“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MENJÜNK ÁT A TÚLSÓ PARTRA! (3/5)
Nem törődsz vele, hogy elveszünk?
“És fölkelték Őt, és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” Márk 4,38/b.
Köszönjük Úr Jézus, hogy szeretnéd kezedet életünk kormánykerekére tenni. Könyörülj rajtunk, legyen bátorságunk egészen engedni Neked. Bocsáss meg, hogy annyi minden rossz dologba kerültünk már saját vezetésünk alapján. Köszönjük, hogy biztos partra akarsz bennünket vezetni. Köszönjük, hogy itt vagy közöttünk, és szereteted által szólsz hozzánk. Áldd meg ezt a napot Urunk azzal, hogy engedjünk Neked
Ámen.
Mindnyájan útközben vagyunk. Amikor majd megérkezünk, akkor lesz vége ennek az életútnak. Mindegyikünknek megvan az életútja, elkezdve a születéstől, megy a halálig, és egy igen veszélyes tengeren hajózunk. Minden úgy néz ki, hogy jól megy, és egyszer csak nagy vihar támad. Kicsi viharok mindennap vannak. Sokszor nehéz elmenni otthonról úgy a munkahelyre, hogy vihart hagyok magam mögött, érzem, valami nem jó volt.
Egyszer amikor utaztam, felszállt egy család a vonatra, nem volt nekik tudatos, hogy emberek között vannak. Folytatták az otthon elkezdett veszekedést. Egyszer csak körülnéztek, – hopp, emberek között vagyunk, – és gyorsan abbahagyták. Emberek ilyen családi viharok között élnek. Nem kellene ennek így lenni. Az Úrban lehet szeretetben együttélni.
A legcsendesebb tengerre is hirtelen, váratlanul olyan vihar törhet, amire azt mondja itt az Ige: “nagy szélvihar támadt”. Sokszor támad nagy vihar egy-egy örökség körül. Úgy néz ki, jaj de jó lesz, öröklünk. És ezen borul fel a családi béke, és gyulöli meg egymást az egész rokonság. Egy hívő asszony mondta el: olyan nagyon csalódtam a testvéremben. Miért? Ellopta tőlem az ékszert, amit az anyám nekem ígért. Nem gondolt arra, hogy az öreg agyérelmeszesedéses anyja ugyanúgy odaígérte a testvérének is, mint neki. És most nem beszél vele, sőt gyerekeinek is megtíltotta, hogy hozzájuk menjen. Egyszer majd Isten színe előtt derül ki, hogy anyja egy gyenge pillanatában a másiknak is azt mondta: ez a tied.
Sokszor évtizedekig tartó viharok keletkeznek egy örökség nyomán, még az unokák is haragusznak egymásra, mert elmondták nekik, mit csinált a nagynénjük. Nagyon sokszor nem is igaz, amivel vádolod a másik embert. Mert ilyen viharok is vannak.
Sokszor vannak szomszéd-viharok azokkal, akik mellettem laknak. Átszólunk a kerítésen és bosszantjuk egymást. Elmondta egy férfi; megállapodtunk a szomszéddal, hogy egyenesre csináljuk a kerítést. És az lett a vége, hogy elvett a kertemből, mert szerinte úgy egyenes. Már nem besszélünk, be fogom perelni. – Ember hát nem mindegy magának, hogy azon a semmi félméter földön maga kapál, vagy a szomszéd?
Sokszor azt mondják: nem is azért, hanem az igazamért. Bánom is én kié lesz a föld, de neki be kell látni, nekem van igazam, és azt nem hagyom. Hát nem őrultség, hát nem mindegy, kinek van haszna abból a csík földből? Hát nem többet ér a békesség, és a szeretet? Gondolkozz most, miből lett nálatok az a családi harag, vagy a szomszéddal min nem tudtatok megegyezni?
Lehet, hogy valaki pletykált rád, és komolyan vetted. Egy kisvárosban futnak a pletykák, nem kell azt komolyan venni. Nem tudod, ha valaki valamit tovább mond, már máképpen mondja? A második szájon már egészen más, hát még a harmadikon. Mindenki tesz hozzá, te is, én is. Mindenki színezi egy kicsit. Jó volna ha valóság lenne az, hogy minden pletykának végállomása én vagyok. Nyugodtan mondják el nekem, nem megy tovább, nálam véget ér. Ahány ember annyi igazság. Mindenki más szemszögből látja a dolgokat. Mindenkinek igaza van, és senkinek nincs igaza.
