mindnyájan ismerjük azt a balladát, hogy “A Radványi sötét erdőben halva találták Bárczi Benőt.” A holttestet kiterítették, és az apa azt kérte, amikor majd a gyilkos elmegy a ravatal előtt, akkor bugyogjon a sebből a vér. Jönnek sorban az emberek, és mindig halljuk: marad a tört fekete vér. Egyszer csak odalép a menyasszony, és a sebből pirosan bugyog a vér. Kund Abigél a fejéhez kap és azt mondja: Bárczi Benőt én meg nem öltem, de a tőrt én adtam neki.
Jézus Krisztust meg nem öltem, – ott sem voltam – de a bunt én adtam neki.
Ismered a tőrt; a hazugságod, a paráznaságod? Bárcsak egy valaki volna közöttünk, aki ma meglátja, hogy a sebből pirosan bugyog a vér. Abban a pillanatban Jézus bunt eltörlő vére elindulna feléd.
Imádkozzunk!
Uram! Nemcsak a hitrejutásom előtt, de most is naponta bántalak. Hiába mondom a számmal, hogy szeretlek. Uram tudod, hogy mennyi fájdalmat okozok a gondolataimmal, indulataimmal, tisztátalanságommal. Áldalak azért, hogy ma úgy állhatok Előtted, hogy, Uram, én vagyok a gyilkos. Ma újra szükségem van a vérre. Tisztíts meg engem és irgalmazz. Könyörülj rajtunk, és vigyél oda, hogy valamit megértsünk abból a mérhetetlen szeretetből, amelyik hajlandó eltörölni mindent. Hadd dicsőítsünk érte Téged!
Ámen.