“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
GAZDAG HALÁSZAT (2/5)
Azért kér, hogy adjon
“És Ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné volt, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanította a sokaságot. Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.” Lk 5,3-4
Uram, köszönöm zörgető szeretetedet. Áldunk, hogy közlöd velünk, hogy be akarsz jönni életünkbe. Kérünk segíts, hogy őszintén és igazán, egészen nyissunk ajtót előtted. Szabadíts meg minden félelemtől. Kérünk adj bátorságot szívünket egészen átadni Neked. Áldd meg az egész napunkat, és cselekedj bennünk Igéd és Lelked által.
Ámen.
Szeretném, ha újra feltennénk magunknak a kérdést, vajon azért jöttem-e, hogy az Úr beszédét hallgassam? Mert a sokaság azért tódult Jézushoz, hogy hallgassa Isten beszédét. Valóban ez a mély vágy van bennünk, hogy hallgassuk Istent, keressük szeretetét, amely szaván keresztül árad felénk?
A másik fajta emberek a halászok, akik már ott voltak, mert hálóikat mosták. Azért jöttél, hogy mosd a hálód, hogy mentegetőzz? – hogy elmond, miért vagy olyan amilyen vagy? Amikor Isten Igéje mond valamit, akkor is mentegetődzöm. Ez az egyetlen amit csinálok, mikor Isten közelébe kerülök, igazolom magam, miért történt az ami történt. Ez a két lehetőség van. Ha Isten beszédét jöttél hallgatni, arra szeretnélek kérni, teljes szívvel figyelj, és ne azonnal szólalj meg mentségeddel: igen-igen, de-de.
Ez a kétféle ember volt itt, és jó volna, ha azok közé tartoznál, akik hallgatni jöttek. Akik oda is tudnak hallgatni. Kérjük az Urat, hadd tudjak odafigyelni. Mi általában nem tudunk figyelni, szétszóródnak gondolataink, talán otthon járunk, bajainkban, munkánkban. Külön kegyelem, ha oda tudok figyelni. Isten megteheti velünk, hogy ezeken az alkalmakon nem embert hallgatunk, hanem Isten beszédét. A Biblia így mondja: “Úgy fogadtátok az Igét, mint Isten beszédét, mivelhogy az is.”
Az Ige azt mondja, hogy Jézus két hajót látott állani a vízen. Az egyikbe bement Jézus. Kétféle ember van most is itt, az egyik aki úgy fog elmenni, ahogy idejött, a másik pedig, aki úgy fog elmenni, hogy a szívében ott van Jézus.
Jézus bement a Simon hajójába, és kérte, vigye kissé beljebb. Olyan megdöbbentő, hogy Simon Péternek már belülről beszélt az Úr, már nemcsak kívülről. Bement a hajójába. Milyen jó lesz, ha neked már belülről beszél az Úr, már nemcsak kívülről. A Biblia így mondja: egyszer szólt az Isten, kétszer hallottam ugyanazt. Egyszer a fülemmel, másodszor a szívemmel. Innen tudhatom, hogy bejött Jézus, hogy már belülről is hallom. Belül lefordítja nekem az Igét személyesre. Rögtön tudom, hogy rólam van szó.
Amint Jézus belépett a hajóba, Simontól kért valamit. Milyen nagy dolog, hogy Isten kér. A magát megalázó Isten úgy jött erre a földre, hogy kér. Amikor Máriának megjelenti az angyal Jézus születését, helyet kér. És Mária válaszol: “Imhol az Úrnak szolgálója.” (Lk 1,38). Isten nálad is úgy fogja kezdeni, hogy kér. Sokkal könnyebb annak engedni, aki kér, mint annak, aki keményen parancsol.
Jézus így jön mindnyájunkhoz, hogy zörget. Emlékszünk az adventi képre, amikor Jézus az ajtó előtt áll és zörget, bebocsátást, helyet kér. Megdöbbentett-e már valaha, hogy Isten kéri az embert? Isten, akinek minden hatalmában van, aki rád törhetné az ajtót, akinek nincs szüksége arra, hogy valamit kérjen. Semmi nélkül nem szukölködik. A samáriai asszony történetében olyan megrázó az, amikor Jézus vizet kér, és az asszony megszólal, – te kérsz én tőlem? Látta azt a különbséget, hogy zsidó ember kér a samáriaitól, de itt sokkal mélyebb a különbség: Isten kér az embertől. Értitek a kettőt? Jó volna csodálkozva nézni az Úrra, – Te, – tőlem?