Egyedül Istennek van igaza!
Olyan kár ilyeneken veszekedni, vitatkozni, sőt a végén még perelni is. Tudod, nem marad más, följelentem. Köszönöm, – ezzel beérkeztél az Ördög végállomásába.
Eljutottunk oda: Jézus pedig alszik. Tényleg olyan, mintha aludna. Két dologról szeretnék ezzel kapcsolatban beszélni. Az egyik ami Jézusról beszél, az az isteni nyugalom. Olyan vihar volt, hogy a hajó majdnem felborult, becsaptak a hullámok, és Jézus tud aludni. Ha valaki elköhinti magát, vagy horkol egy kicsit, te már kiborulsz. Hogy-hogy Jézus tud aludni lárma, izgalmak, események közepette? Neked semmit nem lehet mondani, így, vagy úgy történt, mert nem tudsz aludni.
Édesanyám volt érzékeny idegrendszeru, nem volt szabad bármit elmondani neki, ha baleset történt, egy hétre vége volt a világnak. Milyen borzasztó, ha te is ilyen vagy, hogy nem szabad elmondani, mi történt a faluban, mert akkor nem tudsz aludni. Szeretném ha megértenétek, Jézust nem lehetett kimozdítani nyugalmából. Jó volna, ha szívedben is ott volna ez a mindent felülhaladó nyugalom, ami felboríthatatlan.
Egy másik alkalom, amikor ott van nagy tömeg, nincs kenyér, a tanítványok mondják: bocsásd el a sokaságot. Jézusban teljes a nyugalom: adjatok nekik ti enni! Ha nálatok volna jó néhány vendég, és nem volna mit enni adni? Jó volna megtanulni, – itt van az Úr! Ahol az Úr van, ott végtelen nyugalom van. Gondoljatok arra a mennyegzőre, ahol elfogyott a bor. Jézus nem nyugtalankodott. Olyan jó látni Őt a külső, világi események közepette mérhetetlen nyugalomban.
Az Ördögtől megkötözött, megszállott holtkóros fiú, amikor ott fetreng, vergődik a földön, és Jézus az apával beszélget. Egyáltalán nincs Jézusban ilyen, hogy jaj gyorsan tenni kell valamit, mert mi lesz? Jézus beszélget. Neki hatalma van, és ezért nyugalma van. Jézus tudja, hogy az Atya mindent kezébe adott. És amikor odamegy a gyermekhez, a tisztátalan lélek elhagyja azt.
Ha valaki ilyen nyugodt tud lenni, a többiek is nyugodtabbak lesznek. Ha van valaki, aki nem izgul, nem futkos, nem kiabál, akkor az terjed. Mint ahogy az izgalom is terjed.
Láthatjuk Jézust, amikor meg akarják kövezni. Állandóan rosszakarat és ellenség között jár. És azt mondja a Biblia: Jézus egyszeruen, nyugodtan általment közöttük. Biztos volt abban a védelemben, amely veszélyek között is valóság volt számára.
Mit csinálsz, ha veszedelem van a családban? Orvost gyorsan! jaj elkésünk, – mi lesz? Jézus soha nem késett el, mindig, mindenre volt ideje. Sokszor csodálkozva nézek Rá, mikor ilyen dolgaink közepette ide-oda megyek, és bele kell néznem abba a szempárba, amelyik tökéletesen nyugodt.
Ha még tovább nézzük, amikor elfogják a Gecsemánéban, Ő tudta, mit akarnak, és mi lesz itt, és mérhetetlen nyugalommal megkérdezi: “Kit kerestek? A názáreti Jézust. – Én vagyok az. Ha engem kerestek ezeket bocsássátok el.” (János 18,7-8.) Milyen nyugodtan néz szembe azzal, ami reá következik. Jó volna ha látnád Jézust Pilátus előtt. Aki ismeri Munkácsy képét, az látja, hogy ott mindenki mozog. Egyetlen ember nyugodt, aki hófehérben áll középen, a megkötözött, a vádlott. A vádolók mind izgatottak, mindnek mondani, csinálni kell valamit. És aki nyugodtan áll ott középen, arról azt mondja az Ige: “és száját nem nyitotta meg.” (Ézsaiás 53,7.)
