“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
GAZDAG HALÁSZAT (3/5)
Egy engedelmes lépés
“És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítették be; szakadoz pedig az ő hálójuk. Intettek azért társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtöltötték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyedtek.” Lk 5,5-7
Uram, még mindig nem tudjuk igazán, hogy kik vagyunk. Már annyit beszéltél nekünk erről, és még mindig nem tudjuk. Könyörülj rajtunk, hogy kellő időben mégis megérthessük. Köszönjük, hogy hívsz és vársz. Kérünk, ne várjál hiába, hadd tudjunk Hozzád menni, – Hozzád, aki idehívtál.
Ámen.
Keresztelő János azt mondja Jézusnak: “Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz én hozzám?” (Mt 3,14). Te kérsz tőlem, – az Isten?
Isten mindig azért kér, hogy adhasson. Úgy félünk sokszor, mit fog elvenni tőlünk? Mikor Jézus az ajtó előtt zörget, és bebocsátást kér, csak azért, hogy örömöt, új életet adhasson. Istennek semmire nincs szüksége. Mit adhatunk mi neki? És Ő mégis oda alázkodott, hogy kér. Tudjátok milyen nehéz kérni, az ember inkább tízszer adna, mint egyszer kérjen. Isten odaalázkodott, hogy kér.
Első kérése: menjünk a földtől egy kissé beljebb. Most itt vagyunk, és Jézus beszélget velünk. Miután Simon hallotta az Igét, lehetett neki parancsolni. Harmadik napon hallod az Igét. Jézus elmondta a rövid parancsot. Az egész csoda ezzel a paranccsal kezdődött. Az életedben is akkor kezdődhet a csoda, ha hallod, mit parancsol neked Jézus.
Ha Péter nem teszi meg, ha nem evez a mélyre, nem történik vele semmi. Minden azon múlik, ha hallod a parancsot, mit teszel? Abban a pillanatban, amikor valakinek engedelmeskedsz, alárendelted magadat. A megtérés lényege az akaratban van. Akarsz-e meggyógyulni? Mondhatod, hogy nem. Isten Igéje mindig az akaratomhoz szól. Jézus ezzel a rövid paranccsal Péter akaratát érintette. Mondhatta volna Péter: semmiképpen nem. Értelme, tapasztalata, minden ellent mondhatott volna Jézus parancsának.
Megtetted amit Jézus parancsolt? Vajon a csendben valóban lementél a mélybe? Mi nem szép szöveget hallgatunk. Az Ige cselekvést jelent. Amikor az Ige hozzád szól, tenni kell valamit. Valamiben lépned kell. ha nem teszed meg, minden a régiben marad. Engedted-e, hogy a csendben Isten megmutassa nemcsak cselekvéseidben, indító okaidban, eljárási módjaidban egészen mélyen azt a mérhetetlen megkötözöttséget. Senki nem tud oda bevilágítani, csak az Úr.
Ha nem tetted meg, Jézus nem tudja elmondani a második parancsot, amely így hangzik: “és vessétek ki hálóitokat fogásra.” Ha az első parancsot nem tettem meg, nincs “és”. Nagyon kérem, gondoljunk arra, itt minden összefügg. Hogy Jézus bejöhetett a hajódba, hogy szólhat hozzád, hogy kér téged, és utána elmondja a következő mondatot: “Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.”
Tulajdonképpen Péternek felháborító volt ez az egész. Egy halász csak nem tesz ilyet, hogy nappal, mély vizben veti ki hálóját fogásra? Egész éjjel halásztak a sekély vízben, ahol halászni lehet. Minden értelemmel szemben beszél ez a Jézus. Most evezzek a mélyre, és vessem ki a hálót? Kezd előlről egész életedet a régi körülmények között, a régi hálóval, házastárssal, a régi családi helyzetben, a régi anyagiak között, – ez őrültség, ezt nem lehet. Ebben a korban, ezzel a múlttal, amikor már minden mögöttem van? Fiatalon sem sikerült, mikor teljes erővel mentem bele mindenbe. Egész éjjel hiába halásztunk, nem mentek a dolgok, tönkretettem mindent, és most Jézus azt mondja: “most”, ilyen körülmények között. Ha hiszek Benne, megteszem. “Mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.”
