“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
GAZDAG HALÁSZAT (4/5)
Felismerés, félelem
“Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esett, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bunös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt, és mindazokat, akik ővele voltak, a halfogás miatt, amelyet fogtak.” Lk 5,8-9
Köszönjük Uram csodálatos munkádat. Lehet, hogy ebben a pillanatban nem is látjuk igazán. Áldunk, hogy végzed bennünk munkádat és körülöttünk is. Segíts, hogy tudjunk egészen engedni. Végy el belőlünk minden ellenállást, akaratást, nemakarást. Kérlek Úr Jézus, Szentlelked által törj keresztül a gátakon, és engedd, hogy minden a mienk lehessen, amit nagy-nagy szeretetedből adni kívánsz. Hogy úgy mehessünk majd el innen, mint akik felettébb megajándékozott emberek, és akik majd otthon tovább tudnak adni mindent. Áldj meg így Urunk, hogy gyermekeid, eszközeid lehessünk.
Ámen.
Ez a történet egy ember története. Itt is egy ember története fog végbemenni, – a te történeted. Aki igazán enged az Úrnak, annak olyan, mintha csak ő volna egyedül. Az az ember, aki már így van, azzal már beszél az Úr. Annak már elkezdődik a története.
Egy régi illusztráció arról szól, hogy egy idős házaspárhoz katonák voltak elszállásolva. Egyik este a már hitrejutott katonák sorban elmondották, hogyan találkoztak Jézussal. Az egyik katona odafordult a háziakhoz, és azt kérdezte: néni, magának nincs története? A néninek elkezdett folyni a könnye, – nekem nincs történetem.
Van történeted? El tudnád mondani, hogyan keresett meg Jézus? Ez olyan történet, amit nem lehet elfelejteni. Figyeljük meg, Pállal háromszor, négyszer íratja le a Szentlélek a történetét. Vajon lesz-e történeted, ahogyan Jézust megtaláltad?
Ez az egész mostmár csak Péter története. Így kezdeném: egyszer, egy éjszaka után, nagyon elkeseredettem, nagyon csődbe jutottan, hajnalban hálóikat mosták a halászok, és akkor ott Jézus megállt. A történet mindig így kezdődik.
Szeretnénk a megtérés hogyanját megnézni. Ha Isten vetni akar, előbb szánt. Jönnek a bajok, nehézségek, csőd, minden, amire azt mondom: miért engedi meg Isten?
Péter reménytelenül és elkeseredetten mossa a hálót. Jézus pont az ő hajójába lép be. Miért pont az én hajómba lép be? Miért pont engem szólít meg? Egy kéréssel kezdődött. Vajon megtetted-e amit kért? Olyan jó, hogy egy kicsit beljebb kerültél a parttól. Amikor az ember közel van valamihez, nagyon fel tud indulni, háborodni. Amikor távolabb kerül, azt mondja, – talán nem is volt igazam. Talán nem is úgy volt ahogyan láttam. Ha van egy kicsi távlatom az eseményekhez, – sokszor egy éjszaka kell, és már másképp látok mindent. Este felháborodik, – na majd reggel jól megmondogatom neki. Reggel úgy gondolom, szóra sem érdemes az egész.
Kicsit beljebb, – és már távlatom van. Ha innen nézed az otthoni dolgokat, feleséget, gyermeket, körülményeket, másképp látsz mindent.
Jézussal, – egy kissé beljebb. Így kezdődik a Péter története. Aztán hangzik az igehirdetés. Már negyedik napja hallod, lehet, már belül is hallod. Már nagyon időszeru, hogy Jézus kimondhassa a parancsot, amit Péternek is mondott: “Evezz a mélyre!” Ha nem teszi meg, nem történik vele semmi. Ha nem engedelmeskedsz a parancsnak, veled sem fog történni semmi. Ne okolj senkit, ha nem tetted meg.
Mikor Péter engedelmeskedett, szembefordult önmagával, apasztalatával, értelmével, tudásával. Amikor Isten valamit parancsol, általában úgy van az ember, – nem. És egy idő múlva így gondolja, – hátha mégis megtenném? Milyen jó volna, ha már belül hallanád a parancsot, és utána megtennéd. A hit ott kezdődik, amikor az ember szembefordul önmagával, és életveszélyesen rábízza magát az Úrra. Ha most nem engedelmeskedsz, lehet úgy megkeményedsz, hogy többé soha nem tudsz. Istennek mindenre rendelt ideje van. El ne mulasszuk azt a rendelt időt, aminek most van az ideje. Isten idehozott, talán egy soha vissza nem térő alkalomra.