A kereszten minden elítélt sikolt, átkozódik, sír. Jézusnak ez a szava: “Atyám bocsáss meg nekik.” Egy nyugodt, közbenjáró imádság. Értitek már, kicsoda Jézus? Ő most is így jár közöttünk. Van valaki aki azt mondja most, jaj mi lesz velem? Jézus tudja már, hogy fogsz hazamenni. Ő nyugodtan nézi azt a percet, amikor talán úgy dobog a szíved, hogy meg sem tudsz szólalni. Van itt Valaki, aki az ő nagy szeretetével előre lát és tud mindent. Mindig tudja, mi a vége.
Az a nagy ajándék, hogy aki Jézust megismeri, annak Isten megmutatja a végét. A vége pedig örök élet!
Jézus végtelen nyugalma beszél itt is a viharban arról, hogy aludt, amikor mindenki izgult, amikor a hullámok becsaptak a hajóba. Ez az egyik amit ez az Ige jelent, és még azt szeretném elmondani, amit a tanítványok értettek meg belőle. Amikor felébresztik Jézust, egy rettenetes mondatot mondanak: “Mester nem törődsz vele, hogy elveszünk?” Úgy néz ki, aki tud aludni ilyen események között, az nem törődik velünk. Azt hiszem sok embernek van ilyen gondolata, hogy így látja Istent, vagy ilyennek gondolja, – nem törődik velünk. Nem merült már fel a te szívedben is ez a gondolat? Ha volna Isten, ezek a dolgok nem történhetnének meg. Ezek szerint nincs, vagy nem szeret. Ha végig tudja nézni ami ebben a világban van, akkor nem szeret. Nem törődik velünk.
Talán szívünkben is felmerült már ez a gondolat. Beszéltünk már róla, Isten az embernek döntési szabadságot adott, nem fog beleszólni dolgaidba, nem kényszeríti rád akaratát. Az ember azért ember, mert saját maga dönthet. Egyetlen más teremtmény nem dönthet. A madár nem dönthet, akar-e költözni. A virág nem dönthet, akar-e nyílni. A fák nem dönthetnek, akarnak-e gyümölcsöt teremni. Isten parancs szavával igazgat mindent. Egyetlen lény, akit saját képére teremtett, az ember, akinek jogot adott a döntésre. Ezt a Tőle kapott szabadságot és jogot soha nem fogja elvenni tőlünk.
Már mondottuk, hogy az Ördög kényszerít. Isten soha nem kényszerít. Őrzi azt a szabadságot, amit az embernek adott. Megteheted, hogy nemet mondasz Neki, és mondhatod: nem érdekel az egész. Megteheted, hogy hiábavalóvá teszed magad számára ezt az egész életet, ehhez jogod van, ember vagy. Kimehetsz ezen az ajtón, senki nem fogja becsukni előtted. Valaki el akart meni, azt mondtam, – nyugodtan elmehetsz. Nem zárjuk be az ajtót. Nem kényszerítettünk idejönni, de ittmaradni sem. Szabadságod van arra, jőjj, vagy elmenj. “Ahol az Úrnak Lelke ott a szabadság.” (2 Korinthus 3,17.) Ahol erőszak, kényszer van, ott nincs az Úrnak Lelke. Mindig felismerheted, – ahol engem valamire kényszerítenek, az nem Isten útja.
Talán most már megérted, miért enged meg Isten dolgokat. Nem adtunk jogot Neki arra életünkben, hogy belszóljon életünkbe, dolgainkba. és nem fog beleszólni. Nem nyitottad meg az ajtót, amikor zörgetett, és Ő nem fogja rád törni. Ez a világ sem kért engedélyt Istentől, egyszeruen elindult a maga útján, és mikor a csődbe jut, öklét rázza Isten felé. Ez nem logikus! Ha megyek a magam útján, akkor én vagyok a felelős. Akkor milyen jogon okolom Istent azért, ami történt? Miért okolom azt az Istent, akit elhagytam, akinek parancsaival nem törődtem?