Péter szembefordul mindennel, egész múltjával, minden tapasztalatával, és kimondja: “a te parancsolatodra levetem a hálót.” Ha Te mondod Jézus, megteszem.
Eljutottál-e már ide testvérem, – ha Te mondod. Valaki azt mondta: nem hit az, amelyik nem életveszélyesen hisz. Mit veszélyeztette itt magát Péter, az egész halász hírnevét, kitette magát a gúnynak, hogy az összes többi halász kineveti, – bolond ez? – nappal, mély vízben? Kitette magát annak, hogy egy életre nevetséges lesz. És ha nem sikerül? Ha üresen húzza ki a hálót? Micsoda kockázata ez a hitnek! A hit mindig kockázat, csőd, szégyen, minden lehet utána. Amikor valaki elkezdi az új életet, már akkor mondják neki, – bolond vagy? – mi jut eszedbe? Hogy képzeled, hogy akarsz megélni?
Azt mondták, mikor megtértem, és most mindenről le fogsz mondani? Világi ember voltam, de olyan jó volt megmondani barátnőimnek, akikkel együtt szórakoztunk, – nem én, ti mondtatok le mindenről. Én most találtam meg mindent.
Vajon megfogod-e tenni ezt a bátor lépést hitben, – parancsolatodra, amit mondasz, megteszem. Ez a megtérés, amikor alárendelem magam Jézusnak, és megteszem amit mond. A bun az engedetlenség. Az engedelmesség megtérés. Akinek engedelmeskedem, annak szánom oda az életem. Abban a pillanatban, ahogy engedelmeskedsz Jézusnak, odaszántad magad Neki ezzel a mozdulattal. Ezzel, hogy “a te parancsolatodra”, alárendelted magadat.
Nem tudom, ma milyen lépést vár tőled az Úr. Tedd meg bátran! Mindegy, hogy mit szólnak a többiek, vagy a barátaid. Jézus parancsolatára lépj. Ez volt a nagy fordulat Péter életében, és ez volt az én életemben is. Azon a csendeshéten ahol voltam, teljesen ellene állottam az Igének egészen addig, amíg meg nem értettem, mit kell tennem. És egy félóra alatt minden megfordult, minden.
A hitből való engedelmesség az, amit vár tőled Isten. “Mert kegyelemből tartattatok meg hit által.” (Ef 2,8). De a hit nem hit, ha nem mer lépni. Isten nem azt akarja, hogy mondjad, hogy hiszel, hanem hogy bízd rá magad. Péter életveszélyesen rábízta magát abban, amit csinált.
Arra kérlek, döntsd el: hiszel, vagy nem hiszel. Ha hiszel, akkor lépj. Mégpedig ma, abban, amit Jézus mond. Lehet azt mondja most, valamit meg kell vallanod, akármilyen nehéz is. Lehet azt mondja: kérj bocsánatot. Talán azt mondod, számtalanszor megtetted, mégsem oldott meg semmit. De most a Te parancsolatodra. Egész éjjel hiába halásztam. Talán százszor bocsánatot kértem feleségemtől. Nem oldott meg semmit. Most a Te parancsolatodra levetem a hálót.
Ha leszálltál a mélybe, ha odaeveztél, világosan tudni fogod, mit mond neked Jézus. Mire mondja: vessétek ki hálóitokat fogásra. Amit talán már olyan sokszor megtettél hiába, tedd meg most az Ő szavára. A Biblia azt mondja: “Valamit mond néktek, megtegyétek!” (Jn 2,5). Most először, és aztán mindig.