Pedig Ő minden emberrel ezzel kezdi, mert azt a dötési szabadságot, amit adott az embernek, soha nem fogja tőle visszavenni. Az ember az egyetlen lény, aki nemet mondhat Istennek. Az egész teremtettséget hatalma szavával igazgatja. Egyedül az ember mondhat nemet Istennek. Veled is ezzel kezdi Jézus, hogy kér. Első kérése ez volt, talán még otthon, – jöjj el. Nem kellett, nem kényszerített. Lehet azt a munkát folytatni tovább, amire úgy érezted, hogy nagyon fontos, halaszthatatlan. Az első döntés megtörtént, Isten kért, hívott, várt, jól tetted, hogy eljöttél. Ahogy Péter jól tette, hogy beengedte Jézust hajójába. Az első kérés az volt, amikor már bent volt Jézus a hajóban, hogy vigye beljebb egy kissé a földtől. Ezért olyan pótolhatatlan a csendesség. Sokan mondják, miért nem elég az evangélizáció, hogy megtérjek? A csendeshét azért jó, mert kicsit messzebb kerülök az otthoni dolgoktól. Van egy kicsi távlatom attól, ami otthon van. Mostmár egy kicsit messzebb vagy attól, amire úgy érzed, megoldhatatlan. Amivel kapcsolatban úgy gondoltad, mit ér, ha egy hétig kikapcsolódom. Jó, hogy nem mondtad ezt, hanem jöttél az első kérésre, kicsit beljebb.
Jézus kér, – egy kissé beljebb. Adj neki időt, hogy figyeld a szavát. Kicsit el a többiektől. Annyira szeretünk együtt lenni, mindig beszélgetünk, mondjuk a magunkét. Ma az Úr kér, – menj egy kicsit beljebb, menj a csendbe, próbálj meg egyedül imádkozni, Vele lenni. Ez a kérés hangzik most feléd napközben is. Annyi hely van a kertben, ahol egy kicsit igehirdetés után beljebb mehetek, és figyelhetem, mit mond az Úr. Amikor talán mindenki foglalkozik valamivel, te gyere egy kissé beljebb. Semmit nem kell csinálni, nincs fontosabb ennél, hogy hallgatnál arra a belső szóra, amelyik személyesen hív téged, hogy kissé beljebb.
Milyen fájó volna, ha eljöttél volna idáig, és nem tennéd meg a második lépést. Ha csak egy evezőcsapást csinált volna Péter, és nem tette volna meg a másodikat, harmadikat, hogy kissé beljebb mehessen. Látjátok akkor történik meg, hogy a saját hajójából kezd el tanítani Jézus. Milyen jó lesz, ha már belül hallod, ahogyan mondtam már: egyszer szólt az Isten, kétszer hallottam ugyanazt. Újra hallom, mikor egyedül vagyok, amit nekem mondott az Úr. Egyszer csak a beszélő Jézust hallom, amikor személyesre fordítja az Igét, amit senki nem tud, csak Ő, meg én.
A saját hajójából másképp hallhatta Péter a tanítást. Kicsit közelebbről, kicsit teljesebben. És amint ez elhangzik, mostmár nem kérés hangzik, – egy parancs. Amikor Jézus megszünt tanítani, egy személyes parancsot mond Péternek. “Evezz a mélyre!” Most ez a parancs. Ha már a kérésnek engedtél, akkor lehet neked parancsolni. Most már van valami közöd hozzá, hogy megismerd szeretetét, ha már beszélő viszonyban vagyok valakivel, kapcsolat van közöttünk. Már végighallgatta Péter az igehirdetést, már megértette a saját hajójából, saját szívével, mit mond neki Isten. Ez már nem kérés, parancs: “Evezz a mélyre!”
Attól félek, hogy mindannyiunknak ez a baja velem együtt, hogy nagyon felszínesek vagyunk mindenben. Talán sokszor hallottuk már szavát, valami érintett is, de elmúlt, és nem történt semmi. A Vele való kapcsolatod, az imádkozásod, igeolvasásod, nem úgy van-e, hogy nagyon felszínes? Istennek most ez a parancsa hozzád: “Evezz a mélyre!” Szeretném ha megértenénk, mit jelent ez a parancs.
Jó volna mélyre evezni külső dolgainkban. Egy kislánnyal gyerek alkalommal arról beszélgettem, hogy az egyik faluban a kútnak a vize fertőzött volt. Már sokan betegek voltak, mire rájöttek, hogy a kút vize fertőzött. Kimerték a kutat, az alján egy döglött varjút találtak.