Istennek van akarata, vannak parancsai. De az embert ez nem érdekli. A végén az ember azt mondja: miért nem segít Isten, miért nem akadályozta meg a bajt, miért nem nyúlt bele? Hát hogy nyúlhatott volna bele, ha nem kérdeztél semmit, ha mentél a magad feje után? Milyen fájó lehet egy szülőnek, mikor látja, hogy gyermeke rossz útra megy, és nem tud belenyúlni, mert megvan a saját akarata. Aki ezt átélte, tudja, milyen fájdalom Istennek, hogy tudja, tönkreteszi az életét, és nincs lehetősége, hogy megállítsa, nincs módja, hogy belenyúljon életébe. Valaki mikor megkötötte a házasságot, utána ment az anyjához, – miért nem tetszett megakadályozni? Fiam minden erővel akartam, hát nem engedted. A gyermek is sokszor olyan, hogy annak tesz szemrehányást, akit kizárt életéből. Ezt teszi az ember Istennel!
Amikor elindultál a magad útján, amikor kitervelted életed útjait, házasságodat, munkahelyedet, pénzügyeidet, akkor odavetted a kormányt saját kezedbe. És a végén Istent vádolod mindazért, ami történt. Nem törődsz velünk, – mondja a világ, hogy elveszünk? Próbáljuk első szeményben mondani. Istenem nem törődsz velem, hogy szenvedek, hogy beteg, nyomorult vagyok, hogy ez nekem fáj? Most is beszélhetek itt, hogy hívtalak, hogy sírtam, mikor bajban voltam, – Istenem könyörülj rajtam!
Értsük már meg nagyon világosan, Isten nem segédmunkás. Nem úgy van, hogy eltervezem, eldöntöm, hogy mi legyen, és abban segítsen Isten. Hogyan segítsen olyan dolgokban, amik vesztedbe visznek? Nem fog segíteni azon az úton, ami számodra rossz. Olyan mintha valaki rossz vonatra szállna, és kér valakit, hogy segítsen feltenni a csomagját. Hát segített rajta a rossz vonaton? Szállj le, de rögtön, mert Isten segít a rossz vonaton, amelyik az örök kárhozat felé megy. Mégy a magad feje szerint, és várod, hogy Isten segítsen. Olyan mintha egy vérbajos valaki azt mondaná: a kiütésemet kezeljétek. Vagy egy rákos azt kérné: segítsetek el egy kozmetikushoz.
Isten a kárhozatba vivő úton nem segít téged.
Mit küszködtem egy asszonnyal, aki iszákos gyermekének állandóan pénzt adott, mert nem tudta elnézni, hogy nincs pénze szegénynek. Mert ő a jó anya, aki nem tudja elviselni, hogy gyermekének nincs. Inkább saját vesztébe segíti. Megint más valaki mondta el, barátja házasságtörő volt, és azt kérte, egy estére adja át a szobáját. És odaadtad? – kérdeztem. Hát hogy tudtam volna olyan lenni, hogy azt mondjam, – nem. – Hát nem érted, nem őt szereted, magadat, mert kellemetlen nemet mondani. Meg fog verni a gyerekem, ha nem adok neki pénzt, mondta valaki. Akkor meg fog verni, – de nem segítem a rosszra.
Kit segítettél már bukásba, veszedelembe? Felelni fogsz érte, minden fillérért, amivel rosszra segítetted. Milyen óriási különbség van Isten szeretete és az emberi szeretet között. A mienket így hívják: majomszeretet. Nem vagyok képes nemet mondani, mert magamat szeretem. Fáj nekem, hogy a gyereknek azt kell mondani, – nem adok. Ugye ha marólúgra kérne pénzt, hogy megigya, nem adnál neki, éppen azért, mert szereted. Értsd meg végre, Isten nem fog segíteni abban, hogy közelebb juss a veszedelemhez.