Péter meg merte tenni, hogy kivetette a hálót a többi halász szeme előtt, akik talán a parton nézték, és nevették, – mit csinál ez a bolond? Elment ennek az esze? Azt mondja az Ige: “Mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz pedig az ő hálójuk.”
Szeretném ha értenétek, hogy azonnal. Olyan ez, mint mikor megvan a kapcsolat. A villanyszerelő összekapcsolja a két drótot, és azonnal kigyúllad a fény, nem egy hét múlva. Amint a kapcsolat megvan egy telefonnál, azonnal szól valaki a vonal másik végéről. Nem kellett itt semmire várni, amint ezt megtette Péter, azonnal halaknak nagy sokaságát kerítették be.
Isten azonal válaszol.
Nekem a nagyon nehéz lépésem egy bunvallás volt. Azt mondtam: inkább meghalok, de soha nem mondom ki. Aztán megtettem. Akivel beszélgettem, a beszélgetés után azt mondta, mennünk kell, csöngettek, kezdődik az előadás. Azután visszajött és azt mondta: ne haragudj, elfelejtettem mondani, az Úr Jézus meghalt ezért a bunödért, meg van bocsátva. Nem kellett, hogy mondja, úgyis tudtam. Abban a pillanatban, amint megtettem, bekövetkezett az öröm az életemben. Addig hiába halásztam. Emberileg mindent megkaptam, a legnagyobb emberi dolgokon végigmehettem volna, a muvészetben sok-sok dolog volt, amit más ember nem élt át. Szórakozásaimban mindent megkaptam, de soha nem voltam igazán boldog. Nem voltam boldogtalan, de ilyet mint akkor, soha nem éltem át. Azt a mérhetetlen boldog örömöt, szeretetet. Ez nem olyan volt, mint az eddigi boldogságaim. Ez örök élet, ami soha nem múlik el, az örökkévalóságban sem.
Szakadozott a háló. Értitek, mit jelent ez? Nem bírom ki, ezt nem lehet elviselni. Sokszor mostanában úgy vagyok, nem tudok elaludni az örömtől. Annyira tele van a szívem hálával, örömmel. Szakadozik a háló! Isten szeretete olyan hatalmas, hogy az ember szíve éppen csakhogy el tudja viselni. Olyan sokszor mondtam az Úrnak, – ne adjál már több örömöt, – emberi testben nem tudom elviselni.
Mi lesz, ha egyszer szakadozik a hálód?
28 éves voltam, amikor megtaláltam Jézust. Azt mondtam, nem éltem volna le 28 évet enélkül, ha tudom, hogy van ilyen boldogság. Azt az időt sajnálom, amit szemét, semmi dolgokra tékozoltam. Azt mondja az Ige: “Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik.” (Jn 4,13-14).
Szomjas testér, ismered ezt az örömöt? Isten kínálja most neked, csak egy lépés. “Csak egy lépés Jézus tőled.” Értsd meg most, mi az az egy lépés, ami elválaszt az Úrtól.
Nem biztos, hogy könnyu az az első engedelmes lépés, amivel alárendelem magam Jézusnak. Nekem sem volt könnyü. De azóta évtizedek teltek el. Újra kérlek: valamit mond néked, tedd meg. Ne törődj vele, mit szólnak szobatársaid, ne gondolj arra, hogyan nevetnek ki otthon. Vesd le a hálót bátran. A hithez bátorság kell!
Valaki így mondta: nem akarok unalmas hívő életet élni. A legérdekesebb élet, ami létezik a földön. Soha nem tudom, mi fog történni, csak azt tudom, – minden csoda. Az engedelmes élet után kezdődik a csodák élete. Az ember nem tudja, Istennek mi a következő csodája, és mit tartogat számomra. Minden egészen más lesz, a régi háló, a régi víz, a régi környék, a régi feleség, gyerekek, munkahely, – minden egészen más.
