“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MENJÜNK ÁT A TÚLSÓ PARTRA! (5/5)
Nincsen hitetek?
“És monda nékik: Miért vagytok ilyen félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?” Mk 4,40-41
Köszönjük Urunk, hogy valóban azért hoztál ide, hogy forrás támadjon és élő víz áradjon ott, ahol élünk. Hadd áldjunk azért, hogy visszaviszel most a helyünkre. Dicsérünk, hogy megtudod ezt tenni. Úr Jézus kérünk, hogy életünkön keresztül is állj fel és ragyogj fel sok embernek. Kérünk és várunk ebben
Ámen.
“Menjünk át a túlsó partra.” Mennyire aktuális lesz ma ez az Ige. Amikor este lesz, az Úr azt mondja: menjetek! Előbb hív az Úr: jőjjetek, – azután azt mondja; – menjünk. Ha Ő mondja bátran mehetünk, mert ketten megyünk. Nem azt mondja: menjél, hanem menjünk. Hiheted, hogy most Vele mégy.
“Menjünk át a túlsó partra.” Ez az élet a hajózás, a túlsó part pedig ahogy énekeltük Jézus városa, az örök élet. Vannak ilyen kicsi hajózások is, hogy itt most egy hétig együtt hajóztunk. Úgy szeretem azt az Igét, mikor Pál apostolnak mondja az Úr: “És ímé az Úr ajándékba adta néked mindazokat, akik te veled hajóznak.” (Cselekedetek 27,24.) Gondolj családodra, otthoni dolgokra, az Úr neked akarja adni, ha hitben el tudod fogadni, hogy Uram Te adtad őket, hitre kell jutniok, nekik el kell fogadni Téged.
Nem véletlen az, hogy mi emberekkel egy hajóban, egy lakásban élünk, és ha az Úrral valóban együtt élek és járok, nekem adja őket. Jó volna ezzel hazamenni, és nem azt nézni, mi lesz a régi körülmények között, nem fogok-e azonnal elbukni. Ha így van, hogy “menjünk”, akkor már útközben is gondolhatsz arra, hogy mi ketten vagyunk. Milyen jó lesz, ha otthon is tudni fogod: ketten vagyunk. Ha otthon belépsz, a többiek azt látják, egyedül jöttem, pedig ketten vagyunk. Olyan jó volna mindig engedelmeskedni annak a másiknak, aki otthon is ott fog élni bennem. Egy a fontos, engedelmeskedjek Neki.
Olyan egyszeru a hívő élet, csinálni kell amit az Úr mond. Tanuld meg: a parancsnak engedelmeskedni kell! Hallgassak, és tegyem meg amit mond az Úr, és rájövök, hogy jól vezet.
Mikor egyszer erről beszéltünk, hogy ketten megyünk, elmentek innen hárman. Megkérdeztem: most hányan mentek el? Azt mondották: hatan. Dehogy, – négyen, mert az egy közös. Ha most elmentek negyvenen, akkor negyvenegyen mentek el. Olyan csodálatos, hogy mindenkivel ez az “Egy” megy. De mindenütt kettő megy. A számtan itt bukik.
Olyan is előfordul majd veletek, hogy Jézus ott van az életünkben, de nem szól. A tanítványok mindent csináltak, végül odajutottak, hogy felköltötték Jézust. Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy, – nem kellene, – de azért csak költsd fel, mondd meg Neki: Uram elveszünk!
Ha nem szól, akkor is lát, hall, tud mindent, csak neked van erre szükséged, hogy ne szóljon, hogy meglásd, mennyire kell ez neked. De amikor majd felkel és cselekszik, újra és újra fel fogsz kiáltani, – Kicsoda ez? Mert amikor fölkelt, egy pillanat alatt elrendezett mindent. Milyen jó volna, ha benned is most ez a mély csend volna, mert amikor minden elcsendesedik, akkor hallom Jézust.
Két kérdést szeretne még Jézus feltenni, az egyik így hangzik: “Miért vagytok íly félénkek?” Nem tudom nem ez-e a legnagyobb bajod, hogy félénk vagy? Félsz attól, ami otthon vár, félsz emberektől, dolgoktól. Itt jó volt, de mi lesz otthon? Ezért kérdezi Jézus: “Miért vagytok íly félénkek?” “Kitől féltél és rettegtél,” – mondja egy helyen az Ige, – “hogy hazudtál, és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd?” (Ézsaiás 57,11.) Nem tudom, hogy a mi buneink is nem mindig félelemből erednek-e? Azért mondok mást, azért hazudok, mert félek.
Valaki nagyon félős természetu volt, és volt egy ilyen kép, ami egy nyúlat ábrázolt, Bibliával a hóna alatt. Odaadtam neki, mondván, hogy ez a fényképed, kezedben a Biblia és közben remegsz.
Milyen borzasztó, amikor Isten gyermekei nyúlszívu emberek, ott van az Ige, amiből erőt meríthetnének, és mindig újra fél és remeg a szívük. Jó volna megállapítani, miért vagyok ilyen félénk, és muszáj nekem annak lenni? Hiszen Uram ég és föld ura, akinek mindenek engednek ezen a földön. Szégyen az, ha félek valamitől, vagy valakitől. Nézz szembe azzal, hogy semmi okod a félelmre.
Ha igazán ott van a hit a szívedben, akkor igaz az az Ige: “Az én Urammal kőfalon is átugrom.” Nem jöhet olyan baj, amit ne tudnék vígan átugrani az én Urammal. Vele minden lehetséges, hát mitől félsz, és miért vagy ilyen félénk, mikor benned van az erősebb. ha te nem hátrálsz, az ellenségnek kell hátrálni. Azt mondja az Ige: “Meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: ami azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van.” (Filippi 1,28.) Olyan erővel, és olyan örömmel léphetsz be otthon az ajtón, hogy itt mindennek hátrálni kell, ami nem az Úrtól van. Hidd el, itt nem szavakon múlik semmi, ha Jézus megjelenik, az Ördög azonnal hátrál.