Nagyon félek, nálad is a kút mélyén van a baj. Így mondta a samáriai asszony: a kút nagyon mély, – a lelked kútja is nagyon mély. Jó volna kimerni azt a kutat, és megtalálni a varjút ott a mélyben. Talán mélyen, ott ahol soha nem szálltál le, talán ott van egy olyan bun, amelyik egész életedet tönkreteszi. Evezz a mélyre, – szállj le a külső életedben is a kutadba. Talán a gyermekkorodba. Lehet gyermekkorodban vannak olyan dolgok, amik fertőzik egész életedet. Amire azt gondolod, már el is felejtettem. Nem lehet a bunt elfelejteni. Ilyen lehetőség nincs. Rengeteg dolgot csinál az ember azért, hogy felejtsen. Mennyi szórakozás, mennyi munka, ezért nem szeretünk egyedül, csendben lenni, mert felejteni akarunk.
Hány embert láttam már, aki egyszer leszállt a kút mélyére, és megtalálta a döglött varjút ott a gyermekkorban. Talán egy parázna játék kicsi korban, és az egész parázna élete innen van. Egy játék a másik gyerekkel, önmagával talán. Soha nem hozta fel a varjút, és a döglött varjú mérgez. Egy mondás, amit régen viccesen elmeséltem, – ó semmi az egész. Testvér bun, – ne nevess rajta, nem játék az, ami bun! Lehet, hogy amit a szüleiddel csináltál, hogy becsaptad őket. Isten nem felejt! Lehet, egyszer majd a koporsó mellett érzed, milyen rettenetes.
Nagyon szerettem édesapámat, egyszer amikor a kezét elvágta, azt kérte, kössem be. Éppen a barátnőmmel akartam elmenni, és azt mondtam, – majd az édesanyám, most nem érek rá. Amikor meghalt, az elvágott ujjat látam magam előtt. Azt hittem nem bírom ki, hogy voltam erre képes, – mikor az a kéz mindent megtett értem. Vannak felejtehetetlen dolgok, talán egy mondat, amit az anyádnak mondtál, egy mozdulat, amit soha nem lett volna szebad megtenned, egy becsapott ajtó, – ezt nem lehet elfelejteni. Egy váratlan pillanatban minden eszedbe jut.
A Biblia azt mondja: “Nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jönne: és oly titok, mely ki ne tudódnék.” (Mt 10,26). Ki tudja, hány évtized múlt el azóta. “Evezz a mélyre!” Merdd végiggondolni életedet, és kérdd az Urat, hogy hozzon felszínre mindent. Evezz a mélyre, – gondolj a fiatalkorodra, azokra talán, akiket otthagytál, becsaptál, kinevettél. Talán elmondtad dolgaidat valakinek, és együtt nevettetek rajta. Talán azon a kislányon, aki igazán szeretett. És gúnyt uztél belőle. Vigyázz, mindennek megvan a következménye. Amilyen mértékkel mértél, olyannal mérnek majd néked is. Majd ha egyszer téged hagynak ott, te maradsz egyedül, akkor eszedbe fog jutni minden.
“Evezz a mélyre!” Péter Jézussal együtt evezett a mélyre. Jézussal együtt járd ma végig múltadat. Hadd kerüljenek világosságra azok a régi és elrejtett dolgok, titkos bunök, amiket elfelejtettél. Tudod, hogy a tudat alatt rettenes helyen van? Emlékezz arra, hogy keresztül rágja az idegrendszeredet. Amire azt gondoljuk, hogy elfelejtettük, az tesz tönkre bennünket. Nem tudom miért, de olyan ideges vagyok. Emlékszem Adynak egy versére, gyönyöru, napfényes táj, gyerekek játszanak a réten, és alul zúgnak a tárnák. Egy pillanat, és felborul minden. Lehet, hogy megy szépen az életed. Hallgasd meg, a múltban zúgnak a tárnák. A múltad, amire azt hiszed, hogy nincs, már mindenki elfelejtette, – te is. Az teszi tönkre életedet. Ezért vannak a borzalmas álmaid, sokszor indokolatlan félelmeid.
Testvér, minden megvan, semmi nincs elfelejtve. Evezz a mélyre! Merj a múltadban szembenézni mindennel. Jézussal lehet. De ne csak időben, és ne csak külsőleg. A belső életedben is, ne csak a történéseket lásd, hanem azt is, ami benned lakik. Mert ez a még nagyobb baj, hogy mi belül nem evezünk a mélyre. Isten a rejtett zugokat keresi, amiket senki nem lát, de te tudod. Lehet, hogy nagyon becsületes, szép dolgokat csinálsz, de miért? Keresztgyerekeimnek soha nem ajándékoztam felhúzható játékot, pár nap múlva darabokban volt, a rugót kereték benne.