Valaki Budapestre került, és albérletben lakott. Rájött, hogy a néni hívő, és kezdte hívni evangélizációra. Akkor volt itt Stuart Jakab. Úgy gondolta a férfi, elmegyek a néni kedvéért, hogy jóba legyünk, hát ott lakom. Ez a fiatalember kicsit nagyott hallott, nem értette jól, a végén mit mondott az evangélista. Kezdte kérdezni az asszonyt, mit mondott? – és közben látja, hogy nagyon sok ember feltartja a kezét. De mire megértette, hogy az nyújtsa fel a kezét, aki el szeretné fogadni Jézust, akkorra már le is eresztették. Ott ült, – Istenem, csak mondaná még egyszer. Egyszer csak hallja, – aki az előbb nem nyújtotta fel kezét, és szeretné, most tegye meg. Mintha lódult volna a keze úgy nyújtotta fel, és akkor lett igazi öröme és békessége.
Attól, hogy felnyújtotta kezét? Attól, hogy ezzel a mozdulattal alárendelte magát Istennek. Engedj most abban a kicsiben, vagy nagyban, amit az Úr vár és kér tőled. Valaki a közös imádságból kimaradt, úgy érezte, valami szorítja a torkát. De amikor életében először hangosan kimondta, máris történt vele valami.
Egy asszony azzal az elhatározással jött ide: napos nem leszek. Eleget ugrálok otthon. Amikor megszólította az Úr, az volt az első gondolata: napos leszek. Egy nulla, semmi dolog, de engedett.
Vigyázz, hol kell engedned. Isten mindnyájunk életében tudja ezt a pontot. Isten a fának gyökerére veti a fejszét. Tudja, nálad hol a gyökér, hol kellene engedned. Hiába sorolnám az összes lehetőséget, a tiedet talán nem fogom elmondani, azt belül Isten Szentlelke mondja meg neked, ha figyelsz, ha akarod.
“Vessétek ki hálóitokat fogásra.” Értelmed, meggyőződésed ellenére, amelyik talán éppen ezt nem akarta. Lehet az Ördög azt mondja most: na jó, eljött ide, de majd visszamegy úgy, ahogyan jött, nincs itt semmi baj, kibír ez itt mindent. Figyelj Isten Igéjére, és a Sátán nem-jére. Ahol benned legvészesebb az ellenállás, ott van a döntő pont.
Ha valami az Úrtól való, ketten tesznek bizonyságot mellette. Isten Szentlelke helyesel benned, az Ördög pedig ellenállást ébreszt. Péternek is biztosan mondta: csak nem fogod ezt megtenni? Jó volna engedni, hogy Isten csodát tehessen. A legnagyobb csoda az ember kapcsolata Istennel. Ezt akarja veled megtenni.
Amikor ezt megtették, tudjuk, hogy halaknak nagy sokaságát kerítették be, és szakadozott a háló. Az öröm, az élet, a szeretet ami beárad a szívedbe, és ez az újjászületés.
Szeretném, ha egy pici szót kihúznánk a Bibliából. Azt mondja az Ige: “Látván pedig ezt Simon Péter…” Látjuk, hogy “ezt” dőlt betuvel van írva. Annyit jelent, nincs benne az eredeti szövegben. Simon Péter abban a pillanatban látott, amikor engedelmeskedett. Addig nem látott.
Amikor a buneset megtörtént, az ember megvakult. Egyszeruen nem látott már. Az Ördög becsapta, azt hazudta: megnyilatkoznak szemeitek. Hát megnyilatkoztak annak számára, amit nem kellett volna látniuk. De becsukódtak szemeik Isten világa számára. Amint megteszed az engedetlen lépést, azt mondja Isten: bizony meghalsz! Isten világa számára meghalsz. Attól kezdve nem látjuk Isten világát. Amíg valaki ujonnan nem születik, nem láthatja. Isten ma erről a két szemedről beszél. A Lélek látása a hit. Nem tudsz hinni, és azért nem látsz. Számodra Isten világa nincs. Beszélünk róla, de neked nincs.
Az embernek öt érzékszerve van. Újabban azt mondják, van egy hatodik: az egyensúly érzék. De van egy hetedik, amivel Isten világát látjuk. Nem szemmel! A zene a fül számára van, a színek, formák a szem számára. Butaság volna, ha szemmel szeretnék hallgatni egy Bethowen muvet. Érzékszerveink bizonyos dolgokat érzékelnek. Nem láthatod Isten országát, amíg újjá nem születsz. Hiába beszélünk Jézusról, örömről, míg nincs új életed nem láthatod, nem tapasztalhatod.