Valaki azt kérdezte, ha megkötözöttel van dolgom mit mondjak? Olyan mindegy, hogy mit mondasz, ha Jézus ott van, az ellenség hátrál. A szellemvilág azonnal megérzi Jézus jelenlétét. Nem az számít, hogy milyen okos mondataid vannak. Ha veled és benned van Jézus, megváltoznak az erőviszonyok. Egy ember Jézussal sokkal erősebb, mint millió más. Ha Vele mégy tudhatod, útad győzelmes út lesz. Mert Néki mindenek engednek. Vele semmi nem lehetetlen, Vele nincs kitől félned.
A másik kérdés: “Hogy van, hogy nincsen hitetek?” Annyi megtapasztalás, annyi Ige után hogy van, hogy nincs hited? Állapítsd most meg, azért vagy félénk, mert nincs hited. Úgy szeretem a Bibliában Isten “legyen” szavát. Ezzel a szóval teremtett Isten mindent. Ha Isten azt mondja, hogy “legyen”, akkor van. Uram ha Te azt mondod, legyen, – akkor nekem van! És akkor hazamehetnél ezzel a hittel, és mondhatnád: Köszönöm Uram, hogy van, hogy Jézus bennem van. Ha ma befogadod az Úrvacsorában először, vagy újra, mondhatod: bennem van, és akkor van erőm, van hitem, győzelmem, mindenem van. Az Ő isteni lénnye mindennel megajándékoz, amire szükséged van.
Jézus feltette a két kérdést, jó volna rá válaszolni. Olyan érdekes, a válasz is elhangzik itt rögtön: “És megfélemlének nagy félelemmel.” Hát amikor elhangzik itt, hogy miért féltek, akkor miért félemlenek meg nagy félelemmel? Azért, mert a másik félelem az Isten-félelem. Valaki így mondta egyszer: akinek valóság lesz az Isten, annak minden ember csak olyan, mint egy árnyék.
Jó volna, ha eljutnál az istenfélelemre. Nem Tőle kell félni, ezt nem mondja sehol az Ige. Őt kell félni! Egyszer így értetem meg, – félek megbántani Őt, félek szomorúságot okozni Neki, félek elszakadni Tőle, félek engedetlen lenni Vele szemben.
Testvér Őt féljed és senki mást. Azt mondja az Ige: “Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.” (Máté 10,28.) Az egyetlent féljed, akit félned kell, Aki mindent megtehet. Attól félj, hogy engedetlen leszel, hogy megbántod Őt.
Ott van-e szívedben, – Uram bármit mondasz meg akarom tenni, mert csak egytől félek, attól, hogy elveszítelek Téged. Hisz Nálad van az örömöm, békességem, az életem Te vagy, – csak Téged el ne veszítselek! Uram mindent megteszek, hogy engedelmes legyek végig, mert nem akarlak elveszíteni.
Ha mégis megtetted amit nem kellett volna, rögtön mondjad: Uram bocsáss meg, csak Rád van szükségem. Benned mindenem megvan, ebben a földi életben, és az örök életben.
Amikor nagy félelemmel megfélemlettek, akkor néztek fel Jézusra: Kicsoda ez? Ők még nem értették, kicsoda Jézus, mert erről csak a kereszt beszél. Az a mérhetetlen szeretet beszél, amit csak ott láthatsz meg. Kicsoda ez a Jézus, aki úgy szeret, hogy életét adta értem? Hogyne adna Vele együtt mindent nékem. Erőt, örömöt, békességet, mindent.
Nélüle semmid nincs, – Vele mindened megvan. Neked egy dolgod van, mindig tartsd Őt szem előtt, hogy lássad Őt, hogy Vele légy, mert akkor életed egy mérhetetlen boldog élet lesz. Csodát csodára tapasztalsz, mert Ő ma is ugyanaz: “Hívják nevét Csodálatosnak!” (Ézsaiás 9,6.) Annyira haragudtam, amikor még nem voltam hívő, és a hívők mindenre azt mondották: csodálatos. Emlékszem amikor először mondtam ki, – testvérek, ez olyan csodálatos.
Majd te is fogod mondani újra meg újra, hogy ma megint olyan csodálatos volt.
Az Úr ma elbocsát, és azt mondja, hogy “menjünk”. Menjünk a Csodálatossal, menjünk a Hatalmassal, menjünk az Erőssel. Ha innen kilépsz, meg fogod tapasztalni: Jézus bennem van. Olyan sokszor mondja az Úr az igében: “Ne félj, mert én veled vagyok!”
Elég ez neked?
Imádkozzunk!
Uram köszönöm, hogy ma reggel nekem mondtad nagyon személyesen, hogy miért vagy ilyen félénk, és hogy hol van a te hited? Köszönöm figyelmeztető szavad. Köszönöm, hogy ebben is a mérhetetlen szereteted van. Áldunk azért, hogy egy szempár figyel minket. Kérlek segíts mindig belenézni ebbe a szempárba, és meglátni benne azt a mély szeretetet. Uram könyörülj rajtunk, hogy egész úton, amíg hazaérünk országodba, el ne veszítsünk Téged szemünk elől. Áldd meg így utunkat, életünket. Áldj meg azzal a bátor szívvel, amelyik mikor azt mondod, hogy “menjünk,” tudjuk mondani, – igen Uram, – menjünk.
Ámen.
1985. július 7-12