Így mondta egyszer egy asszony aki hazament a csendeshétről, megálltam az ajtóban, – nem tudom mi történt veletek, ti olyan mások vagytok. A lakás is olyan más, minden olyan szép. A férje állt vele szemben és azt mondta: nem mi vagyunk mások, – te lettél mássá. Milyen jó lenne, ha neked is minden más lenne.
Valaki mondotta: mikor hitrejutottam a macskák is rózsaszínüek voltak. Később megkérdeztem tőle, – rózsaszínüek még a macskák? – Kicsit már megkoptak, de azért minden más.
Értitek a halaknak nagy sokaságát, és hogy szakadoz a háló?
A két hajóról szeretnék még beszélni. Először a belső életed telik meg. Belülről kezdődik a boldogság. Egy lánnyal mikor beszélgettem, valamit Istenről mondottam neki, és azt felelte: az ember baja kívül van, pénz kell, meg sok öröm, és szórakozás. Azt kérdeztem, volt-e már úgy az életedben, hogy nagyon szerelmes voltál? – Volt. – Ugye akkor nem érdekelt a pénz, csak az a valaki érdekelt. És volt-e már úgy, hogy nagyon csalódtál, akkor hiába adtak volna bármit. Azt mondtam: minden belül van, a mennyország is, és a pokol is. Először ez a belső hajód fog megtelni, és akkor kiárad belőled az öröm, szeretet, békesség. Aztán hívhatod a társaidat, és jön a másik hajó. Milyen jó lesz, ha hívod a feleséged, akivel együtt élsz. Minden megváltozik.
Hitetlen családból származtam, templomba is alig jártunk. De két éven belül hitre jutott a családom. A másik hajó is megtelt. Olyan jó lesz majd a másik hajót is megtölteni, a munkahelyedet, a külső életedet, a faludat. Isten ébredést akar adni, azt szeretné, hogy rajtad keresztül áradhatna kegyelme.
Isten egy emberrel kezd. Egy emberen keresztül jött be a bun, és egy Emberen keresztül a kegyelem.
Moody mondotta, mikor erről hallott, – hadd legyek az az egy ember, akin keresztül cselekedni tud Isten. Hát lett! Egy világrész ébredt fel rajta keresztül. Óriási felelősség, hogy ember vagy. Vajon ki fogja használni életedet? Áldás, vagy átok leszel?
El sem tudod képzelni, hogy mit tud Isten egy emberen keresztül csinálni, aki egészen odaadja magát Neki. Jó volna ma kérned, – használj fe engem Uram.
Mind a két hajó megtelt, úgy, hogy majdnem elsüllyedtek. Nem tudom mi a másik hajó, a családod, a gyülekezeted? Van-e hited arra, hogy Isten mindent megtehet? Tedd meg ma azt a lépést, amit vár tőled az Úr, – ezen múlik minden.
Jézus Krisztus megtette a döntő lépést ott a Gecsemáné véres harca közepette. Neki sem volt könnyü, amikor magára kellett hogy vegye buneidet.
Jézus megtette a döntő lépést érted. – Te megteszed-e Érte?
Imádkozzunk!
Uram, mi csak egy kicsi dologra vágytunk, mi csak egy kicsit szerettünk volna fogni. Nem engedted, mert sokkal többet akarsz adni. A tékozló fiúnak sem adtad meg azt a moslékot, amire vágyott. Áldunk, hogy sokkal többet, nagyobbat, csodálatosabbat, teljesebbet készítettél számunkra. Segíts Úr Jézus, hogy megtegyük a döntő lépést Feléd.
Köszönöm, hogy elmentél egészen a keresztig. Köszönöm, hogy vállaltad a szenvedést, gyötrelmet, buneink büntetését. Nekünk csak oda kell mennünk Hozzád hittel, csak egy engedelmes lépést kell megtennünk. Áldj meg ma így minket, hadd legyen ez a nap életünk döntő fordulata. Úr Jézus, köszönöm, hogy kértél, és hogy most parancsolsz. Segíts Rád nézve megtenni mindent engedelmesen.
Ámen.