Mi lesz, ha elmégy innen lelkileg vakon? Péter látott, látta Jézust, és a következő pillanatban azt mondta: “Eredj el én tőlem, mert én bunös ember vagyok, Uram!” Addig is ott volt Jézus a hajóban, cseppet sem izgatta Pétert. Nem érezte, kicsoda az a Jézus, akinek mindenek engednek. Tudod, hogy van itt valaki, akit nem látsz, de itt van. Ha majd meglátod azt fogod mondani: Istenem, hát nem tudtam. Mindig olyan megdöbbentő nekem, hogy félelem fogta őket körül.
Örültek,vagy féltek? Mikor a feltámadott Jézus megjelenik, mind a kettőt olvassuk: örültek és féltek, féltek és örültek. Az Úrban való öröm nem olyan magabiztos öröm. Nem olyan öröm, mint sokszor hívőkben lát az ember, akik azt hiszik, látnak. Ha tudnád, hogy itt van az Úr, szent félelemmel járnál itt.
Biztos sokan ismerik azt a kis történetet, hogy egy fiatalember katoanának ment. Azelőtt nem sokkal fogadta el Jézust. Mindig azt mondta: mi ketten vagyunk. Jézus velem van. Amikor végignézte, hogy a katonák a háborúban hogyan bántak nőkkel, gyerekekkel, bemegy szomorúan a századoshoz, aki azt kérdezi tőle: mi történt veled Károly? Nem örülsz a győzelemnek? Ez győzelem? Ami itt történik ez győzelem? Elkezdi mondani, hogy mi történik. Megszólal a százados, – fiú, kicsit már értelek, akivel ketten vagytok, az nem tudja nyugodtan nézni a bunt, mert Ő szent.
Látod már, hogy Isten szent? Látod-e, és mondtad-e, – eredj el én tőlem!” Uram olyan szentségtelen vagyok az egész lényemben, beszédemben, mindenben, Uram hogy bírsz ki engem? Hogy merek ebben a házban élni, járni, ahol Te vagy az, Aki szent. Egyszer így olvastuk az Igét ezzel a házzal kapcsolatban: “Egész határa igen szentséges.” Féltél már egyszer igazán szent félelemmel?
Látod, az Úrban örülni csak félelemmel lehet. Nem azzal a pimasz, szemtelen, viccelős, mindent kicsúfoló, mindenen felülkerekedni akaró óemberi örömmel. Sokszor amikor belekerültem ebbe a feldobottságba, rájöttem, elmúlt az igazi örömöm. Valamit eltékozoltam. Látod ezek másképp örültek. Félelem fogta őket körül, és a többieket is. Isten jelenlétének szent félelme.
Az Istennel való kapcsolat szent, csak Jézuson át lehetséges. Csak úgy, hogy “Eredj el tőlem, mert én bunös ember vagyok, Uram!” Egész lényemben, megmozdulásomban.
Át fogsz-e most menni halálból az életre? Aki igazán átment, az soha nem lehet olyan elbizakodott hívő, aki mindig azt mondja: minden jól van, rendben vagyok, nem látom a buneimet. Testvér nem lehet. Ha átmentél, akkor látod Jézus szentségét, akkor tudod, hogy csak világosságban járva követheted Őt, mert Ő szent, szent. De akkor meglátod a magad bunös, szentségtelen voltát is.
Amint Péter megtette azt a lépést, amit Jézus várt tőle, abban a pillanatban látott. Vajon neked megnyilik-e a szemed? Vajon meglátod-e az Ő világát? Péter egy perc alatt a másik világban élt. Aztán már el tudta hagyni mindenét. Mostmár semmi nem volt értékes, minden átértékelődött.
Eljutsz-e ma oda, – ki vagyok én, – és kicsoda Jézus. Isten találkozást készített neked. Megteszed-e azt a lépést, amivel alárendeled magad a szent Istennek?
Imádkozzunk!
Úgy szeretnék hálát adni Uram, hogy egyszer átléphettem országodba. Köszönöm, hogy a következő órában minden valóság lett számomra. Nemcsak buneim bocsánata, az üdvösség, a kárhozat, az emberek veszte amibe rohannak. Áldalak azért az új látásért, amit minden embernek adsz. Köszönöm, hogy attól a pillanattól kezdve egyetlen hatalmas érték Te vagy, és a Te világod.
Uram, mi azért nem tudunk hívő életet élni, mert vakok vagyunk. Kérlek hadd tudjuk Bartimeussal mondani, ha megkérdezed, mit akarsz, hogy cselekedjem? – Uram, hogy lássak! Hogy először életemben igazán lássalak, és hogy újra lássalak, ha azóta megvakított az Ördög. Kérlek könyörülj rajtunk, el ne menjünk innen vakon, mint vakoknak vak vezetői.
Kérünk Urunk, légy hozzánk irgalmas.
Ámen.