Isten is a rugót keresi, és az a mélyben van, a gondolatvilágod mélyén. Őszintén megijedtem, amikor Isten egyszer világosan megmutatta, azért vagyok kedves, hogy szeressenek. Figyeljük meg, miért vagyunk kedvesek a főnökkel, egy befolyásos emberrel, akitől talán várunk valamit magunknak, vagy gyerekeink számára. Tanár koromban sokszor megmosolyogtam a szülőket a sok udvarlásuk, kedves szavaik miatt. Tudtam miért, a jó jegyekért, hogy előnye legyen a gyereknek.
Isten nem azt nézi mit csinálsz, hanem miért csinálod. Ő a mélyre lát. Láss be most a mélybe te is, hogy mindig egyetlen indító okod van: az önzésed. Hogy kikkel vagy kedves, és kikkel vagy goromba. Hogy tudjuk magunkat fékezni, ha olyan emberről van szó, akikkel kapcsolatban érdekeim vannak. Milyen goromba tudsz lenni egy kisebbel, hogy tudsz taposni. Vigyázz, Isten pontosan látja, mit miért teszel. Kiderül, miért szeretsz valakit, miért vagy udvarias. Sok asszony elmondta: mindig tudom, mikor a férjem akar tőlem valamit. Már napközben is tudom, miért udvarias, kedves, mire megy az egész.
“Evezz a mélyre!” Céljaid tekintetében evezz a mélyre! Egyszer majd Isten közelében meglátod útjaidat, és pirulni fogsz, ahogyan el akarod érni céljaidat. Lehet, hogy embereket taposol. Lehet, hogy utaid véres utak. Lehet, hogy emberek sírnak, mert te mindenen keresztül tudsz menni. Gondolj az utjaidra, és pirulj, – hogy voltam képes erre? Gondolj a félrelökött emberekre. Az aljas rágalmazásra, amit tudsz csinálni hátmögötti beszédben. Csak azért, hogy nagyobb legyél, hogy téged dicsérjenek, te légy az a valaki, akit csodálnak, dicsérnek. Ezért furészelem a másikat. A hazugságod, amikkel talán elértél dolgokat, amikor mostál valamit, ami nem volt igaz. Az erőszakosságod, a hamisságod, az útjaid! Bár Isten megmutatná most sok szennyes utadat. És hogy ezért nem sikerül semmi szegény halász testvérem. Hogy gondolod, hogy boldog lehetsz ilyen terhekkel a lelkiismereteden? Így soha nem leszel boldog ember!
“Evezz a mélyre!” Mindennek napfényre kell jönni. Nem azért akarja Isten, hogy buneid előkerüljenek, hogy elkárhoztasson. Így mondja az Ige: “Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” (Jn 3,17) Nézd Jézus útjait, amik mindig másokért voltak. Céljai üdvösségedért és az én üdvösségemért voltak. Nézd azt a kezet, amelyik soha nem mozdult magafelé, csak adott. Minden szentnek magafele hajlik a keze. Csak az a kereszten átszögezett kéz nem hajlott magafelé soha.
Szeretném, ha ebben meglátnád önmagadat és akkor rögtön felragyogna Krisztus. Látod azért kellett ott függnie a fán. Buneid büntetése rajta van. Amikor majd igazán összetörsz, akkor majd váratlanul átölel a kegyelem. Akkor már közel vagy Hozzá. Akkor már az Atya szívén sirsz. Boldogok akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak.” (Mt 5,4).
Bár ma eljutnál oda, hogy átéld a téged olyan régen kereső Isten szeretetét.
Imádkozzunk!
Uram könyörülj rajtunk, hogy miután elhangzott az igehirdetés, mondhasd a személyes parancsot: evezz a mélyre! Köszönöm, hogy itt lehetünk, és lehetőségünk van rá, hogy halljunk Téged. Köszönöm, hogy lehet csendben lenni, és mindent végiggondolni.
Úr Jézus segíts mentegetődzés helyett, anélkül, hogy mosnám a hálót, ott lenni Előtted. Hogy elmondhassunk Neked mindent egészen. Áldd meg a napunkat. Segíts, hogy el ne mulasszuk amikor jössz. Kérlek Uram segíts, hogy ne halogassunk semmit. Adj csendet, adj Rád figyelést, hogy lássunk, és értsünk.
Ámen.