Olyan megdöbbentő ez a mondat: Hát nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Hát törődik, hát azért nem segít, mert törődik azzal, hogy el ne vessz. Isten látja, hogy ez az út veszedelemre menő út, a kárhozat útja, azért nem segít. Értsd meg most egy kicsit, miért nem segített. Van egy ének a református énekeskönyvben: “Nem értettem mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogyha szeretsz, miért sújt vessződ engemet.” Isten szeretete kemény, mert nem magát szereti. Átkozhatod, öklödet rázhatod, káromkodhatsz, mondhatsz róla mindent, akkor sem segít a veszedelembe menő úton, mert szeret annyira. Jó volna ha megértenéd, pontosan erről van szó, hogy törődik azzal, hogy elveszel. Nem tudod azt mondani Neki, hogy nem törődöl velem.
Valaki mondta, ha van halál utáni élet és ha van kárhozat, – testvér van! – akkor Isten ha szeret, mindent meg fog tenni, hogy oda ne jussak. Akkor senki nem fogja majd mondani: miért nem állítottál egy koporsót az útamba, ha tudtad, hogy idejutok. Isten megteszi, mert a magad útja Isten előtt veszedelmes.
Van egy kis traktátus, a címe: “A legnehezebb dolog.” Tudjátok mit írt, mi a legnehezebb dolog? Elkárhozni! Isten mindent megtesz, szeretetével körülvesz, tragédiát állít útadba. Nehéz dolog mindenen keresztülmenni. Az ember mindig újra megkeményíti szívét és azt mondja: akkor is megyek tovább! Az Ige pedig azt mondja: “Aki mindvégig állhatatos marad az idvezül.” (Máté 24,13.) De aki keménységében marad állhatatos, az elveszik. Megteheted, ha mindenáron el akarsz veszni, elveszhetsz.
Isten törődik veled, mindaz amit csinál veled az Ő törődése. Minden nehézség, ami életedben van, az Ő törődését, mérhetetlen szeretetét jelenti, amelyik “mindent eltur”, amit Róla mondasz, vagy gondolsz. Mert ezzel törődik igazán, hogy el ne vesszél. Majd egyszer ráébredsz erre. Amikor hitre jutottam olyan voltam, mint aki egy hegycsúcsra került ki, és láttam az egész útamat, amin addig mentem, láttam a sok miértet. Láttam, ha nem így történik minden ahogyan történt, soha nem jutottam volna el csendeshétre. Annyira magabiztosan jártam egy más úton, nekem nem volt szükségem Istenre, Jézusra. De törődött velem, és az Ő szeretete olyan dolgokat hozott az életembe, amiken nem tudtam keresztülmenni. Olyan sorompókat állított, amik másfelé terelték utamat. Amikor már megfogott szeretete, amikor már az Övé voltam, akkor értettem meg, szükséges volt, hogy idejussak, mert törődött velem.
Elmehetsz innen, de Isten tovább fog törődni az üdvösségeddel, mert Ő tudja, hogy van kárhozat, és a kicsi gyötrelmeim semmik ahhoz képest, ami az örök gyötrelem. Isten nem akarja, hogy egyetlen ember is elvesszen.
Testvér nézz fel a keresztre, és gondold el, mit meg nem tett érted Isten? Önmagát adta érted! Ott függ a kereszten véresen, arculütve, összeverve maga az Isten. Most mondd meg Neki, mit nem tett meg érted. Tudsz-e valamit a kereszttel szemben mondani, amit nem tett meg érted? Buneid büntetését magára vette. Minden bünödnek következményét elszenvedte, – hát mit kellett volna még tenni?
Nézz ma komolyan szembe ezzel, – Uram mindent megtettél. Áldunk azért a sok nehézségért, ami már ott volt keresztedben életünk útján.
Most már csak egy kérdés van, – elfogadod-e ezt az érted szenvedő szeretetet?
Imádkozzunk!
Uram! hadd áldjunk a nehézségekért, amiket adtál életünkbe. Bocsásd meg, hogy a tíltó piros lámpák között annyiszor mentünk tovább. Uram segíts most megállni. Kérünk magad állíts meg minket kereszteddel, azzal a mérhetetlen szeretettel, amivel mindent megtettél értünk. Amivel olyan egyszeruvé tetted nekünk a hozzádtérést, hogy semmit nem kell tenni, csak elfogadni. Köszönjük azt a szabadságot, amit adtál nekünk. Kérünk jóságod, szereteted hadd vigyen minket igazi, őszinte, teljes hozzádtérésre. Nevedért, és a mi boldogságunkért kérünk
Ámen.